Fezejet

 1       2|   elhanyagolja a régi ismerőseit – mondá nehéz lélegzéssel. (Kövér
 2       2|            unalmas mulatság volt – mondá Erzsike. – Egy kicsit errébb
 3       3|        aminőkhöz hasonló nincsen – mondá Erzsi kisasszony.~Erre logikai
 4       5|        Hiszen nincs neki szíve!” – mondá a szerkesztő.~– „Hát majd
 5       5|     caetera.~Hanem amint végül azt mondá Szigligeti:~– Az én lakóm,
 6       5|             ekkor Horváth Lazi azt mondá: „te engem púposnak csúfolsz: –
 7       6|          pisztolyt.~– Megtörtént – mondá gyászos méltósággal.~– Mi
 8       6|     mutatva.~– Szervusz, pajtás! – mondá erre a Muki, észrevéve jelenlétemet. –
 9       6|           hisz te nem jársz oda! – mondá Muki, s ezzel kicsinylő
10       6|       Hiszen bizonyosan tudhatod – mondá Muki –, hogy a legutóbbi
11       6|          Erzsike hiú tetszelgéssel mondá:~– Menjen! Maga vérengző
12       6|               Eressz fel pajtás! – mondá a vetélytársam.~Hát hiszen
13       6|            is már meg az a ruhám – mondá Erzsike.~Az a bizonyos szép
14       7|              Így van ez jól, fiú – mondá ekkor –, szükség van a világban
15       8|             Jó lesz nekem itt is – mondá, s azzal leült a ládámra;
16       8|      bajuszát kétfelé törülve, azt mondá: – „Hát mikor földhöz tud
17       8|           szólítva az agarait, azt mondá, ne várjam haza az ebédre,
18       8|           S ezt egész büszkeséggel mondá.~Aztán elkezdett valódi
19       8| kíváncsiságot.~– Majd én segítek – mondá aztán naiv enyelgéssel,
20       8|       féltréfával, félkomolyan azt mondá:~– De ugyebár, nem fogja
21       8|          termetű, száraz alak, azt mondá: (de teljes jósággal) „No,
22       9|        Leviathánnal?~– „No fiaim – mondá Nyáry, kivel együtt voltam
23      12|            De sokáig ne maradjon – mondá Csányiné. – Hátha azalatt
24      12|            a kenyeret, szalonnát – mondá Bálintnak.~– De hátha szükségem
25      12|        olyan olcsó nagylelkűséggel mondá ekkor e nemeskeblű kínálatot:~–
26      12|           munkát, s szomorú hangon mondá:~– Ön engem végtelenül megvet
27      13|            Aztán meg a vámszedőnek mondá, hogy tartsa meg hát azt
28      13|  parasztossá elváltoztatott hangon mondá: – „Menjen innen, hagyjon
29      13|         ezért a barlangba bújni? – mondá Erzsike, mikor az erdészek
30      13|        farkasokra ne bukkanjunk! – mondá fogvacogva a kontrás:~–
31      13|         kár, te bújj le az odúba – mondá a kontrás.~Én megfogadtam
32      13|    dicsekedett el vele a barátom – mondá Erzsike, és aztán folytatá
33      13|         elbeszélését.~– „Jól van – mondá a tábornok – Adja ön által
34      13|             Önnek csodafeje van! – mondá a tábornok elbámulva. –
35      13|     megszorította a kezemet, s azt mondá:~– „Ennek a sürgönynek az
36      14|       kitöltetlen. Ön az elébb azt mondá, mért nem írom belé Bálványosi
37      16|            a vállamra ütött, s azt mondá: – „Főhadnagy úr! Önnel
38      18|         kitüntette magát.~– Úgy? – mondá a hölgy gépiesen.~– („Úgy?”
39      18|           le.~– „Bizony jól esik – mondá a nő. – Mert nagy utat tettünk.
40      18|            babona.~Erzsike nevetve mondá:~– Mikor az első ebédet
41      18|      jobban nevetett. – „Hogyan? – mondá. – Kegyed azt képzeli, hogy
42      19|           auditor major mosolyogva mondá:~– „Igen, három hónapot
43      19|         bámulva.~– Hogyan értse? – mondá ő a pipaszárával ütögetve
44      20|       mondtam, azt meg is teszem – mondá, s vékonyra szorította össze
45      20|      nyugtalankodásomat, s nevetve mondá: – „Ne búsulj, asszonyi