Fezejet

 501      12   |           szalonnát pirítok.~– Hiszed-e, hogy képes vagyok veled együtt
 502      12   |                szalonnatartó nyársammal, hogy ott jönnek, ni!~Ő is meglátta
 503      12   |              zsan-zsandárok.~– Meglehet, hogy zsan-zsandárok, mert ketten
 504      12   |                 megláthatták.~– Mondtam, hogy ne csinálj itt tüzet!~Erre
 505      12   |           tetején? Azok azt hiszik most, hogy itt embert ölnek.~– Egyenesen
 506      12   |                Ha ide jönnek, mondd azt, hogy te voltál az, aki azt a
 507      12   |                szcénát csináltad. Mondd, hogy ő a te feleséged.~– Azt
 508      12   |                  rajzolok, vagy elhiszi, hogy jámbor piktor vagyok; azt
 509      12   |                  vagyok; azt már tudják, hogy Telepi. Károly itt jár és
 510      12   |                  és rajzolgat, elhiszik, hogy én vagyok az, Erzsike meg
 511      12   |        barlangból előjössz, s azt látod, hogy én még mindig a sziklapárkányon
 512      12   |               folytatom, akkor tudhatod, hogy a fegyveres invázió továbbvonult,
 513      12   |              vonnának, se mondjátok meg, hogy hol vagyok.~Hitemre fogadtam,
 514      12   |                vagyok.~Hitemre fogadtam, hogy még a spanyolcsizmával sem
 515      12   |                 még alig múlt három éve, hogy a sárgarigók beledanoltak
 516      12   |                  az a konkrét körülmény, hogy az én eszményképemben e
 517      12   |              amíg ideérnek. Hadd lássák, hogy mi dolgom van itt.~Azzal
 518      12   |                 a hallgatást, s anélkül, hogy a rajzolásomból fölnéznék,
 519      12   |                    Én biz azt gondoltam, hogy kegyetek már azóta Gyuricza
 520      12   |           kezével a rajzoló kezemet úgy, hogy abba kellett hagynom a munkát,
 521      12   |                 De ha én elmondom önnek, hogy micsoda rettenetes csapásokon
 522      12   |               mentem én azóta keresztül, hogy legutoljára láttuk egymást,
 523      12   |                hozzám.~Azt mondtam neki, hogy csak beszéljen, én hallgatom,
 524      12   |                  akartam. Nem gondoltam, hogy úgy megharagítom vele; –
 525      12   |              akkor mindjárt utánaláttam, hogy visszatérjek haza, a Gyuricza
 526      12   |            karámjához. Ej, de megbántam, hogy olyan rosszul kezdtem önnél
 527      12   |                kérés.~– Nagyon sajnálom, hogy ezt nem találtam ki.~– Én
 528      12   |                  koldustól, mert tudtam, hogy a hídon vámot kell fizetnem.
 529      12   |        Duna-soron végigmehettem anélkül, hogy a városba be kellett volna
 530      12   |                  Nagy dologban lehettek, hogy meg sem látták a szép asszonyt.~–
 531      12   |             mesebeli tojásáruló asszony, hogy mit fogok én majd kezdeni,
 532      12   |                Ezalatt észre sem vettem, hogy már egész közel jutottam
 533      12   |                az én utasításom szerint. Hogy meg lesz majd lepetve a
 534      12   |              húshagyó kedd van ma talán, hogy maskarában járunk? Tán elvesztett
 535      12   |                     A szép cicruhámat! – Hogy összecafatolta! Mintha a
 536      12   |                  asszonyság való. – Ugye hogy soha, egy kisujjal sem bántottam
 537      12   |               hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy „te Jutka!” – Ez már úgy
 538      12   |            Bagotay Muki vesztegette meg, hogy fogadja vissza a feleségét,
 539      12   |                   azt ne tessék mondani, hogy megvesztegetett. Én igaz
 540      12   |             komolyan fölteszem magamban, hogy az ő kedvéért parasztnővé
 541      12   |                felvilágosítani Erzsikét, hogy ez valóban a törvény által
 542      12   |                szónak is az lett a vége, hogy vegyem fel az itt hagyott
 543      12   |              batyucepeléssel megrontani! Hogy meg vannak a szép lábacskái
 544      12   |                 mindjárt azt cselekedné, hogy amint az urát rajtakapja
 545      12   |                  látni!”~Azt mondtam rá, hogy én őhozzá vissza többé nem
 546      12   |                   Elértette a menyecske, hogy miért sírok.~– „Jaj, lelkem,
 547      12   |       Összebeszéltünk már. Azt hazudjuk, hogy a nagyságos asszony csak
 548      12   |                     Arra is azt mondjuk, hogy mindaz csak truccból történt.
 549      12   |               csak truccból történt. Már hogy is merné ilyen csivasz paraszt,
 550      12   |               Isten. De higgye el nekem, hogy visszavonta. Azt mondta
 551      12   |               Azt mondta a nagyságos úr, hogy igen nagy zavarban van.
 552      12   |                  igen nagy zavarban van. Hogy a dézsmát, meg az úrbért
 553      12   |     morgatoriumot – vagy mi a frányát? – hogy a régi adósságot nem kell
 554      12   |         kiszalajtotta a száján a titkot, hogy miért kellett az én idillemnek
 555      12   |                  csak most vettem észre, hogy milyen nagyon szúr a borostás
 556      12   |               sohasem cselekszem többet. Hogy most az egyszer úgy megestem…”~
 557      12   |               úgy megestem…”~Nem tudtam, hogy mérgelődjem-e vagy nevessek.~
 558      12   |               kezébe vette. Csak néztem, hogy mi lesz azzal a bottal,
 559      12   |              drága jó nagyságos asszony, hogy én kísérhessem haza a kastélyig.
 560      12   |                  világon. – Engedje meg, hogy hazakísérhessem. – Csak
 561      12   |                toporzékoltam, kiabáltam, hogy menjen az ajtóból, eresszen
 562      12   |              mikor azt a tíz tinót adta, hogy a feleségemet visszafogadjam
 563      12   |     visszafogadjam a házhoz, azt mondta, hogy: – No, Gyuricza Péter! ha
 564      12   |              nézte nagy gyönyörködéssel, hogy egyszer valahára akad valaki,
 565      12   |                  de mi kezdődik el most?~Hogy a Bagotay Mukihoz vissza
 566      12   |                 halálban!~Azt gondoltam, hogy hazamegyek az anyámhoz.~
 567      12   |          egyetlen gyermeke vagyok, kell, hogy szeressen egy kicsit. Másnál
 568      12   |             fűzfához kellett menekülnöm, hogy le ne sodorjon a töltésről.
 569      12   |                  a napnak. Nekem, tudom, hogy délelőtt volt; még aznap
 570      12   |                 virágot, amit úgy hínak, hogy papsajt. Megkóstoltam, de
 571      12   |             akármilyen fáradt voltam is, hogy mentül hamarább elérjem
 572      12   |              feltekintek, rémülve látom, hogy a városban tűz támadt, annak
 573      12   |              most már futni. Elfeledtem, hogy fáradt vagyok, éhes vagyok;
 574      12   |               egy mellékutcába betértem, hogy el ne gázoljanak; azon keresztül,
 575      12   |               azon keresztül, gondoltam, hogy eljutok a mi házunkig. Mindenütt
 576      12   |                   Hiába kérdeztem tőlük, hogy hol az anyám. Meg sem hallották! –
 577      12   |          átkozott fészek!” – Nem tudtam, hogy eszemen vagyok-e, vagy megőrültem.
 578      12   |              Olyan iszonyú volt a hőség, hogy nem lehetett a piacon megmaradni. – „
 579      12   |               felé. – Én arra gondoltam, hogy nekünk ott van egy nyári
 580      12   |                 megtalálom ottan, lehet, hogy ő is oda menekült, s mentem
 581      12   |                 tartotta vissza a népet, hogy az égő hídra ne rohanjon.
 582      12   |             rohanjon. Azok beszélték el, hogy mi történt. Még a tűznél
 583      12   |          hajóhidat. Most azok bosszúból, hogy a hadicsel nem sikerült,
 584      12   |             ágyúlövés dördült el. Lehet, hogy csak jeladás volt, amit
 585      12   |                szabadulás. Azt csodálom, hogy össze nem gázoltak. – Rémültömben
 586      12   |             életemben nem láttam, tűrte, hogy belécsimpajkózom, még biztatott,
 587      12   |         belécsimpajkózom, még biztatott, hogy csak jól fogjam meg, el
 588      12   |                  Az a gondolatom támadt, hogy e nagy szorongatásomban
 589      12   |                is bontottak fel. – Igaz, hogy sokat vétettem ennek a háznak! –
 590      12   |               látták-e az én fiamat?”, s hogy ezt mondták, hogy: „nem
 591      12   |            fiamat?”, s hogy ezt mondták, hogy: „nem láttuk!” a kezeit
 592      12   |                  el. Nem jutott eszembe, hogy önnek még egy bátyja is
 593      13   |                           XIII. FEJEZET ~Hogy volt tovább?~Mikor újra
 594      13   |                   azzal a rémordítással, hogy „betört a városba az ellenség!”
 595      13   |                 nőtt, mire idáig jutott, hogy már látták az ellenséges
 596      13   |                 még azt kiabálták hozzá, hogy „most már a várból fogják
 597      13   |                 kaviccsal. Nem értem rá, hogy megálljak és kirázzam belőlük.
 598      13   |                   Én csodálkoztam rajta, hogy burkolhatják be magukat
 599      13   |                 hídpénzt követelték: Az, hogy ég a város, őrájuk nem tartozott,
 600      13   |        alkudoztak, nekem eszembe jutott, hogy hiszen az az úri ruhám van
 601      13   |           szokott lenni egy ezüst tizes, hogy ha koldussal találkozom,
 602      13   |             vámszedőnek, csak arra kérem hogy vegyenek fel a kocsijukra,
 603      13   |                 meg a vámszedőnek mondá, hogy tartsa meg hát azt a százast,
 604      13   |                 a kendőmet!”~Azt hittem, hogy megőrülök. Nem ismer rám
 605      13   |                  lelkemen az a gondolat, hogy ő az, akit a nép így átkoz.
 606      13   |            útjára a szekeret. Gondoltam, hogy ha egyszer a hídon túl leszünk,
 607      13   |                 Pusztulj! Mars innen!” S hogy mégsem akartam elmaradni,
 608      13   |                 nagyot taszított rajtam, hogy én végigestem az útfélen.
 609      13   |             halálfélelem ösztöne mondta, hogy az út közepéről eltakarodjam,
 610      13   |                 vakmerő gondolatra jött, hogy keresztültörjön az árkon,
 611      13   |                  gördültek el mellettem, hogy szinte elgázoltak, s énnekem
 612      13   |               annyi akaraterőm sem volt, hogy a lábamat elhúzzam a gördülő
 613      13   |             Átkozott pugrisok! Ahelyett, hogy a tüzet oltanátok, világgá
 614      13   |               akik mellettem elrobogtak, hogy az árokparton egy nyomorult
 615      13   |          küszködés közepett megfigyelte, hogy a lovának lábai előtt egy
 616      13   |            szólított:~– Elsbeth nagysám! Hogy jön ide? Az Istenért! Mi
 617      13   |             hatalmasan a kommandírozást, hogy a szénásszekereit keresztültörtesse
 618      13   |             szekértáboron. – Azt hittem, hogy egy arkangyalt látok.~Nem
 619      13   |              szomjam vágyta; azt hiszem, hogy pálinka volt. Mikor nem
 620      13   |                  tábori orvos és „ő”. – „Hogy érzi magát, Elsbeth nagysám?
 621      13   |              ítéljen ön el. Nem szükség, hogy megtaszítson, csak a kezével
 622      13   |                  őket ide. Láthatták is, hogy igen ártatlan mulatságot
 623      13   |                 Kérdeztem az öregebbtől, hogy nem követtem-e el valami
 624      13   |                 tulajdonsértést azáltal, hogy a más fájából tüzet raktam?
 625      13   |                 amire az öreg azt mondta hogy nincs semmi panasz ellenem;
 626      13   |                  Azután azt is elmondta, hogy miért jöttek ide:~– Észrevettük
 627      13   |                 onnan alulról a füstről, hogy az Örvény-kövön látogatók
 628      13   |                   A farkasok, úgy tudom, hogy nem támadják meg az embert.~–
 629      13   |        impertinenskednek, mintha tudnák, hogy a kormány beszedette mind
 630      13   |                  figyelmeztetem az urat, hogy a hóesés hamarább be fog
 631      13   |            elbújik.~– S ön azt gondolja, hogy ez az én barátom valami
 632      13   |                Nem volt példátlan dolog, hogy abban a rendkívüli korszakban
 633      13   |          átalakultak. Akiről azt hittük, hogy valami anyámasszony katonája,
 634      13   |               van. Én igazán azt hittem, hogy Rengetegi a nevével együtt
 635      13   |              valóban büszke lehettem rá, hogy mi egymáshoz tartozunk.
 636      13   |                 az utcán, dicsőség volt. Hogy férje-e a karján vezetett
 637      13   |      jövendőbelimet. Azt mindenki tudta, hogy a válóperem meg van kezdve
 638      13   |      bombamentesek a szobák. Azt hiszem, hogy többen irigyelték a sorsomat,
 639      13   |         beszédtől.)~Erzsike vette észre, hogy nemigen tetszenek az ő tábori
 640      13   |                 higgye ám ön valamiképp, hogy az én életem ezen epizód
 641      13   |        intermezzo is. – Azt tudhatja ön, hogy a télen a komáromi dolgok
 642      13   |                arra a vakmerő feladatra, hogy a Komáromból küldött tudósítást,
 643      13   |                  levő szobába Rengetegi, hogy:~– „Elsbeth! Itt az óra,
 644      13   |            egymástól.”~Én azt gondoltam, hogy be van csípve.~– Csak nem
 645      13   |               forintot adtak a markomba, hogy a szökésem útját teljes
 646      13   |       elkártyázta.~– „Hát már ezt kegyed hogy találta ki?”~– Stúdiumom
 647      13   |                 Hallja ön! Azt elhiszem, hogy ön innen, ebből a bombázott
 648      13   |                 szívesen kimegy – hanem, hogy ide vissza is jöjjön, abba
 649      13   |                  Cicelléről. Felfogadta, hogy ha szerencsésen bevégzem
 650      13   |          szakállát befestettem feketére, hogy olyan könnyen felismerhető
 651      13   |     parasztházban, azzal az utasítással, hogy addig házi börtönt adjon
 652      13   |              levével, olyan fekete lett, hogy olvasva is elmehettem a
 653      13   |                  hajam annyira lenyírva, hogy csak vállamig ért, az öltözetem
 654      13   |               lettem.~(Nem álhattam meg, hogy a kezét meg ne szorítsam.
 655      13   |             Könnyű volt őket rábeszélni, hogy otthagyják a bombázott várost,
 656      13   |              megevett, úgy ránk förmedt; hogy mertünk kijönni a városból?
 657      13   |                  elkezdtünk szabadkozni, hogy nem lehet ott maradnunk
 658      13   |              miatt. Az olyan helyen van, hogy rá nem találnak, de fölfedezik,
 659      13   |                 találnak, de fölfedezik, hogy nő vagyok, s csak a képem
 660      13   |                Mi kezét-lábát csókoltuk, hogy csak az éjszakát engedje
 661      13   |                az volt az én kívánságom, hogy minél hamarább keresztüljuthassak
 662      13   |                  kell félteni a cigányt, hogy eltévedjen. Keresztülhegedüli
 663      13   |                 Görgey magyar táborával, hogy annak az oltalma alatt utazhatott
 664      13   |               volt az utasításomba adva, hogy a küldött sürgönyt egyedül
 665      13   |                   Azt megtehettem volna, hogy a magyar deréksereggel vonulok
 666      13   |                 az én feladatom az volt, hogy minél elébb Debrecenbe jussak.
 667      13   |            kerestünk, az elég volt arra, hogy szánkót fogadjunk, ami elvigyen
 668      13   |                  hazudtunk mi akkorákat, hogy csak ember kellett hozzá,
 669      13   |               abban a nagy szerencsében, hogy játszhattam esténként ő
 670      13   |               Fáni” polkával. Mondhatom, hogy egészen el voltam kényeztetve.
 671      13   |                 mondhatta ki ezt a szót, hogy rögtön a két arcára ne borítsa
 672      13   |                   de az volt a nagy baj, hogy nem tudtunk ebből a paradicsomból
 673      13   |            lovagias bán ránk parancsolt, hogy el ne próbáljunk szökni,
 674      13   |              háztetőn keresztül. – Azaz, hogy csak mi hárman, tudtunk
 675      13   |                brúgos cigány azt mondta, hogy inkább gúzsnak hagyja magát
 676      13   |              hagyja magát csavarni, mint hogy a szerszámát ott hagyja
 677      13   |                  A tisztektől hallottam, hogy a Tisza melletti füzes erdőben,
 678      13   |           lehessek.~Jó szerencsénk volt, hogy a horvát bán táborában nagyon
 679      13   |                   Én meg bíztattam őket, hogy csak inaljunk odább. Közel
 680      13   |            letérve a rendes országútról, hogy ha üldözni találnak bennünket,
 681      13   |                  fogvacogva a kontrás:~– Hogy járnának azok itt, mikor
 682      13   |                   Én azt kérdeztem tőle, hogy mért kellene a varjúnak
 683      13   |                  Aztán figyelmessé tett, hogy amott az előttünk levő nagy
 684      13   |                nagy ijedelmünkre láttuk, hogy a cigány balsejtelme helyes
 685      13   |       feltámadást.~Én azt mondtam nekik, hogy ne jajgassanak, hanem siessünk
 686      13   |                le szokták vagdalni, úgy, hogy a koronája csak egy nagy
 687      13   |             voltunk, akkor vettük észre, hogy annak a közepén egy nagy
 688      13   |                belseje egész odvas, úgy, hogy egy ember elfér benne.~–
 689      13   |             hozzákötöttem egy ágcsaphoz, hogy annál fogva megint fel tudjam
 690      13   |              volt odvasodva a fának úgy, hogy azon egy jó ökölnyi nyílás
 691      13   |            ráirányozta a fúvószerszámát, hogy a farkas azt higgye, hogy
 692      13   |                hogy a farkas azt higgye, hogy az puska. Akkor a dúvad
 693      13   |                  tenni, mikor azt látja, hogy a megtámadott ember védelmezi
 694      13   |             aztán kitanulták a farkasok, hogy nincs nálunk lőfegyver,
 695      13   |             szökéseket tettek a magasba, hogy a fűzfa koronáját elérjék,
 696      13   |        cigányoknak az jutott az eszükbe, hogy ők gyakran hallottak a farkasok
 697      13   |           hegedűvel muzsikálni.~Az igaz, hogy a csúnya férgek erre abbahagyták
 698      13   |        stratagémához fogtak.~Kieszelték, hogy a fűzfa egy kissé félre
 699      13   |                nekik. Ekkor láttam csak, hogy minő erőteljes állat a farkas,
 700      13   |                 a patkós csizmasarokkal, hogy a támadó vad ordítva bukfencezett
 701      13   |                   S az volt a nevezetes, hogy valahányszor egy támadó
 702      13   |               mintha megbüntetnék azért, hogy kudarcot vallott.~Egyszer
 703      13   |             ugass!”~Végre, úgy látszott, hogy kifőzték a hadifortélyt.
 704      13   |                cigányaim azt hitték már, hogy megmenekültünk.~– „Nem esztek
 705      13   |         beledugtam az odvas fa pudváiba, hogy ne lássak és ne halljak.
 706      13   |                  Én mozdulni sem mertem, hogy észre ne vegyék, hogy még
 707      13   |            mertem, hogy észre ne vegyék, hogy még én is ott vagyok. Én
 708      13   |                   szimatolva. Megérezte, hogy még abban is van egy martalék.~
 709      13   |            annyira kitágította a faodút, hogy a fejét bedughatta rajta.
 710      13   |               ezt elbeszéltem.~Gondolom, hogy nagyon elsápadhattam. Az
 711      13   |                villámlott át az agyamon, hogy hát most éppen útban van
 712      13   |                 az erdészek jelentették, hogy itt farkasok járnak.~Erzsike
 713      13   |                   De nemsokára megtudám, hogy ennek nem az afölötti szégyen
 714      13   |            afölötti szégyen volt az oka, hogy én a vezérüket megfosztám
 715      13   |             Jellasics-huszárok voltak. S hogy semmi kétségem ne legyen,
 716      13   |                semmi kétségem ne legyen, hogy mi járatban vannak, amint
 717      13   |                  Könnyű volt kitalálnom, hogy mi történt. Az ott maradt
 718      13   |           történt. Az ott maradt cigány, hogy a saját bőrét megmentse,
 719      13   |             talán a deresen, kivallotta, hogy ez a banda Komáromból jött
 720      13   |              banda Komáromból jött ki, s hogy ők egész Debrecenig vannak
 721      13   |                  Ebből aztán rájöhettek, hogy én csak álcigány vagyok,
 722      13   |             hozta magával a lovascsapat, hogy a nyomomra vezessen. Ha
 723      13   |                  cigánynak az a virtusa, hogy ami nyelvet nem tud, még
 724      13   |                tud, még azon is megérti, hogy mit kérdeznek tőle. Ő felelt
 725      13   |               lábán volt.”~Világos volt, hogy a brúgós esze ott jár, hogy
 726      13   |              hogy a brúgós esze ott jár, hogy én valahol el vagyok bújva,
 727      13   |               van annyi cigányság benne, hogy az üldözőimet bolonddá tegye.
 728      13   |               teheti. Ő tudta legjobban, hogy az új csizmát én vettem
 729      13   |                  cigány váltig esküdött, hogy ez a „harmadik!”~– „De hát
 730      13   |                  az az algebrai igazság, hogy ha kettőt a háromból kivesznek,
 731      13   |           parancsot adott egy huszárnak, hogy szálljon le a lóról, s kardjával
 732      13   |           fűzfára, amiből azt vettem ki, hogy meg akarja vizsgáltatni
 733      13   |                 valaki.~Most azt hittem, hogy itt az ideje azt a görbe
 734      13   |           ellenségüknek, olyan távolból, hogy a golyó nem érte a futókat,
 735      13   |         győzedelmükkel.~Én ekkor hallva, hogy magyarul kiáltoznak, hirtelen
 736      13   |                 mindjárt kérdőre fogott: hogy kerültem ide; mi járatban
 737      13   |              járatban vagyok?~Én, látva, hogy magyar harcosok közé kerültem,
 738      13   |            kerültem, őszintén elmondtam, hogy Komáromból jövök, küldve
 739      13   |              nagy dolgot!”~Mondtam neki, hogy nem vagyok én cigány, csak
 740      13   |                  odavaló vagy, mondd el, hogy ismered-e ottan Jókai Mórt, –
 741      13   |            ismerem, azt is tudom felőle, hogy Kecskeméten járt a főiskolába,
 742      13   |              ágyat csináltak a számomra, hogy aludjam ki magamat. A Jellasics-huszároktól
 743      13   |               majd a farkasok énekelték, hogy „Ég a gunyhó!” majd meg
 744      13   |               ébresztett fel. – Örültem, hogy megmenekültem a kísérteteimtől! –
 745      13   |                gerillahadnagy sürgetett, hogy gyorsan üljek a szánkóra,
 746      13   |                 elfelejtettem a láttára, hogy férfi vagyok, kedvem lett
 747      13   |                   Úgy el voltam fogódva, hogy nem tudtam előtte beszélni.~
 748      13   |                  férfinak. Mondtam neki, hogy Komáromból jövök, Mészáros
 749      13   |        komáromiak, még azt sem tudjátok, hogy ki fiai vagytok? Most más
 750      13   |                  magyarban annyit tenne, hogy „bácsi”. (Közbeszóltam: –
 751      13   |              azon kívül nyílt parancsot, hogy engem állomásról állomásra,
 752      13   |            őszintén megmondhattam volna, hogy sem azt a nevet, sem a katonai
 753      13   |                közbe én –, én tudom jól, hogy ki által küldte azokat a
 754      13   |         megengedte magának azt a luxust, hogy kétszobás szállást tartson
 755      13   |          nyelvemet; de mutatnom kellett, hogy férfi vagyok.~Ekkor aztán
 756      13   |               hogyan jöttem ki a várból, hogy hatoltam át az ellenséges
 757      13   |           kezemet, s biztosított felőle, hogy merészen keresztülvitt jó
 758      13   |               van már nehezítve azáltal, hogy Guyon Richard várparancsokká
 759      13   |             rágta.~– „No, már azt látom, hogy a titoktartást nem mi magyarok
 760      13   |                Nekem igen jó tervem van, hogy a hadvezérség utasítását
 761      13   |                  meg kell mondani önnek, hogy kinek hívják az asszonyságot.”~
 762      13   |           törvényes előnévvel.~– „És ön? Hogy jut be a várba?”~– „Meglehet,
 763      13   |            hölgynek a kocsisa. Meglehet, hogy sehogy sem; csak a sürgöny
 764      13   |                  sürgöny bejusson.”~– „S hogy fogja önnek a hölgye ezt
 765      13   |             előre is megmondhatom önnek, hogy ha az ön hölgye magának
 766      13   |                 azt fogják neki mondani, hogy most kegyeskedjék nagysám
 767      13   |       átcserélheti. Mert azt már tudják, hogy kémiai tintával az ingre
 768      13   |             barátom! Ne gondolja ám azt, hogy mi itten egy jó magyarul
 769      13   |            sürgönyt bízunk a futárunkra, hogy ha azt útközben el találják
 770      13   |                  viszi mindazt a titkot, hogy hol van az erőnk, hol van
 771      13   |                 Biztosítom a tábornokot, hogy sem én, sem az a hölgy nem
 772      13   |               azt mondtam a tábornoknak, hogy az a hölgy meg fogja azt
 773      13   |              egész színdarabot, anélkül, hogy a tartalmából egy szót is
 774      13   |                 Nem telt bele negyedóra, hogy azt mondtam, készen vagyok.
 775      13   |                     Én nem álhattam meg, hogy félbe ne szakítsam: – És
 776      13   |             csakugyan vállalkozott arra, hogy egy titkos jegyekből összerótt
 777      13   |               Rengetegire szokták bízni, hogy hüvelyezze le a titkos kulcs
 778      13   |             ákombákomot.~– Tudja kegyed, hogy ha arra rájön a tábornok,
 779      13   |                  ember volt. Azt mondta, hogy ilyen módon tehát biztosan
 780      13   |         kijuthatok, s amelyen valószínű, hogy ellenséges csapatokkal nem
 781      13   |                  személyleírását kértem, hogy hagyja kitöltetlen.~Mikor
 782      13   |               Még Komáromban értesültem, hogy az anyám odamenekült, s
 783      13   |             Eszembe kellett volna lenni, hogy a mama szekerébe ne kapaszkodjam,
 784      13   |          Komáromban kiadta a rendeletet, hogy minden bárhol található
 785      13   |                  A pénz úgy gyűlt össze, hogy ki volt adva adósoknak kamatra.
 786      13   |                hanem a városi pénztárba, hogy legalább a kötelezvényüket
 787      13   |            parancsnokságra, kieszközlöm, hogy a mi pénzünket ne égessék
 788      13   |                  azt tette a levelemmel, hogy az írásomat megismerve a
 789      13   |                  van benne. Most azután, hogy a levelemre figyelmeztettem,
 790      13   |      kormánybiztosnak, s abból megtudta, hogy már csak három napi haladék
 791      13   |              semmi kétsége sem lehetett, hogy tisztán magánügyben járok,
 792      13   |       motoztatott. Esze ágában sem volt, hogy öltönyeimet kicseréltesse
 793      13   |                 országútról Hetény felé, hogy az én szobafoglyomat kiszabadítsam.~
 794      13   |              előadtam. Annyit mondhatok, hogy sokkal háladatosabb publikumom
 795      13   |                könyörgött a farkasoknak, hogy ne egyenek meg. Esküdött,
 796      13   |         várkormányzó azonnal közzétette, hogy Rengetegi Tihamér kapitány,
 797      13   |                 is csak odamentem hozzá, hogy meggratuláljam ennyi kiállott
 798      13   |                arcomba szökött. Éreztem, hogy most minden ember énrám
 799      13   |                 idő alatt természetesen, hogy nem látott senki Komáromban.~– „
 800      13   |          kiderülne, amit a világ suttog, hogy ön azalatt Bécsben járt!
 801      13   |                     Mi köze önnek hozzá, hogy én hol járok-kelek?” S azért
 802      13   |              vannak önnel? – mondám én – hogy a társaság előtt engem vádol
 803      13   |               mondám a kormánybiztosnak, hogy ha már valami megjutalmazásra
 804      13   |                  tegyék meg a kedvemért, hogy annak a hölgynek, aki szívemhez
 805      13   |              vagyonunkat, s ismerjük el, hogy ez okosság volt mind tőlem,
 806      13   |               molnár mondott a vargának, hogy – Szálljak csak le a keresztről! –
 807      13   |       természetesen nem kötve az orrára, hogy mi módon jutottam hozzá.
 808      13   |                   Olyan barátságos volt, hogy még levelet is küldött általam,
 809      13   |             Beszélgetés közben előhozta, hogy Komárom új várparancsnokot
 810      13   |             erről. Én biztosítám felőle, hogy a komáromiak még nem tudják. – „
 811      13   |                   A mamának azt mondtam, hogy sürgős feladatom újra fölépíttetni
 812      13   |       elhatározásomat, s büszke volt rá, hogy ilyen okos és vállalkozó
 813      13   |               ott könyörög a szabójának, hogy csak a jutalomjátékig várjon
 814      13   |              sikeres keresztülvitelében, hogy az ember, mint főtiszt,
 815      13   |    legválságosabb ütközetekben, anélkül, hogy valaha a saját személyét
 816      13   |                mikor egy nő tapasztalja, hogy az eszményképe folyvást
 817      13   |                  meggyőződéssel hazudik, hogy nem mer benne senki kételkedni. –
 818      13   |                   de pénz is volt sok. – Hogy honnan támadt a sok pénz?
 819      13   |         spekuláns fajta már vette észre, hogy a nemzet ügye hanyatlóban
 820      13   |                  sereg alól, kicsi híja, hogy el nem fogta az egészet.
 821      13   |    építőmesterekre rásózni, s valószínű, hogy azoknak sem ragadt a pénz
 822      13   |      gyermekkorunkban mulattuk magunkat, hogy egy szalmaszálat meggyújtottunk,
 823      13   |                  körmére égett a szalma, hogy el kellett dobnia – az volt
 824      13   |              mondunk. – Még az sem igaz, hogy Rengetegit valami üldözés
 825      13   |    vendégszereplését a forradalom alatt, hogy mint Bálványosi színházdirektor
 826      13   |                  folyvást arra ösztönöz, hogy menjek fel Miskolcra a kormánybiztoshoz,
 827      13   |          románokban és drámákban látunk, hogy egy szép asszony elmegy
 828      13   |             vannak. Ő azt kívánná tőlem, hogy menjek oda a hatalmas úrhoz
 829      13   |                úrhoz és mondjam el neki, hogy az egész debreceni expedíció,
 830      13   |                 adjak jelt a barátomnak, hogy kijöhet már az odújából?~–
 831      13   |             háborgassuk.~– Azt csodálom, hogy kegyed még rá nem jött arra
 832      13   |              igen közel álló gondolatra, hogy ennek az egész bujkálási
 833      13(2)|               azt mondta az ellenzéknek, hogy az ő indítványukból nem
 834      14   |               démon-csáb~Ott hagytam el, hogy a hölgy valami bűbájos tekintettel
 835      14   |                 báb alakban van.~– Ugye, hogy nem ok nélkül mentem el
 836      14   |                 mert meg voltam rémülve, hogy önre mi vár ezen az úton;
 837      14   |                  dolgozik, azon megesik, hogy felakasztják, leguillotinozzák.~–
 838      14   |             Hiszen magam is azon vagyok, hogy ne tegyék. Azért rejtem
 839      14   |                 kapujáig. Arra gondolok, hogy talán itt, ebben a völgyben
 840      14   |               azt kegyed komolyan hiszi? Hogy a neje ide fog költözni
 841      14   |               nyomort, azzal a tudattal, hogy ez így tart majd holtig –
 842      14   |                  bízom a nőm ígéretében, hogy engem e súlyos helyzetemből
 843      14   |                  tehetnék Bálványosiért, hogy előálljon, önmagát bevádolni. „
 844      14   |                  No, de hát, tegyük fel, hogy valami úton-módon sikerülne
 845      14   |               művésznő férje”, s elnézi, hogy vesződik egy asszony az
 846      14   |          félbetegen is siet a színpadra, hogy a játékdíját el ne veszítse,
 847      14   |             egyik kisvárosból a másikba, hogy egy kis pénzt szerezhessen
 848      14   |              legfeljebb annyit segíthet, hogy a felesége jelmezeire felrajzolja
 849      14   |                  meg tud nyugodni abban, hogy ami elmúlt, az nincs többé;
 850      14   |              fogja soha elfelejteni azt, hogy mi volt valaha, még kevésbé
 851      14   |                 valaha, még kevésbé azt, hogy mi akart lenni egykor. A „
 852      14   |                 megijedek, hiába mondom, hogy bátor vagyok; ha haragba
 853      14   |                 kiszámítják az arcomból, hogy mit adok, mit veszek. Ez
 854      14   |                  nő meglátja még azt is, hogy hol bolyong titokban az
 855      14   |                ki a tengerre mert lépni, hogy mesteréhez eljusson. Ha
 856      14   |              akarok egyebet. Hiszi-e ön, hogy nekem jó szívem van?~– Azt
 857      14   |                szívem van?~– Azt hiszem, hogy nagyon is jó.~– Lehet, hogy
 858      14   |              hogy nagyon is jó.~– Lehet, hogy mindaz vétek volt, amire
 859      14   |          gondolkozom. Én is azt kívánom, hogy ön fusson tovább, fölfelé,
 860      14   |          Franciaországban. Gondoljon rá, hogy ha ön most Párizsban megjelenne,
 861      14   |                    De hát az lehetetlen. Hogy gondolhatnék én arra, hogy
 862      14   |               Hogy gondolhatnék én arra, hogy innen – Tardonáról – átvergődjem
 863      14   |             hegytetőről, abban a hitben, hogy repülni tudok.~– Hát én
 864      14   |             kívül nem is tud róla senki, hogy ez útlevél nálam van; csak
 865      14   |                Én mindig arra gondoltam, hogy ezt a rovatot az ön nevével
 866      14   |              igények mellett, elég arra, hogy kezdetben ön megélhessen
 867      14   |          megélhessen Párizsban, anélkül, hogy az emigráció-kasszához folyamodnék.
 868      14   |                  nem győzhető eszmékért!~Hogy világítottak előttem a szemei,
 869      14   |               Esküdni lehetett volna rá, hogy ez egy ártatlan szűz, akinek
 870      14   |                 nem élteti önt a remény, hogy egyszer diadallal fognak
 871      14   |               egy szó.~– Szavamat adtam, hogy nem megyek el innen – mondám
 872      14   |                   aki szavát adta nekem, hogy fel fog itt keresni.~– A
 873      14   |                   És arra nem gondol ön, hogy ennek a megszabadulásnak
 874      14   |              talán még azt sem hallotta, hogy Petőfiné férjhez ment?~Ah!
 875      14   |                  elég volt az özvegynek, hogy rögtön oltárhoz lépjen egy
 876      14   |              sorsot tud biztosítani.~Óh, hogy járta keresztül-kasul a
 877      14   |                  után, én is azt mondom, hogy jól tette szegény Júlia,
 878      14   |                 jól tette szegény Júlia, hogy egy derék jó emberre bízta
 879      14   |           rettenetes hír nekem, mint az, hogy a vértanúkat – elfelejtik.~
 880      14   |                 vértanúkat – elfelejtik.~Hogy még Petőfit is elfelejtheti
 881      14   |         lánglelke sugáraival vett körül! Hogy az a költő magát halhatatlanná
 882      14   |                jöhetne az a másik utána, hogy egy másik elbukott költő
 883      14   |                nézett rám.~Mintha tudná, hogy megsebesített, s kihívna,
 884      14   |                megsebesített, s kihívna, hogy álljak rajta bosszút.~Összetörte
 885      14   |                  voltam felőle győződve, hogy sohasem látjuk többet egymást.~
 886      14   |           hordtam. Az a fekete gondolat, hogy nincs a világon szeretet,
 887      14   |            hazatalálok.~Vádolt a lelkem, hogy annyi időt eltöltöttem ott
 888      14   |            mondani. Nem akartam elhinni, hogy itt van, míg ölembe nem
 889      14   |            afelől már biztosítva vagyok, hogy el nem ítélnek; de azt megtehetik
 890      14   |                 de azt megtehetik velem, hogy internálnak a születési
 891      14   |               akkor megérdemeltem volna, hogy összetépje azt a menedéklevelet,
 892      15   |           pénzért~Négy év múlt el azóta, hogy a Bükk erdőségével megbarátkoztam.~
 893      15   |                   S azt senki se higgye, hogy ennek a két világnak az
 894      15   |            lábszárába. Ennek köszönheti, hogy mint „reálinvalid” el lett
 895      15   |               nyit be a dolgozószobámba, hogy „kérek alázatosan egy kürazir
 896      15   |          főhadnagy.~Az a sajátsága volt, hogy minden szavát egy magyarázó
 897      15   |             kézmozdulattal kísérte, úgy, hogy a némajeleiből is megérthette
 898      15   |               valaki, aki egészen süket, hogy mit mond. A mentegető kézmozdulatból
 899      15   |            mentegető kézmozdulatból azt, hogy ő Klatopil Vencel, a gallérján
 900      15   |                két csillagra mutatásból; hogy főhadnagy, s a sisakja megemelintéséből,
 901      15   |                sisakja megemelintéséből, hogy dragonyos, míg ugyanakkor
 902      15   |                jelezve, érthetővé tette, hogy nem kürazir.~– Nagyon örvendek.
 903      15   |              mégegyszer engedelmet kért, hogy háborgat, s leült velem
 904      15   |                 szemben.~Én felszólítám, hogy csak beszéljen velem németül,
 905      15   |           beszélni. El kellett ismernem, hogy a logika erősebb a grammatikánál.~–
 906      15   |         megfelelő mimikával válaszoltam, hogy ez nem jön beszámítás alá.~–
 907      15   |              tett).~Én már vettem észre, hogy miért csinál annyi kézjelzést.
 908      15   |             mutató legyintések.) Akarta, hogy legyek. (Összetett tenyerek
 909      15   |           illusztrálva, érthetővé tette, hogy az én látogatóm felcsapott
 910      15   |                igaz?~Rá kellett hagynom, hogy ez bizony megdöbbentő eset.~–
 911      15   |            felszólítottam a látogatómat, hogy beszéljünk németül, így
 912      15   |                 menni; de ő azt felelte, hogy „muszáj!” – No, ha már ezt
 913      15   |              zsarnok. Parancsolja nekem, hogy magyarul tanuljak.~– Tehát
 914      15   |                ajkhoz emelve, magyarázá, hogy „nagyon szép!”~Azután a
 915      15   |               alatt összecsukva erősíté, hogy:~– Fiatal és bájos.~A két
 916      15   |       kravátliját igazgatta. Úgy láttam, hogy kívánja a továbbkérdezősködést.~–
 917      15   |                  nem asszonyság?~– Nana! Hogy gondolja ezt?~– Hát ugyan
 918      15   |           Szétvált. (Mutatta két kézzel, hogy szét vannak választva.)~–
 919      15   |         felálltam.~– Asszonyság kívánja, hogy ön legyen neki…~Itt nem
 920      15   |           Násznagya?~– Az, az! Násznagy! Hogy elfelejtettem. Pedig „hadnagy”
 921      15   |              egymáshoz.~– Hát megengedi, hogy behívjam a menyasszonyomat?~–
 922      15   |               bejönni, míg nem bizonyos, hogy ön násznagya lesz. Szégyenli
 923      15   |              magát.~Én rögtön kisiettem, hogy ajtót nyissak a tétovázó
 924      15   |              elébb engedelmet kért tőle, hogy kezet csókolhasson neki,
 925      15   |                 bocsánatot kért éntőlem, hogy azt tette. S többé rá nem
 926      15   |               többé rá nem volt bírható, hogy helyet foglaljon, hanem
 927      15   |                nekem lovagi szavát adta, hogy soha magyar emberrel más
 928      15   |                 most hadd mondjam én el, hogy miért kellett nekem éppen
 929      15   |           kéretni fel arra az áldozatra, hogy násznagyom legyen.~Biztosítám
 930      15   |               legyen.~Biztosítám felőle, hogy ez nekem nem áldozat, sőt
 931      15   |                  nem is várhatta ön azt, hogy még valamikor összejövünk
 932      15   |                egy áldott jó fiú. Olyan, hogy kenyérre lehetne kenni.
 933      15   |              odáig tudja a történetemet, hogy én a forradalom után Bálványosival
 934      15   |         félrecsapásnak tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam.
 935      15   |              vetemedett, amit úgy tudom, hogy említettem önnek, hogy a
 936      15   |                   hogy említettem önnek, hogy a császári biztos előtt
 937      15   |            Előttem azzal mentette magát, hogy neki szüksége volt magát
 938      15   |                   jó fiúnak köszönhetem, hogy valami nagy baj nem ért.
 939      15   |               volna meg a hősködésemnek, hogy megkeserülém. Ugyebár, Venca?~
 940      15   |             mutatá a tenyérmozdulatával, hogy hagyjuk már ezt az emléket
 941      15   |                talán kiment ön előtt is, hogy én egy idegent, egy katonatisztet
 942      15   |                szép hölgy, úgy látszott, hogy nem volt megelégedve a hatással,
 943      15   |                legalább azt kell hinnem, hogy a következő kommentárok
 944      15   |                   egész komolyan mondom, hogy Klatopilt nemcsak hálából
 945      15   |               fog látszani, ha elmondom, hogy három évig járt hozzám.
 946      15   |                  látogatóm volt anélkül, hogy egy merész lépést, egy indítványozó
 947      15   |                  fel kellett szólítanom, hogy foglaljon helyet, tegye
 948      15   |          társalgásunk.~El kell ismernem, hogy ez csakugyan rendkívüli
 949      15   |                 nem vagyok ahhoz szokva, hogy mikor nekem udvarol valaki,
 950      15   |                 Klatopil egész őszintén, hogy ő „fél éntőlem”. – „Ha én
 951      15   |                 szemközt, megérdemelném, hogy őfelsége rögtön elcsapjon
 952      15   |            barátom?~A vőlegény rámondta, hogy valóban úgy volt.~– Még
 953      15   |                 nyilatkozatra bírhattam, hogy nohát elvesz. Sohasem láttam
 954      15   |                vehette észre az arcomon, hogy hát mit törődöm én mindezekkel.
 955      15   |               azért mondtam ám el önnek, hogy mulatságot szerezzek vele,
 956      15   |                  Azt akarom öntől kérni, hogy legyen nekem gondnokom:
 957      15   |                  hangsúlyt arra a szóra, hogy „atya”. Igaz, hogy ön csak
 958      15   |                szóra, hogy „atya”. Igaz, hogy ön csak négy évvel idősebb,
 959      15   |            vagyonát.~– Azt hiszi kegyed, hogy én valami nagy pénzügyi
 960      15   |                  Csak egyet hiszek; azt, hogy ön nekem őszinte jó barátom.
 961      15   |               kitalálhatná magától is –, hogy engem a rokonaim eltaszítottak
 962      15   |                  maguktól. – Eltagadják, hogy ismernek. Az anyám férjhez
 963      15   |                  magamat, mind azon van, hogy valamit elnyerjen tőlem:
 964      15   |              szánnom. Azon vettem észre, hogy a kezemet el hagytam fogatni.~
 965      15   |                  Vencel kinyilatkoztatá, hogy őneki etekintetben nincs
 966      15   |          gondoltam így, mert azt sejtem, hogy kegyed a házuk jövedelméből
 967      15   |             mutogatni.~Én azután kértem, hogy ha már ennyire vagyunk a
 968      15   |               leolvashatta ábrázatomból, hogy ezt az árt sokallom egy
 969      15   |                 előkelő fiú. Az vett rá, hogy írjam rá nevemet a váltóira,
 970      15   |                írtam, írtam; mit tudtam, hogy mi az. Egyszer aztán, mikor
 971      15   |               fizetek, de az adósság nem hogy fogyna, de egyre növekedik,
 972      15   |                   Éppen azért kérem önt, hogy legyen szigorú gondnokom,
 973      15   |             alatt vége lesz.~– Csodálom, hogy eddig is eltartott.~– Ez
 974      15   |                   Ez a csoda onnan ered, hogy a mama letiltotta a bécsi
 975      15   |              kell kegyednek gazdálkodni, hogy ennek az összegnek a kamataiból
 976      15   |               szálláson.~– Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (Láttam,
 977      15   |                  az ilyesmihez… (Láttam, hogy azt akarja most mondani,
 978      15   |                 azt akarja most mondani, hogy „hozzá vagyok szokva”, s
 979      15   |               értette a pantomimiikámat, hogy a császári és királyi vőlegény
 980      15   |                 a gyöngéd turbékolásba), hogy az igaz szerelem áldozatra
 981      15   |                  hallott volna olyasmit, hogy egy kálvinista asszonyt,
 982      15   |            tekintetet vetett felém. Huh, hogy villámlott a tengerszemekben!~–
 983      15   |                  Kálmán diák azt mondta, hogy még így svalizsért futni
 984      15   |            foglalatosság; hozzászámítva, hogy még a címszalagok összecsirízelése
 985      15   |                 éppen azon gondolkoztam, hogy megcsináljam-e magam az
 986      15   |            mármost újra kell önt kérnem, hogy legyen nekem tanúm.~– Azaz,
 987      15   |              legyen nekem tanúm.~– Azaz, hogy a menyasszonyának.~– Nem!
 988      15   |          eljönnie a paphoz, bejelenteni, hogy kitérek a katolikus hitből.~–
 989      15   |             nagysám úgy tud kapacitálni, hogy nincs olyan misszionárius.
 990      15   |              Leutomischlben azt tartják, hogy a kálvinisták Krisztus-tagadók.~–
 991      15   |                megmondhatta volna önnek, hogy nem igaz.~Erre aztán Erzsike
 992      15   |                 Olyan szépen könyörgött, hogy még ezt a kis szívességet
 993      15   |              rávehető a konvertitaságra. Hogy a lutheránusoknak is kereszt
 994      15   |            veszik fel a Krisztus testét. Hogy itt nem kockáztat az ember
 995      15   |               lépne stb.~Az lett a vége, hogy nekem, a kálvinista presbiternek
 996      15   |                azt fogja tőlem kérdezni, hogy hát a másik násznagynak
 997      15   |                  vele azzal a válasszal, hogy a feleségem éppen akkor
 998      15   |                  de nem jöhetett.~Tudom, hogy ez a válasz tökéletlen.
 999      15   |               szabad.”~Annyi szent igaz, hogy én az Erzsike nevét az asszonyom
1000      15   |               Sokkal büszkébb volt, mint hogy valaha mutatta volna.~Az