Fezejet

1001      11   |                    várhatom.~Van egy terve az asszonyomnak, amely által
1002      11   |       bagariacsizmát is küldött a számomra az asszonyom. Közelg a tél.
1003      11   |                 még majd itt kell töltenem az erdők között. Egy kis ezüstpénzt
1004      11   |                   kapni. Azután meg kávét. Az itt nem kapható. Pedig én
1005      11   |                 száján Telepi, hogy bizony az asszony eladta a smaragdos
1006      11   |              fölébredtünk belőle!~Én aztán az eddig festett képeimet átadtam
1007      12   |                Miért titkolják előlem?~Ah, az a sárga szemű szörny gonosz
1008      12   |                  Örök sötétség, ne vedd el az eszem világát!~Ha énnekem
1009      12   |               rajtam a vágy: kitörni innen az erdőből, bezörgetni a legközelebbi
1010      12   |              legközelebbi hadparancsnoknak az ajtaján s megmondani a nevemet: „
1011      12   |           megmondani a nevemet: „én vagyok az a hírhedett lázadó: elhoztam
1012      12   |              elhoztam a fejemet, fizetek!”~Az adott szavam visszatartott.
1013      12   |                   ha a feleségének adta is az ember, akkor is meg kell
1014      12   |                sehová.~„Sehová?” De hiszen az erdő is „sehon”. És az Örvény-kő
1015      12   |              hiszen az erdő is „sehon”. És az Örvény-kő teteje, az a legsehonnább
1016      12   |                    És az Örvény-kő teteje, az a legsehonnább része a világnak,
1017      12   |                 csak szabad lesz elmennem.~Az első nem jól sikerült képét
1018      12   |              reggel ismét vettem a kezembe az ólmosbotomat; a jó, kedves
1019      12   |               rajzolni a „Pogányoltár”-ra.~Az urak „Pogányoltár”-nak,
1020      12   |                   megérkezik a kedveskéje.~Az én kedveském? Gondol is
1021      12   |                    én kedveském? Gondol is az arra, hogy engem itt felkeressen!
1022      12   |                    Éppen hetedik hete volt az a nap, hogy eltávozott mellőlem.
1023      12   |                   patak mentén s onnan fel az erdős hegyoldalnak, az annyiszor
1024      12   |                 fel az erdős hegyoldalnak, az annyiszor bejárt, jól ismert
1025      12   |                  egy nagy korallgombát is; az parázsban megsütve valami
1026      12   |                  sziklapárkányra kiléptem, az igaz, hogy csodaszép látvány
1027      12   |               lefesteni való. Tenger alatt az egész ország! – Az őszi
1028      12   |                   alatt az egész ország! – Az őszi köd, mint egy hófelhő
1029      12   |                    köd, s dérrel festi meg az erdőt, mezőt; de addig én
1030      12   |                    Eszembe sem jutott most az éhség; szalonnás, kenyeres
1031      12   |                   hogy egy óriás odafeküdt az útjukba hegyláncnak.~Itt
1032      12   |                 Olyan ismerősnek tetszett.~Az első érzésem öröm volt.
1033      12   |                  előle. Nem is volt merre. Az Örvény-kő magaslatára csak
1034      12   |              Mályinkáról jön valaki ide, s az én dalnokom azon jött fölfelé.~
1035      12   |                 aztán egyre feljebb hágott az énekes, kiemelkedett a sziklapárkány
1036      12   |         kiemelkedett a sziklapárkány mögül az alakja is.~„Reszkess! Féljed
1037      12   |                   nála is örömre változott az ijedelem.~– Ah, ah! az én
1038      12   |           változott az ijedelem.~– Ah, ah! az én poéta barátom. Minő isteni
1039      12   |                 Minő isteni találkozás itt az égben! S azzal odasietett
1040      12   |                szemem-szám tátva maradjon.~Az a női alak Erzsike volt: –
1041      12   |                 arc nem lehetett pirosabbá az én láttomra; a keble sem
1042      12   |                  piheghetett jobban. Hanem az arcán volt valami visszás
1043      12   |                    visszás kifejezés: amit az ijedtség mosolyának lehet
1044      12   |                  észre a kérdező bámulatot az arcomon, s igazi histrio-humorral
1045      12   |                    őt nekem e szavakkal:~– Az öreganyám.~Erre az élcre
1046      12   |            szavakkal:~– Az öreganyám.~Erre az élcre a hölgy elnevette
1047      12   |                hogy itt kell találkoznunk.~Az én barátomnak az arca azonban
1048      12   |             találkoznunk.~Az én barátomnak az arca azonban egyszerre elkomorodott,
1049      12   |               mostani csak paróka.) S erre az én fejemre magas díj van
1050      12   |                 vagyok itten.~Erre a szóra az én dupla minőségű emberem
1051      12   |    legszabályszerűbb színpadi kacagás volt az, a kezét a hasára téve,
1052      12   |               Debrecenben a „békepárt”-nak az orgánuma. Hiszen mindenki
1053      12   |                 hozott.~– Láttad te valaha az „Esti Lap”-omat?~– Látni
1054      12   |                  közvélemény, hogy te vagy az, aki a császáriakkal együtt
1055      12   |              rántva a barátom gallérján.~– Az ostoba beszéd! Azt csak
1056      12   |                    ostoba beszéd! Azt csak az ilyen szájhősök híresztelték,
1057      12   |                   a véleményét megmásítani az én barátom, megjuhászodva
1058      12   |      rendreutasításától.~– Hogy nem voltam az, aminek rágalmaztak, annak
1059      12   |              rágalmaztak, annak bizonysága az, hogy most itt vagyok veled
1060      12   |                 talál járni, majd ott lesz az én tenyerem, ami betapassza.~
1061      12   |                vagyok rá, miféle jussa van az ő pofájának Erzsike rózsás
1062      12   |              csodák, a hőstettek láncolata az, mely bennünket egymáshoz
1063      12   |                   magam ahhoz fogtam, hogy az erdőből száraz targallyat
1064      12   |                   Minő látvány! Egy tenger az egész ország! Mi egyedül
1065      12   |              szabadságunkat visszavívni.~– Az én furkósbotommal ugye?~–
1066      12   |        megszereznem. Nézzed.~Azzal elővett az oldaltáskájából egy forgópisztolyt,
1067      12   |                   Colt”-féle revolver volt az; öt lövésre készítve. Ezt
1068      12   |          piramidlikre lőkupakokat fölrakni az ellenség ezalatt pauzálhatott,
1069      12   |                    Hitemre! Drágán adom el az életemet. Neked megmondhatom,
1070      12   |                    rakok, barátom!~– Minek az, barátom?~– Szalonnát pirítok
1071      12   |              Bálint barátom ezalatt kiállt az Örvény-kő párkányára, strázsálni
1072      12   |                  ezt a fölséges tüneményt! Az egész ködfelleg egyszerre
1073      12   |                   mint a színpadi kurtina. Az óriási teátrum bűvösen tűnik
1074      12   |                 rendkívül szép volt; amint az egész ködfelleg gyorsan
1075      12   |                   amely arányban eltakarta az eddig derült kék eget felettünk,
1076      12   |              felettünk, annyiban tárta fel az egyre kibontakozó hegyhátán-hegy
1077      12   |            karjaival, úgy szorítá magához.~Az pedig szabadulni akart ez
1078      12   |                  Maga éppen úgy tesz, mint az egyszeri professzor, aki
1079      12   |                 fel keservesen a szeladon (az „Erzsikét” persze nem lehet
1080      12   |                   Nekem semmi kedvem sincs az égbe felugrani.~– De én
1081      12   |                meghalástól. Rögtön letette az öléből az áldozatát.~Én
1082      12   |                   Rögtön letette az öléből az áldozatát.~Én mutattam neki
1083      12   |               hiszen mi is ketten vagyunk. Az én ólmosommal, meg a te
1084      12   |               bújni a barlangba?~– Óh, nem az életemért, hanem a hazámért,
1085      12   |                   nem jelent meg sehol. De az enyém már közkézen forog.
1086      12   |                  mondd azt, hogy te voltál az, aki azt a szcénát csináltad.
1087      12   |                   van, jól van! – zsémbelt az Erzsike – de hát aztán?
1088      12   |                   aztán? Ha maga ott marad az odúban, a mi jó barátunk
1089      12   |             magamban soha haza nem találok az erdőn keresztül.~Az én barátom
1090      12   |                találok az erdőn keresztül.~Az én barátom olyan olcsó nagylelkűséggel
1091      12   |                   Nem! Nemeskeblű barátom. Az nem úgy lesz. Te csak tedd
1092      12   |                    Te csak tedd el magadat az utókor számára. Majd mi
1093      12   |                   maradunk. Két eset közül az egyiknek kell bekövetkeznie.
1094      12   |            egyiknek kell bekövetkeznie. Ha az a két puskás férfiú itt
1095      12   |              férfiú itt talál engem, amint az albumomban tájképet rajzolok,
1096      12   |                   elhiszik, hogy én vagyok az, Erzsike meg a – húgom; –
1097      12   |                mind a kettőnket Miskolcra. Az utóbbi esetben nem kell
1098      12   |                Majd megosztom én kegyeddel az enyémet; kettőnknek is elég
1099      12   |                      Egyébiránt – mit tesz az? Őneki az a férfi az ideálja,
1100      12   |            Egyébiránt – mit tesz az? Őneki az a férfi az ideálja, aki
1101      12   |                  tesz az? Őneki az a férfi az ideálja, aki a fokhagymaevés
1102      12   |                    kenyéren és szalonnán – az én hajdani ideálommal.~Nem
1103      12   |           beszélgetésünkbe.~Erősen zavarta az idilli hangulatot az a konkrét
1104      12   |               zavarta az idilli hangulatot az a konkrét körülmény, hogy
1105      12   |                    konkrét körülmény, hogy az én eszményképemben e három
1106      12   |                    teremtésnek találta fel az álmában kivett oldalbordáját.
1107      12   |                  hatott a kedélyhangulatra az a kellemetlen feszültség,
1108      12   |                   közeledése okozott, akik az erdei útnak a vigályos részén,
1109      12   |               nekem addig rajzolni valamit az albumba, amíg ideérnek.
1110      12   |             kiültem a meredély párkányára, az albumot a térdemre téve,
1111      12   |                     hol a papírosra – csak az ő szép szemeibe nem.~Még
1112      12   |                  azóta Gyuricza Péterestül az egész világot telecsinálták
1113      12   |           emlékszik rá? mikor úgy becsapta az orrom előtt az ajtót – pedig
1114      12   |                    becsapta az orrom előtt az ajtót – pedig hát, Istenem,
1115      12   |         fiskálisaim elvállalták a peremet, az a szőke igen praktikus ember
1116      12   |          korcsmákban megfizetni a zsuppnak az árát, amin háltam. Harmadnapra
1117      12   |                Új-Szőnyre. Odáig elfogyott az utolsó darab kenyér és sajt
1118      12   |                  béna koldus szólított meg az Isten nevében; csak egy
1119      12   |                kell fizetnem. Lássa ön, ez az, ön hibája. A pesti XII
1120      12   |                   maga nyomorúságán is meg az enyimen is.~Azután folytatá:~–
1121      12   |                    haladtam szép csendesen az ismerős úton. Magamban elgondoltam,
1122      12   |                   azok a pakulárasszonyok; az uram a saját szövöttesemet
1123      12   |            gulyástanyához. – Dél felé járt az idő, a kémény füstölt. –
1124      12   |             Bizonyosan a kis szolgáló főzi az ebédet, az én utasításom
1125      12   |                   szolgáló főzi az ebédet, az én utasításom szerint. Hogy
1126      12   |                szobába: – Hát mit látok? – Az én Gyuricza Péterem ott
1127      12   |                    Gyuricza Péterem ott ül az asztal mellett – a feleségével,
1128      12   |             magához való gavallérok közül? Az én tarka vánkosomra kívánkozik
1129      12   |         Kétségbeestemben a Péterre néztem.~Az mind ezalatt ott ült az
1130      12   |                    Az mind ezalatt ott ült az asztalra tehenkedve, s nyelte
1131      12   |                   ezt velem tenni?”~Erre ő az asztalra ütött az öklével
1132      12   |                   Erre ő az asztalra ütött az öklével egy nagyot, s rákiáltott
1133      12   |                   egy nagyot, s rákiáltott az asszonyra.~– „Asszony! Te
1134      12   |                   járjon a nyelved! Ülj le az asztalhoz és zabálj! Majd
1135      12   |                   nagy dér-durral; de amég az ura beszélt is, folyvást
1136      12   |         közbeejtegetett ilyen szókat: „Még az én ruhám is felszedte! Nem
1137      12   |                  tudok. Ami nem összevaló, az nem összevaló. Lovat meg
1138      12   |            parasztnak parasztasszony való, az úrnak asszonyság való. –
1139      12   |                  kemencét ki tapasztja ki? Az ujjas mándlimat kirágták
1140      12   |                   ujjas mándlimat kirágták az egerek, most is foltozatlan.
1141      12   |                    a parasztért feláldozom az egész lételemet, azt a világot,
1142      12   |                   fölteszem magamban, hogy az ő kedvéért parasztnővé leszek;
1143      12   |                mind nekiadom, úrrá teszem, az ő saját ízlése szerint! –
1144      12   |                  házasságtörésnek, mellyel az ki van egyenlítve. Werbőczi
1145      12   |                 azt fogadta. Ő is behunyja az egyik szemét. Úgy vesszük,
1146      12   |                birkoztunk volna, s egyszer az egyikünk csapta volna földhöz
1147      12   |                mérgemben.~– Hát hisz éppen az a nevetnivaló.~Ekkor aztán
1148      12   |                   nevetnivaló.~Ekkor aztán az asszony is elkezdett szépen
1149      12   |                   a Péter.)~Száz szónak is az lett a vége, hogy vegyem
1150      12   |                    a vége, hogy vegyem fel az itt hagyott ruháimat, s
1151      12   |               lehetett tennem; ami a másé, az a másé; elkezdtem a kendőt,
1152      12   |                 kis szobába; ott előszedte az almáriomból az otthagyott
1153      12   |                   előszedte az almáriomból az otthagyott úri ruháimat,
1154      12   |                 azt cselekedné, hogy amint az urát rajtakapja valami menyecskés
1155      12   |                  is láttam én már, akiknek az ura kikapó volt. – Hát mit
1156      12   |                     Hát mit kívánhat tőlük az ember? – Hiszen a csokoládéskók
1157      12   |            mindennap csokoládés kókot adna az ember az urának, még azt
1158      12   |             csokoládés kókot adna az ember az urának, még azt is megunná.
1159      12   |              ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész idő alatt el volt
1160      12   |                ilyen csivasz paraszt, mint az én emberem, egy ilyen drága
1161      12   |                 szemeit? Bolondnak mondják az ilyen dolgot; az, aki elhiszi,
1162      12   |                   mondják az ilyen dolgot; az, aki elhiszi, Megreperáljuk
1163      12   |                asszonynak. Visszavonta már az instantiáját a nagyságos
1164      12   |                   van. Hogy a dézsmát, meg az úrbért elvesztette; alig
1165      12   |               elvesztette; alig kap pénzt. Az urak ott Pesten meghozták
1166      12   |                 titkot, hogy miért kellett az én idillemnek bevégződni.
1167      12   |                    a diákot a vakáció után az iskolába. Azért sem megyek
1168      12   |             parádéba tette magát; felvette az ünneplő mándliját, felhúzta
1169      12   |                ünneplő mándliját, felhúzta az új csizmáit; úgy állt előttem,
1170      12   |                 hangon beszélt, mint ahogy az égett emberek szoktak sápítozni,
1171      12   |               cselekszem többet. Hogy most az egyszer úgy megestem…”~Nem
1172      12   |                  adta a bűnbánó Magdolnát.~Az ajtó mögé volt támasztva
1173      12   |                 szája:~– „Ah! Hát hová?”~– Az az én gondom. Alá is út,
1174      12   |                        Ah! Hát hová?”~– Az az én gondom. Alá is út, fel
1175      12   |                     kiabáltam, hogy menjen az ajtóból, eresszen utamra.~
1176      12   |                     Gyuricza Péter! ha még az én asszonyomat is hazahozod
1177      12   |                  szaladt előlem a szobában az asztal körül, mint a rajtschulban,
1178      12   |                  valahára akad valaki, aki az ő tirannusát jól elnáspángolja.~
1179      12   |                    ne lettem volna fáradva az úttól!~Akkor kezdtem el
1180      12   |                   a fejemből a hőséget. Ez az idill hát szépen be lett
1181      12   |                 Mukihoz vissza nem megyek, az az egy bizonyos.~De hát
1182      12   |              Mukihoz vissza nem megyek, az az egy bizonyos.~De hát hová?~
1183      12   |               mögött leskelődik egy ördög, az beletaszít”. – Dehát nem
1184      12   |                taszított bele. Nem tud már az ördög semmit. Nem állja
1185      12   |                   állja ki a konkurrenciát az ember fiaival. Dehát aztán
1186      12   |                 gondoltam, hogy hazamegyek az anyámhoz.~Ő csak nem dobhat
1187      12   |                     s ittam a tenyeremből. Az útfélen találtam egy virágot,
1188      12   |                sötétség keletkezik előttem az égen, s amint feltekintek,
1189      12   |                fekete füstöt. Szent Isten! Az egész város porrá fog égni!~
1190      12   |             féltett holmijaikat igyekeztek az utcára kihordani. Oltásra
1191      12   |             hullott, mint a zápor. – Amint az anyám házához elértem, már
1192      12   |                 házához elértem, már akkor az is egészen lángokban állt.
1193      12   |                    egészen lángokban állt. Az volt a legmagasabb ház az
1194      12   |                  Az volt a legmagasabb ház az utcában. Egy csoport honvéd
1195      12   |                mások behatoltak a házba, s az ablakokon keresztül hajigálták
1196      12   |                    képet láttam kirepülni; az a szegény jó apám arcképe
1197      12   |             arcképe volt. Óh, de szeretett az engem; ha ő meg nem halt
1198      12   |                  halt volna, nem volnék én az, ami vagyok! Csupa idegen
1199      12   |                  kérdeztem tőlük, hogy hol az anyám. Meg sem hallották! –
1200      12   |                  Érdemes rá! Itt tanyázott az az ezredes, aki felgyújtotta
1201      12   |               Érdemes rá! Itt tanyázott az az ezredes, aki felgyújtotta
1202      12   |                  oltalmazni! Hadd égjen ez az átkozott fészek!” – Nem
1203      12   |                    a Szent András ég!” Már az egyik tornya annak a gyönyörű
1204      12   |                 templomi zászlókat, amiket az úrnapi processiókon a céhek
1205      12   |                  piacon megmaradni. – „Oda az egész város! – kiabálták
1206      12   |                   egész város! – kiabálták az emberek – fussunk a szigetre.” –
1207      12   |                szigetre.” – S azzal tódult az emberáradat a szűk utcákon
1208      12   |                 lakunk (boldog emlék!) tán az anyámat is megtalálom ottan,
1209      12   |                   menekült, s mentem én is az emberárral. Mire a szigeti
1210      12   |                   Rettenetes látvány volt! Az egész Duna-sor lángban állt
1211      12   |              tartotta vissza a népet, hogy az égő hídra ne rohanjon. Azok
1212      12   |                      Milyen átkozódás volt az! – Folyvást azt az egy nevet
1213      12   |                    volt az! – Folyvást azt az egy nevet hallottam emlegettetni. –
1214      12   |                     Azét, a főtisztét, aki az anyámat nőül akarta venni, –
1215      12   |                  tájékon feküdt már, hanem az én szememen.)~Az asszony
1216      12   |                     hanem az én szememen.)~Az asszony folytatá a rémlátással
1217      12   |                     Hanem ez ágyúlövésekre az egész néptömeg eddigi rémülete
1218      12   |                   rémületté idomult át: – „Az ellenség ostromolja a várost!”
1219      12   |                 ostromolja a várost!” Erre az az egész sokaság, mely eddig
1220      12   |              ostromolja a várost!” Erre az az egész sokaság, mely eddig
1221      12   |                     egyszerre visszatódult az égő városba, keresztül a
1222      12   |               keresztül a lángoló utcákon, az égő gerendákon. – „A Vágdunára,
1223      12   |                 aztán úgy vonszolt magával az egymás hátán tóduló sokaságon
1224      12   |               tóduló sokaságon keresztül.~(Az elbeszélőnek pihenőt kellett
1225      12   |              keblét e rémjelenet előadása: az arcán a veríték gyöngyözött.
1226      12   |              vigasztaló szózatnak tetszett az égből, még egy toronyban
1227      12   |           templomtorony mind égett már, ez az egy még megvolt. A szél
1228      12   |               elzárták a futó népség elől; az egyetlen utca, amelyen a
1229      12   |                attól kezdve épen maradt. – Az önök háza volt a legszélső
1230      12   |                  túl nem terjedt a tűz. De az átelleni szegletház, a vendégfogadó
1231      12   |            annyiszor produkálta ön előttem az akrobatai gyakorlatait! –
1232      12   |                  akrobatai gyakorlatait! – Az a gondolatom támadt, hogy
1233      12   |               háznak! – Szememre is hányta az az öregasszony. Kinevettem
1234      12   |                      Szememre is hányta az az öregasszony. Kinevettem
1235      12   |                    öregasszony. Kinevettem az ő fiát! – Ezzel a kacagással
1236      12   |                   elfelejtik. Odamenekülök az ön anyjához. Ezt gondoltam,
1237      12   |            főkötőben, amiben ön lefestette az arcképét, s a futó emberek
1238      12   |                 futó emberek közül, akinek az arcát megismerte, azt megállította,
1239      12   |               kérdezte tőle: „nem látták-e az én fiamat?”, s hogy ezt
1240      12   |                   istenem! miért nincs itt az én fiam?”~(Jaj! Mi esett
1241      12   |                 Jaj! Mi esett a szemembe?)~Az asszony folytatá:~– Mikor
1242      12   |                  asszony folytatá:~– Mikor az ön anyjának ezt a szavát
1243      12   |                   a tető ég a feje fölött, az árvák vagyonát megoltalmazni. –
1244      12   |                megoltalmazni. – Nem mertem az utcának azon oldalán végigmenni;
1245      12   |             haragos arcát viselem el, mint az ön anyjának a könnybelábadt
1246      12   |                   tekintetét. – Eltakartam az arcomat, s úgy futottam
1247      12   |                 továbbmondani. Odafektette az arcát az ölembe, úgy zokogott. –
1248      12   |        továbbmondani. Odafektette az arcát az ölembe, úgy zokogott. –
1249      13   |               tovább?~Mikor újra felemelte az arcát, olyanok voltak a
1250      13   |                   is, mintha előttem volna az egész kép. A város legnagyobb
1251      13   |                     a kálvinista toronyban az óraütés belevegyült a félrevert
1252      13   |                  félrevert harangkongásba. Az óra ütött nyolcat, a félrevert
1253      13   |                   a félrevert harang ötöt, az emberek számlálták, éppen
1254      13   |                     Nap nem sütött már, de az egész égboltozat világított,
1255      13   |                   rémült ember kiáltozása, az állatok üvöltése. A város
1256      13   |            átkozódó sokaság közé odaomlott az az embertömeg, mely a Duna-partról
1257      13   |                  sokaság közé odaomlott az az embertömeg, mely a Duna-partról
1258      13   |                   Duna-partról törte magát az égő városon keresztül, azzal
1259      13   |                     hogy „betört a városba az ellenség!” A rémhír akkorát
1260      13   |                    jutott, hogy már látták az ellenséges katonákat a városba
1261      13   |                  várból fogják bombáztatni az ellenségtől elfoglalt várost!” –
1262      13   |                     s a kocsis nem kímélte az ostort. A kocsiülésben két
1263      13   |               földről, égről, mindenünnen.~Az a kocsi szerencsésen eljutott
1264      13   |              szekerek eltorlaszolták volna az utat. Ott a révnél meg kellett
1265      13   |           vámszedők a hídpénzt követelték: Az, hogy ég a város, őrájuk
1266      13   |                 hídvámot meg kell fizetni. Az egyik asszony odaadott egy
1267      13   |                eszembe jutott, hogy hiszen az az úri ruhám van rajtam
1268      13   |             eszembe jutott, hogy hiszen az az úri ruhám van rajtam most,
1269      13   |                   vigyenek akárhová”. Erre az egyik asszony hirtelen odakiáltott
1270      13   |              tovább. Én elszörnyedtem ezen az embertelenségen. Micsoda
1271      13   |                  nagykendőt, s lerántottam az arcáról. – Majd jéggé fagytam! –
1272      13   |                    vagyok a kegyed leánya, az Erzsike!” Erre az anyám
1273      13   |                  leánya, az Erzsike!” Erre az anyám a szűr gallérját vonva
1274      13   |         kisasszonyt. Én nem vagyok magának az anyja. Eressze el a kendőmet!”~
1275      13   |                   megőrülök. Nem ismer rám az anyám! Nem akar a kocsijára
1276      13   |                  úgy lobbant át a lelkemen az a gondolat, hogy ő az, akit
1277      13   |             lelkemen az a gondolat, hogy ő az, akit a nép így átkoz. Bizonyosan
1278      13   |                   igaztalanul átkozzák, de az ilyenkor nem segítség. Akire
1279      13   |               Akire a népdüh kimondja: „ez az!” az el van ítélve. Nekem
1280      13   |                  népdüh kimondja: „ez az!” az el van ítélve. Nekem nem
1281      13   |               ítélve. Nekem nem szabad itt az anyámat elárulnom. Hirtelen
1282      13   |              elárulnom. Hirtelen odadobtam az ezüstpénzt a vámszedőnek,
1283      13   |              leszünk, akkor nem kell többé az anyámnak az üldözéstől félni,
1284      13   |                 nem kell többé az anyámnak az üldözéstől félni, felvesz
1285      13   |                   sáncain túljutottunk, ki az országútra. Ott aztán ismét
1286      13   |              kezemet s erővel lefeszegette az ujjaimat a lőcsről, s aztán
1287      13   |                 rajtam, hogy én végigestem az útfélen. A szekér tovább
1288      13   |                    robogott.~Idáig tartott az erőm. Nem bírtam a lábaimon
1289      13   |     kínszenvedéseitől, térden vánszorogtam az árok széléig. A halálfélelem
1290      13   |          halálfélelem ösztöne mondta, hogy az út közepéről eltakarodjam,
1291      13   |                 jegenyének, s aztán néztem az előttem végigvonuló rémlátványt
1292      13   |                 négyesével vágtattak végig az országúton, összeakadtak
1293      13   |                   szekeret belefordítottak az árokba, az asszonyok, akik
1294      13   |                 belefordítottak az árokba, az asszonyok, akik rajta ültek,
1295      13   |                 jött, hogy keresztültörjön az árkon, le az országútról
1296      13   |               keresztültörjön az árkon, le az országútról a szabad mezőre;
1297      13   |               várkormányzóság átszállított az égő városból a Vágon túl
1298      13   |           oltanátok, világgá szaladtok! Mi az ördög lelt benneteket? Nincs
1299      13   |               ördög lelt benneteket? Nincs az ellenség a hátatokon! Menjetek
1300      13   |             ellenség a hátatokon! Menjetek az öregapátok lelkébe vissza!”~
1301      13   |                 ismerős volt. Csakhogy ezt az arcot még nem láttam. Pörge
1302      13   |                 mellettem elrobogtak, hogy az árokparton egy nyomorult
1303      13   |             Elsbeth nagysám! Hogy jön ide? Az Istenért! Mi történt vele?~
1304      13   |                     Üljön fel nagysám, ide az én szekeremre; majd én biztos
1305      13   |            leszállt a lováról, a kantárját az ordinánc kezébe adta, s
1306      13   |                  szénába.~Olyan érzés volt az, mintha a paradicsomba vinnének.
1307      13   |              kiterjedt a gondja:~– Ott van az elemózsiás tarisznyám, Elsbeth
1308      13   |                  ital is lesz a kulacsban. Az jól fog nagysámnak esni.
1309      13   |                    többet. Amint megkaptam az élelmiszeres tarisznyát,
1310      13   |                   tovább inni, szétnéztem; az egész világ olyan tréfás
1311      13   |                    színt vett föl előttem. Az égő város egy nagy illumináció;
1312      13   |                  hozzá. Azzal elvesztettem az eszméletemet.~Mikor másnap,
1313      13   |                    Elsbeth nagysám? Ez itt az én kis szobácskám.”~Ettől
1314      13   |                  én viszonoztam. Kérdeztem az öregebbtől, hogy nem követtem-e
1315      13   |                 megtérítem a kárt; – amire az öreg azt mondta hogy nincs
1316      13   |                    alulról a füstről, hogy az Örvény-kövön látogatók vannak.
1317      13   |       Kötelességünknek tartottuk feljönni. Az erdőben farkasok járnak.
1318      13   |               tudom, hogy nem támadják meg az embert.~– De most nagyon
1319      13   |                     Nappal ugyan elkerülik az embert, de sötétben vagy
1320      13   |           felfáradtam.~– De figyelmeztetem az urat, hogy a hóesés hamarább
1321      13   |                    be fog következni, mint az éjszaka. Én ismerem az időjárást;
1322      13   |                mint az éjszaka. Én ismerem az időjárást; mikor ilyen nagy
1323      13   |                  fekszik a tájon reggel, s az hirtelen felszáll s egyszerre
1324      13   |                   lakom.~– Isten áldja meg az urat. Én ott ismerek minden
1325      13   |                       mondá Erzsike, mikor az erdészek eltávoztak.~– Van
1326      13   |                   ön azt gondolja, hogy ez az én barátom valami vasevő?~–
1327      13   |                    a rendkívüli korszakban az emberek egyszerre átalakultak.
1328      13   |                 Rengetegi a nevével együtt az egész alakját elcserélte.
1329      13   |                 egymáshoz tartozunk. Amint az osztrák hadak körülzárták
1330      13   |             beröpítették a Városház térre, az egész közélet egyszerre
1331      13   |                bombái. A bódéban megszűnik az erkölcs szabályzata. Egy
1332      13   |                    kapaszkodva menni végig az utcán, dicsőség volt. Hogy
1333      13   |                   a karján vezetett nőnek, az nem volt kérdés; derék ember,
1334      13   |               törvényszék? prókátor? bíró? Az mind kardot visel, s az
1335      13   |                    Az mind kardot visel, s az ágyúknál szolgál. – Ha kérdezték
1336      13   |           Rengetegi pedig deklamált. Mikor az ellenség legjobban szórta
1337      13   |                     hogy nemigen tetszenek az ő tábori viselt dolgai.~–
1338      13   |              higgye ám ön valamiképp, hogy az én életem ezen epizód alatt
1339      13   |           főparancsnokát meg is fosztották az állásától. A magyar kormányt
1340      13   |           hadseregen keresztül, elvigye, s az arra adott választ megint
1341      13   |                 hírnököt már elküldtek, de az nem tudott visszajönni.
1342      13   |           Rengetegi, hogy:~– „Elsbeth! Itt az óra, amelyben búcsút kell
1343      13   |              készíthessem elő.”~– S ön azt az este mind elkártyázta.~– „
1344      13   |                   a becsületemet. Elmegyek az útra pénz nélkül.”~– Hallja
1345      13   |                 magát Izsa faluban, melyet az ellenség nem tart megszállva,
1346      13   |            Rengetegi barátom elfogadta ezt az ajánlatot?~– De nagyon kapott
1347      13   |               hetényi parasztházban, azzal az utasítással, hogy addig
1348      13   |                     amíg én nem kopogtatok az ajtaján. Akkor hozzáfogtam
1349      13   |                 akkor festette volna ön le az arcképemet! Akkor voltam
1350      13   |          arcképemet! Akkor voltam ám szép. Az arcom befestve dióhéj levével,
1351      13   |                    hogy csak vállamig ért, az öltözetem uraságtól levetett
1352      13   |                   a bombázott várost, ahol az úri emberek mind kiszorították
1353      13   |                  Ógyallán már ott találtuk az osztrák cernirozó sereg
1354      13   |                    a parancsoló őrnagyhoz. Az kegyetlen uraság volt. Majd
1355      13   |                 die Spitzbuben?” – kérdezé az auditorától az őrnagy. Az
1356      13   |                     kérdezé az auditorától az őrnagy. Az tudott magyarul,
1357      13   |                  az auditorától az őrnagy. Az tudott magyarul, s tolmácsolta
1358      13   |                velem hozott sürgöny miatt. Az olyan helyen van, hogy rá
1359      13   |           kezét-lábát csókoltuk, hogy csak az éjszakát engedje itt töltenünk,
1360      13   |                   őrjárattal. – Hisz éppen az volt az én kívánságom, hogy
1361      13   |           őrjárattal. – Hisz éppen az volt az én kívánságom, hogy minél
1362      13   |                hamarább keresztüljuthassak az ércövön, mellyel az ostromolt
1363      13   |     keresztüljuthassak az ércövön, mellyel az ostromolt vár körül volt
1364      13   |              eltévedjen. Keresztülhegedüli az magát egész Európán, ha
1365      13   |               magyar táborával, hogy annak az oltalma alatt utazhatott
1366      13   |               nagyon is találkoztam. Hanem az volt az utasításomba adva,
1367      13   |                 találkoztam. Hanem az volt az utasításomba adva, hogy
1368      13   |                    nem hagyta el, csakhogy az a fősereg fölfelé vonult
1369      13   |              vonult a görbe Tótországba, s az én feladatom az volt, hogy
1370      13   |             Tótországba, s az én feladatom az volt, hogy minél elébb Debrecenbe
1371      13   |                 egyenesen keresztülcsúszni az ellenséges táborokon, amíg
1372      13   |               kegyed a küldött sürgönyt?~– Az a hegedűmnek a fenekére
1373      13   |                 kenyerét keresi. Ami pénzt az egyik városban kerestünk,
1374      13   |                  egyik városban kerestünk, az elég volt arra, hogy szánkót
1375      13   |      összetalálkozunk. Én játszottam volna az önök ablaka alatt notturnót.
1376      13   |                  városban feküdt Jellasics az egész táborával, széltében
1377      13   |            táborával, széltében elfoglalva az alföldi síkság városait,
1378      13   |                  cigány a paradicsomot, de az volt a nagy baj, hogy nem
1379      13   |                   kis mellékházba, s annak az ajtaja elé egy szerezsánt
1380      13   |                 táborában nagyon laza volt az előőrsi szolgálat. A város
1381      13   |                   szoktak nyáron át lakni, az előőrsre küldött granicsárok
1382      13   |                  mind oda voltak támogatva az ajtónak. Az egyik cigány
1383      13   |               voltak támogatva az ajtónak. Az egyik cigány azt mondta: – „
1384      13   |                    A másik azt mondta: „De az öregapám se furulyázott
1385      13   |                 lehetett. Vékony köd fedte az egész tájat, melyben minden
1386      13   |                    kerítve a ködös égen.~– Az a híres alpári síkság –
1387      13   |           magyarázám én Erzsikének –, ahol az ősmagyarok a honfoglalás
1388      13   |              ütközetét vívták Zalán ellen; az a rom pedig a szentlőrinci
1389      13   |                cigány megmagyarázta:~– Hát az egyik varjú hamuszínű, a
1390      13   |                 hamuszínű, a másik fekete; az egyik nem eszik húst, csak
1391      13   |                megeszi a földi férget, meg az elesett lovat; ez a kálvinista;
1392      13   |               figyelmessé tett, hogy amott az előttünk levő nagy halom
1393      13   |             balsejtelme helyes volt:~Alant az országút mellett, az árokparton
1394      13   |                 Alant az országút mellett, az árokparton hever valami
1395      13   |            jöhetnek utánunk a toportyánok.~Az egy vén lebotolt fűzfa volt,
1396      13   |                lebotolt fűzfa volt, aminek az ágát minden évben le szokták
1397      13   |                 legnagyobb kár, te bújj le az odúba – mondá a kontrás.~
1398      13   |                   vastag ág helyén azonban az oldala is ki volt odvasodva
1399      13   |          padlásablakból ki lehetett látni.~Az öt farkas nemsokára megérkezett.~
1400      13   |                    farkas azt higgye, hogy az puska. Akkor a dúvad egyszerre
1401      13   |                  meg kezdték a fűzfa ellen az ostromot. Roppant szökéseket
1402      13   |                fűzfa koronáját elérjék, de az mégis magas volt nekik.~
1403      13   |                 nekik.~Ekkor a cigányoknak az jutott az eszükbe, hogy
1404      13   |                    a cigányoknak az jutott az eszükbe, hogy ők gyakran
1405      13   |                    a hegedűvel muzsikálni.~Az igaz, hogy a csúnya férgek
1406      13   |                    férgek erre abbahagyták az ostromot, körülülték a fűzfát,
1407      13   |                lompos farkaikkal csapkodva az oldalaikat. Egy kis ideig
1408      13   |                Ácsi! Ácsi! Hagyjátok abba! Az ördög van veletek? A muzsikálással
1409      13   |            tizenkétszer ismétlődött így!~S az volt a nevezetes, hogy valahányszor
1410      13   |              odaültek egy csoportba, éppen az én ablakom elé. A nyelveik
1411      13   |           fejeikkel sandítva a fűzfa felé.~Az én cigányaim azt hitték
1412      13   |                   farkasfejjel előzte meg.~Az első felrohant a fára, s
1413      13   |                 fejbe rúgta, akkor a másik az elsőnek a hátán keresztül
1414      13   |                    szökött fel, s megkapta az embernek a lábát.~Egy kétségbeesett
1415      13   |             torkából, s arra ő is elveszté az egyensúlyt, s lezuhant a
1416      13   |                 ebben a rettenetes órában. Az arcomat beledugtam az odvas
1417      13   |              órában. Az arcomat beledugtam az odvas fa pudváiba, hogy
1418      13   |                  bestiális ordítozás, amit az átkozott lakomán osztozó
1419      13   |                     A vén ordas körüljárta az odvas fát, szimatolva. Megérezte,
1420      13   |                férhessen. Jó szerencsémre, az nem homokföld volt, hanem
1421      13   |                 neki.~Akkor észrevette azt az ökölnyi lyukat a fa oldalán.
1422      13   |                    nyílást tágítani, tépte az agyaraival, a forgács hasadozott,
1423      13   |                 bűzös leheletét; hallottam az agyarainak a csattogását.
1424      13   |          kanyarintással levágtam azt.~Erre az ordas bőszült ordítással
1425      13   |                   farkasfüllel, odarogytam az odvas fa derekához, le nem
1426      13   |                    le nem rogyhattam, mert az odú szűk volt.~(Engemet
1427      13   |                 hogy nagyon elsápadhattam. Az villámlott át az agyamon,
1428      13   |            elsápadhattam. Az villámlott át az agyamon, hogy hát most éppen
1429      13   |                éppen útban van a feleségem az emberlaktalan völgyön keresztül,
1430      13   |         emberlaktalan völgyön keresztül, s az erdészek jelentették, hogy
1431      13   |                   megtudám, hogy ennek nem az afölötti szégyen volt az
1432      13   |                   az afölötti szégyen volt az oka, hogy én a vezérüket
1433      13   |                  én a vezérüket megfosztám az egyik fülétől. Nem! A farkasok
1434      13   |                 ültek, egy pedig szamáron.~Az egyik rémületet felváltotta
1435      13   |             rémületet felváltotta a másik.~Az odú nyílásán keresztül felismertem
1436      13   |                megláttam a szamáron ülőnek az arcát. Az én hátrahagyott
1437      13   |                  szamáron ülőnek az arcát. Az én hátrahagyott brúgósom
1438      13   |               kitalálnom, hogy mi történt. Az ott maradt cigány, hogy
1439      13   |                  csak álcigány vagyok, aki az ostromolt várból viszek
1440      13   |                    jól ki lehetett venniök az irtózatos dulakodás színhelyét.
1441      13   |                   cirkáló csapat vezetője. Az horvátul kiabált a cigányra,
1442      13   |                    cigányra, s a cigánynak az a virtusa, hogy ami nyelvet
1443      13   |                     jaj, óh, jaj! Megették az átkozott farkasok a mi drága
1444      13   |                 érte. Újdonatúj csizma! Ez az ő lábán volt.”~Világos volt,
1445      13   |                annyi cigányság benne, hogy az üldözőimet bolonddá tegye.
1446      13   |                 üldözőimet bolonddá tegye. Az elején elárult, mert muszáj
1447      13   |                    Ő tudta legjobban, hogy az új csizmát én vettem a kontrásnak.
1448      13   |                   Nyebojsza!” – kiabált rá az őrmester, s mutogatta neki
1449      13   |                 őrmester, s mutogatta neki az ujjain – „Jeden, dwa!” (
1450      13   |                   harmadik!”~– „De hát hol az első?”~– „Hát hisz ez az
1451      13   |                   az első?”~– „Hát hisz ez az első.”~Sehogy sem akart
1452      13   |                   sem akart a fejébe menni az az algebrai igazság, hogy
1453      13   |                    akart a fejébe menni az az algebrai igazság, hogy ha
1454      13   |                  kivesznek, marad még egy.~Az őrmester parancsot adott
1455      13   |                  Most azt hittem, hogy itt az ideje azt a görbe kést a
1456      13   |              egynéhány lövést utánaküldtek az ellenségüknek, olyan távolból,
1457      13   |                   hirtelen felkapaszkodtam az odúból a fa tetejébe, s
1458      13   |                hangommal bírtam, jelt adni az ottlétemről.~A vitéz hadfiak
1459      13   |                   Majd egy cigányra bízzák az ilyen nagy dolgot!”~Mondtam
1460      13   |                    csak olyanná van festve az arcom. Komáromban lakom,
1461      13   |             hadnagy, a tenyerembe csapva – az a festő jóbarátja éppen
1462      13   |                       Jancsinak hívják azt az én volt iskolatársamat? –
1463      13   |                  meg Józsinak szólították; az különösen nagyon kérdezősködött
1464      13   |            gerillák, akik magukkal vittek; az egyik rám adta a bundáját,
1465      13   |             szánkók készen állnak befogva, az első jeladásra vágtatunk
1466      13   |                   kavargott a szemem előtt az az irtóztató halálküzdelem
1467      13   |                kavargott a szemem előtt az az irtóztató halálküzdelem
1468      13   |               ember és a fenevadak között, az az ordítás, az a jajgatás
1469      13   |                  és a fenevadak között, az az ordítás, az a jajgatás keresztülhangzott
1470      13   |           fenevadak között, az az ordítás, az a jajgatás keresztülhangzott
1471      13   |                   a szerezsánok üvöltöttek az ágon ülő cigányokra. – Reggel
1472      13   |           tanyáztak. A gerillák dolga volt az ellenséget fellármázni,
1473      13   |                   vagyok küldve.~– „Dejsz, az öreg „kóficot”2 hiába keresed
1474      13(1)|                   amelyen a magyar kormány az amerikai féregmentes szőlővesszőket
1475      13   |             keresed Debrecenben, fiacskám, az ott már nem parancsol. Hát
1476      13   |                   bácsi”. (Közbeszóltam: – Az a német nevű tábornok volt
1477      13   |                   honvédtiszti egyenruhát (az arcom barnaságát még egyelőre
1478      13   |           egyenesen a tábornokhoz siettem.~Az egy szelíd, nyájas képű
1479      13   |                 volna ki belőle a rangját. Az ajánlólevelemet átolvasva,
1480      13   |              kussadó hívemet:~– „Én vagyok az, tábornok úr!”~– „Ki nevezte
1481      13   |                 kétszer vittem sürgönyöket az ostromló táboron keresztül
1482      13   |             kormánytól Bem tábornokhoz.”~– Az sem igaz – vetém közbe én –,
1483      13   |                 Erzsike, és aztán folytatá az elbeszélését.~– „Jól van –
1484      13   |                 majd dechiffrálnom kell. – Az éjjel honvédelmi bizottsági
1485      13   |              hozzám a tábornok, leültetett az asztalához és teát töltött.
1486      13   |                   várból, hogy hatoltam át az ellenséges táboron. Előadásom
1487      13   |                   szobájában, s a külsőnek az ajtaját tolózárral bereteszelte.~
1488      13   |                   tolózárral bereteszelte.~Az asztalán volt kiterjesztve
1489      13   |                   van hozzá?”~– „Ugyanazon az úton, módon és abban az
1490      13   |                    az úton, módon és abban az álmezben nem mehetek vissza,
1491      13   |                    elfogták a szerezsánok, az mindent kivallhatott, engem
1492      13   |              kivallhatott, engem már ebben az alakban felismernek, ha
1493      13   |                  találtuk fel. Mármost ezt az ellenség megtudja; de a
1494      13   |        láttamozásával. Kinek a nevére?”~– „Az asszonyságéra.”~– „Akkor
1495      13   |                   önnek, hogy kinek hívják az asszonyságot.”~Megmondtam
1496      13   |             asszonyságot.”~Megmondtam neki az igazi nevemet: a Bagotay
1497      13   |                megmondhatom önnek, hogy ha az ön hölgye magának Windischgraetz
1498      13   |            hercegnek a védlevelével fog is az ostromló seregen keresztül
1499      13   |               keresztül a városba bejutni, az osztrákok ugyan igen udvariasan
1500      13   |              valamivel bővebb a viseltnél, az nem baj. A magával hozott