Fezejet

 1       1|               alak lett. A nőnem tagjai oda voltak érte; a kilenc évestől
 2       1|                  saját magamat vetettem oda áldozatul, a térdemre esve;
 3       2|             Muki.~Még ritmuscsináló!~-– Oda ne menjen! – kiáltott Erzsike –
 4       4|               annak a szép leánynak add oda magadat, de engemet ne adj
 5       4|             Dejsz, akkor magadat se add oda neki. Tudod, hogy három
 6       4|                    Hogyne! Ha én viszem oda hozzá a munkádat! Hiszen
 7       4|       akadémikus melletted volt; többet oda nem mégy! A darabot add
 8       5|               Kalandor” címűnek ítélték oda, a darab megbukott, a szerzője
 9       6|                   Eh, hisz te nem jársz oda! – mondá Muki, s ezzel kicsinylő
10       6|                  Nem, nem, azt nem adom oda.~De már akkor a Muki felkapta
11       6|                 a győzelmemet nem adnám oda a világ minden dicsőségéért.~
12       8|             szállás korridórjáról éppen oda lehetett látni az én ajtómra.
13       8|        Megkínáltam pamlaggal.~– Óh nem! Oda nem! Az úriasszonynak való!
14       8|                Többször nem kívánkoztam oda. Belenyugodtam, hogy ennek
15       8|            meglátogattam a gunyhójában? Oda is eljöttek a sárgarigók.
16       8|                 A gulyásnénak a gúnyája oda volt rakva a lócára. Én
17       8|                künn voltunk a karámnál. Oda jöttek utánunk. Azonban
18       9|            Nyáry Pál izeni, hogy menjek oda hozzá a megyeházára.~– Dehogy
19       9| visszatérítsenek; sőt inkább azért jött oda Nyáry, hogy amit eddig tettünk,
20       9|             Buda még nem hallja azokat. Oda megyünk, a fülébe kiáltjuk.
21       9|                 táboron, elvitt magával oda.~Ez volt az a „nő, aki együtt
22      10|              ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák bejöttek,
23      10|              feneke”, engemet is vigyen oda, ott senki sem talál rám –
24      11|              zöldül. Hogy kerültek azok oda?~Oda föl is lehet kapaszkodni,
25      11|                 Hogy kerültek azok oda?~Oda föl is lehet kapaszkodni,
26      11|           kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza, délben
27      12|          legsehonnább része a világnak, oda nem járnak emberek. – Oda
28      12|               oda nem járnak emberek. – Oda csak szabad lesz elmennem.~
29      12|      rajzolhatok. Addig is leheveredtem oda a sziklapárkányra, s bámultam
30      12|                  De én magammal viszlek oda; mint egy valkűrt! Te, barátom,
31      12|                 a piacon megmaradni. – „Oda az egész város! – kiabálták
32      12|                 ottan, lehet, hogy ő is oda menekült, s mentem én is
33      13|                putriban, a puskáik mind oda voltak támogatva az ajtónak.
34      13|                 fűzfára felkapaszkodni, oda nem jöhetnek utánunk a toportyánok.~
35      13|                 le a lóról, s kardjával oda mutatott a fűzfára, amiből
36      13|              Okvetlen vissza kell önnek oda menni! Minő terve van hozzá?”~– „
37      13|      kifogástalan ürügy alatt kénytelen oda bemenni, mégpedig osztrák
38      13|                a sebet? Minden illúzióm oda volt. Az én hősömet is megtanultam
39      13|               az egész országból tódult oda a megriadt vállalkozók,
40      13|              kívánná tőlem, hogy menjek oda a hatalmas úrhoz és mondjam
41      14|               rajta.~– Azt nem is adnám oda!~– No, de hát, tegyük fel,
42      14|                menni abba a kis faluba, oda alant?~– Igen.~– Oda talán
43      14|            faluba, oda alant?~– Igen.~– Oda talán hír se jár a világból?~–
44      14|        megcélzott mérgezett nyíl; éppen oda lőve, ahol a páncél nyílást
45      14|              nemsokára lehetett hallani oda alant a büszke refrént.~„
46      15|                  azért a szavát könnyen oda nem adja. Valóságos eszményképe
47      16|            hívtalak.~– Puncs ide, puncs oda. A policáj ezt „puccs”-nak
48      17|                Én kívánom, hogy amíg én oda leszek, járj oda hozzá,
49      17|                amíg én oda leszek, járj oda hozzá, légy nála mindennapos
50      17|                 azt mondja: „csak eredj oda, fiacskám magad, tudod jól,
51      18|                 vele.~– Elhiszem – veté oda félvállról az asszony.~No,
52      18|             Tanácsára van szükségem.~Én oda ültem mellé.~Erzsike letörlé
53      18|                és a halál között, akkor oda jött az atyámhoz és megkérte
54      19|               engem csak az áhítat visz oda. Olyan szépek azok a szent
55      20|                 csöndes kies helyen. Én oda el szoktam járni, mikor
56      20|                 most már az áhítat vonz oda. Ah, mennyivel magasztosabb