Fezejet

 1       1|             meg? – kérdezé, felnézve rám igaz jó szívét eláruló nagy
 2       3|           Elértette, s nagyot nézett rám.~– Ön fél attól, hogy vallomásnak
 3       5|             idegen arcról nem nézett rám soha, mint e hal-merev szemekből.
 4       5|              Még tovább is kiterjedt rám atyai gondossága. Beajánlott
 5       6|              még föl sem keltem, már rám nyitott a szekundáns. Hozta
 6       6|              utasítá rendre Erzsike, rám mutatva.~– Szervusz, pajtás! –
 7       6|        Lássák, hogy egészen közönyös rám nézve ez a dolog.~– Hiszen
 8       6|               Milyen gúnyosan nézett rám félvállról.~– Te? Te akarsz
 9       8|           szobalány, pesztonka egyre rám nyitogatta az ajtót, azt
10       8|           szememnek.~– Hát nem ismer rám? – szólalt meg nevetésre
11       8|          maradni. Ez igen komoly ügy rám nézve, s amiért ide jöttem
12       8|        gondoltam: „ugye, irigykedtek rám?”~Erzsike folytatá:~– A
13       8|            nekik, arra visszatértek; rám ismertek, körülugráltak. – „
14       8|              Dehogynem! Minden ember rám ismert. Még a helypénzszedő
15       8|               Ejh, de mérgesen kiált rám! Ki hát! Most már száraz
16       8|          jöhetett a látogató.~Ki tör rám ilyen késő órában? Szabad!~
17       9| fejedelemasszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá.
18      10|             oda, ott senki sem talál rám – Tardona nem vett részt
19      11|           vacsora végével kezdtek el rám példálózni, hogy „nem is
20      12|             álomkép. A szép hölgy is rám ismert egyszerre. A hegymászástól
21      12|             a mi közös barátunk (itt rám nézett) írta-e e gyémánt
22      12|              korbáccsal vertek volna rám, úgy esett ez a beszéd.
23      13|             édesanyám! Hát nem ismer rám? Én vagyok a kegyed leánya,
24      13|            hogy megőrülök. Nem ismer rám az anyám! Nem akar a kocsijára
25      13|            tovább menni”. Nem ügyelt rám. Szidott, kergetett: – „
26      13|      jóltehetetlen. Senki sem ügyelt rám.~Ez a tiszt észrevett. A
27      13|         paradicsomba vinnének. Aztán rám dobta a köpönyegét. Idekinn
28      13|     uraságtól levetett ajándékkabát, rám nem szabott gúnya, soha
29      13|            pusztatemplom fala.~– Hát rám nézve is emlékezetes ez
30      13|              a nyomomra vezessen. Ha rám találnak, végem van.~A holdfénytől
31      13|            magukkal vittek; az egyik rám adta a bundáját, a másik
32      13|           fog égni?~– Azt csak bízza rám. A Komáromi Újság példányai
33      13|             a saját apai örökségemül rám maradt negyvenezer forintomat
34      13|           olyan csodálatosan tekinte rám azokkal a kimagyarázhatatlan
35      14|            lépek hátra!~– Hallgasson rám csendesen. Ne jöjjön indulatba.
36      14|          mindenkinek, aki szembe jön rám! Nem rettegni idegenek lábának
37      14|             mikor így nevetve nézett rám.~Mintha tudná, hogy megsebesített,
38      14|         tréfás mosolygással zsémbelt rám.~– Ejnye! ejnye! Hát oly
39      14|             az új kínszenvedés volna rám nézve.~Akkor aztán azt kérdezte
40      15|              a hatással, amit szemei rám gyakoroltak; legalább azt
41      15|              Csak bízta volna ön ezt rám. Ha egyszer én az adósságait
42      15|              A korrektúra ív is várt rám, rengeteg sok sajtóhibával. –
43      15|           feszesen engedelmeskedett.~Rám egészen azt a benyomást
44      15|               Az Erzsike mindig csak rám nézett, mintha könyörögne.
45      16|        bruderschaftot ittunk.)~– Hát rám lehet ismerni még?~Az igaz,
46      18|              azt mind szemközt hozta rám a sors; az mind megállított,
47      18|            hogy a szemével, szájával rám bámult; még a cvikkerét
48      18|          szónál olyan hidegen nézett rám; mint egy alabástromszobor.~–
49      18|                 Egy komoly ügyben?~– Rám nézve nagyon komoly.~– De
50      18|             nagy, bámuló kék szemeit rám meresztve.~Erzsike bemutatta
51      18|        előttem állt annak az ijedten rám bámuló asszonynak és leánykának
52      18|       csapott át; tudta, hogy ez hat rám a legjobban. Azt mondta: „
53      19|         fogtam a dolgot, hogy zárják rám az ajtót egypár órára, hisz
54      19|             regulát.~– De nem fogják rám zárni a börtönajtót?~Más
55      19|         lelte önt?~– Semmi sem, csak rám jött a köhögés.~– Igen:
56      19|         mondtam:~– Hát hallgasson ön rám; nekem van akkora tőkepénzem,
57      20|         megváltoztam ugye? Csoda, ha rám ismer. Nagyon beteg voltam.
58      20|     kárörvendő gúnymosollyal tekinte rám.~– No ugye? Nem pap ön!
59      20|             recipét!~A nő elrémülve, rám meredt szemekkel, minden