Fezejet

 1       2|          elindult vele keringeni, amíg egyszer aztán a zene abbamaradt,
 2       2|          odabenn a fényes uraságoknak.~Egyszer csak a vállamra üt valaki
 3       3|          találja, fej meg nem tanulja.~Egyszer csak az aranyos-zöld félárnyékot
 4       3|               Én akartam így! S ha még egyszer visszatérhetnék az életem
 5       3|                lépnék bele, amiket már egyszer hátrahagytam.~ ~
 6       4|            teszed. Azt én nem engedem. Egyszer pályáztál, akkor nem adták
 7       6|               szomorú részleteket.~Hát egyszer rohan be a kávéházba Degré
 8       6|                Hát nem elég volt nekem egyszer meglakolnom a szép Lilláért?
 9       6|           felém.~– Azt megpróbálhatjuk egyszer a vívóiskolában.~– Eh mit?
10       6|                Pétert a gyepre, s csak egyszer a Gyuricza Péter engem.~–
11       6|         felmenekült az ablakzsámolyra. Egyszer aztán én nekiveselkedtem
12       7|       földindulás le nem dönti.~Petőfi egyszer rajtakapott, mikor azt a
13       8|               kép ma is megvan nálam.)~Egyszer csak kopogtatnak az ajtómon.~– „
14       8|               is neki. Felém sem jött. Egyszer aztán, mikor a nagy fájdalomtól
15       8|              sírt? Nem tudtam kivenni.~Egyszer aztán csak azt kérdezte
16       8|             petit souper-k gyönyöreit; egyszer el is vitt ilyen mulatságba
17       8|             enyelegtél, tudom! De csak egyszer rajtakapjalak; tudom, hogy
18       8|              rideg marha is megvadult; egyszer csak kirúgtat a seregből
19       8|           volna ideig-óráig (mert hisz egyszer az is észreveszi majd, hogy
20       8|              végett. Hat hét múlva még egyszer megkísérli a pap a szépséges
21       8|           agyonijesztgette: hogyha még egyszer be mer jönni a városba,
22       8|       pofonveréssel rávehető, hogy még egyszer bemenjen a városba. Ezt
23       8|                ismerősöm, aki megtette egyszer azt a tréfát, hogy ladikot
24       8|              szemben volt a falitükör.~Egyszer, amint egy engedetlen szót
25       8|              Gyuricza Péter!”~Csak még egyszer visszajönne az a szépasszony
26       8|             azt a képet elővegyem, még egyszer a szemébe nézzek. – Hanem
27       9|                azzal hadonászott, amíg egyszer a meglódult tőr kigúvadt
28       9|             lett rögtön kitűzve.~De az egyszer extázisba hozott közönségnek
29      10|                bölcs tanácsot, hogy ha egyszer „kiesik a világnak a feneke”,
30      10|            értelmes kocsis volt. Hanem egyszer az történt vele, hogy amint
31      11|                 Az voltam.~– Láttam is egyszer Miskolcon. Mit is játszott
32      11|           mikor a nagy biztatás közben egyszer csak végigcsordult a könny
33      12|              tetszett, mintha aludnám.~Egyszer aztán, mintha álmodnám,
34      12|         elbeszélem én teneked azt mind egyszer.~– Csak megérjük…~– Mit?
35      12|              segítek rajtad. Ahogy már egyszer tettem. A költők kezei hosszúk.~–
36      12|      váltottunk egymással – egyenesen. Egyszer aztán mégiscsak megrestelltem
37      12|            nélkülözök, nyomorgok, s ha egyszer megkapom a vagyonomat, azt
38      12|             mintha birkoztunk volna, s egyszer az egyikünk csapta volna
39      12|        cselekszem többet. Hogy most az egyszer úgy megestem…”~Nem tudtam,
40      12|             nagy gyönyörködéssel, hogy egyszer valahára akad valaki, aki
41      12|            anyám. Meg sem hallották! – Egyszer aztán odajött egy plégalléros,
42      13|           szekeret. Gondoltam, hogy ha egyszer a hídon túl leszünk, akkor
43      13|               körül volt zárolva. – Ha egyszer kijutunk a világba, ott
44      13|               gerillák tanyáznak. Csak egyszer azok közt lehessek.~Jó szerencsénk
45      13|  köpönyegeinket a szél ellen fordítva, egyszer csak azt mondja a legelsőnek
46      13|                 hogy kudarcot vallott.~Egyszer aztán abbahagyták, s odaültek
47      13|              mondjam el! Elég volt azt egyszer végigélni; a két szerencsétlen
48      13|        rettegéseket kellett kiállanom!~Egyszer aztán megint elkezdett valami
49      13|                  Semmi sem lehetetlen. Egyszer, mikor még színészek voltunk…”~– „
50      14|             abba a balvégzetbe, amiből egyszer kiszabadult.~Ez az asszony
51      14|    emigráció-kasszához folyamodnék. Ha egyszer aztán elfoglalja ön a helyét
52      14|              élteti önt a remény, hogy egyszer diadallal fognak visszatérni
53      15|                mit tudtam, hogy mi az. Egyszer aztán, mikor szájáig ért
54      15|             bízta volna ön ezt rám. Ha egyszer én az adósságait kifizettem
55      15|             sem szabad félrekapni; míg egyszer aztán felhangzik a szabadító
56      16|             szabad egymásra rohannunk. Egyszer a törökkel álltunk szemközt,
57      16|             találtam valami mentséget.~Egyszer azt mondtam, hogy a fejem
58      16|              mindig semmi avancement.”~Egyszer aztán én is meguntam a sok
59      16|       Erzsikéről sem hallottam semmit.~Egyszer azonban megint csak beront
60      17|           szerelmes voltál bele, s aki egyszer az Erzsikét szerette, az
61      17|         elolvastam. A cseléd ott állt.~Egyszer aztán megsokallta a várást,
62      17|              úgy? Maga is itt van?~Még egyszer elolvastam a levelet.~– „
63      18|            csupán idioszinkrázia volt.~Egyszer azonban egy félretolt szék
64      18|            kellett a templomba mennem. Egyszer azért imádkozni, hogy a
65      18|       rangfokozaton előrehaladni, s ha egyszer azután őrnagy lesz, akkor
66      18|              jár ez meg amaz az ezred. Egyszer olvastuk egy hadibulletinből,
67      19| következményeket le ne vonja; s ha még egyszer választani fog, hát bizonyosan
68      19|            lapba meg vezércikket is. – Egyszer egy kitűnően átdolgozott
69      19|            tarokkozni; úgy, hogy mikor egyszer egy rebellis cimborám (Beniczky)
70      19|             nincs ebben semmi poézis”.~Egyszer pláne elvittem a fogolytársamat,
71      19|               jótékony hangversenyt. – Egyszer aztán a táncmester az órára
72      19|            párja szeretetével, amíg az egyszer jól el nem döngette. Ez
73      19|                úgy tudom, hogy amit az egyszer megígér, az azt meg is tartja;
74      19|                 Ne adj Isten, hogy még egyszer visszatérjen!~Mikor kiszabadultam,
75      20|        kedvében járni inkább. Hozza el egyszer hozzám, hadd ismerkedem