Fezejet

 1       2|                 öt percig abbahagyja. Ez arra való, hogy a közönség tudja
 2       2|               úrnő hangját ismertem fel.~Arra egy protestáló rikácsolás
 3       2|               alig vettek észre. Az úrnő arra a szavamra, hogy „csókolom
 4       3|         verseskönyveket. Erzsike azonban arra volt kíváncsi, hogy mit
 5       3|                csak várok.~– Mire vár?~– Arra, hogy számot tegyek a világban.
 6       3|                mondhatom. Ez a láng elég arra, hogy valaki trónkövetelő
 7       3|         trónkövetelő legyen; de nem elég arra, hogy leánykérő legyen.~–
 8       4|             megmondtam: az Erzsikééknél. Arra ő így szólt:~– Ugyan, édes
 9       6|                 neki:~– Kedves doktorom. Arra kérdésre felelt ön, hogy
10       6|            sebéből a golyót; de már most arra feleljen ön nekem, hogy
11       6|         felkeressem.~Talán emlékezik még arra a jelenetre, ami a reine
12       7|                fel, hogy láncát letépje? Arra vár, hogy Isten kegyelméből,
13       8|                 tőlem, hogy ne láthasson arra az arcképre amit festek. –
14       8|            mindegy! Önnek mégsem kellene arra vesztegetni az időt.~– Hiszen
15       8|         nyulászni!” Füttyentettem nekik, arra visszatértek; rám ismertek,
16       8|              rebegém:~– Szegény asszony!~Arra ő felkacagott.~– De ne sajnálkozzék
17       8|                 a Gyuricza Pétert, hanem arra az egy napra felfüggesztem
18       8|                adnak a beszédének, azért arra a szívességre kért, hogy
19       8|                  levelembe nézett, hanem arra az arcképre. A szemei lefelé
20       8|         vonaglottak, mint a kígyók. Fújt arra a képre, mint egy macska.~
21       9|                  Most vissza kell térnem arra a napra, mely a magyar nemzet
22       9|               nem oltott.~Pedig most már arra lett volna szükség. A felhevült
23       9|           karzatról:~– Éljen Táncsics!~S arra az egész néptömeg rázendíté
24       9|                  bennünket egymástól. Én arra kértem őt, hogy maradjon
25      11|                 haját is, s mármost csak arra vár, hogy újra kinőjön az
26      11|                  nem mondhatja meg. Csak arra kér, de igen nagyon kér,
27      12|                  kedveském? Gondol is az arra, hogy engem itt felkeressen!
28      12| elhagyatottságban. Csak ezután gondoltam arra, hogy ez fogadásom ellen
29      12|              buta népnek a fejét nyomja, arra mi lábunkkal taposunk.~–
30      12|                 a golyó végén szeg volt, arra egy parafa fojtást kellett
31      12|                séta a vízen keresztül?~– Arra is azt mondjuk, hogy mindaz
32      12|         keresztül a Duna-part felé. – Én arra gondoltam, hogy nekünk ott
33      13|              odaadom a vámszedőnek, csak arra kérem hogy vegyenek fel
34      13|          kétségbeesve; némelyik szekeres arra a vakmerő gondolatra jött,
35      13|                 erdőben farkasok járnak. Arra akartuk önöket figyelmeztetni.~–
36      13|                  küldeni? Ki vállalkozik arra a vakmerő feladatra, hogy
37      13|                 keresztül, elvigye, s az arra adott választ megint visszahozza?
38      13|           nádasból fűtőszert szállított, arra felkérezkedtünk; de ott
39      13|        odaszóltam a cigányoknak valamit. Arra egyszerre mind előkaptuk
40      13|                  kerestünk, az elég volt arra, hogy szánkót fogadjunk,
41      13|               elhiggye. Ön emlékezni fog arra a rettenetes téli útra a
42      13|         egyszerre megláttak bennünket, s arra rögtön ott hagyták a hullát,
43      13|                  a fenevadak torkából, s arra ő is elveszté az egyensúlyt,
44      13|                  tartani a hajából, mert arra is lehet microscopicus betűkkel
45      13|            kegyed csakugyan vállalkozott arra, hogy egy titkos jegyekből
46      13|                    Tudja kegyed, hogy ha arra rájön a tábornok, hát akkor
47      13|                  írtak valaha. Hát mikor arra a rémjelenetre került a
48      13|                  nem tudják. – „No, csak arra vagyok kíváncsi, hogyan
49      13|              koncessziót. Engem folyvást arra ösztönöz, hogy menjek fel
50      13|              hogy kegyed még rá nem jött arra az igen közel álló gondolatra,
51      14|              tenni, mint a ház kapujáig. Arra gondolok, hogy talán itt,
52      14|         lehetetlen. Hogy gondolhatnék én arra, hogy innen – Tardonáról –
53      14|             szépen és megél. – Én mindig arra gondoltam, hogy ezt a rovatot
54      14|            szerény igények mellett, elég arra, hogy kezdetben ön megélhessen
55      14|             Egész szívemből hiszem.~– És arra nem gondol ön, hogy ennek
56      14|                 mikor az ember egyszerre arra is hallgat, aki beszél,
57      14|                 hallgat, aki beszél, meg arra is, amit azelőtt hallott;
58      15|              nekem éppen önt kéretni fel arra az áldozatra, hogy násznagyom
59      15|                   Képzelje ön, csakugyan arra az alacsonyságra vetemedett,
60      15|              tegyen olyan nagy hangsúlyt arra a szóra, hogy „atya”. Igaz,
61      16|                nő e keserves idők alatt, arra én vissza sem merek gondolni.
62      16|             bizonyítványom róla.” – „No, arra kíváncsi vagyok.” – Ezzel
63      16|        feljegyezve, amik éppenséggel nem arra valók, hogy azokat rajtam
64      18|               szónál szentül számítottam arra a drámai hatásra, hogy a
65      18|                  folytassam tovább? – Én arra számítottam, hogy majd mikor
66      18|          kapitánnyá.~S a szépasszony még arra a szóra sem ugrott a nyakamba.
67      18|                  azt az embert, az képes arra, hogy szerelemből megöljön
68      18|                  hogy meglopjon valakit, arra nem.~(Nagyon veres lehetett
69      18|               falat a torkomon akadt, ha arra gondoltam, ő most talán
70      18|                 a szél rázta az ablakot, arra gondoltam, hogy most künn
71      18|                   Őrült kívánság! – Hisz arra maga az istenség is tehetetlen,
72      18|            valami polgári állás után. De arra gondolni sem lehetett. Ki
73      19|           gyámatyai gondoskodással. Csak arra az egyre figyelmeztettem,
74      19|                  bennünket elítéltetni.”~Arra az auditor major mosolyogva
75      19|                 ma szobafogsága van. Már arra gondoltam, hogy pofon ütöm
76      19|             kerget magától. – Nekem csak arra az összegre van szükségem.
77      19|                  arca. Olyan büszke volt arra, hogy ő erényes.~(– S ez
78      19|              kész vagyok azt elveszteni, arra az esetre, ha önt valaha
79      19|               Kegyed ebben szaktudós! De arra az egyre kérem mégis, hogy
80      19|                  azt hiszem, hogy kegyed arra nagyon sokszor rá fog szolgálni!~
81      20|           helyeselnem? Nem gondol kegyed arra, hogy a férje belső tisztviselője
82      20|               hogy ez magában elég volna arra, hogy mindenütt elterjedjen
83      20|             asszonynak a szíve tele van, arra nézve az ön háborultjának