Fezejet

 1       2|    főispánok voltak), hát abba nem engem szólítottak föl „előtáncosnak”.~
 2       2|           aztán ki volt, aki miatt engem ez a keserű mellőztetés
 3       2|          valcerrel kezdődött. – Ha engem decretáltak volna előtáncosnak,
 4       2|       Amire az bosszúsan felelt: – Engem megharaptak.~Hogy az inast
 5       2|           a csodálatos szempár! Az engem egészen kétségbeejtett.
 6       3|         nevetni?~– Nem! Ön nem fog engem kinevetni!~– Akkor mitől
 7       3|         kenyér meg a szalmaágy. Ön engem nem ismer. Belőlem csinálhat
 8       4|       magammal Pestre, kiadatni.~– Engem senki sem ismer.~– Dehogynem.
 9       4|           nem tudom, hogy látott-e engem a törvénykönyv, mert én
10       5|        Horváth Lazi azt mondá: „te engem púposnak csúfolsz: – most
11       5|           kiadó, Heckenast Gusztáv engem bízott meg a szerkesztőséggel.
12       6|        Vajon ki áztathatott el így engem?~Ő pedig csak úgy szórta
13       6|           egyszer a Gyuricza Péter engem.~– Az bizony elég szép mulatság.~–
14       7|            az igazi szerelem! Csak engem neveznek bolond alchimistának,
15       8|       Csupa szánalom volt ránézni. Engem kedves „nénikéjének” nevezett,
16       8|        büszke látszott lenni. Néha engem is körülhordott könnyű neutischánkán
17       8|      ebédre, csak este jön vissza. Engem valami ösztön nem hagyott
18       8|            vele, akit akarsz; akár engem, akár a feleségedet.”~Itten
19       8|       tökéletes boldog vagyok. Nem engem vert meg a Gyuricza a korbáccsal.
20       8|        takarodjék ki a jószágából, engem pedig az ispán vigyen haza
21       8|    hatottak volna az ilyen szavak, engem tűzlángba borított ez az
22       8|          akasztófával ijesztgetnek engem, vagy a Catók öngyilkos
23       9|    Bulyovszky Gyula és én. Társaim engem bíztak meg, hogy fogalmazzam
24       9|        magas szegletkőről. – Innen engem csak ágyúval lehet lelőni.
25      10|          egy parasztszekéren, hogy engem, ott ahol, az országban
26      11|          nótát is hoztak magukkal, engem is megtanítottak rá.~„Ajtó
27      12|     válthatott volna velem!~Hogy ő engem meg akar szabadítani. De
28      12|            Gondol is az arra, hogy engem itt felkeressen! Csak biztatnak
29      12|      találkozni, aki szintén ismer engem.~De már késő volt kitérnem
30      12|            a Bükkben tanyáztak. Ha engem ottan ostrom alá próbálnának
31      12|       látom őket, de ők nem látnak engem.~– Hát el akarsz bújni a
32      12|            puskás férfiú itt talál engem, amint az albumomban tájképet
33      12|         szomorú hangon mondá:~– Ön engem végtelenül megvet most,
34      12|            kis menyecskének. Amint engem meglátott, felpattant a
35      12|            csivasz bitang elcserél engem tíz tinóért.~Én siettem
36      12|        kétszerkettő! Visszavesznek engem, mint a diákot a vakáció
37      12|        felforrt a méreg! Tudja? Ha engem dühbe hoznak, akkor én oroszlán
38      12|          volt. Óh, de szeretett az engem; ha ő meg nem halt volna,
39      12| estélyeinkre. Még, ha felismernek, engem is a tűzbe dobnak. Egyik
40      13|          körülnőve új hajtásokkal.~Engem, aki fára mászni nem tanultam,
41      13|            csapatok mozdulatairól.~Engem egyenesen Damjanich elé
42      13|        kívül nyílt parancsot, hogy engem állomásról állomásra, stafétai
43      13|           az mindent kivallhatott, engem már ebben az alakban felismernek,
44      13|          őtet őrnagynak, ő megtett engem királynénak; nem lehetett
45      13|              hogy a társaság előtt engem vádol és gyanúsít; mintha
46      13|           a szükséges koncessziót. Engem folyvást arra ösztönöz,
47      14|       bízom a nőm ígéretében, hogy engem e súlyos helyzetemből meg
48      14|          Azt befutja a repkény.~Ha engem most itt széttépnének a
49      14|        családnevük); az iratott be engem a kapitulált tisztek sorába
50      15|        hálából tüntetem ki, amiért engem igen nagy galibákból kiszabadított,
51      15|    kitalálhatná magától is –, hogy engem a rokonaim eltaszítottak
52      15|            a vőlegény. – Bizonyára engem sem fognak pénzért mutogatni.~
53      15|      előjött az öltözőből, azalatt engem megismertetett az ezredben
54      16|         mennybéli üdvösségedre, ha engem szeretsz, ha szeretted valaha
55      17|         nyámnyila fickónak tartasz engem, akire egy szépasszonyt –
56      17|           jobb a Deákné vásznánál. Engem ne vigyenek kísértetbe,
57      18|            egy alabástromszobor.~– Engem érdekel?~– Úgy hiszem. E
58      18|       Legutoljára ön vendégelt meg engem. Tudja? ott a Pogányoltaron!
59      18|         egész higgadtan beszélt:~– Engem az egész világ balul ítél
60      18|      legjobban. Azt mondta: „ha te engem más férfiért megcsalsz,
61      18|           A főhadnagyot?”~– „Mikor engem elvett, csak alhadnagy volt.”~
62      18|          azt a legújabb hírt, hogy engem itt talált a szépasszonynál –
63      19|           azt ő maga is megtartja; engem állandóul „vitéz kapitányné”
64      19|        kalapunkat bemutatni.~– Oh, engem csak az áhítat visz oda.
65      19|        hogy a legtöbb újszülötthöz engem szoktak elhíni keresztanyának.
66      19|         lárma lesz Izraelben, hogy engem megköveznek érte.~– Olyan
67      19|       eklézsia. Ha én jövök hírbe, engem kihordanak a határra, azután
68      19|         hozott haza. Hát vegyen el engem feleségül.~Még csak meg
69      19|        mint más halandó emberé. Ha engem a feleségem elhágy, én a
70      20|             mint az a vén kurtizán engem.~Hanemhát akkor egészen
71      20|        azok a régiek voltak.~Mikor engem meglátott, erőltette a mosolygást;
72      20|           hogy katolikussá legyek.~Engem úgy meglepett ez a szó,
73      20|        mikor senki sem látja.~– Ez engem ki nem elégít. A vallás
74      20|  megkönnyebbül vele. De ki old fel engem? Kinek mondjam én el azt,
75      20|           óta.~– Édes barátném! Ön engem régóta ismer. Tudja, hogy
76      20|           Ugyebár? Ilyennek ismert engem? Bolondja voltam a szeretetnek. –
77      20|       emlékezetemet a lelkéből; ön engem védelmez. Ön megtisztít
78      20|            védelmez. Ön megtisztít engem a sártól, a salaktól, amiben
79      20|          mondok önnek. Az az ember engem azzal fenyeget, hogy megver.
80      20|        pirult úgy ki az arca.~– Ha engem az uram csak egy ütéssel