Fezejet

   1       1   |           tengerszem – Monsieur Galifard – Az első tűszúrás~Soha nem láttam
   2       1   |               szeme, amennyiszer változott az indulatja. Azért neveztem
   3       1   |               hegytetőről nézve élénkzöld, az átelleni hegyoldal szálfái
   4       1   |                   is lövell. Mikor leszáll az éj, fekete tükrében ragyognak
   5       1   |                    egyszerre arannyá válik az egész tengerszem, fehér
   6       1   |              amiknek igazán meg van tiltva az égbe nőni. Csupa virágoskert
   7       1   |                   mégis van: a szirén. Nem az a mítoszi csábalak, hanem
   8       1   |                 egy vándor táncmester, aki az egész várost táncra kerekedtette.~
   9       1   |               legyezőt felvenni s amellett az arcot a hölgy felé fordítva
  10       1   |                    meg a tempót, nem akart az elegáns „pli”-hez szokni,
  11       1   |                   társul akadt vele össze. Az rendesen hajótörést szenvedett
  12       1   |                  közé nevetett, s rendesen az ellenkezőjét tette annak,
  13       1   |             ellenkezőjét tette annak, amit az vezényelt.~Én mindezt igen
  14       1   |               szabály alól. Hogy szép, azt az első tekintetre meg lehetett
  15       1   |                   gazdag, azt kitalálhatta az ember az ezüstös hintórul,
  16       1   |                  azt kitalálhatta az ember az ezüstös hintórul, amin járt,
  17       1   |                nemes kisasszony. Ily módon az Erzsike folyton hármas felügyelet
  18       1   |                    természetes következése az volt, hogy azt tehette,
  19       1   |             ügyeivel.~A nagyságos mama még az élet naposabb oldalát kereső
  20       1   |                     bátyjai katonatisztek. Az atyja udvari kamarás. A
  21       1   |             táncosnő hírében állt. Azonban az idő figyelmezteté a komoly
  22       1   |                    pedig leginkább kereste az ürügyeket a táncteremből
  23       1   |           történetbúvárok utánajártak, még az a sötét szenvedélye is megvolt,
  24       1   |                lehetett gondjuk.~Így aztán az Erzsike tehette azt, hogy
  25       1   |              mesélt olyan fennhangon, hogy az egész terem meghallhatta,
  26       1   |                  leányokkal nagy legények. Az ilyen fickók különös jogot
  27       1   |                    vélnek élvezhetni, hogy az olyan kezdő sihedernek,
  28       1   |               kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az akkori valcer pedig „grundverschieden”
  29       1   |                   a mostani csak tréfa; de az komoly dolog volt. Táncos
  30       1   |                    a két hátraszegett fej. Az volt a villitánc!~A mester
  31       1   |                   liegst!” Én láttam előre az elkerülhetetlen bukást,
  32       1   |                    csapás ennél nem érheti az embert.~Erzsike nevetett
  33       1   |                   embert.~Erzsike nevetett az én kétségbeesett állapotomon.
  34       1   |        félbeszakítást. A nagy gyorsaságban az elevenig találta szúrni
  35       2   |                               II. FEJEZET ~Az én első kitüntetésem – Az
  36       2   |                  Az én első kitüntetésem – Az első sérelem – A Damenwalzer – ~
  37       2   |                  legelső kitüntetést, mely az életben ért. Ez volt azon
  38       2   |           jogakadémia reményteljes tagjai, az általuk rendezett jogászbálra
  39       2   |              magyar pénzügyminiszter, akit az ország rendei máglyára ítéltek.~
  40       2   |                  annak is helyes oka volt. Az én időmben is négy évből
  41       2   |               festettem. Olajminiatűröket. Az ószőnyi tiszttartót, anélkül,
  42       2   |              gerjesztett a főfiskálisnénak az arcképe, akit a legszebb
  43       2   |             tartottak a városban.~És mégis az történt, hogy mikor a következő
  44       2   |                   én is megkaptam.~Nevelte az elbúsulásomat az a körülmény
  45       2   |                   Nevelte az elbúsulásomat az a körülmény is, hogy az
  46       2   |                    az a körülmény is, hogy az előtáncosnak hivatalosan
  47       2   |                    határozottan nem illett az arcához. Előre örültem annak
  48       2   |                megláttuk, mind nekem, mind az ifjú barátaimnak az az általános
  49       2   |                   mind az ifjú barátaimnak az az általános véleményünk
  50       2   |                mind az ifjú barátaimnak az az általános véleményünk támadt,
  51       2   |              megteremteni; de a valóságban az nem létezhetik. Én azzal
  52       2   |                 vigasztaltam magamat, hogy az ilyen szép fej ostoba. Még
  53       2   |                 Még akkor nem tudtam, hogy az ostobaság éppen a haut gout.~–
  54       2   |             ostobaság éppen a haut gout.~– Az arany pengése rekedt hang.~
  55       2   |              tapasztalatlan ifjonc voltam. Az arcomon még semmi szőr nem
  56       2   |                   volna. Hja, a körmagyar! Az a valami! Azt nem elég eljárni,
  57       2   |               lenni színpadi pontossággal. Az nem olyan könnyű feladat.
  58       2   |                   No, de van Nemezis!~Hát, az történt, hogy rendes bevett
  59       2   |              kénytelen voltam kapitulálni. Az obligat tourt megtéve a
  60       2   |                 Neki rögtön menni kellett, az előtáncos vezényszava hangzott: „
  61       2   |                 szomorújátékom megdicsérte az akadémia?– Nem! Nem! A másik
  62       2   |                    ön le inkább a leányát? az sokkal szebb. Ön nem szeret
  63       2   |                   velük a játszmát, ugye?~(Az úrhölgynek különös kifejezései
  64       2   |                Erzsike nekem ülni fog.~Még az a kérdés is megvitatás alá
  65       2   |                 elefántcsontlapra fessem-e az arcképet akvarellben, vagy
  66       2   |                    vagy vászonra olajban. „Az elefántcsont azért jobb –
  67       2   |                azért jobb – ajánlám – hogy az ember letörölheti róla egy
  68       2   |                  róla egy vizes szivaccsal az akvarell képet, amikor akarja.”~
  69       2   |            akvarell képet, amikor akarja.”~Az úrnő elérté az öngúnyt,
  70       2   |                    akarja.”~Az úrnő elérté az öngúnyt, s kegyes volt azt
  71       2   |                  mert mi azt akarjuk, hogy az a kép örökké megmaradjon.~
  72       2   |                   helyére került: őrá várt az általam bitorlott szék;
  73       2   |            átengedve, búcsúzni akartam; de az úrnő még feladatának tartotta
  74       2   |            szerettem volna a penicilusomat az oldalába bökni; hadd lám,
  75       2   |               indigó jön-e hát ki belőle. (Az anyja bárónő volt; attól
  76       2   |                lelket, se a corridoron, se az előszobában. Kénytelen voltam
  77       2   |                    Gyalázatos, szemtelen!”~Az úrnő hangját ismertem fel.~
  78       2   |                 Hol van egy bot.” – kiáltá az asszonyság.~S ugyanazon
  79       2   |                jöttem ide.~Ezenben kinyílt az ajtó, s kijött rajta az
  80       2   |                    az ajtó, s kijött rajta az inas, az egyik kezével a
  81       2   |                    s kijött rajta az inas, az egyik kezével a másikat
  82       2   |                     Önt ütötték meg?~Amire az bosszúsan felelt: – Engem
  83       2   |                    Engem megharaptak.~Hogy az inast megharapták!~– Tessék
  84       2   |                 aki éppen most harapta meg az inasnak a kezefejét, s e
  85       2   |                   megfenyítésben részesül.~Az egész társaság lázas emócióban
  86       2   |                    jelen: hölgyek és urak; az utóbbiak között egyszerre
  87       2   |          sikongatott egy éltes asszonyság, az oldal-hajcsigáit takarva
  88       2   |                   mert támadólag föllépni. Az inast, ki el akarta a szökevényt
  89       2   |               társaság, alig vettek észre. Az úrnő arra a szavamra, hogy „
  90       2   |                aztán majd nem tud festeni.~Az kellett még, hogy ijesztgessenek.
  91       2   |            madárhoz. Hátha maga lett volna az orosz kétfejű sas!~Divinatio
  92       2   |                  hogy eltaláltam, mit kell az ilyen embernyelvű állatnak
  93       2   |                   másik lábával is átfogta az ujjamat s engedte magát
  94       2   |                    ujjamat s engedte magát az asztalról felemeltetni. –
  95       2   |              lovagkori vadászok a sólymot, az orrát a kezem fejére nyugtatva,
  96       2   |              osztani. De úgy végigcsinálta az a csókolásnak mindenféle
  97       2   |               mindenféle változatait, hogy az valóságos botrány volt.
  98       2   |                 Kedves Kokócska!”~Én aztán az ujjamra szedett Kokócskát
  99       2   |                   melyet ő el is fogadott, az orrával lépvén előre. Valóságos
 100       2   |         állatszelídítőnek kellene lenni.~– Az leszek.~– Hogyan? Miféle
 101       2   |                  felcsíptette a szemüvegét az orrára.~– Csalatkozik, ha
 102       2   |                    csak nekünk kettőnknek.~Az egész társaság el volt ámulva.
 103       2   |           meglássák, hogyan, mi módon lesz az embernek szeme, szája, füle.
 104       2   |            arcképeznek, nincs másnak helye az atelierben, mint a festőnek
 105       2   |               társaságnak. Csak szép dolog az, mikor az ember tud valamit!
 106       2   |                  Csak szép dolog az, mikor az ember tud valamit! Bele
 107       2   |                  egy ablaka van. Még annak az ablaknak az alsó részét
 108       2   |                 van. Még annak az ablaknak az alsó részét is el kellett
 109       2   |                  végett. És senkinek, amíg az ülés tart, bennünket háborgatni
 110       2   |           bennünket háborgatni nem szabad.~Az első ülés nem tartott sokáig.
 111       2   |                  hallottam hírét. Ilyenkor az arckép még nem megnézni
 112       2   |                   ha a beállítás sikerült; az alak féloldalvást, az arc
 113       2   |            sikerült; az alak féloldalvást, az arc pedig egészen szemközt;
 114       2   |                    pedig egészen szemközt; az árnyékok felrakva, a háttér
 115       2   |                  megkísértve; a ruházatnak az alapszíne kipuhatolva. Mindenki
 116       2   |                      No, de csak szép lesz az Erzsike ebben a ruhában? –
 117       2   |                     hogy szép ruhája van-e az Erzsikének? Azt tudom, hogy
 118       2   |               Erzsike. – Egy kicsit errébb az arcát! – Ne olyan komolyan! –
 119       2   |                   aztán megbiztattam, hogy az csak alapfestés volt; majd
 120       2   |              principálisomnál a patvarián. Az ember délelőtt jogtudós
 121       2   |                aztán apróra tanulmányoztam az arcát. – Érdekes „fej”.
 122       2   |                 tudnom, mert hiszen minden az ecsetem szálain ment keresztül.) –
 123       2   |                 ecsettel visszaadhatatlan: az a csodálatos szempár! Az
 124       2   |                   az a csodálatos szempár! Az engem egészen kétségbeejtett.
 125       2   |             villant a szeme s kárbaveszett az egész munkám. – Utoljára
 126       2   |                  kifejezést sohasem láttak az Erzsike arcán, hanem azért
 127       2   |                  hanem azért egyhangú volt az elismerésük, hogy az a megszólalásig
 128       2   |                  volt az elismerésük, hogy az a megszólalásig el van találva.~
 129       2   |                maga tehát nem volt otthon. Az unokahúg is vele ment. Annak
 130       2   |                  nagynéne maradt a háznál. Az meg délután el szokott szunnyadni,
 131       2   |                   ügyelt fel ez alkalommal az Erzsike öltöztetésénél.
 132       2   |           öltöztetésénél. Talán senki sem.~Az a kivágott, halványrózsaszín
 133       2   |                 nekem úgy tetszett, mintha az a tüll anglais fodor nagyon
 134       2   |              gondoltam, a hideg lel. Pedig az üstököm izzadt. – Megjegyzem,
 135       2   |             fortune”) azt tettem, hogy azt az áruló fodrot a képen helyreigazítottam
 136       2   |                    volna neki lenni.~Azzal az üléssel teljesen elkészült
 137       2   |                 üléssel teljesen elkészült az arckép, a ruha is meg lett
 138       2   |                     Én szépen megköszöntem az önfeláldozását, s mondám
 139       2   |                 kerül.~– Csak egy kis pont az egész; mint egy lencseszem.~–
 140       2   |                 egy lencseszem.~– Mi lehet az?~– Az a szemölcs ott a jobb
 141       2   |               lencseszem.~– Mi lehet az?~– Az a szemölcs ott a jobb kezén.~
 142       2   |                  vágathatom le, mert éppen az ütér fölött van. Mulattam
 143       2   |                 azt mondta, veszéllyel jár az operáció.~– Mit ért ahhoz
 144       2   |                  operáció.~– Mit ért ahhoz az orvos? Adja ide, én elvesztem
 145       2   |               gyújtott, azt letette mellém az asztalra. Azután egy gombostűt
 146       2   |               fejét a lángra tartotta, míg az fehéren izzóvá lett.~És
 147       2   |                    izzóvá lett.~És azalatt az a két csodálatos szem kerekre
 148       2   |                 tűszúrás nem. (Hanem, hogy az a fodor még jobban lecsúszott,
 149       2   |               fodor még jobban lecsúszott, az igen.)~– No mármost elmehet
 150       2   |                   foltot, amikor a kezemet az írásra teszem, s mikor sokáig
 151       2   |                  abból a kis kerek jegyből az ő arcát látnám előtűnni;
 152       2   |            másoknak a titka. Most már csak az enyim. A többiek nyugosznak.
 153       3   |                              III. FEJEZET ~Az én mesterségem és az én
 154       3   |              FEJEZET ~Az én mesterségem és az én gunyhóm~A festés alatt
 155       3   |                    is. Sőt ez szükséges is az arcképezett jellemének tanulmányozása
 156       3   |                  végett; és azért is, hogy az „ülő” ne érezze olyan nagyon
 157       3   |                  des demoiselles”-t, hanem az nagyon unalmas.~– Valami
 158       3   |          képzeletből írtam le.~– Mire való az?~– Az egy részlet a készülőben
 159       3   |                írtam le.~– Mire való az?~– Az egy részlet a készülőben
 160       3   |             regényírás nem abból áll, hogy az ember azt, amit maga körül
 161       3   |             megalkotom ennek a történetnek az alakjait. Akkor ezeknek
 162       3   |                    alakjait. Akkor ezeknek az alakoknak az egymáshoz való
 163       3   |                 Akkor ezeknek az alakoknak az egymáshoz való viszonyából
 164       3   |                 Aztán minek tölti ön azzal az időt, hogy regényt ír? Meg
 165       3   |             jelenni.~– Minden bizonnyal.~– Az igaz, önnek könnyű. Van
 166       3   |                   Ez göröngyös pálya.~– De az én regényem nem olyan lesz,
 167       3   |              nevetett.~Nevetnivaló is volt az, hogy valaki előálljon azzal
 168       3   |                 belenézett?~– Nem szeretem az ilyen dolgokat; mindjárt
 169       3   |                  rajta, s aztán vörös lesz az orrom.~Tovább aztán nem
 170       3   |              ellenben sietett megédesíteni az okozott elfanyalítást azzal
 171       3   |                    a kellemes hírrel, hogy az én ajánlatom folytán, a
 172       3   |                   posta maga lehúzta előre az előfizetési díjból a maga
 173       3   |                 maga illetményét.~Minthogy az előfizetés elkésve küldetett,
 174       3   |                szám volt a borítékba téve.~Az ünnepélyes felbontás után
 175       3   |                   Gábor, mint III. Richárd az álomjelenetben, kísértetektől
 176       3   |                    hogy ki ne jöjjön rajta az udvariasság szava.~– „Még
 177       3   |                  Barabás legjobb rajza. Ez az egyetlen igazi, hű arcképe
 178       3   |            megjelentek egy közös lapon, de az nagy ritkaság volt. Mind
 179       3   |               hasonlított egymáshoz.~Tehát az valódi szenzációt keltő
 180       3   |                  hogy mégis elolvassa majd az általam odaküldött verseskönyveket.
 181       3   |              mutatványnak ez volt a címe: „Az ingovány oáza”.~No, ezt
 182       3   |                   volt ennek a történetnek az eleje s mi lesz a vége.
 183       3   |                 vége. Ön már tudja?~– Hogy az… angyalba – ne tudnám!~–
 184       3   |               címét nem értem. Hol van itt az „oiseau” ?~Én aztán megmagyaráztam
 185       3   |                  megmagyaráztam neki, hogy az „oáz” nem valami repülő
 186       3   |                   nagy lármával vagyunk.~– Az meglehet. Olyankor nagyon
 187       3   |                Elébb a fejemben kidolgozom az egész jelenetet a legapróbb
 188       3   |                   mikor leülök azt leírni, az már csak gépies betűvetés.~–
 189       3   |                   szúnyograj zümmögését; – az nekem mind súg, mesél valamit,
 190       3   |                    emberarccal találkozom, az kiver a gondolataimból,
 191       3   |                    szervusz” szó szétfújja az egész fata morganámat; amíg
 192       3   |               hangjai újra elém nem idézik az elfutott eszméket; akkor
 193       3   |            ellenére, nem nevetett ki ezért az elucubratióért. Sőt inkább
 194       3   |              szemei kifejezése ahhoz, amit az arcképen eltaláltam.~– És
 195       3   |              suttogá. – Olyanforma, mintha az ember álmodnék, aztán ráparancsolhatna,
 196       3   |                Bagotay Muki úr!” – jelenté az inas.~Én aztán vettem a
 197       3   |            kalapomat. Ki nem állhattam ezt az embert. Ez már mindent élvezett,
 198       3   |                       Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam
 199       3   |                   kölcsönöztünk egymásnak. Az Én az Énnek. Néha meg is
 200       3   |             kölcsönöztünk egymásnak. Az Én az Énnek. Néha meg is hasonlottunk
 201       3   |               húsból, csontból álló Én; ez az éhező, élvhajhász, hiú önhitt
 202       3   |                 élvhajhász, hiú önhitt Én; az a másik volt az igazságában.
 203       3   |                 önhitt Én; az a másik volt az igazságában. Kibékített
 204       3   |          igazságában. Kibékített magammal. Az volt a tanácsadóm, a mulattatóm,
 205       3   |                   szükségben megsegítőm; – az ítélő bírám!~Az a kis fagunyhó
 206       3   |              megsegítőm; – az ítélő bírám!~Az a kis fagunyhó ott a Duna-szigeti
 207       3   |                  nem tudom, megvan-e még?) az volt az én legdrágább palotám,
 208       3   |                     megvan-e még?) az volt az én legdrágább palotám, amiben
 209       3   |                   tanyáztam. Ott írtam meg az első regényemet.~Biz, ahhoz
 210       3   |                 nem ismer. De én azért azt az első munkámat mégis úgy
 211       3   |                 ahogy szereti minden ember az elsőszülöttét, habár testi-lelki
 212       3   |            távolból hallatszott a Dunán át az „angol kert”-ben muzsikáló
 213       3   |                  meg egy-egy béka ümmögött az öntözőárokban. Én a regényemnek
 214       3   |                  nem tanulja.~Egyszer csak az aranyos-zöld félárnyékot
 215       3   |                   szomszédba.~A kertjeink, az igaz, hogy csak egypár száz
 216       3   |              hosszú középút mentében, mely az egész szigetet végigszelte.~–
 217       3   |               papiros, itt van a toll, ezt az ember a kezébe fogja, s
 218       3   |              kényszerhelyzetbe hozva, hogy az asztal mellé leüljek. (A
 219       3   |               gunyhó olyan szűk volt, hogy az asztal az ajtótól az ablakig
 220       3   |                  szűk volt, hogy az asztal az ajtótól az ablakig ért.)~–
 221       3   |                  hogy az asztal az ajtótól az ablakig ért.)~– De én ebben
 222       3   |               lehet fogni. Nekem hízelgett az, hogy felolvashatom valakinek
 223       3   |                 amit írtam. Más vidékeiben az országnak már akkor is zajos
 224       3   |              közönség volt. Lehetett látni az arcán a hatást, az érdeklődést.
 225       3   |                   látni az arcán a hatást, az érdeklődést. Odatámasztá
 226       3   |                    Odatámasztá a tenyerébe az arcát, úgy figyelt, a haját
 227       3   |            látszott, hogy fél: a szemei és az ajkai felnyíltak. Nem dicsekedésből
 228       3   |                  szavam akadozni.~– No, mi az? Nem tudja olvasni az írását?~–
 229       3   |                   mi az? Nem tudja olvasni az írását?~– Igen – de mégsem,
 230       3   |                   álmodott. Egyebeket közt az a régi szövetség volt közöttünk,
 231       3   |                   leány, aki férjhez megy, az intézetbeli barátnéinak
 232       3   |                észre kellett venni arcomon az indulatot, mert a szemeit
 233       3   |                  Előttem fel lehet olvasni az ön szerelmes jelenetét.~
 234       3   |                 zérus vagyok.~– Aki férfi, az sohasem zérus.~– Nézze ön,
 235       3   |                   ez a kis deszkabódé most az én egész birtokom; ez a
 236       3   |                 birtokom; ez a halom papír az egész jussom a világhoz;
 237       3   |                    alszom.~– No, hát nekem az is tetszik: A száraz kenyér
 238       3   |                   a katona bivouactüzénél, az iskolamester vedlett falú
 239       3   |              vályogviskójában, és álmodnám az üdvösségről a szalmaágyon!~
 240       3   |                   ezzel végigvetette magát az én takarótlan hárságyamon,
 241       3   |                leány abban a néhány szóban az egész jövő életsorsát elmondta
 242       3   |                 hozza:~– Akit én szeretek, az nekem nem rabnőm, hanem
 243       3   |                   kivívom. – Én annak, aki az én lelkemet megérti – ahogy
 244       3   |                  glóriát fogok köríteni. – Az én hölgyemet tisztelni kell
 245       3   |                   hölgyemet tisztelni kell az egész világnak, – de legelöl
 246       3   |                 csoda-átváltozáson ment át az a szempár. A lángszomjú
 247       3   |                    és elfutott.~– Én, mint az álmodó, néztem utána, míg
 248       3   |                   jutott annak a legénynek az adomája, akinek a gyóntatópapja
 249       3   |                    most is, mikor megállok az előtt a nagy bolond könyvtár
 250       3   |                Ahelyett, hogy annyit írtam az egész világnak, nem jobb
 251       3   |                    egyszer visszatérhetnék az életem útkezdetére, megint
 252       4   |          Menyasszonyrablás – Komédiázás – ~Az én Mencsikoffom – Divatszabadság –
 253       4   |           természetesen rögtön beszaladtam az egész várost s minden ismerősömnek
 254       4   |                 levelet.~Nagy esemény volt az a mi kis városunkban.~Petőfinek
 255       4   |                   kezek által átnyújtandók az érkezőnek.~Petőfi azonban,
 256       4   |                cudar Marci!” (Sohasem hítt az igazi nevemen), s azzal
 257       4   |               mintha ő tudná itt legjobban az utat. A város főutcáinak
 258       4   |                   utat. A város főutcáinak az ablakai virágokkal és szép
 259       4   |                    ember nem került elénk.~Az én kedves jó anyám igen
 260       4   |                anyám igen szívesen fogadta az én kedves vendégemet. Nem
 261       4   |                 dühbe hozni, mintha valaki az elhagyott családi nevére
 262       4   |                    nevére emlékeztette. De az anyámtól még ezt is jó néven
 263       4   |            Petrekovics!” – s kezet csókolt az anyámnak. Ez sem volt szokása.
 264       4   |                    tette meg.~Persze, hogy az volt aztán az első kérdés,
 265       4   |                 Persze, hogy az volt aztán az első kérdés, hogy mi a kedvenc
 266       4   |                   hogy mi a kedvenc étele. Az anyám maga látott a konyhához.
 267       4   |                 látott a konyhához. Másnap az ebédre összegyűlt az egész
 268       4   |                Másnap az ebédre összegyűlt az egész családunk, a Károly
 269       4   |                családunk, a Károly bátyám, az Eszter néném s a sógorom,
 270       4   |                    tanár.~Alig keltünk fel az asztaltól, midőn megjelenik
 271       4   |                asztaltól, midőn megjelenik az Erzsike nagyságos mamájának
 272       4   |                Erzsike nagyságos mamájának az ezüst libériás inasa; aranyszegélyes
 273       4   |            meghívja őt a mai estélyére. Ez az ő tiszteletére volt rendezve.
 274       4   |                     hogy ma nem mehetek el az ő estélyére; de én ezúttal
 275       4   |                   estélyére; de én ezúttal az én lelkem Marcimnak a látogatására
 276       4   |                    annál jobban megértette az anyám, azt mondta: „derék
 277       4   |                   szép leányt.~Megkísérlém az én jó barátomat felvilágosítani
 278       4   |                  helyzetről.~– Te! Ott van az a szép leány, akiről én
 279       4   |                 Kelj fel, hegedüld meg azt az embert!” Akkor aztán elkezd
 280       4   |              fejezeteket olvasta el.~– No, az eredeti gondolat volt tőled,
 281       4   |                    azzal Petőfi leszámlált az asztalra huszonhét ezüst
 282       4   |                  ezüst forintokat. Ez volt az első honoráriumom. Rothschildnak
 283       4   |              fiatal pályatörőt azért, mert az jó barátja az ő haragosának.~
 284       4   |                  azért, mert az jó barátja az ő haragosának.~Azzal bedugta
 285       4   |                 haragosának.~Azzal bedugta az útitáskájába a kéziratomat;
 286       4   |                    vele?~– Pályázni akarok az akadémiai jutalomra.~– Azt
 287       4   |                   darabodat Szigligetihez. Az egyszerre fel fogja benned
 288       4   |                fogja adatni a színművedet. Az is olyan ember!~Egészen
 289       4   |                   vele együtt.~De már ebbe az én családom tagjai is beleszóltak.~
 290       4   |                     hogy közös jóbarátunk, az ügyvéd, egy esztergomi földbirtokos
 291       4   |               lehetett kifogást tennem. Ha az ember költő és protestáns,
 292       4   |             engedtek, s a pap összeeskette az egymást szeretőket. De azért
 293       4   |                    hogy bezzeg elrontottam az Erzsike nagyságos mamájának
 294       4   |               módját.~Nagy furfanggal lett az kifundálva.~Székesvárosunk
 295       4   |            botbüntetés kiszenvedése alatt, az egész városon végighangzott
 296       4   |                  Gyermekkorom óta rontotta az álmaimat ez a rabélet.~Megindítottam
 297       4   |                 eszme valósításának, akkor az én indítványom folytán,
 298       4   |                  megállapodánk abban, hogy az Erzsike mamáját kérjük fel
 299       4   |                  fiatal ügyvéd. Következik az én humoristicus felolvasásom: „
 300       4   |            határnapját. Ezalatt közeledett az az idő, amikor az én patvaristaságom
 301       4   |         határnapját. Ezalatt közeledett az az idő, amikor az én patvaristaságom
 302       4   |               közeledett az az idő, amikor az én patvaristaságom véget
 303       4   |                   világba kellett utaznom, az én áldott jó anyám gondoskodott
 304       4   |               áldott jó anyám gondoskodott az ellátásomról. – Mesemondásnak
 305       4   |             viseltem jurátus koromban, azt az én anyám saját keze fonta.
 306       4   |                 fonta. Azt hiszem, hogy ez az anyakéz fonta ing volt rajtam
 307       4   |               idegenre. Jó téli kabátot is az anyám rendelt számomra.
 308       4   |                  Mencsikoffban megjelentem az Erzsikéék műkedvelői próbáján,
 309       4   |                    még ennek párját kapni? Az Erzsike azt mondta, hogy
 310       4   |                  alig tettem be magam után az ajtót, hallhattam a kitörő
 311       4   |              jókedvet odabenn. Mikor pedig az utcára kikerültem s visszanéztem
 312       4   |                  kikerültem s visszanéztem az elhagyott házra, hát minden
 313       4   |               arcokkal, azok között láttam az Erzsike arcát is.~– De jó
 314       4   |                 egy jurátusi hely megürült az irodában, melyet azonnal
 315       4   |                  alatt be nem állok, akkor az üres helyet mással fogják
 316       4   |                akkor a hangversenyből? Hát az Erzsikét hogy hagyjam el
 317       4   |                Talán enged magával alkudni az a pesti fiskális. Ád még
 318       4   |                tartom sietve válaszolni~…”~Az ám, de mit?~Valamit kellene
 319       4   |                 hazudni? Nem, nem hazugság az, csak fantázia. Valamit
 320       4   |                     Mi ürügyet találjak ki az időlopásra?~Amint így rágom
 321       4   |                 rágom a toll szárát, bejön az anyám a szobámba s azt kérdi
 322       4   |                 édes fiam?”~Én megmondtam: az Erzsikééknél. Arra ő így
 323       4   |              kinevettek és mégsem tudom –, az anyám nem látta, nem is
 324       4   |                    azonnal indulok Pestre, az ön által felajánlott jurátusi
 325       4   |             elfoglalni.”~Azzal megmutattam az anyámnak mind a két levelet,
 326       4   |                 két levelet, amire ő azzal az áldott mosolygással felelt,
 327       4   |                   sorsfordulatot egyenesen az én Mencsikoffomnak köszönhetem.~
 328       4   |                napvilágra ne hozzak.~Abban az időben tökéletes divatszabadság
 329       4   |                 Dobsa Lajos nevezetes volt az amerikai gumilasztik köpönyegéről,
 330       4   |         sarkantyúiról, Podmaniczky Frigyes az exorbitáns Vatermörderiről;
 331       4   |                 így járt csikorgó télen is az utcán; Pálffy Albert is
 332       4   |                  fekete frakkot viselt, de az már angol szabású volt,
 333       5   |                 Gyönyörű kis társaság volt az, mely az „én időmben” a „
 334       5   |                 kis társaság volt az, mely az „én időmben” a „közvélemény
 335       5   |               valamennyi között Petőfié. – Az ő bevezetése mellett nekem
 336       5   |                 levő hosszú asztalt.~– „Ez az igazi francia.” – E szóval
 337       5   |                  szóval mutatott be Petőfi az ifjú seregnek. – Ez volt
 338       5   |               legnagyobb magasztalás abban az időben. Franciaország felé
 339       5   |                   szabadságvágyó nemzetnek az arca; onnan várták egy új
 340       5   |               Albert a Jules Janinunk. – S az iskola könnyen veszedelmessé
 341       5   |              veszedelmessé válhatott volna az adeptusokra nézve, ha szerencsére
 342       5   |         szerencsére hozzá nem járult volna az új, eddig még járatlan irány,
 343       5   |                  eddig még járatlan irány, az irodalom népiessége. – Ezideig
 344       5   |             irodalom népiessége. – Ezideig az volt a magyar író feladata,
 345       5   |               csoportunk indította meg azt az eszmét, hogy a magyar írónak
 346       5   |              életben használnak, sőt magát az eszményi szépet, a költészetet,
 347       5   |              négygyermekes családapa volt, az újszülöttének én voltam
 348       5   |                   buzdítva, velünk tartott az öregek közül Vörösmarty
 349       5   |                 már. Ritkán lehetett látni az utcán, neje által karon
 350       5   |              vezetve. Egész nap otthon ült az íróasztala mellett, és írta
 351       5   |                    mellett, és írta azokat az élethű rajzokat a budapesti
 352       5   |                      de amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira
 353       5   |            elálmélkodni, annyira megigézte az a széjjelkancsalító szempár,
 354       5   |    széjjelkancsalító szempár, melyek közül az egyenesen ránk néző egészen
 355       5   |                   e hal-merev szemekből. S az a beteg hang hirdette nekem
 356       5   |                nekem a legelső örömhírt. – Az ő ajánlatára elfogadja Hartleben
 357       5   |             ajánlatára elfogadja Hartleben az első regényemet kiadásra,
 358       5   |        háromszázhatvan ezüst forintokat. – Az akkor – és nekem – egy egész
 359       5   |                  volt! – nem kellett többé az ügyvédi irodában körmölnöm
 360       5   |         Frankenburghoz színházi bírálónak. Az „Életképek” szerkesztője
 361       5   |                   a művészekkel), s kapott az új munkatárson. Jutalmul
 362       5   |                  hópénz. – Énnekem azonban az első héten már kitelt az
 363       5   |                   az első héten már kitelt az esztendőm. Hogy jóvá tegyem
 364       5   |                  tegyem azt a vétket, amit az elődöm elkövetett, én meg
 365       5   |            Frankenburgtól. „Bájos szilfid! Az ám! Gólya!” Ez még hagyján.
 366       5   |                  Hogyne fogadtam volna el! Az újdonságírás nagyon háladatos
 367       5   |                   volt is akkor tekintélye az újdonságírónak! Példával
 368       5   |                    én egyes-egyedül laktam az új ház egész első emeletén,
 369       5   |                   szállásba is beköltözött az új lakó.~Mindjárt az első
 370       5   |           beköltözött az új lakó.~Mindjárt az első éjszaka elszörnyedve
 371       5   |                    kerültem egy födél alá. Az egy virágoskert tulajdonosnéja
 372       5   |    városkapitányhoz panaszt tenni.~– Uram! Az én szomszédságomban egy
 373       5   |                   tánc után pihennek is.~– Az meg természetes dolog.~–
 374       5   |                  beavatkozni, nem tartozik az ő hatásköréhez, et caetera.~
 375       5   |                    azt mondá Szigligeti:~– Az én lakóm, a „Jelenkor újdondásza”
 376       5   |              újdondász.~Ez volt a tábornak az artilleriája. S ilyenek
 377       5   |             elmondom.~Volt egy ellentábor. Az pedig állt a „pecsovics”
 378       5   |                 demokraták, a liberálisok, az újítók: azok voltak a konzervatívok,
 379       5   |                  Lázár. Ez volt a fővezére az ellentábornak. Egy zseniális
 380       5   |              látszólagos előnye fölöttünk: az, hogy a félvilágot beutazta,
 381       5   |                   matinéket adott s azokon az arisztokrácia „arany fiatalságát”
 382       5   |                 amellett maga körül gyűjté az írók közül azokat az érvényre
 383       5   |                gyűjté az írók közül azokat az érvényre jutni nem tudó
 384       5   |            megmagyarosított nevű indigena.~Az volt aztán a hadjárat! Mintha
 385       5   |                    volna mindenki, hogy ez az előharc az ó és az új világ
 386       5   |               mindenki, hogy ez az előharc az ó és az új világ között,
 387       5   |                 hogy ez az előharc az ó és az új világ között, melynek
 388       5   |                 világ között, melynek csak az egyik fél megsemmisülésével
 389       5   |              bevégződni.~Döntő csapás volt az ellenfélre Szigligeti vígjátéka,
 390       5   |               Végre oly elkeseredetté vált az írói harc, hogy Horváth
 391       5   |                   Kevésbé simán folyott le az Irinyi József és Vida közötti
 392       5   |                párbajokkal aztán vége volt az egész hadjáratnak. Ahogy
 393       5   |            hírlapokban is félre kell tenni az odiosus témát. A szerkesztők
 394       5   |                    kibékültek.~Ennek aztán az lett a következése, hogy
 395       5   |                     Végre Frankenburg volt az a bölcs, aki megtalálta
 396       5   |                    a bölcs, aki megtalálta az „et capram et caulis” helyes
 397       5   |                munkatárs kell; hát itt van az én lapom, lépjetek bele”.~
 398       5   |                  én lapom, lépjetek bele”.~Az ajánlat el lett fogadva:
 399       5   |                    Vahothoz ment) átvették az „Életképek”-et, s a kiadó,
 400       5   |                  legszebb költeményei, itt az új irodalmi csillag (nem!
 401       5   |              voltam. Ez időközben letettem az ügyvédi vizsgát és voltam „
 402       5   |               találtatott kielégítőnek.~És az ügyvédi diplomát kihirdettetni
 403       5(1)|                    Petőfi közötti haragnak az volt az oka, hogy Petőfi
 404       5(1)|                   közötti haragnak az volt az oka, hogy Petőfi egy verset
 405       5(1)|                    egy verset írt, melyben az a mondat variáltatik:~„Komor,
 406       5(1)|                  Ámbár vidám hajnal derült az orrán.” ~S ezt Nagy Ignác
 407       6   |                vendéget is hozott magával. Az egyik volt egy ferde vállú
 408       6   |                   van „egy” pisztolyom: de az duplacsövű.~– Éppen az kell.~–
 409       6   |                  de az duplacsövű.~– Éppen az kell.~– Hogy a tatárba?
 410       6   |                    Hogy a tatárba? Először az egyik fog vele lőni, s ha
 411       6   |                  indulattal.~– „Kohlmarkt” az egész párbaj! Nincs neki
 412       6   |                  Nem sebesült meg! Fekszik az ágyban, a karja bekötve,
 413       6   |                   ágyban, a karja bekötve, az inge véres, jéggel borogatják!
 414       6   |                elleneztem s pártját fogtam az írótársnak. Találtam más
 415       6   |                  más expedienst.~– Ki volt az orvos, aki a sebet bekötötte?~
 416       6   |                    doktor nevét.~– Gyerünk az orvoshoz!~Doktor K…y igen
 417       6   |                   a karján?~– Van – felelé az orvos.~– Igaz-e hogy ön
 418       6   |                  azonban még hátramaradtam az orvosnál, mikor a két bajtársam
 419       6   |                   doktor. – De rossz ember az ilyen ember, akinek olyan
 420       6   |                    sok fantáziája van.~Hát az volt az eset, hogy a mi
 421       6   |                fantáziája van.~Hát az volt az eset, hogy a mi humoristánk
 422       6   |                  hasítást a bicepsz fölött az epidermiszen, abba beleillesztett
 423       6   |              szülővárosomba, kihirdettetni az ügyvédi diplomámat. Tulajdonképpen,
 424       6   |                  igen jól fogadtak; ebédre az anyámnál jött össze a rokonság,
 425       6   |                   lelkész is, s azok közül az egyik felköszöntött, mint „
 426       6   |              gyámnak a fiát és két gyámnak az atyját”. (Példálózás az
 427       6   |                    az atyját”. (Példálózás az atyám hivatalára s az új
 428       6   |           Példálózás az atyám hivatalára s az új színdarabomra.) Ez volt
 429       6   |                    színdarabomra.) Ez volt az első tószt, mely arcomat
 430       6   |                   a diplomám. Ezen a napon az édesanyám nekem adta az
 431       6   |                    az édesanyám nekem adta az atyám ezüstös kardját és
 432       6   |                   atyám ezüstös kardját és az általa viselt pecsétnyomós
 433       6   |              Hajdani bevett szokás szerint az apai kard és pecsétnyomó
 434       6   |               bátyámnak még életében adott az apám kardot és gyűrűt, amikor
 435       6   |                  egy szép kisleány, akinek az arcképét megörökítettem;
 436       6   |                arcképét megörökítettem; de az még akkor nevelőbe járt.
 437       6   |                   minden örömei között azt az első szívdobogást, amit
 438       6   |                    első szívdobogást, amit az ifjú ember érez, mikor hosszú
 439       6   |                 után ismét közeledik ahhoz az ábrándképhez, akiről azt
 440       6   |                     akiről azt hiszi, hogy az is éppen úgy ábrándozott
 441       6   |             elváltak egymástól.~Igaz, hogy az elválás nagyon rögtönözve
 442       6   |                hiszen bevallott célja volt az eltávozásomnak: hírt, nevet,
 443       6   |                  gratia”.~Azt hittem, hogy az egész világ az enyém, s
 444       6   |                hittem, hogy az egész világ az enyém, s ahová belépek,
 445       6   |                  hazautazott a rokonaihoz.~Az üdvözlő kézcsók után az
 446       6   |                    Az üdvözlő kézcsók után az volt a kérdésem: „hát Erzsike
 447       6   |                    szoba volt ez, amelyben az ő arcképét festettem.~A
 448       6   |                    A leányka egyedül volt, az asztalkája mellett ült és
 449       6   |                    különben meglátta volna az ablakon át, hogy ide jövök.~
 450       6   |                 rádobta a zsebkendőjét, de az én szemeim azért egy pillantás
 451       6   |                 van formálva. – Mi lehetne az más, mint az én nevem kezdőbetűje? –
 452       6   |                    Mi lehetne az más, mint az én nevem kezdőbetűje? –
 453       6   |              Megerősített ebben a hitemben az is, hogy ugyanazon asztalkán
 454       6   |                   ugyanazon asztalkán állt az én festményem is, díszes
 455       6   |                     ami folyton fenntartja az emlékemet előtte.~Nyájasan
 456       6   |            ellenséges indulatot. Benne van az a szemekben, s gyakorlott
 457       6   |             kardvívók még azt is ki tudják az ellenfél szeméből nézni,
 458       6   |              ellenfél szeméből nézni, hogy az hova vág most.~Ő kérdezősködött
 459       6   |                    kis csemete mit csinál?~Az első meglepetésre azt sem
 460       6   |                      Miféle csemete?~– Hát az a kedves kis színpadi tündér,
 461       6   |                 még csak el sem mondhattam az igazat.) De hisz éppen én
 462       6   |                    De hisz éppen én voltam az…~– Aki miatt a városkapitánynak
 463       6   |                 jól tudunk. Megsúgja nekem az én kisujjam… Én egészen
 464       6   |               Bagotay Muki.~Világos hogy ő az Erzsikének az a bizonyos „
 465       6   |               Világos hogy ő az Erzsikének az a bizonyos „kisujja”, aki
 466       6   |                Infámisan szép volt megint. Az én hajbodrozatom egészen
 467       6   |          hajbodrozatom egészen elsilányult az övé mellett. Az öltözete
 468       6   |                elsilányult az övé mellett. Az öltözete is sokkal fessebb
 469       6   |                  sokkal fessebb volt, mint az enyém. S milyen biztos fellépése
 470       6   |              megakadályozott.~– Hisz úgyis az enyém lesz az – erősködék
 471       6   |                   Hisz úgyis az enyém lesz az – erősködék a Muki.~– Majd
 472       6   |               nevenapján! Ekkor villámlott az agyamba. Hisz Mukinak a
 473       6   |                   becsületes neve „János”. Az ő kezdőbetűje ez, nem az
 474       6   |                   Az ő kezdőbetűje ez, nem az enyém. Rettenetes drámai
 475       6   |                   most egyszerre Muki lett az okos ember, és én lettem
 476       6   |                   okos ember, és én lettem az ostoba!~Nagyon furcsa figurát
 477       6   |              megfogá Erzsikének a kezét és az ajkaihoz emelte, forma szerint
 478       6   |                   tudatva velem:~– Erzsike az én jegyesem.~Hja, hát ezért
 479       6   |                    aztán én is megtaláltam az okosabbik eszemet s azt
 480       6   |              legutóbbi párbajomnak mi volt az oka.~– Annak a te híres
 481       6   |        édestestvérem lett volna is, amiért az én menyasszonyomról tiszteletlenül
 482       6   |                   mondja el, aki jól tudom az egész párbaj históriáját!
 483       6   |                  aki legény, hogy mit tud! Az a divatos gimnasztika tiszta
 484       6   |                 szoktam én birkózni. Pedig az kemény legény. Aki száz
 485       6   |                    Gyuricza Péter engem.~– Az bizony elég szép mulatság.~–
 486       6   |                 kellett hagynom: ami igaz, az igaz. Nemcsak az az igaz,
 487       6   |                 ami igaz, az igaz. Nemcsak az az igaz, hogy én Sámson
 488       6   |                  igaz, az igaz. Nemcsak az az igaz, hogy én Sámson nem
 489       6   |                  Sámson nem vagyok, de még az is igaz, hogy száz ökör
 490       6   |                   hogy száz ökör ellenében az én szegény pegazusom nagyon
 491       6   |                    akadna meg a szeme azon az általam festett arcképen;
 492       6   |              kötött bele.~– Addig is, amíg az eredetijét bírhatom, ezt
 493       6   |                   eredetijét bírhatom, ezt az arcképet elviszem magammal.~
 494       6   |                  már akkor a Muki felkapta az asztalról az arcképet s
 495       6   |                 Muki felkapta az asztalról az arcképet s feltartá azt
 496       6   |                   és azt allegálta, hogy ő az arcképet viszi.~Már ekkor
 497       6   |                    azt a képet, azt én nem az ön számára festettem.~Milyen
 498       6   |                  sikongatott s felmenekült az ablakzsámolyra. Egyszer
 499       6   |                  sem akartam egyebet, mint az arcképet elvenni a jogtalan
 500       6   |                   a sarka ott hagyta rajta az önlenyomatát.~Erzsike sírva