Fezejet

1501      13   |               tudják, hogy kémiai tintával az ingre is lehet írni s a
1502      13   |                  lehet írni s a reagenssel az írást előtüntetni, aztán
1503      13   |                 Ezt mind megtehetik. Azért az a hölgy mégis be fogja vinni
1504      13   |                    fogja vinni a várba azt az izenetet.”~– „Ennek a titkát
1505      13   |                   tudni.”~– „Igen egyszerű az. Az egész sürgönyt elejétől
1506      13   |               tudni.”~– „Igen egyszerű az. Az egész sürgönyt elejétől
1507      13   |                útközben el találják fogni, az ellenfél az egész jövendő
1508      13   |                találják fogni, az ellenfél az egész jövendő haditervünket
1509      13   |                  Olyan idők járnak, amikor az emberek találnak mentséget
1510      13   |                 emberek találnak mentséget az átnyergelésre. Ez a sürgöny
1511      13   |             mindazt a titkot, hogy hol van az erőnk, hol van a gyöngeségünk,
1512      13   |                    sürgöny elárulása megér az ellenségnek egypár százezer
1513      13   |               tábornokot, hogy sem én, sem az a hölgy nem fogjuk elárulni.”~– „
1514      13   |                  nem is tehetik önök, mert az egész titkosírással van
1515      13   |                mondtam a tábornoknak, hogy az a hölgy meg fogja azt könyv
1516      13   |                   könyv nélkül tanulni.~– „Az lehetetlen.”~– „Semmi sem
1517      13   |                   önök színészek voltak? – Az a hölgy is?”~– „Igen. Egész
1518      13   |                   szót is értettünk volna. Az ember olyan, mint a szajkó.
1519      13   |              leírtam betűt betű után, amit az a két sor tartalmazott.~– „
1520      13   |                    Szemfényvesztés volt ez az egész. A várkormányzósághoz
1521      13   |                   kell csak tudni, melynek az egymás után következő betűi
1522      13   |                egymás után következő betűi az alfabet jegyeit más meg
1523      13   |                   Egy kis számolásba kerül az egész; de semmi fejtörés
1524      13   |                   aztán megint visszaadtam az ákombákomot.~– Tudja kegyed,
1525      13   |            haditérképen kijelölte számomra az utat, amelyen keresztül
1526      13   |                csapatokkal nem találkozom. Az útlevelet Bagotay Jánosné
1527      13   |                  sajátkezűleg töltötte ki. Az útitárs személyleírását
1528      13   |               mondá:~– „Ennek a sürgönynek az utolsó sora tartalmazza
1529      13   |                  már egész úri módon folyt az utazásom. Mindenütt váltott
1530      13   |                Komáromban értesültem, hogy az anyám odamenekült, s benső
1531      13   |                    a császári hadseregben. Az meg ott szolgált a hadügyminisztériumnál.
1532      13   |                   Aztán egyenesen áttértem az idejövetelem indokára. A
1533      13   |                    bankjegyekben, melyeket az árvapénztár az én hozományomból
1534      13   |                    melyeket az árvapénztár az én hozományomból tartott
1535      13   |                Azokat én mind kiveszem.~Ez az előterjesztés megtette a
1536      13   |                    a hatását. A pénzkérdés az örökmozdony.~Én a mamának
1537      13   |                    felé sokáig nyitva volt az út), hanem a mama – ideges
1538      13   |                   tette a levelemmel, hogy az írásomat megismerve a címen,
1539      13   |                felbontotta, meglátta abban az odamellékelt hivatalos hirdetményét
1540      13   |                csak három napi haladék van az osztrák bankjegyek elégetésére
1541      13   |                    magammal a várba.~Amint az ostromzár-vonalon belül
1542      13   |                   belül jutottam, letértem az országútról Hetény felé,
1543      13   |              országútról Hetény felé, hogy az én szobafoglyomat kiszabadítsam.~
1544      13   |                  után elbeszéltem neki azt az egész történetet, amelyet
1545      13   |                  neki, amelynek a végsorai az ő őrnagyi kineveztetését
1546      13   |                  valamit ki kell gondolnom az expedíció kiegészítéséhez,
1547      13   |         tiszteletére rendezett díszlakoma. Az egész tisztikar jelen volt,
1548      13   |                     Rengetegit), mint ezen az estén. Ő volt a cigányprímás,
1549      13   |                  történt vele. Azt hiszem, az egész adomagyűjteményt felhasználta,
1550      13   |                került a sor a farkasokkal! Az volt a drasztikus előadás.
1551      13   |           részletezés, borzalmas fantázia. Az asszonyok ájuldoztak, a
1552      13   |                    de vitéz lett egyszerre az én Rengetegim! Ő is lóra
1553      13   |               engedte volna el magának azt az adomát a karikásostoros
1554      13   |                  lóháton keresztülvágtatva az osztrák előörsök között,
1555      13   |               egyszerre milyen feszes lett az én barátom. Hidegen meghajtotta
1556      13   |                  hol járt azalatt, amíg én az életemet mindennap százszor
1557      13   |                    a torkomon akadt. A vér az arcomba szökött. Éreztem,
1558      13   |                    senki Komáromban.~– „Ha az kiderülne, amit a világ
1559      13   |               utánam futott, és utolért.~– Az ördögök vannak önnel? –
1560      13   |                  más afféle csemege között az igazi harapnivaló forgott
1561      13   |                  igazi harapnivaló forgott az eszemben. Négyszem között
1562      13   |                hozzá tevés: – »Egyébiránt, az elégetés végrehajtásával
1563      13   |                  Pár nap múlva megtörténik az autodafe. A piac közepén
1564      13   |                    átkozódjék. – Tudja azt az átkozódási jelenetet Deborahból? –
1565      13   |                    jelenetet Deborahból? – Az autodafé után egy élénk
1566      13   |                  elválási scena. Egymásnak az emlékeit a lábaihoz dobáljuk.
1567      13   |                    jó tüzet adnak.”~Minden az instrukció szerint történt.~
1568      13   |                    Csak azt hoztam el, ami az enyim.~Mi azután, forma
1569      13   |      legbecsmérlőbb kifejezésekkel illetve az eltaszított imádót. – „Minek
1570      13   |                  le a keresztről! – Miután az ismerőseinknek nem sikerült
1571      13   |                    Útközben ismét betértem az osztrák őrnagyhoz. Megmutattam
1572      13   |                    természetesen nem kötve az orrára, hogy mi módon jutottam
1573      13   |                vagyok kíváncsi, hogyan fog az új várparancsnok, a fejünkön
1574      13   |           keresztül törte magát a várig, s az úrvacsorája az őrnagynak
1575      13   |                    várig, s az úrvacsorája az őrnagynak maradt.)~– Képzelheti
1576      13   |                Komárom föl lett szabadítva az ostrom alól, én is siettem
1577      13   |                  Minden illúzióm oda volt. Az én hősömet is megtanultam
1578      13   |                     mint amennyit kitalált az én hősöm azon feladatnak
1579      13   |                   keresztülvitelében, hogy az ember, mint főtiszt, szüntelen
1580      13   |           személyét valami kilőtt golyónak az útjába engedné tévedni.
1581      13   |                 mint ő. Mások csak aratták az ellenséget, de ő csépelte! –
1582      13   |              csépelte! – Valami rettenetes az, mikor egy nő tapasztalja,
1583      13   |                   egy nő tapasztalja, hogy az eszményképe folyvást hazudik.
1584      13   |                  senki kételkedni. – Vajon az is mind ilyen „igaz”-e,
1585      13   |             szokott.~Én azalatt folytattam az építkezést, minden építőszer
1586      13   |                 sok pénz? azt is elmondom. Az orosz seregek már benn voltak
1587      13   |                    seregek már benn voltak az országban. A spekuláns fajta
1588      13   |          ütközetben felszabadítá Komáromot az ostromló sereg alól, kicsi
1589      13   |                    híja, hogy el nem fogta az egészet. Erre az az egész
1590      13   |                 nem fogta az egészet. Erre az az egész vidék egyszerre
1591      13   |                  fogta az egészet. Erre az az egész vidék egyszerre feléledt,
1592      13   |                   Most azután mindenünnen, az egész országból tódult oda
1593      13   |                 árakon, aminőt csak kérték az eladók. – Hát az én Bagotay
1594      13   |                    kérték az eladók. – Hát az én Bagotay Mukim is felhasználta
1595      13   |              városi letéti pénztárba, mint az én visszafizetett hozományomat.
1596      13   |                    bankókat azon melegében az én kezembe juttatni; – de
1597      13   |                    magam is siettem azokat az építőmesterekre rásózni,
1598      13   |                   hogy el kellett dobnia – az volt a vesztes. Ilyen szalmaszál
1599      13   |             vesztes. Ilyen szalmaszál volt az én hozományom, amit a férjem
1600      13   |                 amit a férjem visszaadott. Az anyai ház teteje a szalmacsutak,
1601      13   |                   megmaradt belőle. – Csak az az összeg, amit a bécsi
1602      13   |                megmaradt belőle. – Csak az az összeg, amit a bécsi takarékpénztárnál
1603      13   |                    a Rengetegi Tihamér. De az sem maradt meg, mert visszaváltozott
1604      13   |                   egymásnak mondunk. – Még az sem igaz, hogy Rengetegit
1605      13   |              szabadságát biztosítja. – Nem az az ő baja. – De el akarja
1606      13   |           szabadságát biztosítja. – Nem az az ő baja. – De el akarja tagadni
1607      13   |                       De el akarja tagadni az egész vendégszereplését
1608      13   |       kormánybiztoshoz, s tegyek lépéseket az ügyében.~– Értem.~– Dehogy
1609      13   |                     Dehogy érti ön. Ez nem az a sablonszerű közbenjárás,
1610      13   |            hatalmas zsarnokhoz, s bájainak az árán vásárolja meg az üldözött
1611      13   |             bájainak az árán vásárolja meg az üldözött férj, szerető,
1612      13   |                   és szabadságát. Óh, nem! Az én hősöm nem plagiátor.
1613      13   |                   és mondjam el neki, hogy az egész debreceni expedíció,
1614      13   |                   hősköltemény támadt, nem az ő „bűne”, hanem az enyém.
1615      13   |                     nem az ő „bűne”, hanem az enyém. Én voltam az a cigányprímás,
1616      13   |                  hanem az enyém. Én voltam az a cigányprímás, aki Jellasics
1617      13   |                    És ön mégis szereti ezt az embert!~– Hát mit csináljak?
1618      13   |           változatosság teszi kellemetessé az életet. – Hanem azért mégis
1619      13   |               barátomnak, hogy kijöhet már az odújából?~– Jó helyen van;
1620      13   |                kegyed még rá nem jött arra az igen közel álló gondolatra,
1621      13   |                álló gondolatra, hogy ennek az egész bujkálási színjátéknak
1622      13   |                    beírhatná a jó barátját az útitárs rovat alatt mint
1623      13(2)|                    replikájában azt mondta az ellenzéknek, hogy az ő indítványukból
1624      13(2)|                mondta az ellenzéknek, hogy az ő indítványukból nem lesz
1625      14   |                 megpróbálta lángra kelteni az alvó parazsat.~– Nekem nem
1626      14   |                 adni; mert én annak mindig az ellenkezőjét teszem meg.
1627      14   |                nélkül mentem el önhöz azon az estén, amikor majd kivert
1628      14   |             rémülve, hogy önre mi vár ezen az úton; vagy a bitófa, vagy
1629      14   |                  úton; vagy a bitófa, vagy az öngyilkosság.~Itt elfulladt
1630      14   |                     Itt elfulladt a szava, az álla, ajka görcsösen rángatózott,
1631      14   |                 katonára a meglövetés vár, az orvos ragálynak eshetik
1632      14   |                  is próbáltam hasonlót. De az egészen más. Mikor az embernek
1633      14   |                   De az egészen más. Mikor az embernek olyan fényes reményei
1634      14   |                  Én ismerem a magam nemét. Az ön asszonya, aki a művészi
1635      14   |                  ön, akkor sem.~Nem tudtam az álláspontomat védelmezni
1636      14   |            védelmezni ellene. A rideg való az ő részén volt, az enyimen
1637      14   |               rideg való az ő részén volt, az enyimen csak a hit, a képzelet.~–
1638      14   |             önmagát bevádolni. „Nem ő volt az, aki március 15-én a szabadságot
1639      14   |                Buda ostrománál, hanem én.” Az ön bűnét nem veheti magára
1640      14   |                    bűnét nem veheti magára az asszony.~Nevetnem kellett
1641      14   |                   a bujdokló férje számára az amnesztiát; (eközben a szemei
1642      14   |            rebellis Pestre visszakerülhet. Az az ég, az a föld, amit imádott,
1643      14   |                  Pestre visszakerülhet. Az az ég, az a föld, amit imádott,
1644      14   |                  visszakerülhet. Az az ég, az a föld, amit imádott, elveszett.
1645      14   |                  hogy vesződik egy asszony az egész háztartás terhével,
1646      14   |            felrajzolja a virágokat, amiket az maga kivarr.~– Nem fog örökké
1647      14   |                 idők? azokra gondol ön? Ez az, amitől én legjobban rettegek.
1648      14   |                    önt jól ismerem. Ön nem az az ember, aki meg tud nyugodni
1649      14   |                 önt jól ismerem. Ön nem az az ember, aki meg tud nyugodni
1650      14   |                    abban, hogy ami elmúlt, az nincs többé; ön nem fogja
1651      14   |                     A „dicsőség glóriája!” Az nem olyan könnyen elfelejthető,
1652      14   |                    egyszer kiszabadult.~Ez az asszony keresztüllát a lelkemen;
1653      14   |             alkudni sem tudok; kiszámítják az arcomból, hogy mit adok,
1654      14   |                  hogy hol bolyong titokban az én lelkem, messze a távolban;
1655      14   |                feltámadt magyar hazában. S az a szántóvető életről való
1656      14   |              könnyre fakaszt a fájdalom de az utamról le nem lépek. Ha
1657      14   |                  meg mind a két karomat.~– Az Istenért, vigyázzon! Ha
1658      14   |                  démon. Semmi szavam nincs az ön szavai ellen. Tegye azt,
1659      14   |                  megindult; de hát lehet-e az itt? ólomsúllyal a lábán,
1660      14   |               közepett emeli föl a szavát, az olyan lehet, mint Józsue
1661      14   |                  ostorpattogás a kezemtől, az ott villámdörgés volna!~–
1662      14   |               villámdörgés volna!~– De hát az lehetetlen. Hogy gondolhatnék
1663      14   |                útközben láttamozták. Ebben az útlevélben az útitárs rovata
1664      14   |           láttamozták. Ebben az útlevélben az útitárs rovata kitöltetlen.
1665      14   |             útitárs rovata kitöltetlen. Ön az elébb azt mondá, mért nem
1666      14   |                 helyen van, majd ha elfogy az élelmiszere, előjön szépen
1667      14   |              gondoltam, hogy ezt a rovatot az ön nevével töltöm ki. Nem
1668      14   |                menni. Boroszló felé nyitva az út. Pénzem van mindkettőnk
1669      14   |                   Párizsban, anélkül, hogy az emigráció-kasszához folyamodnék.
1670      14   |              proselyta, aki a prófétájának az útját egyengeti.~Csábító
1671      14   |                 idegenek lábának dobogását az ajtóm előtt! Nemes, nagy
1672      14   |             álnapok a „halo” fényívében! S az arca olyan őszinte volt,
1673      14   |                     le kell szédülnön ebbe az örvénybe.~Ah! Mennyire más
1674      14   |                    munkáimat, s átkoznának az apák és anyák, akiknek a
1675      14   |                 Nem hagyom el azokat, akik az én szavamra keltek fel –
1676      14   |                  közönyös beszédet kezdett az időjárásról.~– Nézze csak!
1677      14   |                    nem teljesül a jóslata. Az ég egészen beborul. Még
1678      14   |             barátunkat a rejtekéből?~– Óh, az nagyon könnyen megy. Csak
1679      14   |                  Ezt ő választotta magának az „Ivanhoe” regényből, a hős
1680      14   |                   hír se jár a világból?~– Az tetszik benne legjobban
1681      14   |                 világ! Hát mivel élnek ott az asszonyok, ha még nem is
1682      14   |                 Petőfi neje? Hát Petőfi?~– Az elesett a segesvári csatában.~–
1683      14   |                 adott róla. S ez elég volt az özvegynek, hogy rögtön oltárhoz
1684      14   |                   délceg dalia ugyan, mint az ön barátja volt, de köztiszteletben
1685      14   |           keresztül-kasul a szívemet ennek az asszonynak minden szava!~
1686      14   |                 rettenetes hír nekem, mint az, hogy a vértanúkat – elfelejtik.~
1687      14   |                    Petőfit is elfelejtheti az asszony!~Az az asszony,
1688      14   |                   elfelejtheti az asszony!~Az az asszony, akit a költő
1689      14   |                elfelejtheti az asszony!~Az az asszony, akit a költő lánglelke
1690      14   |                sugáraival vett körül! Hogy az a költő magát halhatatlanná
1691      14   |                  halhatatlanná tudta tenni az egész világ előtt – csak
1692      14   |                   egész világ előtt – csak az előtt nem, akit imádott.~
1693      14   |               Petőfi is megbocsátott neki; az idvezültek igazságosak; –
1694      14   |            nyitotta meg ez a hírmondás.~Ha az én ledőlt bálványom fölött
1695      14   |           megtörténhetett; mért ne jöhetne az a másik utána, hogy egy
1696      14   |                 elfeledi a fogadását, amit az asszonyának tett, s megfogja
1697      14   |                  Összetörte a bálványomat! Az asszonyszívben vetett hitet.~
1698      14   |                   másik!~…Nem! Nem! Nem! – Az enyém nem olyan.~Odaálltam
1699      14   |                   a völgybe:~– „Wasa-hóa!”~Az erdei visszhang visszakiáltá
1700      14   |                 hóesés; csaknem eltévedtem az erdőben.~Korán beesteledett.
1701      14   |                    volt.~Még sötétebb volt az, amit az agyamban hordtam.
1702      14   |                 Még sötétebb volt az, amit az agyamban hordtam. Az a fekete
1703      14   |                  amit az agyamban hordtam. Az a fekete gondolat, hogy
1704      14   |                Ahol elestünk, ott hagynak.~Az egyikünk meghal és nem gyászolják
1705      14   |                     A fákon még rajta volt az őszi lomb, koronáik görnyedeztek
1706      14   |                  alatt.~Olyan szomorú volt az egész tájék; olyan szomorú
1707      14   |                 egész tájék; olyan szomorú az én lelkem.~Mint valami reménycsillag
1708      14   |               egyszerre annak a kis háznak az ablakfénye, amelyben én
1709      14   |               kerítése. Szabadon állt künn az út mellett; szekerek, ekék
1710      14   |              lakószoba, azontúl a benyíló, az én hálószobám s egyúttal
1711      14   |                    nagy tűzrakás lobogott. Az én háziasszonyom, a szolgálójával
1712      14   |                   útlevéllel. Sok baj érte az úton. A hófuvás miatt eltévedt
1713      14   |           Rettegett a farkasoktól, amiknek az ordítása az erdőből kihallatszott.~
1714      14   |           farkasoktól, amiknek az ordítása az erdőből kihallatszott.~Én
1715      14   |              tortúrát éreztem végig, mikor az ember egyszerre arra is
1716      14   |                amit azelőtt hallott; látja az egyik alakot is, aztán meg
1717      14   |           házigazdám, a derék Csányi Béni, az asztal mellett ülve, csak
1718      14   |              dörmögte a szakállába: „ez ám az asszony; ez aztán a feleség!”~
1719      14   |                cédula volt; de kincs abban az időben. Ez volt az én megszabadulásomnak
1720      14   |                   abban az időben. Ez volt az én megszabadulásomnak a
1721      14   |                   Komárom vára kapitulált, az ottani várőrség tisztjei
1722      14   |                    ez volt a családnevük); az iratott be engem a kapitulált
1723      14   |                  rejtekben maradnom.~Tehát az olajág két levelét már meghozta
1724      14   |                   két levelét már meghozta az én „galambom”: „élet” és „
1725      14   |                     De hát a harmadik?~Még az várat magára. Még nem szabad
1726      14   |           születési helyemre, Komáromba, s az új kínszenvedés volna rám
1727      14   |               menedéklevelet, s a rongyait az arcom közé vágja!~ ~
1728      15   |                  hogy ennek a két világnak az ege tele van hegedűvel.
1729      15   |                 van hegedűvel. Nehéz munka az, mikor elvégeztük, örültünk,
1730      15   |              szerkesztője és kiadója; mert az én nevem nem volt „rendőrképes”;
1731      15   |               csirízeltem, én küldtem szét az előfizetőknek a példányokat –
1732      15   |                 három golyót kapott: egyet az arcába, másikat a karjába,
1733      15   |                  Vajon mit véthettem neki?~Az ötvenes években egy katonatiszt
1734      15   |         ellentmondott e rideg kifejezésnek az őszinte, világoskék szempár,
1735      15   |               világosabbak.~A belépő, amíg az ajtóból az íróasztalomig
1736      15   |                    belépő, amíg az ajtóból az íróasztalomig ért, háromszor
1737      15   |                     háromszor csinálta meg az a kurta mazurkalépést, ami
1738      15   |               vagyok, dragonyos főhadnagy.~Az a sajátsága volt, hogy minden
1739      15   |              bánatosan keble felé hajtá le az arcát.)~Én egy megfelelő
1740      15   |                  nevelést?”~– Ahán! De hát az mind. (Kárba veszést mutató
1741      15   |             tenyerek mozdulata.)~– „Pap”~– Az ám. Nekem nem kellett. (
1742      15   |        illusztrálva, érthetővé tette, hogy az én látogatóm felcsapott
1743      15   |                kameradjaim, nem „camerad”, az francia szó.~– „A többi
1744      15   |             kíváncsi voltam e balvégzetnek az okát megtudni.~– Hát én
1745      15   |           Dionisost.~– Ahahá! Ifjú vér! Ez az!~S a mutatóujjával a baloldali
1746      15   |                   közé bökött.~– A szív?~– Az ám. A szív. Legnagyobb zsarnok.
1747      15   |             mozdulat a tenyér élével végig az áll alatt, volt a válasz.~–
1748      15   |                csíptetőre fogott három ujj az összecsücsörített ajkhoz
1749      15   |                   a szétterjesztett tenyér az arcon végighúzva s az áll
1750      15   |               tenyér az arcon végighúzva s az áll alatt összecsukva erősíté,
1751      15   |               Gratulálok hozzá!~– Lehet.~– Az érzelem természetesen viszonoztatik.~–
1752      15   |                    törvényes viszony.~Erre az én dragonyos hadnagyom felállt
1753      15   |                    mondott. – Násznagya?~– Az, az! Násznagy! Hogy elfelejtettem.
1754      15   |                mondott. – Násznagya?~– Az, az! Násznagy! Hogy elfelejtettem.
1755      15   |                juthatna.~– Ismerősöm nekem az ön választottja?~– Természetes.
1756      15   |                       Természetes. Ha csak az első nevét megmondom, már
1757      15   |            megmondom, már emlékezni fog. – Az „Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~–
1758      15   |                 fog. – Az „Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~– Ah. Milyen vörös
1759      15   |             kicsinyekké csinálta a szemeit az elragadtatástól. Azt hiszem
1760      15   |                  látogató előtt.~Csakugyan az Erzsike volt.~Tél volt az
1761      15   |                  az Erzsike volt.~Tél volt az idő, mindenféle prémes öltözet
1762      15   |              tetszett.~Valósággal látszott az arcán valami negédeskedő
1763      15   |           elképzelni.~Hiszen láttam én már az ő arcát hasonló körülmények
1764      15   |                  Meg tudta ön érteni, amit az én vitézem magyarázott? –
1765      15   |               kérdezé aztán Erzsike, amint az első feszélyt levetkőzte. –
1766      15   |                 éppen önt kéretni fel arra az áldozatra, hogy násznagyom
1767      15   |                  még valamikor összejövünk az életben.~Én meghökkenve
1768      15   |                 tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam. Képzelje
1769      15   |                Képzelje ön, csakugyan arra az alacsonyságra vetemedett,
1770      15   |              császári biztos előtt elmondá az egész sürgönyvitel történetét,
1771      15   |   tenyérmozdulatával, hogy hagyjuk már ezt az emléket továbbfutni.~– Innen
1772      15   |              továbbfutni.~– Innen kezdődik az ismeretségünk – folytatá
1773      15   |                erős okom volt elidegenedni az én hajdani hős ideálomtól.~
1774      15   |                 nem annyira a vőlegényének az örömére, mint az én felvilágosításomra
1775      15   |              vőlegényének az örömére, mint az én felvilágosításomra lettek
1776      15   |                 előttem egy üres papírlap. Az irón ezt találta írni a
1777      15   |                  Nro 4.”~A hölgy elértette az abrakadabrát, s megcsóválta
1778      15   |            szögletbe, s Schiller verseinek az olvasásán túl sohasem ment
1779      15   |                  Utoljára is nekem kellett az ő kezét megkérnem – folytatá
1780      15   |       katonatisztet.~Erzsike vehette észre az arcomon, hogy hát mit törődöm
1781      15   |                    nem bánom, akárhogy van az ő dolga.~– Hát, lássa ön –
1782      15   |                 Eltagadják, hogy ismernek. Az anyám férjhez ment, s áttette
1783      15   |                  Aki csak hozzám szegődik, az mind vagy szédelgő, vagy
1784      15   |         zsarnokságát nem tudnám eltűrni; – az önét eltűröm. – Ne hagyjon
1785      15   |                    Ne hagyjon elpusztulni! Az Istenre kérem.~Meg kellett
1786      15   |               biztosítéka.)~– Ezt különben az atyai házra is be lehetne
1787      15   |        szíveskedjék mégis széket húzni ide az asztalhoz, és tegye le a
1788      15   |                 kezéből azt a szép sisakot az aranyfekete tolltarajjal,
1789      15   |        leolvashatta ábrázatomból, hogy ezt az árt sokallom egy főhadnagyért;
1790      15   |            főhadnagy, gazdag, előkelő fiú. Az vett rá, hogy írjam rá nevemet
1791      15   |                 írtam; mit tudtam, hogy mi az. Egyszer aztán, mikor szájáig
1792      15   |                   mikor szájáig ért a víz, az ifjú barátom főbe lőtte
1793      15   |                  barátom főbe lőtte magát. Az apja megtagadta a fizetést,
1794      15   |                 Azóta folyvást fizetek, de az adósság nem hogy fogyna,
1795      15   |                 szigorú gondnokom, mert ha az én kezemben marad a pénz,
1796      15   |                    gazdálkodni, hogy ennek az összegnek a kamataiból ki
1797      15   |                  kegyed meg fog férni azon az in natura tiszti szálláson.~–
1798      15   |                      Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (Láttam, hogy
1799      15   |                   nem igen lesz alkalmatos az „anno Rengetegi” élményeket
1800      15   |                gyöngéd turbékolásba), hogy az igaz szerelem áldozatra
1801      15   |                  kezét a vőlegénynek. Amit az gyöngéd elragadtatással
1802      15   |               gyönyörűségem sem volt ebben az ő Rómeó és Júlia előadásukban.
1803      15   |                  előadásukban. Kedvem volt az előadásukat kifütyölni.~–
1804      15   |                 kedves gyermekeim, mielőtt az atyai áldásomat rátok adnám.~–
1805      15   |              katolikus.~Római katolikus.~– Az alatt az időköz alatt, amelyet
1806      15   |                Római katolikus.~– Az alatt az időköz alatt, amelyet ön
1807      15   |                nőül venni nem szabad; mert az ő dogmája szerint a házasság
1808      15   |                    szónak a végét… „nista” az ajtón kívül mondta ki. Kapta
1809      15   |          svalizsért futni nem látott soha.~Az Erzsikét ott hagyta énrám.
1810      15   |                     A pap megtagadta volna az egyházi kihirdetést önöktől.~–
1811      15   |                  ön ezt rám. Ha egyszer én az adósságait kifizettem volna,
1812      15   |                 kötelessége lett volna azt az áldozatot meghozni értem;
1813      15   |                   is én. Nagy dolgom volt. Az újon érkezett előfizetők
1814      15   |            címszalagok összecsirízelése is az én feladatom volt. A korrektúra
1815      15   |        sajtóhibával. – Hát bizony „szegény az éklézsia: maga harangoz
1816      15   |                    eIbeszélése után kaptam az eszmét.~Azután elmúlt egypár
1817      15   |                  hogy megcsináljam-e magam az olajlámpásomat, vagy megvárjam,
1818      15   |                  Magamnak kellett kimennem az ajtót kinyitni.~Nagy meglepetésemre,
1819      15   |                     Nagy tűz lehetett! Már az igaz.~– És mármost újra
1820      15   |                Gondolom én azt, hogyan tud az Erzsike konvertálni.)~–
1821      15   |               kárhoznom, ha elveszteném is az öröküdvösséget, még azt
1822      15   |            Lutheránus akarok lenni.~– Hisz az mindegy.~– Ördögöt mindegy!
1823      15   |                     Hogy itt nem kockáztat az ember annyit a mennybeli
1824      15   |                kálvinisták közé lépne stb.~Az lett a vége, hogy nekem,
1825      15   |              vőlegénynek; Erzsike megkapta az excellenciás mamától (most
1826      15   |          jóllakatva, fixumfertig mehettünk az esküvőre.~A násznép állt
1827      15   |                  Annyi szent igaz, hogy én az Erzsike nevét az asszonyom
1828      15   |                   hogy én az Erzsike nevét az asszonyom előtt soha ki
1829      15   |                 hogy valaha mutatta volna.~Az Erzsikének arcképe is volt,
1830      15   |              Erzsikének arcképe is volt, s az ott volt az én íróasztalom
1831      15   |             arcképe is volt, s az ott volt az én íróasztalom fiókjában.
1832      15   |                   nem mondhattam azt, hogy az öreganyámnak a képe, ha
1833      15   |            történetesen kézbe kerül. Hanem az történt, hogy mikor az orosz
1834      15   |               Hanem az történt, hogy mikor az orosz seregek betörtek az
1835      15   |                  az orosz seregek betörtek az országba, én is, előre látva
1836      15   |               országba, én is, előre látva az egyenlőtlen harc végét,
1837      15   |                    kozákoktól. Amint aztán az oroszok megszállták Budapestet,
1838      15   |                   megbízott művésznő fogta az íróasztalom fiókjában talált
1839      15   |                levelezései, Klapka levele, az egész forradalom alatt írt
1840      15   |                nagy autodaféban hamvadt el az Erzsikének az arcképe is.
1841      15   |                   hamvadt el az Erzsikének az arcképe is. Azt hiszem,
1842      15   |                   csak magamban voltam ott az Erzsikének az esküvőjén.~
1843      15   |                   voltam ott az Erzsikének az esküvőjén.~Az összejövetel
1844      15   |                   Erzsikének az esküvőjén.~Az összejövetel az ő szállásán
1845      15   |                 esküvőjén.~Az összejövetel az ő szállásán történt meg.
1846      15   |               kedélyesség, joviális tréfa; az ember észre sem vette rajta,
1847      15   |                 feleségének is bemutatott. Az is tréfásan történt: „az
1848      15   |                   Az is tréfásan történt: „az én házisárkányom”. Pedig
1849      15   |                 Igen csinos ábrázatú. Csak az az egy, hogy a beszédében
1850      15   |                   csinos ábrázatú. Csak az az egy, hogy a beszédében nem
1851      15   |              pontot, meg a pauzát. Előttem az még előny, mert én mindig
1852      15   |                 Amíg a menyasszony előjött az öltözőből, azalatt engem
1853      15   |               azalatt engem megismertetett az ezredben szolgáló valamennyi
1854      15   |                kísérve a vőlegényétől, aki az egyik kezében a sisakját,
1855      15   |                  formaszerű jegyzékváltás.~Az őrnagy azonban csak az én
1856      15   |                     Az őrnagy azonban csak az én irányomban volt kedélyes
1857      15   |              terepfutónak” volna kiküldve. Az feszesen engedelmeskedett.~
1858      15   |                nyeregben a tiszt; kezdődik az apró fegyvertűz, a puskagolyók
1859      15   |                  kommandószóra eljutottunk az oltárig.~Ez is megtörtént.
1860      15   |                  megtörtént. Férjhez adtam az Erzsikét.~Ő igen bátran
1861      15   |                    vőlegény fakadjon sírva az esküvő után, s legényvoltának
1862      15   |                   kitörését visszafojtani. Az őrnagy is szépen biztatgatta: – „
1863      15   |                Utoljára aztán haragba jött az őrnagy: – „Ezer török koponya!
1864      15   |              mindjárt szépen a feleségét!”~Az Erzsike mindig csak rám
1865      15   |               mondék. – Tanult ön angolul? Az új házas meg volt lepetve.~–
1866      15   |                  kapitány?” – „Azért, mert az angolnak nincsen kenyere.”
1867      15   |                   kenyere.” No, hát adjunk az angolnak kenyeret.~Erre
1868      15   |                 azzal válaszolni rá, hogy „az angolnak nincs kenyere”.~
1869      15   |                   több év múlva akadtam rá az igazi nyitjára. Egészen
1870      16   |                  XVI. FEJEZET ~Katonadolog~Az idill nem soká tartott,
1871      16   |             tartott, csakhamar felváltotta az eposz.~A háború kiütött,
1872      16   |                  fiatal házastársak, hanem az európai hatalmasságok között.
1873      16   |              európai hatalmasságok között. Az én gyámoltjaimat ez csak
1874      16   |                vele ment.~Hirtelen történt az eltávozásuk. Együtt jöttek
1875      16   |                  búcsúvételre. Klatopilnak az arca ragyogott az örömtől,
1876      16   |              Klatopilnak az arca ragyogott az örömtől, s ez visszfényét
1877      16   |                   s ez visszfényét találta az asszonyság derült mosolyában.
1878      16   |                    most virágzik a búzája!~Az évnegyedenkint megküldendő
1879      16   |               kitalálva a feladott rebust.~Az én gyámfiam (öt évvel idősebb,
1880      16   |           gyámleányomtól levelet. De nincs az a lóugrással kombinált sakkfeladvány,
1881      16   |             kombinált sakkfeladvány, amely az ő járás-kelésükkel kiállja
1882      16   |                  viszontagságokat, amikben az ilyen fegyveres kéjutazás
1883      16   |                     értem a nőnemen levőt) az Erzsike példájával.~Sokszor
1884      16   |              elgondolkoztam rajta, hogy ez az asszony mennyire megjósolta
1885      16   |             mindenütt boldogít a szerelem; az édes illúzió tündérpalotát
1886      16   |                magával hordott feleség. És az mégis szerelemmel követi
1887      16   |                   Mi következik még?~Hanem az előléptetési lajtorján nem
1888      16   |               tempi passati!~– Ah, te vagy az, kamerad! (A lakodalom alkalmával
1889      16   |                 Hát rám lehet ismerni még?~Az igaz, hogy a fizimiskája
1890      16   |              mintha a kettő egy volna, ami az arcnak formidabilissá tételéhez
1891      16   |               nevezetesebb korrektúra volt az arcán, hogy az orra egészen
1892      16   |             korrektúra volt az arcán, hogy az orra egészen veres volt.
1893      16   |                 kezdte, hogy a mutatóujját az orra hegyére tette. – Látod-e
1894      16   |                 tette. – Látod-e ezt? – Ez az egész akvizícióm a török-orosz
1895      16   |                    megannyi varrótűt vágta az arcunkba a szél. S még csak
1896      16   |              fordulni. Reggelre ilyen lett az orrom. Azon a héten húsz
1897      16   |                   Néha olyan közel álltunk az ellenséghez az előörsön,
1898      16   |               közel álltunk az ellenséghez az előörsön, hogy így nézhettünk
1899      16   |                  ostromlok sáncokat. – Hát az az átkozott sok puliszka
1900      16   |               ostromlok sáncokat. – Hát az az átkozott sok puliszka meg
1901      16   |                   a kukoricamálé! Csakhogy az is volt! – De mikor az sem
1902      16   |            Csakhogy az is volt! – De mikor az sem volt. – Lóhús! félig
1903      16   |                 vagyok, ahol voltam. Pedig az őrnagyom kvietált; kénytelen
1904      16   |            reumával. Helyébe avanszírozott az első kapitány, annak a helyébe
1905      16   |                 kedves felesége van.~– Már az igaz, pajtáskám, hogy az
1906      16   |                   az igaz, pajtáskám, hogy az egy angyal! Mit állt ki
1907      16   |                    tudod, micsoda üdvösség az, mikor az ember a kegyetlen
1908      16   |                 micsoda üdvösség az, mikor az ember a kegyetlen hózivatarban
1909      16   |                   szeret. Azt mondja, hogy az nekem igen jól áll. Még
1910      16   |                    nekem igen jól áll. Még az sem bántja, hogy most is
1911      16   |                    golyót röpítettem volna az agyamba.~Én aztán igyekeztem
1912      16   |                    megmondtam a barátomnak az igazat.~Azaz hogy – álljunk
1913      16   |            háromféle „igaz” van a világon.~Az egyik „igaz” az, ami a barátomnak
1914      16   |                   világon.~Az egyik „igaz” az, ami a barátomnak tetszik,
1915      16   |                    tetszik.~A másik „igaz” az, ami nekem tetszik, de a
1916      16   |                    A harmadik „igaz” pedig az, ami a barátomnak sem tetszik
1917      16   |           harmadikat illusztráljam, hát ez az lett volna, hogy „édes kamerádom,
1918      16   |               volna, hogy „édes kamerádom, az én házamnál alkotmányos
1919      16   |                 neki.~A második lett volna az, hogy „édes főhadnagy, én
1920      16   |                     Ha te meg akarod tudni az okát, hogy miért nem haladsz
1921      16   |        puncsivással, mert attól lesz vörös az orrod.~(Nohát ez volt az
1922      16   |                   az orrod.~(Nohát ez volt az az „igaz”, ami mindkettőnknek
1923      16   |                   orrod.~(Nohát ez volt az az „igaz”, ami mindkettőnknek
1924      16   |                  puncsot lenyeltem, mintha az orrom elkezdene egyszerre
1925      16   |                  és egy nap múlva lásd meg az eredményt. Semmit többé,
1926      16   |                   aztán Kratopilt. Ezalatt az Erzsikéről sem hallottam
1927      16   |                tűrhettem tovább. Felmentem az ezredeshez: „Uram, exellenz!
1928      16   |               ismeretség?~– Óh, dehogy! Ki az ördög törődik a ti policájotok
1929      16   |               vörös orr! Ez itt ni! Ez áll az utamban.~S megcibálta mérgesen
1930      16   |             utamban.~S megcibálta mérgesen az útjában álló akadályt, mintha
1931      16   |                       Mindjárt megérted. – Az ezredes egész nyíltsággal
1932      16   |               egész nyíltsággal felelt meg az interpellációmra: – „Kedves
1933      16   |                   van ellátva, csupán csak az az egy hibája, ami súlyosan
1934      16   |                    ellátva, csupán csak az az egy hibája, ami súlyosan
1935      16   |                 hogy erősen nekiadta magát az italnak.” – „Mit? én? az
1936      16   |                   az italnak.” – „Mit? én? az italnak? hisz több esztendejénél,
1937      16   |                    Lehetetlen! – kiált fel az ezredes – hát az a veres
1938      16   |                 kiált fel az ezredes – hát az a veres orr?” – „Ezt én
1939      16   |               alatt szereztem magamnak.” – Az ezredes a fejét rázta hitetlenül. – „
1940      16   |              ezelőtt egy évvel beírtad azt az én lovagias szavamra tett
1941      16   |              fogadásomat, hadd mutatom meg az ezredesnek.~Én erősen húzódoztam
1942      16   |                    erősen húzódoztam ettől az indítványtól.~– Kedves kamerádom.
1943      16   |                    azt a lapot mutatja meg az elöljárónak, ami az ő szent
1944      16   |                    meg az elöljárónak, ami az ő szent fogadalmára vonatkozik,
1945      16   |                   Isten! – ő arannyal eszi az aranyat, én pedig csonttal
1946      16   |                  ön a harmadik csillagot.”~Az én barátomat már ez az ígéret
1947      16   |                     Az én barátomat már ez az ígéret is a hetedik égbe
1948      16   |                   A remény visszaadta neki az életkedvet.~Hát ez a katonaélet
1949      16   |             katonaélet speciálitása.~Ebből az örömből mi fakó civilisták
1950      16   |               Annak csak egy csillaga van. Az is a feje fölött magasan.
1951      16   |                  Ha elérheti, megfoghatja, az övé; – ha maga el nem éri:
1952      17   |                    amelyet én láttam, volt az 1858-iki. Két hétig volt
1953      17   |                     Két hétig volt látható az égen. Október 1-től 15-ig,
1954      17   |                    csak egy felhő sem volt az égen. Eközben az üstökös
1955      17   |                  sem volt az égen. Eközben az üstökös folyvást közeledett
1956      17   |                    már.~Nagy okom van erre az üstökösre ilyen jól visszaemlékezni.
1957      17   |                    jelenség.~Háziorvosunk, az áldott emlékű Kovács Sebestyén
1958      17   |                  ne közelíts”.~Megfogadtam az utasítást, s ősz kezdetén
1959      17   |                     Mikor még alább túrták az aknákat, a kivájt hegy teteje
1960      17   |               utazás alatt kísért folyvást az égen ama bámulatos szép
1961      17   |                    bámulatos szép üstökös.~Az út eredménye az volt, hogy
1962      17   |                   üstökös.~Az út eredménye az volt, hogy én egészséges
1963      17   |            egészséges tüdővel tértem haza. Az üstököstől pedig azt az
1964      17   |                    Az üstököstől pedig azt az eszmét kaptam, hogy egy
1965      17   |                     rel szedődött, s ebből az olvasó azt vette ki, hogy „
1966      17   |                   jön!” – S ezt kiegészíté az országszerte énekelt népdal: „
1967      17   |                  Még más jelentése is volt az üstökösnek. A néphit háborút
1968      17   |                  belőle.~Akkoriban ez volt az általános imádság: a háború.~
1969      17   |               újévi köszöntője előre jelzé az év nehéz sorsát.~Egy napon
1970      17   |                  napon ismét meglátogatott az én főhadnagyom; még mindig
1971      17   |                   mindig gyámatyja voltam. Az arca ragyogott az örömtől.~–
1972      17   |                  voltam. Az arca ragyogott az örömtől.~– Barátom, Isten
1973      17   |               kezdi!~– Talán már zsebedben az előléptetés?~– Az még nincs;
1974      17   |                zsebedben az előléptetés?~– Az még nincs; hanem az indulási
1975      17   |         előléptetés?~– Az még nincs; hanem az indulási parancs. Megy az
1976      17   |                  az indulási parancs. Megy az egész ezredünk Lombardiába,
1977      17   |                onnan tovább. Háborúnk lesz az olasszal. De kérlek, el
1978      17   |                   jövendőben hová címezzem az utánatok küldendő pénzesleveleket?~–
1979      17   |                 sem. Erzsike itthon marad; az asszonyát senki sem viheti
1980      17   |                    sem viheti magával, még az ezredes sem. Nekem pedig
1981      17   |               fizetés jár. Hát csak add át az Erzsikének magának a pénzét.~
1982      17   |               lehet bízni?~– Au contraire! Az ellenkezőről vagyok bizonyos.
1983      17   |              ellenkezőről vagyok bizonyos. Az ilyen dologban tudom, hogy
1984      17   |                   a becsületességnek. Amit az ember a jó barátaitól kívánhat,
1985      17   |                    jó barátaitól kívánhat, az egyedül a diszkréció. Jól
1986      17   |                vagyok értesülve mindenről. Az asszony nekem mindent meggyónt.
1987      17   |                     aztán meg a látogatást az udvarszobában – a találkozást
1988      17   |                 voltál bele, s aki egyszer az Erzsikét szerette, az azt
1989      17   |              egyszer az Erzsikét szerette, az azt többé el nem felejtheti.
1990      17   |             Lirum-lárum! Ismerjük ezt már! Az Erzsike minden emberből
1991      17   |                  bolondot csinál, gúnyt űz az imádóiból; egyedül terólad
1992      17   |               sóhajt, s azt mondja: „és én az övé lehettem volna!”~– Nohát
1993      17   |              Nagyon jól adod! Hiszen éppen az tetszik nekem tenálad legjobban,
1994      17   |                  kompromittálsz senkit. Ez az előnyöd valamennyi jó barátom
1995      17   |                kezet rá, hogy meglátogatod az én Erzsikémet, amíg én távol
1996      17   |                 szerencse ellen, már ennek az elhitelére nem tudom, hogy
1997      17   |              letörülve Klatopil, s aközben az egyik kezemet erősen fogva
1998      17   |                    helyettünk a garnizonba az „önkéntesek”. Ezek a harkályok
1999      17   |                 alatt. Ha énrajtam megesik az a gyalázat, hogy egy ilyen
2000      17   |                  egy ilyen kakadu meglátja az előszobában a fogason lógni