Fezejet

 1       1|               dévaj allűrjeit nem tudta vele elhagyatni. Jaj volt annak
 2       1|             táncosnak, aki társul akadt vele össze. Az rendesen hajótörést
 3       1|                nagy hirtelen összetűzte vele a vadgalambszín pantallómon
 4       2|                 táncosnőjét, s elindult vele keringeni, amíg egyszer
 5       2|             volt otthon. Az unokahúg is vele ment. Annak meg más partija
 6       2|             igen.)~– No mármost elmehet vele.~…Két nap múlva leesett
 7       3|               aztán faluról falura járt vele, minden háznál rádisputált
 8       3|              ismerték őt mindazok, akik vele együtt éltek; ez a távolba
 9       4|                Hartlebennel. – Jól vagy vele?~– Én nem ismerem a németet;
10       4|              gyám” a címe.~– Mit akarsz vele?~– Pályázni akarok az akadémiai
11       4|                 el. Ezért nem lakom már vele együtt.~De már ebbe az én
12       4|               bizonyára nem dicsekedném vele, de mert én rontottam el,
13       6|           tatárba? Először az egyik fog vele lőni, s ha ez nem talált,
14       6|              átadja a másiknak, s ez lő vele vissza?~– Igenis.~A görbe
15       8|                  bécsi tapecéros fáradt vele. Egész éjjel nem tudtam
16       8|               tudomány volt, megértetni vele, hogy micsoda világrészben
17       8|         követelte tőlem, hogy bújjak be vele együtt a kanapé alá, s hogy
18       8|                Egy kicsit zsémbeltem is vele: – „Szép állapot, mondhatom.”
19       8|           szakajtókendőbe, s elindultam vele a karám felé. Még valami
20       8|         asztalodon. Mármost megverhetsz vele, akit akarsz; akár engem,
21       8|              volna, ha eldicsekedhetném vele, hogy viselem a testemen
22       8|         udvarára, de nem azért ám, hogy vele brachiumra menjenek, hanem,
23       8|           mennek. Csak egy kis baj volt vele. Az, hogy az idén a belvizek
24       8|            Utoljára még pórul is jártak vele, mert a többi parasztmenyecskék,
25       8|            gyűlöltem mindig; úgy voltam vele, mint Széchenyi István,
26       8|                  Talán összetalálkoztam vele valahol az utcán. Késő este
27       9|           öltöny ázott.~Már találkoztam vele egypárszor Szigligetiéknél.
28       9|             csakugyan eljött a hegyhez. Vele együtt egy csomó meglett
29       9|                helytartóság versenyzett vele a bölcsességben. Az excellenciás
30      10|                kocsisnak. Meg is voltak vele elégedve, józan, értelmes
31      10|                Hanem egyszer az történt vele, hogy amint a grófot és
32      11|             Ismeri?~– Sohasem beszéltem vele.~Igaz volt az.~– Hát maga
33      11|                 mégis csak megbirkóztam vele, nem tehetek róla, ha én
34      12|             felkeressen! Csak biztatnak vele, mint a beteg gyermeket
35      12|            megcsípte a dér; teleszedtem vele a táskámat; ma dús lakomám
36      12| keresztülmászkáltak rajtam, nem törődve vele, hogy egy óriás odafeküdt
37      12|              meredély párkányára lépett vele.~– Imádkoztál-e ma, Desdemona?~
38      12|        gondoltam, hogy úgy megharagítom vele; – hát akkor mindjárt utánaláttam,
39      13|                 Az Istenért! Mi történt vele?~Erről a megszólításról
40      13|                 Úgyis annyiszor álmodom vele. Azt hiszem, hogyha a hét
41      13|                 én.~– Igen. Úgy hívják. Vele volt egy másik fiatalember,
42      13|                Nekem így dicsekedett el vele a barátom – mondá Erzsike,
43      13|            ugyan igen udvariasan fognak vele bánni, hanem azért azt fogják
44      13|                mulatságos tréfa történt vele. Azt hiszem, az egész adomagyűjteményt
45      13|                  Senkinek sem vétettünk vele. Csak azt hoztam el, ami
46      14|             ideáljának a kezét és elfut vele a világba. Viszonttorlás
47      15|            privatdienerét kínozta agyon vele.~– Ez igen dicséretes szándék. –
48      15|              alól s engemet denunciálva vele. Előttem azzal mentette
49      15|                   Én már gúnyolódtam is vele – folytatá a csevegést a
50      15|               hogy mulatságot szerezzek vele, hanem azért, mert egy nagy
51      15|                Igen röviden végezhetnék vele azzal a válasszal, hogy
52      16|                Természetesen Erzsike is vele ment.~Hirtelen történt az
53      16|           Budapestre.~Erzsike mindenütt vele járt hűségesen a férjével.
54      16|        bővelkedik, együtt szenvedett át vele. Levelei, amelyeket ezalatt
55      16|        közzétételétől; még elriasztanám vele a fiatalságot (értem a nőnemen
56      16|           bizony. De hát mit nyertem én vele?~Itt a gallérjára mutatott.
57      16|                kvietált; kénytelen volt vele, úgy tele lett minden tagja
58      17|         féltékeny, sőt egyenesen megbíz vele, hogy búsongó életpárját
59      17|            vágyakat elöljék a testükben vele.~Elismerem, hogy én is olyan
60      18|           hadjáratot továbbfolytathatja vele.~– Elhiszem – veté oda félvállról
61      18|                 aki csak találkozni fog vele az utcán, mindenki gratulálva
62      18|               ne rontsuk el a jó ebédet vele. Ön most egészen el van
63      18|             elém. Látta, hogy kinevetem vele. Akkor aztán azon rimánkodott,
64      18|           férjjel, hogy kerültünk össze vele. – De furcsa színpadi jelenetet
65      18|            énmiattam. Én megismerkedtem vele; nem tudtam, hogy nős; megszerettem,
66      18|                 én is együtt nem sírtam vele, úgy megesett rajta a szívem.~
67      19|                 el, hogy nem követek el vele semmi könnyelműséget. Az
68      19|              kell, hogy rendelkezhessem vele a jövendőbelim iránti tekintetből.~–
69      19|            tanultam már latinul, amióta vele ismeretségben állok.~– Tehát
70      20|         legalább megkönnyebbül a lelkem vele, hogy elmondtam. – Nekem
71      20|                 s a lelke megkönnyebbül vele. De ki old fel engem? Kinek
72      20|              áhitat dolgairól beszéltem vele! Semmi másról. És ő minő
73      20|                nagy nehezen elhagyattam vele a zokogást. Aztán elláttam
74      20|             hozzám, hadd ismerkedem meg vele. Talán, ha én hatok rá,