Fezejet

2501      12   |            mindenki tudja, hogy te voltál a császáriaknak a szövetségese.~
2502      12   |                 te voltál a császáriaknak a szövetségese.~Ez meg már
2503      12   |             katonák között általános volt a közvélemény, hogy te vagy
2504      12   |         közvélemény, hogy te vagy az, aki a császáriakkal együtt trafikálsz.~
2505      12   |      közbekiáltott Erzsike, nagyot rántva a barátom gallérján.~– Az
2506      12   |              semmit. Óh, dehogy – sietett a véleményét megmásítani az
2507      12   |                 én barátom, megjuhászodva a „nagyanyjának” a rendreutasításától.~–
2508      12   |            megjuhászodva a „nagyanyjának” a rendreutasításától.~– Hogy
2509      12   |                   itt vagyok veled együtt a „Pogányoltár”-on, s újból
2510      12   |                  megint Erzsike vette fel a szót.~– No efelől aztán
2511      12   |                   jót. Majd én ott leszek a tisztelt úr mellett, s ha
2512      12   |                 tisztelt úr mellett, s ha a szája el talál járni, majd
2513      12   |                  van. Nincs egy nap, hogy a tenyerének a súlyát meg
2514      12   |                egy nap, hogy a tenyerének a súlyát meg ne ismertesse
2515      12   |                 kritikus képet csináltam. A barátom olvashatta belőle,
2516      12   |                naponkint felképeltetni.~– A táborban keltünk össze,
2517      12   |                   táborban keltünk össze, a tábori lelkész áldása mellett.
2518      12   |                   elég jogcím.~Erzsikének a szemei felém voltak emelve,
2519      12   |               voltak emelve, mintha ehhez a rövid történethez még nagyon
2520      12   |                heroina! Egy Jeanne d’Arc. A csodák, a hőstettek láncolata
2521      12   |                   Jeanne d’Arc. A csodák, a hőstettek láncolata az,
2522      12   |                 vagy? Ám én szembeszállok a sötét rémekkel. Én indítom
2523      12   |                  rémekkel. Én indítom meg a lavinát, mely a világot
2524      12   |               indítom meg a lavinát, mely a világot ki fogja vetni sarkaiból!~
2525      12   |                  Bálint azalatt deklamált a fellegeknek.~– Minő látvány!
2526      12   |                   Mi egyedül állunk, mint a teremtésben segédkező demiurgusok
2527      12   |         teremtésben segédkező demiurgusok a semmiség fölött. Ami a buta
2528      12   |        demiurgusok a semmiség fölött. Ami a buta népnek a fejét nyomja,
2529      12   |                 fölött. Ami a buta népnek a fejét nyomja, arra mi lábunkkal
2530      12   |                   én tőle, leszállítva őt a – szuffiták közül.~– Színtársulat?
2531      12   |               hogy abban járok. Brutusnak a bohócot kell játszani, míg
2532      12   |                napja eljő. De majd, ha üt a megtorlás órája, mintegy
2533      12   |                   most egy fegyvert, mely a polgár kezében a szoldateszka
2534      12   |           fegyvert, mely a polgár kezében a szoldateszka fölött ellenállhatatlan
2535      12   |               akkor csakugyan nem láttam. A „Colt”-féle revolver volt
2536      12   |                kellett tölteni, s evégett a töltény hengerét kikapcsolni,
2537      12   |         kikapcsolni, külön minden lyukába a lőporszaruból port tölteni,
2538      12   |               lőporszaruból port tölteni, a golyó végén szeg volt, arra
2539      12   |              kellett megerősíteni, azután a golyót töltővesszővel és
2540      12   |             töltővesszővel és kalapáccsal a csőbe beverni – majd a töltényhengert
2541      12   |        kalapáccsal a csőbe beverni – majd a töltényhengert a helyére
2542      12   |                     majd a töltényhengert a helyére visszakapcsolni,
2543      12   |                  helyére visszakapcsolni, a piramidlikre lőkupakokat
2544      12   |                   barátom szörnyen bízott a csodafegyverében.~– Láthatod,
2545      12   |                   nem fogsz elárulni. Itt a „Pogányoltár” alatt van
2546      12   |                 amelynek létezéséről csak a beavatottak tudnak. Azt
2547      12   |             rejtekhelyül. Mikor megindult a hajsza ellenem, egész dandár
2548      12   |                    én beveszem magam ebbe a barlangba, ott van eltéve
2549      12   |              dacára nevetnem kellett ezen a bölcs elővigyázaton.~Bálint
2550      12   |              magyarázta.~– Barátom! Ahhoz a barlanghoz csak egy keskeny
2551      12   |               taposhatták, amikor még itt a Bükkben tanyáztak. Ha engem
2552      12   |                  megvédeném magamat ezzel a revolverrel!~Én ezalatt
2553      12   |          kicsiholtam, s hozzáfogtam, hogy a tüzes taplóval lángra szítsam
2554      12   |                   taplóval lángra szítsam a száraz harasztot.~Bálint
2555      12   |                 barátom ijedten kapta meg a kezemet.~– Mit akarsz, barátom?~–
2556      12   |              látnák meg, mikor olyan sűrű a köd odaalant?~Igazat adott,
2557      12   |                 engedte, hogy meggyújtsam a targallyrakást, ami azután
2558      12   |          Örvény-kő párkányára, strázsálni a ködöt, s időnként értesített
2559      12   |              ködöt, s időnként értesített a terep változatairól; már
2560      12   |           felszáll; mindjárt meglátszanak a házak.~Én azalatt a tűznél
2561      12   |          meglátszanak a házak.~Én azalatt a tűznél pirítottam a kenyérszeletet,
2562      12   |               azalatt a tűznél pirítottam a kenyérszeletet, s utána
2563      12   |                   kenyérszeletet, s utána a fanyársra tűzött szalonnadarabot;
2564      12   |                   tűzött szalonnadarabot; a lecsepegő zsírt nagy szakértelemmel
2565      12   |                   szakértelemmel juttatva a kenyérre.~Erzsike is kedvet
2566      12   |                 tőlem.~– Adja ide maga is a táskából a kenyeret, szalonnát –
2567      12   |               Adja ide maga is a táskából a kenyeret, szalonnát – mondá
2568      12   |                odament hozzá, s elkezdett a táskájában kotorászni.~–
2569      12   |                  teremtés! – feddé Bálint a hölgyet. – Ily ünnepélyes
2570      12   |                  látvány előtt! Nézze ezt a fölséges tüneményt! Az egész
2571      12   |              egyszerre fölemelkedik, mint a színpadi kurtina. Az óriási
2572      12   |                  teátrum bűvösen tűnik ki a függő fellegkárpit alól.
2573      12   |                  függő fellegkárpit alól. A napsütötte hegyoldalak,
2574      12   |                   napsütötte hegyoldalak, a fehérlő házak odaalant.
2575      12   |         színaranyból volnának.~– Adja ide a szalonnát!~– A szívemet,
2576      12   |                   Adja ide a szalonnát!~– A szívemet, a véremet, teérted!
2577      12   |                  szalonnát!~– A szívemet, a véremet, teérted! De a szalonnát
2578      12   |                    a véremet, teérted! De a szalonnát ne kérd most!
2579      12   |               kérd most! Nézd, még mindig a föld emelkedik elénk; csupa
2580      12   |                    Még semmi égbolt. S ez a méla isteni csend körül!
2581      12   |                  isteni csend körül! Csak a távoli hámorból hangzik
2582      12   |                távoli hámorból hangzik át a pörölygépek kimért zuhogása,
2583      12   |                   kimért zuhogása, mintha a föld szívének dobogását
2584      12   |                   dobogását hallanók. Hát a te szíved nem dobog-e jobban
2585      12   |                 De majd azután nézzük azt a pompás tüneményt.~– De mikor
2586      12   |              pillanat fölér egy világgal!~A természeti tünemény valóban
2587      12   |           ködfelleg gyorsan fölemelkedett a hegyekről, s amely arányban
2588      12   |                  hegyhátán-hegy panorámát a lábunk alatt; a nap sugárküllői
2589      12   |                 panorámát a lábunk alatt; a nap sugárküllői széles fénysávokban
2590      12   |                fénysávokban lövelltek alá a felhőszakadékból. Ha Bálint
2591      12   |                   hogy Erzsike nem akarta a példáját követni, átfonta
2592      12   |                 példáját követni, átfonta a karjaival, úgy szorítá magához.~
2593      12   |                    aki olajlámpát tartott a hold felé, hogy a vendégei
2594      12   |                 tartott a hold felé, hogy a vendégei jobban lássák.~– „
2595      12   |                    sóhajta fel keservesen a szeladon (az „Erzsikét”
2596      12   |                 meghalnunk együtt!” – Nem a mi közös barátunk (itt rám
2597      12   |               kéjes repülés, melynek vége a csillagok között van.~–
2598      12   |                  Te, barátom, megörökíted a végkatasztrófánkat egy hősballadában!~
2599      12   |                    S azzal karjára emelte a hölgyet, s a meredély párkányára
2600      12   |               karjára emelte a hölgyet, s a meredély párkányára lépett
2601      12   |                  venném. Mi közöm énnekem a ti gyöngéd szcénátokhoz?
2602      12   |          rivalgott Bálványi Bálint vadul, a szemére lecsúszott parókával.~
2603      12   |               lecsúszott parókával.~Ekkor a hölgy hozzám szólt könyörgő
2604      12   |                 Ahogy már egyszer tettem. A költők kezei hosszúk.~–
2605      12   |               guggoló helyzetemből, onnan a parázsrakás mellől. – Látod
2606      12   |           parázsrakás mellől. – Látod azt a két puskás embert ott a
2607      12   |                   a két puskás embert ott a hegyi úton felfelé jönni?~–
2608      12   |             Ké-két-pu-hus-ka-hás? – monda a hős –, a dörgő basszbaritonból
2609      12   |    Ké-két-pu-hus-ka-hás? – monda a hős –, a dörgő basszbaritonból egyszerre
2610      12   |                  S azzal egyszerre elment a kedve minden meghalástól.
2611      12   |               áldozatát.~Én mutattam neki a szalonnatartó nyársammal,
2612      12   |                      Oltsd el gyorsan azt a tüzet!~– Ha tehetném, se
2613      12   |                  Erzsike támadt őrá:~– De a maga komédiázása hozta őket
2614      12   |               maga komédiázása hozta őket a nyakunkra. Mit deklamált
2615      12   |              nyakunkra. Mit deklamált itt a hegy tetején? Azok azt hiszik
2616      12   |            vagyunk. Az én ólmosommal, meg a te revolvereddel majd csak
2617      12   |                ami négyszáz lépésre hord, a revolver pedig nem hord
2618      12   |              harmincra, s akkor sem talál a célba. Ezt mi nem reszkírozhatjuk
2619      12   |                   meg. Egészen más, ha én a sötét barlangban vagyok,
2620      12   |            barlangban vagyok, ők meg kinn a világoson, én látom őket,
2621      12   |              engem.~– Hát el akarsz bújni a barlangba?~– Óh, nem az
2622      12   |                   nem az életemért, hanem a hazámért, melynek a sorsát
2623      12   |                 hanem a hazámért, melynek a sorsát a keblemen viselem.
2624      12   |                hazámért, melynek a sorsát a keblemen viselem. A csizmám
2625      12   |                sorsát a keblemen viselem. A csizmám talpa tele van titkos
2626      12   |                   mászhatok le négykézláb a maga medvebarlangjába.~–
2627      12   |              engedném meg. – Hisz itt van a mi közös barátunk. Ő itt
2628      12   |                  tégedet nem ismernek ők. A te arcképed még nem jelent
2629      12   |                   utcaszegleten ott lobog a személyleírásom. Ha ide
2630      12   |                hogy te voltál az, aki azt a szcénát csináltad. Mondd,
2631      12   |                  csináltad. Mondd, hogy ő a te feleséged.~– Azt nem
2632      12   |                 maga ott marad az odúban, a mi jó barátunk is hazamegy,
2633      12   |            csináljak itt magamban egyedül a kőszikla tetején? Én magamban
2634      12   |                haza őt magaddal.~Ez volna a furcsa drámai fordulat.~–
2635      12   |                 kell bekövetkeznie. Ha az a két puskás férfiú itt talál
2636      12   |                 én vagyok az, Erzsike meg a – húgom; – vagy pedig nem
2637      12   |                   s akkor bekísérnek mind a kettőnket Miskolcra. Az
2638      12   |                  esetben nem kell magadat a visszatéréssel fárasztanod.
2639      12   |                  azonban néhány óra múlva a barlangból előjössz, s azt
2640      12   |                 látod, hogy én még mindig a sziklapárkányon ülök s a
2641      12   |                  a sziklapárkányon ülök s a rajzomat folytatom, akkor
2642      12   |           folytatom, akkor tudhatod, hogy a fegyveres invázió továbbvonult,
2643      12   |                Hitemre fogadtam, hogy még a spanyolcsizmával sem veszi
2644      12   |     spanyolcsizmával sem veszi ki belőlem a titkot semmi hatalom.~Erre
2645      12   |               szépen négykézláb elmászott a sziklatetőn a lépcsős ösvényig,
2646      12   |                   elmászott a sziklatetőn a lépcsős ösvényig, s eltűnt
2647      12   |                lépcsős ösvényig, s eltűnt a bokrok között.~– Ejnye!
2648      12   |                 között.~– Ejnye! Csak már a szalonnát s kenyeret ne
2649      12   |              volna el magával – évelődött a hátramaradt hölgy.~– Majd
2650      12   |                 elég lesz.~S azzal fogtam a görbe bicsakomat, a kenyérszeletet
2651      12   |                fogtam a görbe bicsakomat, a kenyérszeletet kétfelé vágtam,
2652      12   |            kenyérszeletet kétfelé vágtam, a szalonnát falatokra aprítottam;
2653      12   |                   kellően bedörzsölgettem a pirított kenyér két oldalát. –
2654      12   |                     mit tesz az? Őneki az a férfi az ideálja, aki a
2655      12   |                   a férfi az ideálja, aki a fokhagymaevés után nem mossa
2656      12   |           fokhagymaevés után nem mossa ki a száját.~Tehát egyedül voltunk –
2657      12   |                   Tehát egyedül voltunk – a Pogányoltár tetején – hamvadozó
2658      12   |                 alig múlt három éve, hogy a sárgarigók beledanoltak
2659      12   |                   sárgarigók beledanoltak a mi kihallgatatlan beszélgetésünkbe.~
2660      12   |                   az idilli hangulatot az a konkrét körülmény, hogy
2661      12   |      eszményképemben e három év alatt már a harmadik remeke a teremtésnek
2662      12   |               alatt már a harmadik remeke a teremtésnek találta fel
2663      12   |                  is csillapítóbban hatott a kedélyhangulatra az a kellemetlen
2664      12   |              hatott a kedélyhangulatra az a kellemetlen feszültség,
2665      12   |                amit két fegyveres alaknak a felénk közeledése okozott,
2666      12   |              okozott, akik az erdei útnak a vigályos részén, majd itt,
2667      12   |          bukkantak elő, folyvást közelebb a Pogányoltárhoz. Azok kétségtelenül
2668      12   |             dolgom van itt.~Azzal kiültem a meredély párkányára, az
2669      12   |           meredély párkányára, az albumot a térdemre téve, s elkezdtem
2670      12   |                térdemre téve, s elkezdtem a vázlatot nagyjából körvonalazni.
2671      12   |                   nagyjából körvonalazni. A hölgy odaült szorosan mellém,
2672      12   |            elnézte, hogyan nézegetek, hol a hegyekre, hol a papírosra –
2673      12   |            nézegetek, hol a hegyekre, hol a papírosra – csak az ő szép
2674      12   |                   mégiscsak megrestelltem a hallgatást, s anélkül, hogy
2675      12   |               hallgatást, s anélkül, hogy a rajzolásomból fölnéznék,
2676      12   |                 Ekkor aztán megkapta mind a két kezével a rajzoló kezemet
2677      12   |               megkapta mind a két kezével a rajzoló kezemet úgy, hogy
2678      12   |                 hogy abba kellett hagynom a munkát, s szomorú hangon
2679      12   |                   hogy visszatérjek haza, a Gyuricza Péter karámjához.
2680      12   |               olyan rosszul kezdtem önnél a beszédet. Hiszen más okom
2681      12   |                   is volt odamenni. Mikor a fiskálisaim elvállalták
2682      12   |                   fiskálisaim elvállalták a peremet, az a szőke igen
2683      12   |                 elvállalták a peremet, az a szőke igen praktikus ember
2684      12   |                 visszafizethetek neki, ha a peremet megnyertem. Én azonban
2685      12   |            peremet megnyertem. Én azonban a büszkét játszottam s visszautasítottam
2686      12   |            játszottam s visszautasítottam a kínált pénzt. Pedig hát
2687      12   |                   három húszasomnál, amit a vaj árából félre tudtam
2688      12   |                 volna. De miután kidobott a szobájából, elmaradt a kérés.~–
2689      12   |           kidobott a szobájából, elmaradt a kérés.~– Nagyon sajnálom,
2690      12   |              Kénytelen voltam aztán ebben a szorult helyzetben egy Bécsbe
2691      12   |                 aki két húszasért felvett a csirkés kosarai közé; útközben
2692      12   |                  maradt egynéhány garasom a megszálló korcsmákban megfizetni
2693      12   |          megszálló korcsmákban megfizetni a zsuppnak az árát, amin háltam.
2694      12   |               utolsó darab kenyér és sajt a kosaramból. A csapszék előtt
2695      12   |              kenyér és sajt a kosaramból. A csapszék előtt egy sánta,
2696      12   |              krajcárt visszakértem belőle a koldustól, mert tudtam,
2697      12   |              koldustól, mert tudtam, hogy a hídon vámot kell fizetnem.
2698      12   |               Lássa ön, ez az, ön hibája. A pesti XII pont közé már
2699      12   |                   pesti XII pont közé már a hídvám eltörlését is felvehette
2700      12   |              volna.~Ej, de mérges voltam! A fél rajzomat ki kellett
2701      12   |                    Erzsike meg nevetett – a maga nyomorúságán is meg
2702      12   |                 most innen gyalog hazáig. A Duna-soron végigmehettem
2703      12   |               végigmehettem anélkül, hogy a városba be kellett volna
2704      12   |                  térnem, s onnan aztán ki a külső sánckapun. Egy ismerőssel
2705      12   |     atilladolmányosan nagy sietve vonulni a vár felé, dobszó mellett.
2706      12   |             lehettek, hogy meg sem látták a szép asszonyt.~– Azután
2707      12   |                Magamban elgondoltam, mint a mesebeli tojásáruló asszony,
2708      12   |                 fogok én majd kezdeni, ha a vagyonomat a kezemhez kapom.
2709      12   |                  kezdeni, ha a vagyonomat a kezemhez kapom. Elviszem
2710      12   |                  kapom. Elviszem magammal a Gyuriczát jó messze, Erdélybe,
2711      12   |               megtanulok szőni, mint azok a pakulárasszonyok; az uram
2712      12   |                 pakulárasszonyok; az uram a saját szövöttesemet fogja
2713      12   |              szövöttesemet fogja viselni, a szobámat felcifrázom hímzett
2714      12   |             körülaggatom mázas korsókkal, a tálason sorban lesznek a
2715      12   |                  a tálason sorban lesznek a cintányérok. Lesz egy szilvásunk,
2716      12   |                Lesz egy szilvásunk, annak a termését én kifőzöm pálinkának;
2717      12   |                  mézeskalácsot sütök, azt a Péter nagyon szereti, ha
2718      12   |                  már egész közel jutottam a gulyástanyához. – Dél felé
2719      12   |                     Dél felé járt az idő, a kémény füstölt. – Bizonyosan
2720      12   |              kémény füstölt. – Bizonyosan a kis szolgáló főzi az ebédet,
2721      12   |                Hogy meg lesz majd lepetve a Péter, ha én viszem ki utána
2722      12   |              Péter, ha én viszem ki utána a fazekat a karámhoz! – Amint
2723      12   |                 viszem ki utána a fazekat a karámhoz! – Amint a konyhába
2724      12   |               fazekat a karámhoz! – Amint a konyhába beléptem – ott
2725      12   |                   ott senkit sem találtam a tűzhelynél. – Egyenesen
2726      12   |                     Egyenesen benyitottam a szobába: – Hát mit látok? –
2727      12   |                ott ül az asztal mellett – a feleségével, s szép kedveskén
2728      12   |          kéket-zöldet láttam magam körül. A torkom összeszorult; egy
2729      12   |               annál jobban fel volt vágva a nyelve a kis menyecskének.
2730      12   |                   fel volt vágva a nyelve a kis menyecskének. Amint
2731      12   |               engem meglátott, felpattant a helyéből, félrecsapva a
2732      12   |                   a helyéből, félrecsapva a fejkötőjét a fején, a két
2733      12   |                  félrecsapva a fejkötőjét a fején, a két csípőjére tette
2734      12   |         félrecsapva a fejkötőjét a fején, a két csípőjére tette a két
2735      12   |              fején, a két csípőjére tette a két kezét s nekem támadt:~– „
2736      12   |                    azért jött? Bizonyosan a zsali ruháját? Szép nagyságos
2737      12   |                   elég derék ura odahaza? A szegény parasztgulyást kell
2738      12   |                   ha már nem elégszik meg a maga hites férjével, akivel
2739      12   |               maga hites férjével, akivel a fejét beköttette, nem tud
2740      12   |                 nem tud magának válogatni a magához való gavallérok
2741      12   |                  vánkosomra kívánkozik ez a kofputztzos fejecskéje?
2742      12   |                   meg voltam dermedve. Ez a szembeszálló fúriaarc elvette
2743      12   |                  erőmet. Kétségbeestemben a Péterre néztem.~Az mind
2744      12   |             asztalra tehenkedve, s nyelte a túrós dödöllét.~– „Hát igazság
2745      12   |                    Te hallgass! Ne járjon a nyelved! Ülj le az asztalhoz
2746      12   |                zabálj! Majd én beszélek!”~A menyecske szót fogadott
2747      12   |           felszedte! Nem loptam én azt! – A szép cicruhámat! – Hogy
2748      12   |               Hogy összecafatolta! Mintha a kispiaci korcsmákban hentergett
2749      12   |                  hentergett volna benne!”~A Péter pedig beszélt bölcsen:~– „
2750      12   |            Engedelmet kérek. Én tudom, mi a tisztesség. Katona is voltam.
2751      12   |                 ökröt nem fognak össze. – A parasztnak parasztasszony
2752      12   |                egy kisujjal sem bántottam a nagyságos asszonyt? Pedig,
2753      12   |              Pedig, de sokszor elrontotta a vajat! Kukorica, krumpli
2754      12   |                   mind kapálatlan maradt. A disznók nem esznek, mert
2755      12   |                 nem esznek, mert elvásott a foguk; mert nyers kukoricát
2756      12   |                 lehetség. Hát majd, mikor a tehenek ellenek, ki lesz
2757      12   |                   lesz ottan? – Hát aztán a kemencét ki tapasztja ki?
2758      12   |                Jutka!” – Ez már úgy tudja a kötelességét, mint a parancsolat. –
2759      12   |                tudja a kötelességét, mint a parancsolat. – Ha ráverek
2760      12   |                  Pedig hát azt megkívánja a derekam, különben a csömör
2761      12   |            megkívánja a derekam, különben a csömör áll a hátamba: –
2762      12   |            derekam, különben a csömör áll a hátamba: – Azt is ki tudja
2763      12   |                tudja kenni.”~(Én eldobtam a kezemből albumot, plajbászt,
2764      12   |             kacagok ezen nagyot, de abban a helyzetben, mintha korbáccsal
2765      12   |                   volna rám, úgy esett ez a beszéd. Végre én is dühbe
2766      12   |                  meg, hogy fogadja vissza a feleségét, akit őmiatta
2767      12   |                 de meg nem vesztegetett.”~A szívem elfacsarodott erre
2768      12   |                 szívem elfacsarodott erre a szóra.~– Tíz tinót! Én ezért
2769      12   |              szóra.~– Tíz tinót! Én ezért a parasztért feláldozom az
2770      12   |                   az egész lételemet, azt a világot, amelyben eddig
2771      12   |          nyomorgok, s ha egyszer megkapom a vagyonomat, azt mind nekiadom,
2772      12   |                   szerint! – s azalatt ez a csivasz bitang elcserél
2773      12   |                 Erzsikét, hogy ez valóban a törvény által megszabott
2774      12   |             törvény által megszabott díja a házasságtörésnek, mellyel
2775      12   |                  solvat decem juvencos”. (A nőrabló fizessen tíz tinót.)~
2776      12   |                  tovább mesélt:~Még aztán a Péter patriárkális tanácsokkal
2777      12   |               Egyet mondok. Térjen vissza a nagyságos úrhoz. Bizony
2778      12   |            lelkedre, ütöttelek-e meg csak a kisujjammal is, mikor visszajöttél?
2779      12   |                   is, mikor visszajöttél? A nagyságos úr is azt fogadta.
2780      12   |             egyikünk csapta volna földhöz a másikat, másszor a másik.
2781      12   |                földhöz a másikat, másszor a másik. Egyik pofon fölmegy,
2782      12   |               másik. Egyik pofon fölmegy, a másik pofonra, ahogy gavalléros!”~(–
2783      12   |         könyörögtem Erzsikének.)~– Hát mi a gutát talál ezen nevetnivalót?
2784      12   |            mérgemben.~– Hát hisz éppen az a nevetnivaló.~Ekkor aztán
2785      12   |                 asszony, becsülje meg azt a szép nagyságos urat. Jaj,
2786      12   |                 fáin egy uraság. Ha nekem a Péterem nem volna!” (De
2787      12   |             elfelejtetted! – kiálta közbe a Péter.)~Száz szónak is az
2788      12   |                    Száz szónak is az lett a vége, hogy vegyem fel az
2789      12   |             hagyott ruháimat, s vessem le a Jutka köntöseit, amiket
2790      12   |                  sem lehetett tennem; ami a másé, az a másé; elkezdtem
2791      12   |           lehetett tennem; ami a másé, az a másé; elkezdtem a kendőt,
2792      12   |                másé, az a másé; elkezdtem a kendőt, a pruszlikot lerakni
2793      12   |                 másé; elkezdtem a kendőt, a pruszlikot lerakni magamról,
2794      12   |                  ott előttük.~Ekkor aztán a másik asszony elszégyenlette
2795      12   |                 helyettem; „gyerünk ezzel a benyílóba”, átvitt a kis
2796      12   |                ezzel a benyílóba”, átvitt a kis szobába; ott előszedte
2797      12   |               lett, úgy beletalálta magát a parasztnyájasságba, a cselédhízelgésbe:~– „
2798      12   |               magát a parasztnyájasságba, a cselédhízelgésbe:~– „Jaj,
2799      12   |                  termet! de kár volna ezt a parasztnak ölelgetni! Micsoda
2800      12   |               vállak! De kár volna ezeket a batyucepeléssel megrontani!
2801      12   |               megrontani! Hogy meg vannak a szép lábacskái pöccedve
2802      12   |                   szép lábacskái pöccedve a sok gyalogolástól! Alig
2803      12   |           gyalogolástól! Alig megy fel rá a régi topánka. Minek volt
2804      12   |                topánka. Minek volt már ez a nagy szeleskedés! Édes Istenkém!
2805      12   |                   egybe összecsapja magát a legelső paraszttal. Nem
2806      12   |                   ezt olyan nagyra venni. A férfi csak férfi, kivált,
2807      12   |                  tőlük az ember? – Hiszen a csokoládéskók már csak a
2808      12   |                  a csokoládéskók már csak a legjobb étel a világon,
2809      12   |                   már csak a legjobb étel a világon, de ha mindennap
2810      12   |             lelkem, nagyságos asszonykám, a drága jó nagyságos úrhoz;
2811      12   |                   szégyenemben. Elértette a menyecske, hogy miért sírok.~– „
2812      12   |            eltagadjuk ám valamennyien ezt a kis vakációt. Összebeszéltünk
2813      12   |                   már. Azt hazudjuk, hogy a nagyságos asszony csak jól
2814      12   |               csak jól rá akart ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész
2815      12   |                   idő alatt el volt bújva a tiszttartóéknál.”~– Hát
2816      12   |                   tiszttartóéknál.”~– Hát a virágárulás a piacon? Meg
2817      12   |     tiszttartóéknál.”~– Hát a virágárulás a piacon? Meg a séta a vízen
2818      12   |                 virágárulás a piacon? Meg a séta a vízen keresztül?~–
2819      12   |          virágárulás a piacon? Meg a séta a vízen keresztül?~– Arra
2820      12   |                 ilyen drága kincsre vetni a szemeit? Bolondnak mondják
2821      12   |                   meg már éppen ne fájjon a feje a nagyságos asszonynak.
2822      12   |                már éppen ne fájjon a feje a nagyságos asszonynak. Visszavonta
2823      12   |           Visszavonta már az instantiáját a nagyságos úr. Bizony Isten.
2824      12   |                   visszavonta. Azt mondta a nagyságos úr, hogy igen
2825      12   |                   nagy zavarban van. Hogy a dézsmát, meg az úrbért elvesztette;
2826      12   |                 urak ott Pesten meghozták a morgatoriumot – vagy mi
2827      12   |                   morgatoriumot – vagy mi a frányát? – hogy a régi adósságot
2828      12   |                 vagy mi a frányát? – hogy a régi adósságot nem kell
2829      12   |                lehet csinálni. Ha elválik a nagyságos asszonytól, a
2830      12   |                   a nagyságos asszonytól, a százezer forintot vissza
2831      12   |                  s akkor ő dob alá kerül. A’ bizony.~Most kezdett már
2832      12   |                   előttem világosodni. Ez a fecsegő asszony kiszalajtotta
2833      12   |             fecsegő asszony kiszalajtotta a száján a titkot, hogy miért
2834      12   |            asszony kiszalajtotta a száján a titkot, hogy miért kellett
2835      12   |            idillemnek bevégződni. Hisz ez a tiszta kétszerkettő! Visszavesznek
2836      12   |                 Visszavesznek engem, mint a diákot a vakáció után az
2837      12   |        Visszavesznek engem, mint a diákot a vakáció után az iskolába.
2838      12   |               Mikor fel voltam öltöztetve a régi ruháimba, a gulyásné
2839      12   |               öltöztetve a régi ruháimba, a gulyásné felnyitotta a benyíló
2840      12   |                    a gulyásné felnyitotta a benyíló ajtaját, s kibocsátott
2841      12   |            benyíló ajtaját, s kibocsátott a nagy szobába.~A gulyás már
2842      12   |               kibocsátott a nagy szobába.~A gulyás már akkor egész parádéba
2843      12   |               csizmáit; úgy állt előttem, a kalapját a két kezében tartva.
2844      12   |                  állt előttem, a kalapját a két kezében tartva. Alázatos
2845      12   |                   egy cseléd. Megcsókolta a kezemet, s én csak most
2846      12   |                   hogy milyen nagyon szúr a borostás álla. Mikor megszólalt,
2847      12   |                sápítozni, mikor megállnak a konyhaajtóban koledálni:~– „
2848      12   |      konyhaajtóban koledálni:~– „Csókolom a kegyes kezeit, nagyságos
2849      12   |            történt. Bocsássa meg kegyesen a hibámat, sohasem cselekszem
2850      12   |           nevessek.~Ő érzékenyedett el, s a lobogós inge ujjával törölgette
2851      12   |                   inge ujjával törölgette a szemeit. Ő adta a bűnbánó
2852      12   |              törölgette a szemeit. Ő adta a bűnbánó Magdolnát.~Az ajtó
2853      12   |                néztem, hogy mi lesz azzal a bottal, tán nekem akarja
2854      12   |             bottal, tán nekem akarja adni a zarándokoláshoz.~– „Engedje
2855      12   |                  hogy én kísérhessem haza a kastélyig. Valami baja ne
2856      12   |          történjék. Rossz emberek vannak. A kutyák megugatják, a bika
2857      12   |              vannak. A kutyák megugatják, a bika is megkergetheti.”~–
2858      12   |        megkergetheti.”~– De én nem akarok a kastélyba menni – mondám
2859      12   |                   neki.~Erre tátva maradt a szája:~– „Ah! Hát hová?”~–
2860      12   |                 fel is út. Megyek, amerre a szél fúj.~Ekkor összeszedte
2861      12   |               szél fúj.~Ekkor összeszedte a bölcsességét. Olyan kenetteljes
2862      12   |                    Neé szomorítsa meg azt a mi kedves, jó nagyságos
2863      12   |                    Nincs annál jobb ember a világon. – Engedje meg,
2864      12   |                    eresszen utamra.~Ekkor a Péter kirukkolt a színével:~– „
2865      12   |                   Ekkor a Péter kirukkolt a színével:~– „Nagyságos asszonyom.
2866      12   |                   meg kell lenni. Énnekem a jó nagyságos úr, mikor azt
2867      12   |                   nagyságos úr, mikor azt a tíz tinót adta, hogy a feleségemet
2868      12   |                azt a tíz tinót adta, hogy a feleségemet visszafogadjam
2869      12   |                feleségemet visszafogadjam a házhoz, azt mondta, hogy: –
2870      12   |                  asszonyomat is hazahozod a kastélyba, nem sajnálok
2871      12   |                   sziklák visszhangzottak a kacagásomtól; nem bírtam
2872      12   |                   erre bennem is felforrt a méreg! Tudja? Ha engem dühbe
2873      12   |                 oroszlán vagyok. Kikaptam a pálcát a Gyuricza Péter
2874      12   |                 vagyok. Kikaptam a pálcát a Gyuricza Péter kezéből: – „
2875      12   |                    bitang, pimasz! Nesze, a tíz rúgott borjú!” – Nem
2876      12   |                 volt-e? Nem számláltam. S a nagy mahomed ember hátatfordítva
2877      12   |              hátatfordítva szaladt előlem a szobában az asztal körül,
2878      12   |            szobában az asztal körül, mint a rajtschulban, s ordított,
2879      12   |            rajtschulban, s ordított, mint a víziló, míg a bot össze
2880      12   |              ordított, mint a víziló, míg a bot össze nem törött a hátán.
2881      12   |                míg a bot össze nem törött a hátán. A felesége meg dehogy
2882      12   |                 össze nem törött a hátán. A felesége meg dehogy interveniált
2883      12   |               interveniált volna; felállt a padkára, onnan nézte nagy
2884      12   |          téregetni, mikor már künn voltam a mezőn s a szél kifújta a
2885      12   |                 már künn voltam a mezőn s a szél kifújta a fejemből
2886      12   |                  a mezőn s a szél kifújta a fejemből a hőséget. Ez az
2887      12   |                   szél kifújta a fejemből a hőséget. Ez az idill hát
2888      12   |                 mi kezdődik el most?~Hogy a Bagotay Mukihoz vissza nem
2889      12   |                 De hát hová?~Előttem volt a szép Duna. A töltött út
2890      12   |                 Előttem volt a szép Duna. A töltött út mindenütt mellette
2891      12   |                  vén fűzfához, s elnéztem a nagy élő vizet. Egy-egy
2892      12   |         cuppantott benne, amint felugrott a levegőbe. A víztől nem félnék,
2893      12   |               amint felugrott a levegőbe. A víztől nem félnék, hanem
2894      12   |                  víztől nem félnék, hanem a halaktól félek. Nem tudtam
2895      12   |                ijesztgettek bennünket, ha a vízbe kihajolva néztünk
2896      12   |                   vízbe kihajolva néztünk a partról: „Vigyázz! Hátad
2897      12   |                ördög semmit. Nem állja ki a konkurrenciát az ember fiaival.
2898      12   |                  két ilyen emberért, mint a Bagotay Muki, meg a Gyuricza
2899      12   |                  mint a Bagotay Muki, meg a Gyuricza Péter öngyilkossá
2900      12   |           öngyilkossá lenni? Kinevettetni a halálban!~Azt gondoltam,
2901      12   |            anyámhoz.~Ő csak nem dobhat ki a házából. Nem bánom, büntessen
2902      12   |               megtöröm magamat, elviselem a haragját. Ő mégis anyám,
2903      12   |                   gyűlölöm magamat!~Ezzel a gondolattal indultam a város
2904      12   |              Ezzel a gondolattal indultam a város felé.~Rekkenő meleg
2905      12   |                  fűtött kemencéből jönne, a homokfelhő egészen eltakarta
2906      12   |              homokfelhő egészen eltakarta a vidéket, s mikor egy forgószél
2907      12   |                  egy forgószél előkapott, a fűzfához kellett menekülnöm,
2908      12   |           menekülnöm, hogy le ne sodorjon a töltésről. Nem tudom, minő
2909      12   |                 tudom, minő szakasza volt a napnak. Nekem, tudom, hogy
2910      12   |                volt; még aznap nem ettem. A Gyuriczáék elfelejtettek
2911      12   |                  elfelejtettek megkínálni a „nyögvenyelővel”, pedig
2912      12   |                   pedig elfogadtam volna. A szomjúság ellen egypárszor
2913      12   |                 ellen egypárszor lementem a Dunához, s ittam a tenyeremből.
2914      12   |               lementem a Dunához, s ittam a tenyeremből. Az útfélen
2915      12   |                   mentül hamarább elérjem a várost. Jó lett volna már
2916      12   |              kenyér is, amilyent pénteken a koldusoknak osztogatnak
2917      12   |                  otthon.~Amint így sietek a város felé, egyszercsak
2918      12   |          feltekintek, rémülve látom, hogy a városban tűz támadt, annak
2919      12   |                városban tűz támadt, annak a fekete füstje gomolyog fel
2920      12   |                fekete füstje gomolyog fel a porfelleges égbe.~A forró
2921      12   |                   fel a porfelleges égbe.~A forró számum a város felé
2922      12   |          porfelleges égbe.~A forró számum a város felé vitte a fekete
2923      12   |                 számum a város felé vitte a fekete füstöt. Szent Isten!
2924      12   |               fáradt vagyok, éhes vagyok; a rémület új erőt adott. –
2925      12   |                  És mentől közelebb értem a városhoz, a füst annál magasabbra
2926      12   |                közelebb értem a városhoz, a füst annál magasabbra gomolygott.
2927      12   |                ház gyulladt ki, ott, mint a tűzijáték röppentyűi, pattogtak
2928      12   |           tűzijáték röppentyűi, pattogtak a tüzes cserepek szerteszéjjel.
2929      12   |                   állt már lángban, amint a városba megérkeztem. Ordítozó
2930      12   |                  amik vadultan igyekeztek a tűzfény láttára a sötét
2931      12   |              igyekeztek a tűzfény láttára a sötét istállókba visszamenekülni;
2932      12   |                   gondoltam, hogy eljutok a mi házunkig. Mindenütt jajgató
2933      12   |               találkoztam, akik házaikból a féltett holmijaikat igyekeztek
2934      12   |                Oltásra senki sem gondolt. A zsarátnok úgy hullott, mint
2935      12   |               zsarátnok úgy hullott, mint a zápor. – Amint az anyám
2936      12   |                   lángokban állt. Az volt a legmagasabb ház az utcában.
2937      12   |                 csoport honvéd igyekezett a tüzet oltani; mások behatoltak
2938      12   |                  oltani; mások behatoltak a házba, s az ablakokon keresztül
2939      12   |                   keresztül hajigálták ki a bútorokat. Egy aranyrámás
2940      12   |                képet láttam kirepülni; az a szegény jó apám arcképe
2941      12   |                   őrnagy, s rájuk rivallt a tűzoltó honvédekre:~– „Mit
2942      12   |                      Mit oltogatjátok itt a tüzet? Érdemes rá! Itt tanyázott
2943      12   |                 ezredes, aki felgyújtotta a várost! Menjetek a kórházat
2944      12   |           felgyújtotta a várost! Menjetek a kórházat oltalmazni! Hadd
2945      12   |                megőrültem. Miért átkozzák a mi házunkat? A honvédek
2946      12   |                   átkozzák a mi házunkat? A honvédek egy ezredesnek
2947      12   |                   honvédek egy ezredesnek a nevét kiabálták, aki sokszor
2948      12   |               kiabálták, aki sokszor járt a mi estélyeinkre. Még, ha
2949      12   |                  ha felismernek, engem is a tűzbe dobnak. Egyik nehéz
2950      12   |                dobnak. Egyik nehéz szekér a másik után hajtott keresztül
2951      12   |              másik után hajtott keresztül a szegény apám arcképén. Még
2952      12   |                sikoltása: – „Jézus Mária, a Szent András ég!” Már az
2953      12   |                 Már az egyik tornya annak a gyönyörű nagy székesegyháznak
2954      12   |               székesegyháznak kigyulladt, a másikban még kongtak a félrevert
2955      12   |                    a másikban még kongtak a félrevert harangok. A néptömeg
2956      12   |             kongtak a félrevert harangok. A néptömeg magával sodort,
2957      12   |              magával sodort, minden ember a templomot sietett megmenteni.
2958      12   |                megmenteni. Már késő volt! A második torony is kigyulladt,
2959      12   |             második torony is kigyulladt, a harangok elnémultak, a templom
2960      12   |                    a harangok elnémultak, a templom tetőzete is égett.
2961      12   |                templom tetőzete is égett. A szép templomi zászlókat,
2962      12   |             amiket az úrnapi processiókon a céhek férfiai szoktak nagy
2963      12   |                   félig elégve hordták ki a hulló üszkök közül. Olyan
2964      12   |                 közül. Olyan iszonyú volt a hőség, hogy nem lehetett
2965      12   |                  hőség, hogy nem lehetett a piacon megmaradni. – „Oda
2966      12   |            kiabálták az emberek – fussunk a szigetre.” – S azzal tódult
2967      12   |               azzal tódult az emberáradat a szűk utcákon keresztül a
2968      12   |                  a szűk utcákon keresztül a Duna-part felé. – Én arra
2969      12   |                 én is az emberárral. Mire a szigeti dobogóhídhoz értünk,
2970      12   |                  értünk, már nem lehetett a megtorlott tömegtől előrehatolni. „
2971      12   |                   vissza?” – „Azért, mert a dobogóhíd is ég!” Rettenetes
2972      12   |              Duna-sor lángban állt már, s a szigetre vezető hídon harapódzott
2973      12   |                   hídon harapódzott odább a tűz; a Duna füstölgött a
2974      12   |                  harapódzott odább a tűz; a Duna füstölgött a beléhullott
2975      12   |                  a tűz; a Duna füstölgött a beléhullott gerendáktól;
2976      12   |           lángolva úsztak alá s csapódtak a jégtörőkbe. A vámszedő háznál
2977      12   |                   csapódtak a jégtörőkbe. A vámszedő háznál egy csoport
2978      12   |                  nemzetőr tartotta vissza a népet, hogy az égő hídra
2979      12   |                  el, hogy mi történt. Még a tűznél is nagyobb veszedelem.
2980      12   |                   szép csendben bevonulni a várba. Már Tatán voltak.
2981      12   |                  várba. Már Tatán voltak. A polgárok megtudták, s kiszedték
2982      12   |             megtudták, s kiszedték előlük a hajóhidat. Most azok bosszúból,
2983      12   |                 Most azok bosszúból, hogy a hadicsel nem sikerült, felgyújtották
2984      12   |                   sikerült, felgyújtották a várost. – Milyen átkozódás
2985      12   |           hallottam emlegettetni. – Azét, a főtisztét, aki az anyámat
2986      12   |                   nőül akarta venni, – ha a forradalom közbe nem jön.~(
2987      12   |                   Én nem tudtam folytatni a rajzolást; a köd nem a tájékon
2988      12   |             tudtam folytatni a rajzolást; a köd nem a tájékon feküdt
2989      12   |          folytatni a rajzolást; a köd nem a tájékon feküdt már, hanem
2990      12   |            szememen.)~Az asszony folytatá a rémlátással teljes történetet:~–
2991      12   |                teljes történetet:~– Ekkor a vár fokáról három ágyúlövés
2992      12   |              tűzvész idején szoktak tenni a csapatok consignálására.
2993      12   |                    Az ellenség ostromolja a várost!” Erre az az egész
2994      12   |                 egész sokaság, mely eddig a Duna-partot ellepte, egyszerre
2995      12   |                 az égő városba, keresztül a lángoló utcákon, az égő
2996      12   |            utcákon, az égő gerendákon. – „A Vágdunára, a Vágdunára!” –
2997      12   |               gerendákon. – „A Vágdunára, a Vágdunára!” – kiabálta mindenki.
2998      12   |            Rémültömben egy hajóslegénynek a karjába kapaszkodtam, s
2999      12   |                   karjába kapaszkodtam, s a becsületes ember, akit soha
3000      12   |                   tartani; úgy elfojtotta a keblét e rémjelenet előadása: