Fezejet

 1       1|          egymást előbbre tolva; a hold megint eltűnik a hegyoldal mögé;
 2       2|              rosszul néznek ki; azután megint új táncestélyre készülnek,
 3       2|              fog menni a munka.~Másnap megint ott voltam, jókor ebéd után.
 4       2|          kerített elő valahonnan. (Már megint gombostű!) Azt fogta, keresztülszúrta
 5       3|                 hogy kié leszek?~Aztán megint dévajul felkacagott.~– Előttem
 6       3| visszatérhetnék az életem útkezdetére, megint újra azokba a lábnyomokba
 7       6|           szobába. Infámisan szép volt megint. Az én hajbodrozatom egészen
 8       6|                a mama. (Megijedt, hogy megint elkezdek a házhoz járni,
 9       8|     parasztmenyecske.~Ihol van ni! Már megint egy dajka, aki helyet keres.~–
10       8|         ördögök húzogatnák vasfogóval.~Megint közbenevetett a hölgy.~–
11       8|            félbeszakadt mulatságot. Én megint nem tudtam aludni. Megfájdult
12       8|             végeztével visszakerültünk megint falura; s a sok zajos mulatság,
13       8|             már a delet a faluban! Már megint a nagyságos uraddal enyelegtél,
14       8|             beleraktam a vékába, s azt megint a fejemre téve, visszatértem
15      11|            nyaktörő kúszással, s onnan megint új képet festeni. A szédítő
16      12|                velem találkoztál.~Erre megint Erzsike vette fel a szót.~–
17      12|       megláttam. – Hát ezt a jelenetet megint nem fogom sohasem elfelejteni. –
18      12|                ezt a szavát hallottam, megint új rémület fogott el. Nem
19      13|                s az arra adott választ megint visszahozza? Egy hírnököt
20      13|               majd elfagyott a lábunk. Megint csak leszálltunk.~A legelső
21      13|          partjáig eljutunk, ott azután megint barátságos világ van.~–
22      13|              károgással a magasba, hol megint leszáll ugyanarra a helyre,
23      13|            ágcsaphoz, hogy annál fogva megint fel tudjam húzni magamat;
24      13|               kiállanom!~Egyszer aztán megint elkezdett valami mormogás,
25      13|            mikor vissza tetszik jönni, megint átcserélheti. Mert azt már
26      13|      segélyével lehüvelyeztem, s aztán megint visszaadtam az ákombákomot.~–
27      14|               vártam be, míg a barátom megint kikapaszkodik a völgyből.
28      15|       esztendeig voltam „Sajó”; azután megint lehetett a saját becsületes
29      15|           szabadkozó nyájasság volt.~– Megint itt vagyok, uram. Elfogtak,
30      15|         féltékennyé tenni a feleségét; megint nem szabad.”~Annyi szent
31      16|             fel északnak, előre-hátra, megint visszafelé, olyan ismeretlen
32      16|        Kecskeméten, Kalocsán keresztül megint Budapestre.~Erzsike mindenütt
33      16|             hagyott hátra, egy délután megint bekopogtat hozzám Klatopil
34      16|               most kezdődik a patália, megint csak „hüvelybe a kardot!”
35      16|            csak „hüvelybe a kardot!” s megint odább masírozni. – Inkább
36      16|                semmit.~Egyszer azonban megint csak beront hozzám a főhadnagyom.
37      16|            főbe lőni való állapot! Már megint praetereáltak! – Már ezt
38      18|           hideget, sem meleget?~– Nem!~Megint „nem!”~– Hiszen a legnagyobb
39      18|                ezt a fekete kávé után.~Megint életre keltem. Szeszélyes
40      18|          jégsaroktól az egyenlítőig és megint vissza.~Azt sem tudtam,
41      18|                tudtam, hogyan kerültem megint vissza a másik szobába.~
42      18|             tízesztendős leány voltam, megint támadt valami lengyel forradalom;
43      18|               úgy szeretett!”~– „Annak megint én tudom a legjobb okát.
44      18|                Mikor kiléptem a kapun, megint belebotlottam Sági Tóniba.~–
45      19|                alig épültem fel, akkor megint a nőm lett veszélyes beteg.
46      19|   rendelkezésre.~– Kitaláljam az okát? Megint valami szerencsétlenség
47      20|       megpróbáltam elszökni tőle, – de megint csak visszacsábított, nem
48      20|              többet, fel húszig, aztán megint lefelé cseppenkint kevesebbet,