Fezejet

 1       1|          térdemben – a másikkal ki tudja hol? – háromszor körülkeringtem
 2       2|         arra való, hogy a közönség tudja meg, mi következik: polka,
 3       3|           s mi lesz a vége. Ön már tudja?~– Hogy az… angyalba – ne
 4       3|         akadozni.~– No, mi az? Nem tudja olvasni az írását?~– Igen –
 5       3|            leánykérő legyen.~– Azt tudja ön, hogy én gazdag vagyok.~–
 6       4|           nem is hallotta és mégis tudja!~Nem szóltam semmit, folytattam
 7       4|           köpönyeget, azt mindenki tudja. – Egressy Gábornak virágos
 8       7|     szörnyetegségek netovábbja.~Ki tudja, hova építettem volna fel
 9       8|         kezeit.~– Hát maga ezt nem tudja? Hát nem írták meg hazulról?~–
10       8|        szempilláit lesütve – odáig tudja ön hogy én férjhez mentem;
11       8|          is eljöttek a sárgarigók. Tudja, azok a sárgarigók, akik
12       8|            De, hogy még földhöz is tudja kendet ütni az uram a birkózásban?” –
13       8|        nagyokat az ostorával, mert tudja, hogy ott áll a „valaki”
14       8|            menyecskévé.~– Hát hogy tudja ön, hogy nem olvastam még
15       9|            szidalmazunk, íme vérit tudja ontani a szabadságért: és
16       9|     zsebembe.~A többit úgyis untig tudja már mindenki. Hogy kezdődött,
17      12|        munkatársa? Hiszen mindenki tudja, hogy te voltál Debrecenben
18      12|          orgánuma. Hiszen mindenki tudja, hogy te voltál a császáriaknak
19      12|            te Jutka!” – Ez már úgy tudja a kötelességét, mint a parancsolat. –
20      12|         áll a hátamba: – Azt is ki tudja kenni.”~(Én eldobtam a kezemből
21      12|        bennem is felforrt a méreg! Tudja? Ha engem dühbe hoznak,
22      13|      visszaadtam az ákombákomot.~– Tudja kegyed, hogy ha arra rájön
23      13|      kockára tettem a hazáért! Meg tudja ön mondani, hol töltötte
24      13|            alatt, és átkozódjék. – Tudja azt az átkozódási jelenetet
25      14|               Azt nem tudom.~– Nem tudja, és mégis hiszi?~– Egész
26      15|          mindent mondani. Ön odáig tudja a történetemet, hogy én
27      15|        csevegést a szép asszony. – Tudja, én nem vagyok ahhoz szokva,
28      15| megtaláltam a formát hozzá.~– Hát, tudja, édes Erzsi nagysám – igen
29      15|      natura tiszti szálláson.~– Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (
30      17|          egy meglátott, holnap már tudja az egész színház!~Jó lelkiismeretű
31      18|         már csak minden tisztelője tudja országszerte.~Erre aztán
32      18|            ön vendégelt meg engem. Tudja? ott a Pogányoltaron! Sohasem
33      18|         után.~– De én akarom, hogy tudja meg! – kiáltá ő utamat állva
34      18|            levesestálat.~– Hahaha! Tudja ön már Ollendorf szerint,
35      18|           hagyni.~– Hát ezt honnan tudja?~– Még leánykoromban figyeltem
36      18|          feleség vagyunk. Addig ne tudja más csak a rokonok és az
37      18|  felszárítá a könnyeit.~– Most már tudja ön, hogy miért kérettem,
38      18|          bánatodat. Az egész város tudja.”~Milyen nagyokat nevettünk
39      19|            okos fiú az ordináncom; tudja a regulát.~– De nem fogják
40      19|       Azért sem úgy kezdődött! Azt tudja ön bizonyosan, hogy kisvárosunkban
41      19|    megbízik”. – A többit aztán már tudja ön.~– Hogyne tudnám. Az
42      19|           aki annak az értékét meg tudja becsülni.~ ~
43      20|               Kedves barátném! Azt tudja ön, hogy én protestáns vagyok.
44      20|             Ön engem régóta ismer. Tudja, hogy mindig jóakarója voltam.
45      20|       találkoztunk, ahol senki sem tudja, csak a jóságos Isten!~Én