Fezejet

 1       4|       hanem azért, mert énnekem jó barátom. Még azon időkből ismerte
 2       4|   Nyugodjék békével!~Nekem igen jó barátom volt.~ ~
 3       6|            fegyvert kölcsönözni?~– Barátom! Nekem van „egy” pisztolyom:
 4       7|         boldog napokat.~Mind a két barátom velem egyenlő sorsú szegény
 5      10|             az én kedves emlékű jó barátom, a derék Csányi Béni egy
 6      11|               Hát azért, hogy maga barátom nem hallotta, lehetett az
 7      12|    ijedelem.~– Ah, ah! az én poéta barátom. Minő isteni találkozás
 8      12|        arcot ölt).~– Azonban, édes barátom, mindenekelőtt szavadat
 9      12|           Erzsike, nagyot rántva a barátom gallérján.~– Az ostoba beszéd!
10      12|       véleményét megmásítani az én barátom, megjuhászodva a „nagyanyjának”
11      12|        kritikus képet csináltam. A barátom olvashatta belőle, hogy
12      12|          tudnának beszélni. Bálint barátom jónak látta elragadtatásba
13      12|   elragadtatásba hangolni magát.~– Barátom! Micsoda asszony ez! Egy
14      12|         gondold azt – szólt Bálint barátom büszke lenézéssel. – Nincs
15      12|         hogy mi lesz ebből?~Bálint barátom szörnyen bízott a csodafegyverében.~–
16      12|        bölcs elővigyázaton.~Bálint barátom pedig annál tüzesebben magyarázta.~–
17      12|           tüzesebben magyarázta.~– Barátom! Ahhoz a barlanghoz csak
18      12|           száraz harasztot.~Bálint barátom ijedten kapta meg a kezemet.~–
19      12|           a kezemet.~– Mit akarsz, barátom?~– Tüzet rakok, barátom!~–
20      12|            barátom?~– Tüzet rakok, barátom!~– Minek az, barátom?~–
21      12|        rakok, barátom!~– Minek az, barátom?~– Szalonnát pirítok nála,
22      12|            Szalonnát pirítok nála, barátom.~– Meglátják odalenn, hogy
23      12|         kezdett el ropogni.~Bálint barátom ezalatt kiállt az Örvény-kő
24      12|        felhőszakadékból. Ha Bálint barátom hamis pátosza nem zavarta
25      12|         Itt istenek járnak!~Bálint barátom térdre bocsátkozék, s hogy
26      12|         oda; mint egy valkűrt! Te, barátom, megörökíted a végkatasztrófánkat
27      12|            kezei hosszúk.~– Bálint barátom – mondám, fel sem kelve
28      12|           suttogá hüledezve Bálint barátom. – Ha megkapnak, veszve
29      12|          az erdőn keresztül.~Az én barátom olyan olcsó nagylelkűséggel
30      12|     nemeskeblű kínálatot:~– Kedves barátom! vidd haza őt magaddal.~
31      12|        fordulat.~– Nem! Nemeskeblű barátom. Az nem úgy lesz. Te csak
32      13|            gondolja, hogy ez az én barátom valami vasevő?~– Sokáig
33      13|         viselt dolgai.~– Hát, édes barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp,
34      13|         ezt a nőt.)~– És Rengetegi barátom elfogadta ezt az ajánlatot?~–
35      13|          így dicsekedett el vele a barátom – mondá Erzsike, és aztán
36      13|            magát.~– „Ohohó! Kedves barátom! Ne gondolja ám azt, hogy
37      13|      nézett a szemembe.~– Nem édes barátom! Önt nem akarom megcsalni,
38      13|           milyen feszes lett az én barátom. Hidegen meghajtotta magát
39      13|          összepöröltünk. Rengetegi barátom kitűnően játszotta Othellót,
40      14|      egymást.~Nem vártam be, míg a barátom megint kikapaszkodik a völgyből.
41      15|           folytatá Erzsike. – Ugye barátom?~A vőlegény rámondta, hogy
42      15|           hogy ön nekem őszinte jó barátom. Egyetlen jó barátom a kerek
43      15|            jó barátom. Egyetlen jó barátom a kerek földön; aki azért,
44      15|         szájáig ért a víz, az ifjú barátom főbe lőtte magát. Az apja
45      15|           biztatgatta: – „Ej, édes barátom. Nem kell azt olyan tragice
46      15| valamennyien elnevették magukat. A barátom is.~S ezzel aztán vége lett
47      16|         jöttek faluról stb.~Vencel barátom pedig mindannyiszor azzal
48      16|            rohantam hozzád. Kedves barátom, instállak, kényszerítelek
49      16|    megölelt, kebléhez szorított.~– Barátom boldoggá tettél. Célnál
50      17|          nyugati havasait. Régi jó barátom Török Gábor, (a szabadságharc
51      17|            ragyogott az örömtől.~– Barátom, Isten hozzád!~Furcsán kezdi!~–
52      17|      pénzesleveleket?~– Oh, kedves barátom, sehova sem. Erzsike itthon
53      17|           az előnyöd valamennyi jó barátom fölött. Inkább terád bízom
54      17|         levelet a táborból.~– Jaj, barátom, a levél nem teszi meg.
55      17|            jóakaratú publikumot.~– Barátom! – szólt végre könnyeit
56      17|           Klatopil írta.~– „Kedves barátom!~Sietve írok a csata után.
57      18|           engemet fogott elő az én barátom, a doktor.~– Hát te hogy