Fezejet

 1       1|           hogy a mamáját mindenki nagyságos asszonynak címezte, s a „
 2       1|           kezet csókoltak neki. A nagyságos asszony minden táncleckén
 3       1|      foglalva a saját ügyeivel.~A nagyságos mama még az élet naposabb
 4       2|       rejtélyes állapot. Akinek a nagyságos asszony azokat a becsületbe
 5       2|   valóságos csuda! – hálálkodék a nagyságos mama; – önnek igazán állatszelídítőnek
 6       3|       Kiss Bálint hazánkfiától.~A nagyságos asszony azt kérdezte tőlem,
 7       4|       midőn megjelenik az Erzsike nagyságos mamájának az ezüst libériás
 8       4|   krónikánkban):~„Mondja meg ön a nagyságos asszonyának, hogy vigasztalhatatlan
 9       4|     bezzeg elrontottam az Erzsike nagyságos mamájának a soirée-ját.
10       4|          majd én magam elmegyek a nagyságos asszonyhoz, s elmondom neki,
11       6|        ismert társalgó teremben a nagyságos mamát találtam, meg a nagynénét;
12       6|      világ minden dicsőségéért.~A nagyságos mama és a nagynéne rémülten
13       6|        arcképen esett havariát; a nagyságos mama pedig a letört pamlag
14       8|          mikor földhöz tud ütni a nagyságos úr, olyankor mindig öt forintot
15       8|           a faluban! Már megint a nagyságos uraddal enyelegtél, tudom!
16       8|        maradt a szája: – „Nini! a nagyságos asszony!” – „Az ám, Péter,
17       8|    rémülve jött a tanyára, hogy a nagyságos úr kiadta a rendeletet,
18       8|         de mit szól mindezekhez a nagyságos mama?~– Rátértem volna én
19       8|          hazavittem neki.~– Hát a nagyságos mama?~– Az, szegény nem
20      12|      nekem támadt:~– „Ejha! Drága nagyságos asszony! Hát húshagyó kedd
21      12|  Bizonyosan a zsali ruháját? Szép nagyságos asszony, mondhatom! Nincs
22      12|         pedig beszélt bölcsen:~– „Nagyságos asszonyom! Engedelmet kérek.
23      12|          kisujjal sem bántottam a nagyságos asszonyt? Pedig, de sokszor
24      12| tanácsokkal kezdett szolgálni.~– „Nagyságos asszony. Egyet mondok. Térjen
25      12|           mondok. Térjen vissza a nagyságos úrhoz. Bizony Isten, semmi
26      12|         is, mikor visszajöttél? A nagyságos úr is azt fogadta. Ő is
27      12|        volt.~– „Béézon, édes szép nagyságos asszony, becsülje meg azt
28      12|           becsülje meg azt a szép nagyságos urat. Jaj, de fáin egy uraság.
29      12|       térjen haza szépen, lelkem, nagyságos asszonykám, a drága jó nagyságos
30      12|  nagyságos asszonykám, a drága jó nagyságos úrhoz; majd meglátja, milyen
31      12|      miért sírok.~– „Jaj, lelkem, nagyságos asszonyom, eltagadjuk ám
32      12|         már. Azt hazudjuk, hogy a nagyságos asszony csak jól rá akart
33      12|          jól rá akart ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész idő alatt
34      12|          éppen ne fájjon a feje a nagyságos asszonynak. Visszavonta
35      12| Visszavonta már az instantiáját a nagyságos úr. Bizony Isten. De higgye
36      12|         visszavonta. Azt mondta a nagyságos úr, hogy igen nagy zavarban
37      12|      lehet csinálni. Ha elválik a nagyságos asszonytól, a százezer forintot
38      12|         Csókolom a kegyes kezeit, nagyságos asszonyom: engedelmet kérek,
39      12|             Engedje meg, drága jó nagyságos asszony, hogy én kísérhessem
40      12|           Neé tegye azt, drága jó nagyságos asszony! Neé szomorítsa
41      12|           meg azt a mi kedves, jó nagyságos urunkat. Nincs annál jobb
42      12|          kirukkolt a színével:~– „Nagyságos asszonyom. Már ennek meg
43      12|          kell lenni. Énnekem a jó nagyságos úr, mikor azt a tíz tinót
44      17|       odahaza.~– Ahá! Tisztelem a nagyságos asszonyt, elmegyek hozzá
45      18|       látogatót.~– Nincs itthon a nagyságos asszony!~Csaknem letapostuk
46      19|         kereken kimondja, hogy a „nagyságos” cím egyedül az erdélyi