Fezejet

   1       1   |                  a quadrille-t, meg azt, hogy hogyan kell egy elejtett
   2       1   |                 mindenféle szabály alól. Hogy szép, azt az első tekintetre
   3       1   |           tekintetre meg lehetett tudni, hogy gazdag, azt kitalálhatta
   4       1   |           ezüstös hintórul, amin járt, s hogy előkelő, azt lehetett kombinálni
   5       1   |               lehetett kombinálni abból, hogy a mamáját mindenki nagyságos
   6       1   |         természetes következése az volt, hogy azt tehette, amit akart,
   7       1   |                  mindegyik azt tartotta, hogy minek vigyázzon ő a kisasszonykára,
   8       1   |                  szenvedélye is megvolt, hogy tubákolni szeretett, ami
   9       1   |                 a többiek megszólásával, hogy egyébre nem lehetett gondjuk.~
  10       1   |                  az Erzsike tehette azt, hogy a damensolóban csárdásfigurát
  11       1   |                 mesélt olyan fennhangon, hogy az egész terem meghallhatta,
  12       1   |                 jogot vélnek élvezhetni, hogy az olyan kezdő sihedernek,
  13       1   |                elkerülhetetlen bukást, s hogy a táncosnémat megmentsem,
  14       2   |          bizonyos „renomé” járt előttem.~Hogy minek tértem vissza, annak
  15       2   |            ószőnyi tiszttartót, anélkül, hogy előttem ült volna, úgy eltaláltam,
  16       2   |               ült volna, úgy eltaláltam, hogy mindenki ráismert; de még
  17       2   |           városban.~És mégis az történt, hogy mikor a következő farsangon
  18       2   |            annyit tudott felőle a világ, hogy Párizsban is kinn járt,
  19       2   |                  Bosszúból elhatároztam, hogy nem fogok táncolni a főispáni
  20       2   |         elbúsulásomat az a körülmény is, hogy az előtáncosnak hivatalosan
  21       2   |            általános véleményünk támadt, hogy ilyen szépnek lenni már
  22       2   |              azzal vigasztaltam magamat, hogy az ilyen szép fej ostoba.
  23       2   |            ostoba. Még akkor nem tudtam, hogy az ostobaság éppen a haut
  24       2   |                Nemezis!~Hát, az történt, hogy rendes bevett szokás szerint
  25       2   |                abbahagyja. Ez arra való, hogy a közönség tudja meg, mi
  26       2   |                 látta őket, azt hihette, hogy félesztendős házasok.~Úgy
  27       2   |              nekik!~Nem is néztem aztán, hogy táncolnak; leültem egy szögletbe
  28       2   |                volt.~– Magának nem elég, hogy maga elszökik a teremből,
  29       2   |             ember! vajon ő is tudná már, hogy a szomorújátékom megdicsérte
  30       2   |                  leányokat festeni, fél, hogy elveszti velük a játszmát,
  31       2   |                 volt mást mondanom, mint hogy igenis nem félek, s ha megengedi,
  32       2   |               azt kellett megállapítani, hogy mikor. – Rögtön nem lehet,
  33       2   |                is megvitatás alá került, hogy vajon elefántcsontlapra
  34       2   |      elefántcsont azért jobb – ajánlám – hogy az ember letörölheti róla
  35       2   |            olajban, mert mi azt akarjuk, hogy az a kép örökké megmaradjon.~
  36       2   |      megismertetése után közhírré tette, hogy e napokban le fogom arcképezni
  37       2   |                 Nekem kék vérem van!~Oh, hogy szerettem volna a penicilusomat
  38       2   |             felelt: – Engem megharaptak.~Hogy az inast megharapták!~–
  39       2   |               szobaleány azt nyilvánítá, hogy hozzá nem nyúl, ha azt a
  40       2   |                 Az úrnő arra a szavamra, hogy „csókolom a kezét nagysám”,
  41       2   |              kezét nagysám”, azt mondta, hogy „infamer Halunk”. De hozzá
  42       2   |                 festeni.~Az kellett még, hogy ijesztgessenek. Azért is
  43       2   |               sas!~Divinatio volt talán, hogy eltaláltam, mit kell az
  44       2   |                 lehajtotta a fejét, úgy, hogy a görbe orrára támaszkodott:
  45       2   |               ami annyira tetszett neki, hogy a szárnyaival repesett.~
  46       2   |                  mindenféle változatait, hogy az valóságos botrány volt.
  47       2   |                  bizalmasan közlé velem, hogy őt kinek hívják:~– „Kokócska!
  48       2   |              ámulva. Mindenki azt hitte, hogy itt most nyilvános produkció
  49       2   |                   azért csődültek össze, hogy meglássák, hogyan, mi módon
  50       2   |              volt a számomra elkészítve, hogy jó sokan körülkönyökölhessék,
  51       2   |                 s aztán dirigálhassanak, hogy ezt a szemet egy kicsit
  52       2   |            categorice kinyilatkoztattam, hogy sokaság előtt nem festek;
  53       2   |                 Bele kellett nyugodniuk, hogy Erzsike énvelem egyedül
  54       2   |       kipuhatolva. Mindenki tudni fogja, hogy ez a legnehezebb.~A társaság
  55       2   |           várakozásban, amikor megtudta, hogy semmi megmutatni valóm nincs.
  56       2   |               nincs. Mindenki azt várta, hogy legalább a szemét, vagy
  57       2   |             alatt. – Gondolták magukban, hogy nem is lesz abból semmi.~–
  58       2   |                  kérdésre. Hát tudom én, hogy szép ruhája van-e az Erzsikének?
  59       2   |                az Erzsikének? Azt tudom, hogy kell hozzá „krapp”, meg „
  60       2   |                   Én aztán megbiztattam, hogy az csak alapfestés volt;
  61       2   |                engedve a családtagoknak, hogy egyesével bejöhetnek, időnként
  62       2   |              kétségbeejtett. Azt hiszem, hogy ha valóságos művész lettem
  63       2   |      kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam, egyet
  64       2   |              családtag ugyan azt mondta, hogy ők ilyen kifejezést sohasem
  65       2   |            egyhangú volt az elismerésük, hogy az a megszólalásig el van
  66       2   |            üstököm izzadt. – Megjegyzem, hogy azon időkben a fiatal leányok
  67       2   |                 la fortune”) azt tettem, hogy azt az áruló fodrot a képen
  68       2   |           önfeláldozását, s mondám neki, hogy mármost megnézheti a képét;
  69       2   |             valamit látni?~– Nem akarom, hogy más is lássa.~– No lám,
  70       2   |                 a fogai közül. Látszott, hogy gyönyörűsége telt benne.~–
  71       2   |                  A tűszúrás nem. (Hanem, hogy az a fodor még jobban lecsúszott,
  72       3   |      tanulmányozása végett; és azért is, hogy az „ülő” ne érezze olyan
  73       3   |                Majd megmondom a mamának, hogy rendelje meg. Ön is írt
  74       3   |                regényírás nem abból áll, hogy az ember azt, amit maga
  75       3   |            lemásolja.~– Szeretném tudni, hogy ön hogy kezd hozzá.~– Legelőször
  76       3   |                 Szeretném tudni, hogy ön hogy kezd hozzá.~– Legelőször
  77       3   |                 viszonyából kiokoskodom, hogy minek kellett aközben lefolyni,
  78       3   |                  semmi sem igaz?~– Azaz, hogy nem „való”; de igaznak kell
  79       3   |                  tölti ön azzal az időt, hogy regényt ír? Meg fog jelenni.~–
  80       3   |                  Nevetnivaló is volt az, hogy valaki előálljon azzal a
  81       3   |                előálljon azzal a szóval, hogy „én most írtam valamit,
  82       3   |                igaz; de azért követelem, hogy ezt elolvassák és fizessenek
  83       3   |              gondolja, Erzsi kisasszony, hogy Petőfi költeményeit nem
  84       3   |                 előáll ezzel a kosárral, hogy töltsék meg huszasokkal.~
  85       3   |            festést. Rögtön azon kezdtem, hogy vette-e kezébe a „Szerelem
  86       3   |                 azzal a kellemes hírrel, hogy az én ajánlatom folytán,
  87       3   |              mind azt vették szemle alá, hogy vannak-e a lapban képek.
  88       3   |              asszony azt kérdezte tőlem, hogy merre van ennek a képnek
  89       3   |             Magam sem tudtam elképzelni, hogy került III. Richárdnak a
  90       3   |          hölgytársaságot.~– Azt mondják, hogy olyan csodaszép szemei vannak,
  91       3   |          megszorította volna a torkomat, hogy ki ne jöjjön rajta az udvariasság
  92       3   |         feltalálva, s alig emlékezem rá, hogy egyéb arcképet láttunk volna
  93       3   |           szenzációt keltő esemény volt, hogy Petőfi arcképe megjelent
  94       3   |            társalkodónő vállalkozott rá, hogy mégis elolvassa majd az
  95       3   |              azonban arra volt kíváncsi, hogy mit találhatna tőlem a lap
  96       3   |              Mostmár kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt ennek a történetnek
  97       3   |                  a vége. Ön már tudja?~– Hogy az… angyalba – ne tudnám!~–
  98       3   |               aztán megmagyaráztam neki, hogy az „oáz” nem valami repülő
  99       3   |                    Hát mért nem írja ön, hogy „sziget”?~Ebben ugyan igaza
 100       3   |                  aztán ráparancsolhatna, hogy szépet álmodjék.~– „Bagotay
 101       3   |              ahhoz sok kritika hozzáfér. Hogy is értene ahhoz egy ifjonc
 102       3   |                pillanatig azt gondoltam, hogy képzeletem álomképe elevenült
 103       3   |          nevetése azonban azt bizonyítá, hogy valóban élő alak.~– Erzsi
 104       3   |                alak.~– Erzsi kisasszony! Hogy jön kegyed ide?~– Hát csak
 105       3   |                   Egyedül?~– Hát persze, hogy egyedül. Kit kellett volna
 106       3   |        szomszédba.~A kertjeink, az igaz, hogy csak egypár száz lépésnyire
 107       3   |                Én most azért jöttem ide, hogy meglássam, hogyan csinálják
 108       3   |                  regényt.~Mutattam neki, hogy itt van a papiros, itt van
 109       3   |               semmi könyvbe?~– Láthatja, hogy semmi segédszerrel sem vagyok
 110       3   |                 kényszerhelyzetbe hozva, hogy az asztal mellé leüljek. (
 111       3   |                  gunyhó olyan szűk volt, hogy az asztal az ajtótól az
 112       3   |               fogni. Nekem hízelgett az, hogy felolvashatom valakinek
 113       3   |                  a haját félresimította, hogy jobban hallhasson; ahol
 114       3   |                  jelenet volt, látszott, hogy fél: a szemei és az ajkai
 115       3   |                 mint igazoló körülményt, hogy igen sok hatással tudtam
 116       3   |                szövetség volt közöttünk, hogy minden leány, aki férjhez
 117       3   |            belőle.~– És ön is megígérte, hogy e gyűjteményt szaporítani
 118       3   |            halkan rebegte:~– Attól függ, hogy kié leszek?~Aztán megint
 119       3   |              nézett rám.~– Ön fél attól, hogy vallomásnak fogom venni?
 120       3   |             fogom venni? Talán attól is, hogy ki fogom érte nevetni?~–
 121       3   |               várok.~– Mire vár?~– Arra, hogy számot tegyek a világban.
 122       3   |          mondhatom. Ez a láng elég arra, hogy valaki trónkövetelő legyen;
 123       3   |                legyen; de nem elég arra, hogy leánykérő legyen.~– Azt
 124       3   |                  legyen.~– Azt tudja ön, hogy én gazdag vagyok.~– Én még
 125       3   |            sorsintéző hatalomtól rajtam, hogy én a lelkemmel is láttam,
 126       3   |                  tele, azon gondolkozom, hogy nem jobb lett volna-e mindennek
 127       3   |         kigondolatlan maradni. Ahelyett, hogy annyit írtam az egész világnak,
 128       4   |                 csakugyan azt képzeltem, hogy szeretek és szeretve vagyok.
 129       4   |                  volt. Hegedülni tudott. Hogy igazán művészileg játszott-e,
 130       4   |            között; hanem annyi bizonyos, hogy mindazokat a pózokat és
 131       4   |                   melyben tudatja velem, hogy a legközelebbi vasárnap
 132       4   |                 viselt), aki azt állítá, hogy nagyon jó ismerős Petőfivel –
 133       4   |              anyjának tette meg.~Persze, hogy az volt aztán az első kérdés,
 134       4   |               volt aztán az első kérdés, hogy mi a kedvenc étele. Az anyám
 135       4   |                 a nagyságos asszonyának, hogy vigasztalhatatlan vagyok,
 136       4   |                vigasztalhatatlan vagyok, hogy ma nem mehetek el az ő estélyére;
 137       4   |                 ám én! Megvallom igazán, hogy abban a korban akármilyen
 138       4   |                  se add oda neki. Tudod, hogy három dolgot gyűlölök a
 139       4   |                  Sohasem volt rábírható, hogy egy operát meghallgasson.)~–
 140       4   |            csúszva könyörög kegyelemért, hogy inkább ő is elhallgat. Egyébiránt
 141       4   |          dolgokról. Mit dolgoztál azóta, hogy nem láttalak?~Megmutattam
 142       4   |               Hétköznapok”-nak?~– Azért, hogy senki se várjon belőle valami
 143       4   |             eredeti gondolat volt tőled, hogy a fejezetekhez népdalokból
 144       4   |                  is jellemzi azt a kort; hogy egy vén író protezsáljon
 145       4   |               nagy nyugodtan elbeszélte, hogy közös jóbarátunk, az ügyvéd,
 146       4   |               bűntudattal tértem vissza, hogy bezzeg elrontottam az Erzsike
 147       4   |                 a soirée-ját. Sejtettem, hogy ott most énrám erősen apprehendálnak.
 148       4   |            folytán, megállapodánk abban, hogy az Erzsike mamáját kérjük
 149       4   |              lettem volna, de nem tudom, hogy látott-e engem a törvénykönyv,
 150       4   |                akinek nagy praxisa volt, hogy fogadjon fel jurátusnak.~
 151       4   |                 mai napság, de elmondom, hogy ami fehérneműt én viseltem
 152       4   |                  keze fonta. Azt hiszem, hogy ez az anyakéz fonta ing
 153       4   |           magasztalással kérdezte ki-ki, hogy hol csináltattam azt. Lehet-e
 154       4   |                   Az Erzsike azt mondta, hogy ebben ketten is elférnénk. –
 155       4   |                 rövidséggel tudósítanak, hogy egy jurátusi hely megürült
 156       4   |          hangversenyből? Hát az Erzsikét hogy hagyjam el ilyen – hűtelenül?~
 157       4   |               magam láttam és hallottam, hogy kinevettek és mégsem tudom –,
 158       4   |              megtakarított pénzecskéjét, hogy a drága fővárosban ínséget
 159       4   |             asszonyhoz, s elmondom neki, hogy mi történt veled.~Másnap
 160       4   |              válhatok meg tőle, anélkül, hogy egy illusztráló körülményt
 161       4   |            hazánkban, még Budapesten is.~Hogy Petőfi Csokonai-mentét viselt,
 162       5   |                 Homernak elnézi a világ, hogy egy olyan hiábavalóságról
 163       5   |              volt a magyar író feladata, hogy valami olyan stílusban írjon,
 164       5   |             indította meg azt az eszmét, hogy a magyar írónak éppen azt
 165       5   |            először, amikor hozzám izent, hogy a „Hétköznapok”-ról akar
 166       5   |                 már kitelt az esztendőm. Hogy jóvá tegyem azt a vétket,
 167       5   |                  diktálta. És mondhatom, hogy szívem szerint írtam. Akkor
 168       5   |                   Szentül azt tartottam, hogy mély hálával tartozom annak
 169       5   |              szerepében, azt írtam róla, hogy „szeretetreméltó csemete”.
 170       5   |                 már most áldom a sorsot, hogy így következett. Rettenetes
 171       5   |                Királyi Pál felszólított, hogy nem állnék-e be a „Jelenkor”-
 172       5   |                 elszörnyedve tudtam meg, hogy kivel kerültem egy födél
 173       5   |              felszólítottam Szigligetit, hogy lépjen fel erélyesen a hatóságnál.~
 174       5   |               félvállról vette a dolgot, hogy ő ezen nem segíthet, bajos
 175       5   |        látszólagos előnye fölöttünk: az, hogy a félvilágot beutazta, s
 176       5   |                 sejtette volna mindenki, hogy ez az előharc az ó és az
 177       5   |         elkeseredetté vált az írói harc, hogy Horváth Lazi kifogyott a
 178       5   |                 aztán én csúfolhatnálak, hogy te sánta!” S ezzel kilőtte
 179       5   |             aztán az lett a következése, hogy Petőfi maga körül gyűjté
 180       5   |           kötelezik magukat mindannyian, hogy egyetlenegy akkor létező
 181       5(1)|                 haragnak az volt az oka, hogy Petőfi egy verset írt, melyben
 182       6   |                  kiegészíti.~Vahot Imre, hogy a tizek elpártolását ellensúlyozza,
 183       6   |                 elvárom lovagiasságától, hogy nem adja tovább.~– Szavamat
 184       6   |           duplacsövű.~– Éppen az kell.~– Hogy a tatárba? Először az egyik
 185       6   |                komoly arccal mondta ezt, hogy nekem el kellett hinnem.
 186       6   |              szekundáns komolyan állítá, hogy védence megsebesült.~– Meg
 187       6   |                felelé az orvos.~– Igaz-e hogy ön vette ki belőle a golyót?~–
 188       6   |                 Arra kérdésre felelt ön, hogy ki vette ki a bajtársunk
 189       6   |                  arra feleljen ön nekem, hogy ki tette bele.~– Ejnye,
 190       6   |                van.~Hát az volt az eset, hogy a mi humoristánk meg Bagotay
 191       6   |                  Egy szóval sem vitatom, hogy ez nem a legkorrektebb eljárás,
 192       6   |              diplomámat. Tulajdonképpen, hogy rég nem látott ábrándomat
 193       6   |                  mégis be kell vallanom, hogy van benne valami lélekacélozó
 194       6   |               valami lélekacélozó eszme, hogy ezzel a karddal nálamnál
 195       6   |          ábrándképhez, akiről azt hiszi, hogy az is éppen úgy ábrándozott
 196       6   |          ábrándozott őróla azóta mindig, hogy elváltak egymástól.~Igaz,
 197       6   |                elváltak egymástól.~Igaz, hogy az elválás nagyon rögtönözve
 198       6   |                 Dei gratia”.~Azt hittem, hogy az egész világ az enyém,
 199       6   |            meglátta volna az ablakon át, hogy ide jövök.~Valami gyöngyhímzés
 200       6   |                volt előtte; úgy látszik, hogy tárcaborítéknak készült.
 201       6   |             pillantás alatt észrevették, hogy a gyöngyös lapon egy nagy „
 202       6   |                  ebben a hitemben az is, hogy ugyanazon asztalkán állt
 203       6   |                 ellenfél szeméből nézni, hogy az hova vág most.~Ő kérdezősködött
 204       6   |            Lilláért? Hiába szabadkoztam, hogy én soha életemben másutt,
 205       6   |                 ő, Bagotay Muki.~Világos hogy ő az Erzsikének az a bizonyos „
 206       6   |                nevetett. Ő azt is tudta, hogy a Pilvax-kávéháznak van
 207       6   |              Rettenetes drámai fordulat! Hogy most egyszerre Muki lett
 208       6   |         okosabbik eszemet s azt mondtam, hogy gratulálok hozzá.~Már most
 209       6   |                 is ott maradtam. Lássák, hogy egészen közönyös rám nézve
 210       6   |                 tudhatod – mondá Muki –, hogy a legutóbbi párbajomnak
 211       6   |                 párbajodnak?~– Gondolom, hogy elég híres. Nekem igen jó
 212       6   |               kell ismernem Muki pajtás, hogy fantázia dolgában erősebb
 213       6   |                 mutatja meg, aki legény, hogy mit tud! Az a divatos gimnasztika
 214       6   |                igaz. Nemcsak az az igaz, hogy én Sámson nem vagyok, de
 215       6   |               vagyok, de még az is igaz, hogy száz ökör ellenében az én
 216       6   |               feltartá azt magasra, úgy, hogy Erzsike nem érte el a kezével.~
 217       6   |               nevetett és azt allegálta, hogy ő az arcképet viszi.~Már
 218       6   |               azzal a jámbor szándékkal, hogy Erzsike szobájából kitoljon
 219       6   |              terembe. Mikor aztán látta, hogy ellenállok, nyalábra kapott
 220       6   |           megtörtént. A Muki dühös volt, hogy a derekamat nem hagyom olyan
 221       6   |       teremtettem le a Mukit a kanapéra, hogy mindjárt letört a kanapé
 222       6   |     megbotránykozásuk, mikor azt látták, hogy én ott térdelek a Mukinak
 223       6   |          Erzsikét aztán megvigasztaltam, hogy majd kiigazítom a képen
 224       6   |           közbeszólni a mama. (Megijedt, hogy megint elkezdek a házhoz
 225       6   |                Én aztán biztosítám őket, hogy ki tudom a képet javítani
 226       7   |                  bízott meg a levelében, hogy fogadjak valahol egy alkalmas
 227       7   |                mesék országába tartozik, hogy egy új házas a fiatal barátját
 228       7   |              volt az egyedüli mulatsága, hogy Petőfitől tanult angolul,
 229       7   |                írva. Ma már bevallhatom, hogy azoknak a költeményeknek
 230       7   |               Hanem azért (dacára annak, hogy a versek nem rosszak) ünnepélyesen
 231       7   |        ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy valaha valaki ezeket az
 232       7   |                igaz útról. Maga bevallá, hogy a „Hóhér kötele” című regényét
 233       7   |                  Észrevette a szemeimen, hogy könnyeztek.~Én titkolni
 234       7   |                  népe? Mért nem kél fel, hogy láncát letépje? Arra vár,
 235       7   |                láncát letépje? Arra vár, hogy Isten kegyelméből, Azt a
 236       7   |             aztán kiszaladni a nép közé, hogy az is gyulladjon tőlem lángra.~„
 237       7   |                ha az a hölgy azt mondja, hogy „maradj”. Ha pedig azt mondja
 238       7   |             pedig azt mondja az a hölgy, hogy „fuss!” hát akkor futottam
 239       7   |             városház erkélyén, hirdetve, hogy „itt a népszabadság napja!”
 240       7   |                szóért: „szabadság”, úgy, hogy a sírjukra sem találni,
 241       8   |            Annyira felvittem a dolgomat, hogy magam tarthattam már saját
 242       8   |                 az az egy hátránya volt, hogy az a sok odaszokott szakácsné,
 243       8   |                  az ajtót, azt gondolva, hogy én fogok nekik helyet szerezni.
 244       8   |               levén elfoglalva; s aztán, hogy az alkalmatlankodó mégsem
 245       8   |            vagyok az Erzsike!~Láttam ám, hogy az, de el nem tudtam gondolni,
 246       8   |                  el nem tudtam gondolni, hogy mi oka lehet rá, ebben a
 247       8   |            Bámulatom olyan őszinte volt, hogy Erzsike nevetve csapta össze
 248       8   |     végigsimogatta rajta; azt hitte tán, hogy letörülheti róla a pirulás
 249       8   |        lángolását.~Erről eszembe jutott, hogy talán le is kellene ültetni
 250       8   |          füleskosár födelét, megmutatta, hogy mi van benne; egy darab
 251       8   |                mégis szeretném megtudni, hogy farsangi bohózat-e az, amit
 252       8   |             Dehogy! Bizony, ne gondolja, hogy a maga kedvéért öltöztem
 253       8   |                  ide jöttem önhöz: – nem hogy kiírjon valahogy az újságba,
 254       8   |                   Spekuláció volt tőlem, hogy ne láthasson arra az arcképre
 255       8   |             arcképre amit festek. – Hát, hogy az elején kezdjem – folytatá
 256       8   |                 lesütve – odáig tudja ön hogy én férjhez mentem; megültük
 257       8   |                olyan bolondokat beszélt, hogy utoljára is kacagnom kellett
 258       8   |          tudomány volt, megértetni vele, hogy micsoda világrészben vagyunk,
 259       8   |          mindenáron azt követelte tőlem, hogy bújjak be vele együtt a
 260       8   |              vele együtt a kanapé alá, s hogy erre nem álltam rá, elkezdett
 261       8   |              pisztolyát követelte tőlem, hogy ő lövi magát főbe. Én aztán
 262       8   |                  s először vettem észre, hogy egy kissé keresztbe állanak.~
 263       8   |                    Amire ő azzal felelt, hogy de hát a cimborák! a Nusi,
 264       8   |                 aközben akkorát ásított, hogy kérnem kellett, hogy ne
 265       8   |            ásított, hogy kérnem kellett, hogy ne nyeljen le. Utoljára
 266       8   |          Utoljára leültettem egy székre, hogy a haját rendbehozzam. Eközben
 267       8   |                jajgatott és káromkodott, hogy őneki minden hajaszála úgy
 268       8   |                 első dandy menyasszonya, hogy tapasztaljon rendkívüli
 269       8   |          hallanom. Ilyenkor az a virtus, hogy ki tud az új menyecskének
 270       8   |       megszökhettem közülök. – Gondolom, hogy azok is epekedve várták
 271       8   |                 amiről addig azt hittem, hogy csak kényeskedés, képzelődés.
 272       8   |                  Én azzal fenyegetőztem, hogy ha erőszakkal betör, én
 273       8   |             szobámból, ő sem jött felém. Hogy nem követett el öngyilkosságot,
 274       8   |                jó a kártya.~– Akkor kár, hogy a leányoknak is nem tanítják
 275       8   |               férjhez ment új menyecske, hogy miért szükséges neki a hozományból
 276       8   |                utóízt hagyott csupán az, hogy a hitvesi gyöngédséget nekem
 277       8   |               ennek az ára. S mondhatom, hogy a számításom sohasem csalt;
 278       8   |                 Emlékezhetnék rá kegyed, hogy mindig gúnyolódott velem,
 279       8   |                  nem szivarozom.~– Igaz, hogy ez a férfinak jól áll; a
 280       8   |               aki gyóntat. Higgye el ön, hogy az egyik ok, amiért önhöz
 281       8   |                önhöz hűtelen lettem, az, hogy nem szivarozott. – No, de
 282       8   |         mulatságainkkal. Ott úgy láttam, hogy a rendes szokáshoz tartozik,
 283       8   |               rendes szokáshoz tartozik, hogy a férj és a nő külön keresik
 284       8   |            hazatérő férjtől megkérdezni, hogy hol járt, nem is jó ízlés
 285       8   |          kívánkoztam oda. Belenyugodtam, hogy ennek így kell lenni. –
 286       8   |               nőkkel, akiktől megtudtam, hogy minden méregnek van antidotuma.
 287       8   |               nekem pedig azt kiabálták, hogy: „mi hát a jó?”~– Az én
 288       8   |                  megmutatta. Azt mondta, hogy ehhez fogható nincs az egész
 289       8   |              értettem hozzá. Azt láttam, hogy nagyon nagy szarvaik vannak
 290       8   |                 mikor felemeli a karját, hogy a süvegét leemelje, végigcsúszik
 291       8   |        Megszólítám: „Péter! hát igaz az, hogy kenddel szokott birkózni
 292       8   |                 felelé:~– „Igaz.” – „De, hogy még földhöz is tudja kendet
 293       8   |            virágszál. Azon vettem észre, hogy sokat nézegetek a tükörbe,
 294       8   |      hátra-hátravetve, mintha integetne, hogy menjek utánuk, majd ők helybe
 295       8   |                   Bizonyosan azt hitték, hogy igen okos dolgot cselekszenek.
 296       8   |                 és körülfordult előttem, hogy jobban meglássam.~– Azután
 297       8   |                meg is kóstoltam a levét, hogy nincs e nagyon elsózva.
 298       8   |            egyszer rajtakapjalak; tudom, hogy kicserzem a bőrödet a karikással!”
 299       8   |             Itten elhallgatott.~Engedte, hogy találjam ki magamtól a többit.~
 300       8   |                  járja. Aztán azt kérdi, hogy: „van-e jó cibereleves,
 301       8   |                az asszonyt, azt kívánná, hogy elébb igyék az a kancsóból,
 302       8   |                az ostorával, mert tudja, hogy ott áll a „valaki” a kisajtóban,
 303       8   |             kivinni szaporán a karámhoz, hogy mire a déli harangszó hallik,
 304       8   |            hozzáfogni a gerebenyezéshez, hogy mire a gazda megjön, asszony,
 305       8   |       deszkagunyhóban azt mondtam önnek, hogy ez az élet az én eszményképem?
 306       8   |                Már akkor is az volt. – S hogy időközben megtanultam ismerni
 307       8   |                  tér haza s azt hazudja, hogy konferencián volt. Megutáltam
 308       8   |                 én alszom. Higgye el ön, hogy én tökéletes boldog vagyok.~–
 309       8   |              megérteni. Hogyan lehet az, hogy kegyednek ezt a boldog idilljét
 310       8   |                 valahol?~– Úgy gondolom, hogy létezik.~– Nos és ha létezik,
 311       8   |              hanem savó? Belenyugszik-e, hogy a száz ökrének a szarvait
 312       8   |             azután vettem észre magamat, hogy hát „Mi nekem Hecuba?” Miért
 313       8   |              hazáig? Akkor hát sajnálom, hogy mégis nem önt választottam.
 314       8   |                ha eldicsekedhetném vele, hogy viselem a testemen az „ön”
 315       8   |           izenettel a Gyuricza Péterhez, hogy rögtön takarodjék ki a jószágából,
 316       8   |                 álmodja az a hat pandúr, hogy elbánjon velük. A pandúrkáplár
 317       8   |              pandúrkáplár fenyegetőzött, hogy ha ellenállnak, lövetni
 318       8   |                  rémülve jött a tanyára, hogy a nagyságos úr kiadta a
 319       8   |                  úr kiadta a rendeletet, hogy másnap valamennyi jobbágya
 320       8   |            Pozsonyban már azt beszélték, hogy Petőfi és ön ott állanak
 321       8   |               udvarára, de nem azért ám, hogy vele brachiumra menjenek,
 322       8   |              brachiumra menjenek, hanem, hogy követeljék a szabadságukat: „
 323       8   |              Erre a Mukica úgy megijedt, hogy a kastély hátulsó ajtaján
 324       8   |           egyszer az is észreveszi majd, hogy Magyarországon nincs Dózsa-háború,
 325       8   |               idézést. Abból tudtam meg, hogy a Muki válópert indít ellenem,
 326       8   |                ha nem sikerül, kimondja, hogy „Vigyen benneteket az ördög!”
 327       8   |                Most már kezdtem sejteni, hogy minek köszönöm ezt a látogatást.
 328       8   |                 az útját azzal a szóval, hogy „Nem vagyok ám én prókátor,
 329       8   |            vagyok ám én prókátor, azért, hogy diplomám van hozzá.” Dehát
 330       8   |             minden akadály nélkül, mivel hogy a Gyuricza Péter tanyája
 331       8   |     méltányossága van, el kell ismernie, hogy olyan igazam van, mint a
 332       8   |                Énrám?~– Igen. Felhoztam, hogy nincsen többé különbség
 333       8   |               volna. Azt felelte a mama, hogy megtagad minden rokoni összeköttetést
 334       8   |                és megkorbácsoltatja; úgy hogy a pila nem volt többé semmi
 335       8   |                  pofonveréssel rávehető, hogy még egyszer bemenjen a városba.
 336       8   |               tegyek most? – Azt teszem, hogy beviszem magam a városba
 337       8   |            parasztasszonyok úgy szokták, hogy megraknak egy vékát az eladó
 338       8   |                koszorú, amit alá tesznek hogy nem nyomja a fejet, s megkönnyíti
 339       8   |               egy kis baj volt vele. Az, hogy az idén a belvizek mind
 340       8   |               engedte a helypénzt, mivel hogy „városbeli” vagyok. A hajdani
 341       8   |               nem tehetett egyebet, mint hogy valamennyi ablakán lezáratta
 342       8   |           megtette egyszer azt a tréfát, hogy ladikot hozatott a Dunáról
 343       8   |                édes, kedves fiskális úr, hogy minekutána a békéltetésre
 344       8   |                  meg kellene admoneálni, hogy azt a kis jussocskámat adná
 345       8   |                  szépen.~Megmondám neki, hogy nem gyakorlom az ügyvédséget.
 346       8   |                hangon beszélt. Elmondta, hogy nem is várta tőlem, hogy
 347       8   |                 hogy nem is várta tőlem, hogy én vállaljam el az ügyét,
 348       8   |                 fel, mivel úgy értesült, hogy az én jurátuskorombeli principálisaim
 349       8   |                 perét. De attól tartott, hogy ebben az öltözetben el sem
 350       8   |                 arra a szívességre kért, hogy írjak mellette egy ajánlólevelet
 351       8   |              belekukucskálnom a levélbe, hogy mit ír felőlem?~– Tessék.~
 352       8   |             hátam mögé.~Hanem mondhatom, hogy ugyan furcsa módja volt
 353       8   |             Egészen odadőlt fölém – úgy, hogy az ajkának a forró leheletét
 354       8   |                  is. – Nem volt rá időm, hogy azt eltegyem a fiókomba.
 355       8   |            tükörnek az a sajátsága volt, hogy zöldet mutatott. Ettől a
 356       8   |               elébb odaadta az inasának, hogy vigye ki és kefélje le.~
 357       8   |               kackiás menyecskévé.~– Hát hogy tudja ön, hogy nem olvastam
 358       8   |        menyecskévé.~– Hát hogy tudja ön, hogy nem olvastam még ezt a levelet? –
 359       8   |                nem olvasom el én. Tudom, hogy ön a legjobbat írta rólam.~
 360       8   |         történetemet?~Biztosítám felőle, hogy az nekem nem szokásom.~–
 361       8   |               nyugodt.~– Nem! Ne mondja, hogy soha. Csak addig ne, míg
 362       8   |               halálom óráján írok önhöz, hogy most már elbeszélhet ön
 363       8   |                  Még megláthatná valaki, hogy egy parasztmenyecskét kísérget.~
 364       8   |                 kísértet, majd megtudná, hogy nem én vagyok a bibliai
 365       8   |                  melyet ő maga adott át, hogy igazítsam ki.~El-elmentem
 366       8   |            El-elmentem az íróasztalomig, hogy azt a képet elővegyem, még
 367       8   |               rebegé reszketős hangon –, hogy ily késő időben jövök ide.
 368       8   |                 haragudjék érte.~Kértem, hogy jöjjön beljebb, s megfogtam
 369       8   |                az ügyemet, megbíztattak, hogy a pernek kedvezően kell
 370       8   |               szó volt önről. Kérdezték, hogy mennyiben vagyunk ismerősök.
 371       8   |              lehetett, s végeztem azzal, hogy önben ismerem egyetlen önzés
 372       8   |               kérem, mondja ön meg neki, hogy az az út, amelyen ő most
 373       9   |                 lehetett megakadályozni, hogy Komárom megye követe, a
 374       9   |                Társaim engem bíztak meg, hogy fogalmazzam a pesti pontokat
 375       9   |           elkészültem, afölött vitáztak, hogy hát azután mi lesz: – A
 376       9   |                untig tudja már mindenki. Hogy kezdődött, hogy nőtt meg
 377       9   |                mindenki. Hogy kezdődött, hogy nőtt meg az emberlavina.
 378       9   |                 Csak akkor vettem észre, hogy nem csupán urak vannak körülöttem,
 379       9   |              Felszólítottam a hölgyeket, hogy menjenek haza, itt mind
 380       9   |                 Irinyi a nyomdaablakban. Hogy az ajtón lehessen kijönni,
 381       9   |              alispánja, Nyáry Pál izeni, hogy menjek oda hozzá a megyeházára.~–
 382       9   |                emberek nem azért jöttek, hogy bennünket visszatérítsenek;
 383       9   |             inkább azért jött oda Nyáry, hogy amit eddig tettünk, azt
 384       9   |             együtt jöjjön a városházára, hogy ott a városi tanáccsal is
 385       9   |                aztán ott is maradt, úgy, hogy utoljára az egész magistratus,
 386       9   |                  az ezerfejű sokaságnak, hogy Pest városa magáévá teszi
 387       9   |    megszabadított úgy meg volt rettenve, hogy inkább halott volt, mint
 388       9   |             embert a színpadra hurcolni, hogy ott – mint valami híres
 389       9   |                  a nagy szörnyeteget; de hogy tudjátok elaltatni?”~Ifjú
 390       9   |         megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzassa fel a függönyt,
 391       9   |                 Csak ekkor vettem észre, hogy furcsát találtam mondani „
 392       9   |                azért kellett elmondanom, hogy igazoljam, hogyan került
 393       9   |            egymástól. Én arra kértem őt, hogy maradjon el tőlem; nem nézhettem
 394      10   |            hazulról egy parasztszekéren, hogy engem, ott ahol, az országban
 395      10   |                 ostrománál kicsiny híja, hogy a levegőbe nem repültünk
 396      10   |              Telepi, azzal a szándékkal, hogy a zivataros időkben a családját
 397      10   |       feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha egyszer „kiesik a világnak
 398      10   |         forradalomban. – Itt történt az, hogy mikor a lelkész a katedrából
 399      10   |                  kormány proklamációját, hogy „Jön a muszka! Minden ember
 400      10   |          szekerészek. Senki se kérdezte: hogy ez a dinnye, hogy ez a fej?~
 401      10   |              kérdezte: hogy ez a dinnye, hogy ez a fej?~Csupán a szép
 402      10   |                kocsink előtt gyaníttatá, hogy nem parasztutazók vagyunk.
 403      10   |              tanulta. Így történt aztán, hogy amint egy helységbe eljutottunk
 404      10   |            aminek az lett a következése, hogy a rudas tüdőgyulladást kapott,
 405      10   |              aztán, mikor arról van szó, hogy „veszélyben a haza! áldozzunk
 406      10   |                 beküldi a haza oltárára.~Hogy én ezek alatt a nehéz idők
 407      10   |                 egyszer az történt vele, hogy amint a grófot és annak
 408      10   |                 kocsis nem állhatta meg, hogy vissza ne forduljon, s meg
 409      10   |           megnyugodtunk abban a tervben, hogy a nőm haza menjen Pestre,
 410      10   |            kívánok senkinek; de amelyet, hogy végigéltem, nem adnám a
 411      10   |               kemény nyakú táblabíróval, hogy tehát hány napot enged át
 412      10   |                  azt izente a feleségem, hogy postán levelet ne írjak,
 413      10   |                azt is meg kellett érnem, hogy leánnyá lettem. Most is
 414      10   |               forrására. Úgy hívták azt, hogy „Hársas-forrás”. Csupa hársfák
 415      10   |               Rátértem a gyermekjátékra, hogy bodzafából malmot faragtam-tákoltam
 416      10   |              felesége aztán szépen kért, hogy az ő öregét is fessem le
 417      11   |         bagariacsizmákban.~Azért jöttek, hogy az idei bükkmakkot kiárendálják
 418      11   |          megverekszik a farkassal. Igaz, hogy nehezen fejlődik, két év
 419      11   |          helyreüti az a jó tulajdonsága, hogy nem kell neki se ól, se
 420      11   |              Ebből a nótábul tudtam meg, hogy van egy olyan lény is a
 421      11   |                  zsandárnak hívtak; – de hogy ez iránt nem valami nagy
 422      11   |               kezdtek el rám példálózni, hogy „nem is tudjuk, kinek tiszteljük”.~
 423      11   |               Bebus. Hát a nővére, igaz, hogy férjhez ment?~– Úgy hallottam
 424      11   |                  Azt, azt! Csakugyan. De hogy el tudta változtatni a pofáját!
 425      11   |                kiszalasztottam a számon, hogy a szülővárosomban ő volt
 426      11   |                  előadáson. Azt mondtam, hogy híréből ismerem.~– No, ez
 427      11   |                  is felőle. Ha megtudja, hogy itt dégál, bizonyosan ide
 428      11   |             kellene nekem.)~– Nem tudom, hogy lesz képes most társaságot
 429      11   |                 menyecske! No az, tudom, hogy elforgatja a fiatalságnak
 430      11   |          hallottam a hírét.~– Hát azért, hogy maga barátom nem hallotta,
 431      11   |                komédiás volt.~Ráhagytam, hogy az valék.~Ekkor a másik
 432      11   |           amellett volt olyan előrelátó, hogy az egész kinézését alaposan
 433      11   |             Caesar de Bazan. Most aztán, hogy ferdére ment a dolog, hirtelen
 434      11   |                 s mármost csak arra vár, hogy újra kinőjön az eredeti
 435      11   |                   s ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tihamér
 436      11   |               volt?~El kellett ismernem, hogy ez zseniális gondolat volt,
 437      11   |       forradalmat.~– No, ha ez megtudja, hogy maga itt kóborol, szent,
 438      11   |                 maga itt kóborol, szent, hogy ide jön angazsirozni.~Ennek
 439      11   |                 tetején három fa zöldül. Hogy kerültek azok oda?~Oda föl
 440      11   |             konyhakés; ezzel azt hiszem, hogy eléggé meg vagyok védelmezve
 441      11   |           eldugva tartá most. Híre járt, hogy akinél egyet megtalálnak,
 442      11   |              kedélyű Telepi. Azért jött, hogy a Tardonán időző Károlykát
 443      11   |             akinek nem elég büntetés az, hogy kétszer lett elevenen eltemetve!~
 444      11   |      anekdotákkal, jóleső biztatásokkal, hogy elvette a gyilkoló késnek
 445      11   |                  akkor azzal vigasztalt, hogy jön az amnesztia.~Hanem
 446      11   |            megszabadíthatni remél – úgy, hogy nem üldözhetnek többé. De
 447      11   |                 kér, de igen nagyon kér, hogy addig, amíg ő ide visszajön,
 448      11   |              Tehát szentül fogadjam meg, hogy nem járok sehova s a tardonai
 449      11   |              kiszalajtá a száján Telepi, hogy bizony az asszony eladta
 450      11   |             Dárum, madárum!”~Mondjuk rá, hogy álom volt; de jó, hogy fölébredtünk
 451      11   |                   hogy álom volt; de jó, hogy fölébredtünk belőle!~Én
 452      11   |              képeimet átadtam Telepinek, hogy vigye haza a feleségemnek.~
 453      12   |                  meghalt volna? Anélkül, hogy egy utolsó szót válthatott
 454      12   |                  válthatott volna velem!~Hogy ő engem meg akar szabadítani.
 455      12   |                kell tartani!~Megígértem, hogy nem megyek ki sehová.~„Sehová?”
 456      12   |            háziasszonyomnak azt mondtam, hogy ma ne várjon haza ebédre;
 457      12   |            kedveském? Gondol is az arra, hogy engem itt felkeressen! Csak
 458      12   |                 a beteg gyermeket azzal, hogy ha meggyógyul, majd kap
 459      12   |              hetedik hete volt az a nap, hogy eltávozott mellőlem. Milyen
 460      12   |       sziklapárkányra kiléptem, az igaz, hogy csodaszép látvány tárult
 461      12   |                  már!~Biztosra vehettem, hogy délfelé majd lehull a köd,
 462      12   |                rajtam, nem törődve vele, hogy egy óriás odafeküdt az útjukba
 463      12   |              Csak ezután gondoltam arra, hogy ez fogadásom ellen van.
 464      12   |                  Valaki inté a dalnokot, hogy hegyre mászva ne énekeljen.~
 465      12   |                azután rajtam volt a sor, hogy szemem-szám tátva maradjon.~
 466      12   |            tengerszemű szépség.~Hát „ez” hogy jön ide?~Hogy jönnek ezek
 467      12   |                   Hát „ez” hogy jön ide?~Hogy jönnek ezek ketten „együtt”
 468      12   |                ezek ketten „együtt” ide?~Hogy jönnek ezek „ide” mind a
 469      12   |                  volt annyi önmérséklet, hogy erre a bemutatásra ne viszonozzak
 470      12   |                 mondással:~– Sajátságos, hogy itt kell találkoznunk.~Az
 471      12   |                kérem, lovagias szavadat, hogy senkinek a teremtett világon
 472      12   |             világon el nem fogod árulni, hogy engemet itt láttál! Tudod,
 473      12   |                és elvesztem. Parolát rá, hogy nem szólsz senkinek felőlem.~–
 474      12   |                komolyan követelem tőled, hogy te se szólj senkinek énfelőlem,
 475      12   |                  Én elförmedve kérdezém, hogy mi van ezen olyan igen nevetni
 476      12   |               olyan igen nevetni való.~– Hogy te bujdokolsz? A császáriak
 477      12   |                    És te? Hát nem tudod, hogy a haditörvényszék előtt
 478      12   |         képviselő azzal védelmezi magát, hogy a te „Esti Lap”-odnak volt
 479      12   |                   Hiszen mindenki tudja, hogy te voltál Debrecenben a „
 480      12   |                   Hiszen mindenki tudja, hogy te voltál a császáriaknak
 481      12   |            általános volt a közvélemény, hogy te vagy az, aki a császáriakkal
 482      12   |                  a rendreutasításától.~– Hogy nem voltam az, aminek rágalmaztak,
 483      12   |        rágalmaztak, annak bizonysága az, hogy most itt vagyok veled együtt
 484      12   |         Pogányoltár”-on, s újból kérlek, hogy senkinek ne szólj arról,
 485      12   |                 senkinek ne szólj arról, hogy velem találkoztál.~Erre
 486      12   |                 keze van. Nincs egy nap, hogy a tenyerének a súlyát meg
 487      12   |               barátom olvashatta belőle, hogy kíváncsi vagyok rá, miféle
 488      12   |              vetni sarkaiból!~Ráhagytam, hogy csak indítsa meg, s magam
 489      12   |               meg, s magam ahhoz fogtam, hogy az erdőből száraz targallyat
 490      12   |             közül.~– Színtársulat? Igaz, hogy abban járok. Brutusnak a
 491      12   |               pauzálhatott, és nézhette, hogy mi lesz ebből?~Bálint barátom
 492      12   |            csodafegyverében.~– Láthatod, hogy én minden eshetőségre készen
 493      12   |                dandár zsandár rukkol ki, hogy elfogjon, én beveszem magam
 494      12   |              kicsiholtam, s hozzáfogtam, hogy a tüzes taplóval lángra
 495      12   |            barátom.~– Meglátják odalenn, hogy itt mi tüzelünk.~– Ugyan,
 496      12   |                itt mi tüzelünk.~– Ugyan, hogy látnák meg, mikor olyan
 497      12   |                 Igazat adott, s engedte, hogy meggyújtsam a targallyrakást,
 498      12   |          táskájában kotorászni.~– Ugyan, hogy lehet ön ilyen prózai teremtés! –
 499      12   |            barátom térdre bocsátkozék, s hogy Erzsike nem akarta a példáját
 500      12   |          olajlámpát tartott a hold felé, hogy a vendégei jobban lássák.~– „