Fezejet

 1       2|       hálálkodék a nagyságos mama; – önnek igazán állatszelídítőnek
 2       3|         Minden bizonnyal.~– Az igaz, önnek könnyű. Van egy gazdag nagynénje
 3       3|         arcképen eltaláltam.~– És ez önnek gyönyörűséget okoz? – suttogá. –
 4       3|          kisasszony… Mindjárt szedek önnek a mi hercegszilvánkból. (
 5       3|           kijutásra.~– Nem jöttem én önnek a hercegszilvájáért; megloptam
 6       8|          közbenevetett a hölgy.~– Ez önnek mind új dolog ugye? Ilyet
 7       8|            rézpénzben.~– Az mindegy! Önnek mégsem kellene arra vesztegetni
 8       8|             önnel, szoktak beszélni. Önnek azt mondták: „bohó fiú,
 9       8|          deszkagunyhóban azt mondtam önnek, hogy ez az élet az én eszményképem?
10       8|               Pedig el kell mondanom önnek azt, amit hallottam. Ne
11       8|      öngyilkossághoz”. – Ezt kellett önnek megmondanom.~E szavak után
12       8|         kiálték indulatosan. – Ahhoz önnek semmi köze! – S azzal becsaptam
13      12|              ugye? De ha én elmondom önnek, hogy micsoda rettenetes
14      12|             Nem jutott eszembe, hogy önnek még egy bátyja is van, aki
15      13|        nincsen hitem. Mást mondok én önnek. Adja ide nekem azt a hivatalos
16      13|      roppantul megörülve. – „Azt még önnek sem mondom meg. Én már régen
17      13|            régen főzöm ezt a tervet. Önnek ebben csak passzív szerepet
18      13|   gyorsasággal hatolt el idáig. Most önnek a választ is vissza kell
19      13|                 Okvetlen vissza kell önnek oda menni! Minő terve van
20      13|             össze a kezeit.~– „S van önnek ilyen asszonya, aki erre
21      13|         Akkor mégis meg kell mondani önnek, hogy kinek hívják az asszonyságot.”~
22      13|           bejusson.”~– „S hogy fogja önnek a hölgye ezt a sürgönyt
23      13|            Azt előre is megmondhatom önnek, hogy ha az ön hölgye magának
24      13|             két sor tartalmazott.~– „Önnek csodafeje van! – mondá a
25      13|          emlékezőtehetsége van, mint önnek?”~– Éppen ilyen.~– „Akkor
26      13|       jelenetének leírását elengedem önnek. A mama szeret komédiázni;
27      13|             történetet, amelyet most önnek előadtam. Annyit mondhatok,
28      13|            feleltem neki.~– „Mi köze önnek hozzá, hogy én hol járok-kelek?”
29      13|           magasztos arccal elkiáltom önnek a nevét. Ez is vegyüljön
30      13|              a lábaihoz dobáljuk. Én önnek azt a hímzett vánkost, melyet
31      13|         eltaszított imádót. – „Minek önnek egy zászlóalj? Elég önnek
32      13|            önnek egy zászlóalj? Elég önnek egy „trupp” is.” Erre halkan
33      13|             a tenyerükhöz. – Nem jut önnek eszébe a társasjáték amivel
34      14|         Beszéljünk inkább önről. Hát önnek mi a sorsa most?~– Ami a
35      14|            erre igen jó tervet tudok önnek mondani. Nekem van angol
36      14|           angol útlevelem. Elmondtam önnek, hogyan jutottam hozzá.
37      14| külirodalomban, akkor nincs szüksége önnek senki támogatására többé.
38      14|         idéztem fel.~– Hisz nem kell önnek örökre künn maradni. Hát
39      15|            szó.~– „A többi bajtársai önnek.”~– Többi bajtársaim mind
40      15|           úgy tudom, hogy említettem önnek, hogy a császári biztos
41      15|              nem azért mondtam ám el önnek, hogy mulatságot szerezzek
42      15|      menyasszonya megmondhatta volna önnek, hogy nem igaz.~Erre aztán
43      16|          kell! Mostmár szavamat adom önnek, hogy a legközelebbi avancementnál
44      18|                 Én azon voltam, hogy önnek jó ebédet adjak. Tartozom
45      18|           paprikás íze. Ma én akarok önnek olyan vendégséget adni,
46      18|           asztalhoz harmadiknak. Ami önnek kedvenc étele, az a németnek
47      18|              hűlni a levest. Tetszik önnek parmezán is hozzá?~– Köszönöm.
48      18|           meg a pamlagon. – Nem kell önnek ez a csirkemája?~– Köszönöm.
49      19|        forintokra?~– Elmondom én azt önnek mindjárt. De egy kissé messze
50      19|            messze kell kezdenem. Van önnek ideje, hogy végighallgassa
51      19|             Hát ön is el akar menni? Önnek csak nincs iskolája este
52      19|             akkora tőkepénzem, amely önnek a mostani fizetésével egyenértékű
53      19|            az egész összeget lekötöm önnek móringba, s kész vagyok
54      20|          mindig jóakarója voltam. Ha önnek van olyan nehéz gondolatja,
55      20|              gyónásomat?~– S fogadom önnek, hogy éppen úgy megtartom
56      20|          amíg suttogott.~– Meggyónom önnek, hogy én „meg akarom ölni
57      20|              pap is csak azt mondaná önnek, amit én, hogy szálljon
58      20|          gondolattól. Hogy tudott ez önnek a lelkében megfogamzani?
59      20|              voltam a szeretetnek. – Önnek van egy elbeszélése, amit
60      20|       nyugodva. – Hanem egyet mondok önnek. Az az ember engem azzal
61      21|         olyan hosszú!~– Nem tehetnék önnek az érdekében valamit?~–