Fezejet

1001      15   |                 S én nem mondhattam azt, hogy az öreganyámnak a képe,
1002      15   |                 kerül. Hanem az történt, hogy mikor az orosz seregek betörtek
1003      15   |             mégis szerettem volna tudni, hogy hová megyünk, amire Nyáry
1004      15   |              szigorú rendelet kiadatott, hogy minden fegyvert, montúrt
1005      15   |                  arcképe is. Azt hiszem, hogy sejtettek valamit, de nem
1006      15   |             ember észre sem vette rajta, hogy katona. Pláne, hogy osztrák
1007      15   |               rajta, hogy katona. Pláne, hogy osztrák katona. Úgy szidta
1008      15   |                ábrázatú. Csak az az egy, hogy a beszédében nem ismerte
1009      15   |                  a hölgyeket mulattatni, hogy azok beszéljenek, én meg
1010      15   |                holott a pap azt kívánta, hogy balról bocsássa. S mikor
1011      15   |              Klatopil már azt sem tudta, hogy melyik a jobb, melyik a
1012      15   |                 sem ingyen, sem pénzért. Hogy a vőlegény fakadjon sírva
1013      15   |                sokat tréfáltunk afölött, hogy mily bolondos furcsa ötlet
1014      15   |               Ollendorftól azt kérdezni, hogy „miért sír a kapitány?”,
1015      15   |                   s azzal válaszolni rá, hogy „az angolnak nincs kenyere”.~
1016      16   |                 csak annyiban érdekelte, hogy Klatopilt is mozgósították;
1017      16   |                 ismeretlen falucskákban, hogy nagyítóüveggel kellett keresnem
1018      16   |            Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy ez az asszony mennyire megjósolta
1019      16   |              lehet ismerni még?~Az igaz, hogy a fizimiskája erősen megváltozott.
1020      16   |               lett engedve a tiszteknek, hogy a szabályzaton kívüli szakálleresztéseket
1021      16   |                   ami úgy eszközöltetik, hogy a bajuszhoz egy darab a
1022      16   |                korrektúra volt az arcán, hogy az orra egészen veres volt.
1023      16   |             darab rubin.~Azon is kezdte, hogy a mutatóujját az orra hegyére
1024      16   |        másfélesztendős háborút, anélkül, hogy a kardomnak egyéb dolga
1025      16   |                 ellenséghez az előörsön, hogy így nézhettünk egymásnak
1026      16   |               Nem! Mikor már azt hittem, hogy no, most kezdődik a patália,
1027      16   |                  Inkább megtettem volna, hogy lóháton ostromlok sáncokat. –
1028      16   |           állapot.~Én komolyan intettem, hogy erre ne gondoljon. Vannak
1029      16   |                  Már az igaz, pajtáskám, hogy az egy angyal! Mit állt
1030      16   |             napijáróra elment a városba, hogy bevásárolja. Gyémántszívű
1031      16   |            orrnak is szeret. Azt mondja, hogy az nekem igen jól áll. Még
1032      16   |                  áll. Még az sem bántja, hogy most is csak főhadnagynénak
1033      16   |            igyekeztem őt megvigasztalni, hogy egy aktív szolgálatban levő
1034      16   |             extra statum.~Azzal végezte, hogy meginvitált magához estélyre,
1035      16   |          mentséget.~Egyszer azt mondtam, hogy a fejem fájt; másszor meg
1036      16   |                  dolgom akadt; – menmeg, hogy váratlan vendégeim jöttek
1037      16   |               barátomnak az igazat.~Azaz hogy – álljunk meg csak! Ugyanis
1038      16   |                 amin aztán összeveszünk.~Hogy mindjárt a harmadikat illusztráljam,
1039      16   |     illusztráljam, hát ez az lett volna, hogy „édes kamerádom, az én házamnál
1040      16   |              pedig vagyok a »felelős«. S hogy én minden héten eljárjak
1041      16   |                 A második lett volna az, hogy „édes főhadnagy, én egész
1042      16   |         elmondtam azt a harmadik igazat, hogy „Kedves Klatopil! Ha te
1043      16   |                meg akarod tudni az okát, hogy miért nem haladsz előre
1044      16   |          rangfokon, hát tudd meg. Azért, hogy velem barátkozol. Én ingrata
1045      16   |            Prottman fél napig vallatott, hogy mit tudok Kossuth proklamációjáról
1046      16   |                közt, szentül azt hiszik, hogy te is benne vagy a konspirációban.
1047      16   |            konspirációban. Jó szerencse, hogy a meghívóleveleidet azonnal
1048      16   |                 nálam a lovagias szavát, hogy soha több puncsot nem fog
1049      16   |          mellőzve vagyok. Kívánom tudni, hogy mi kifogás van ellenem.”~–
1050      16   |                  súlyosan vet a latba a, hogy erősen nekiadta magát az
1051      16   |                 hisz több esztendejénél, hogy nem iszom mást, mint vizet.” – „
1052      16   |             excellenciádnak bizonyítani, hogy igazat mondok, van írásbeli
1053      16   |              éppenséggel nem arra valók, hogy azokat rajtam kívül más
1054      16   |                 Azonban addig biztatott, hogy ő ezt a könyvecskét a kezéből
1055      16   |        rendelkezésére bocsátani. Ígérte, hogy egy óra múlva visszahozza.~
1056      16   |              fogadást, akkorát kacagott, hogy megszámlálhattam, hogy négy
1057      16   |                   hogy megszámlálhattam, hogy négy foga van plombálva
1058      16   |                rágom a csontot! – Aztán, hogy magához tért a nevetésből,
1059      16   |             Mostmár szavamat adom önnek, hogy a legközelebbi avancementnál
1060      17   |             Sebestyén Endre, azt mondta, hogy „nem kell neked semmi orvosság,
1061      17   |                 Az út eredménye az volt, hogy én egészséges tüdővel tértem
1062      17   |              pedig azt az eszmét kaptam, hogy egy humorisztikus hetilapot
1063      17   |                  az olvasó azt vette ki, hogy „Türr jön!” – S ezt kiegészíté
1064      17   |               kemény parancsot adott ki, hogy a bekövetkezendő hadjárat
1065      17   |                  neki.~– Én azt mondtam, hogy „add át”. Vidd el neki magad
1066      17   |                mint bizalom. Én kívánom, hogy amíg én oda leszek, járj
1067      17   |                 Az ilyen dologban tudom, hogy nincs érvénye a becsületességnek.
1068      17   |           körülményt!~(Ez már hallatlan! Hogy egy szépasszony maga blaguirozzon!)~–
1069      17   |               pohárba.~– De én ismétlem, hogy semmiféle bort sem töltök
1070      17   |                 ez legjobban bizonyítja, hogy minden vonatkozás egészen
1071      17   |                 nekem tenálad legjobban, hogy ilyen komoly arccal tudod
1072      17   |        szentimentális asszony. Te tudod, hogy milyen sok temperamentuma
1073      17   |                  De én tudom bizonyosan, hogy amint a jobb lábamat átvetem
1074      17   |             migrént kap. – No, kezet rá, hogy meglátogatod az én Erzsikémet,
1075      17   |               nehezen a tisztelt olvasó, hogy egy háborúba induló férj
1076      17   |              akarja bírni a jó barátját, hogy távolléte alatt vigasztalja
1077      17   |                  csodaszép feleségét; de hogy a jó barát kézzel-lábbal
1078      17   |                 az elhitelére nem tudom, hogy hol találok jóakaratú publikumot.~–
1079      17   |          énrajtam megesik az a gyalázat, hogy egy ilyen piros prémes cikóriahuszár
1080      17   |                 engeded ezt megtörténni. Hogy engemet holmi töltöttkáposztafaló,
1081      17   |             gombokkal, úgy megijed tőle, hogy elszalad.~Nagy nevetés lett
1082      17   |          egyenesen kötelességemmé teszi, hogy az Erzsikét meglátogassam.
1083      17   |                   Azt is tehetném ugyan, hogy a Klatopil levelét megsemmisítsem,
1084      17   |             képtelenségek közé tartozik, hogy az Erzsike lakásával átellenes
1085      17   |         állhatatos kitartással ne lesse, hogy ki megy be a kapun. S ha
1086      17   |           bejelenti nyíltan és őszintén, hogy „édes angyalom, egy kellemetlen
1087      17   |               fiacskám magad, tudod jól, hogy én nem vagyok féltékeny”.~
1088      17   |           járkálni.~A cseléd csak nézte, hogy vajon megszámláltam-e már,
1089      17   |               vajon megszámláltam-e már, hogy hány lépés az ablaktul az
1090      17   |                    De nekem tudnom kell, hogy el tetszik-e jönni ebédre.
1091      17   |                 is az lehetett a szokás, hogy hat napon át zsugorgat az
1092      17   |                 Derék jó ember. Nemcsak, hogy nem féltékeny, sőt egyenesen
1093      17   |               sőt egyenesen megbíz vele, hogy búsongó életpárját vigasztaljam.
1094      17   |                rakják tele a csuhájukat, hogy a gonosz vágyakat elöljék
1095      17   |               testükben vele.~Elismerem, hogy én is olyan rossz ember
1096      18   |        megállított, az mind megkérdezte, hogy hová megyek; az mind észrevette,
1097      18   |              megyek; az mind észrevette, hogy de ki vagyok csípve; az
1098      18   |                  az mind megfenyegetett, hogy „nono, szalmaözvegy!”~De
1099      18   |                  az ördög is volt velem, hogy fel kellett frizíroztatni
1100      18   |              minden újságban benne lesz, hogy itt jártam. Mert „quod licet
1101      18   |                  csinált. Nem volt elég, hogy a szemével, szájával rám
1102      18   |          hölgynek megvan az az adománya, hogy a szegényes tárgyakból is
1103      18   |                kerülte el a figyelmemet, hogy kiléptekor a fejét oldalt
1104      18   |                azt is megengedte látnom; hogy az intő tekintet irányában
1105      18   |             nyújtá.~– Nagyon szép öntől, hogy kérésemre eljött. Nem neheztel
1106      18   |               eljött. Nem neheztel érte, hogy idefárasztottam?~Most még
1107      18   |          ártatlan száj!~Helyet mutatott, hogy hova üljek le. Elvette a
1108      18   |               Megmondtam a szakácsnénak, hogy ma az ön kedvenc ételét
1109      18   |              készítse.~– S tudná kegyed, hogy mi az,~– Hogyne? Babot disznófüllel.
1110      18   |               babot, mert ő azt állítja, hogy attól ostoba lesz az ember.~–
1111      18   |                   Pythagoras bizonyítja, hogy a bab ugyanazon alkatrészeket
1112      18   |               nap.~– Volt valami oka rá, hogy eszébe jussak?~– Olaszországból
1113      18   |       számítottam arra a drámai hatásra, hogy a gyöngéd feleség rémülten
1114      18   |                  mindennapi dolog volna, hogy egy szeretett férj a csatában
1115      18   |                     Én arra számítottam, hogy majd mikor már jól kisírta,
1116      18   |     megsebesülése annyira nem veszélyes, hogy a hadjáratot továbbfolytathatja
1117      18   |              főhadnagynénak azt mondják, hogy mától fogva „kapitányné”
1118      18   |               fogva „kapitányné” a címe, hogy aki csak találkozni fog
1119      18   |         rangfokon elmaradt pályatársnők; hogy azonnal új látogatójegyeket
1120      18   |                  idézi elő azt a hatást, hogy a cseresznyeajkak egyszerre
1121      18   |                  után nyúlva.~De nemcsak hogy nem szorította meg a kezemet,
1122      18   |              híttak téged ma ide ebédre, hogy Klatopil Vencel hőstetteiről
1123      18   |       rendbeszedtem magamat. Azt hiszem, hogy nagyon elpirultam a megszégyenüléstől, (
1124      18   |                  érdemelve.)~Azt láttam, hogy a don Juan szerepében nem
1125      18   |         kegyedhez most?~– Sőt én kértem, hogy éppen most látogasson meg.~–
1126      18   |              szavamat határozottan. Huh, hogy lángoltak a szemei. Akár
1127      18   |        szörnyedve fölöttem; s azt hiszi, hogy én önt most valami kelepcébe
1128      18   |                  csaltam. Majd meglátja, hogy bohóság az egész, az az
1129      18   |                  neki.~– Én azon voltam, hogy önnek jó ebédet adjak. Tartozom
1130      18   |             revanssal, olyan régen volt, hogy együtt ebédeltünk. Legutoljára
1131      18   |              folyvást tartani kell tőle, hogy egyszercsak megkarmol.)~–
1132      18   |           abrosszal.~Kíváncsi voltam rá, hogy hány teríték lesz.~Csak
1133      18   |                   Már azt kezdtem hinni, hogy az egész csupán idioszinkrázia
1134      18   |                 a hölgy összerezzenésén, hogy az kellemetlen volt ránézve.
1135      18   |                      Akarja ön megtudni, hogy ki van odabenn? – kiáltá
1136      18   |         sétapálcám után.~– De én akarom, hogy tudja meg! – kiáltá ő utamat
1137      18   |                már most megérti ugyebár, hogy miért kértem, hogy látogasson
1138      18   |              ugyebár, hogy miért kértem, hogy látogasson meg. – Tanácsára
1139      18   |                  hosszan elfáj. – Azóta, hogy „ő” eltávozott, én se társaságba
1140      18   |              cselédemnek meg van hagyva, hogy ha látogató jön, – egy ember
1141      18   |        kivételével – mondja mindenkinek, hogy nem vagyok látható. Hogy
1142      18   |                 hogy nem vagyok látható. Hogy ki az az egy kivétel? azt
1143      18   |                    Meg akart esküdtetni, hogy nem leszek hozzá hűtelen,
1144      18   |                  feszületet elém. Látta, hogy kinevetem vele. Akkor aztán
1145      18   |                  aztán azon rimánkodott, hogy ha már megcsalom, legalább
1146      18   |               azt mondtam neki komolyan, hogy amint én ismerem azt az
1147      18   |                az embert, az képes arra, hogy szerelemből megöljön valakit,
1148      18   |         szerelemből megöljön valakit, de hogy meglopjon valakit, arra
1149      18   |            hangulatba csapott át; tudta, hogy ez hat rám a legjobban.
1150      18   |                 ablakot, arra gondoltam, hogy most künn a viharban áll
1151      18   |          kedélybeteg lettem. Azt hittem, hogy nekem nem szabad jókedvűnek
1152      18   |           imádkozni, fogadásokat tettem, hogy védje meg, hozza épen vissza.
1153      18   |                  volna; – de csak azért, hogy megmutassam, hogy én is
1154      18   |                 azért, hogy megmutassam, hogy én is olyan erélyes vagyok,
1155      18   |              belekóstolt egy kanálkával, hogy nincs-e nagyon megsózva,
1156      18   |                  be neki.~S csak azután, hogy azok megebédeltek, hozatta
1157      18   |               nem szólhatott. Azután is, hogy az ebédhez hozzáültünk (
1158      18   |                  hozzáültünk (mondhatom, hogy keserves ebéd volt!) valahányszor
1159      18   |                bejön a cseléd jelenteni, hogy egy kopottas asszony van
1160      18   |                   Én azt kérdeztem tőle, hogy kit keres?~A nő azt felelte: „
1161      18   |                  őket. Megkínáltam őket, hogy üljenek le.~– „Bizony jól
1162      18   |                ön már Ollendorf szerint, hogy „miért sír a kapitány?”~– „
1163      18   |                 A cseléd mentette magát, hogy hiszen a leveshez még nem
1164      18   |                tudjuk már – mondám én –, hogy mi oka volt annak a rendkívüli
1165      18   |                  rendkívüli tüneménynek, hogy egy boldog vőlegény az esküvője
1166      18   |              néha ebéden. – Azt tartják, hogy ez babona; a tányéron felejtett
1167      18   |             felejtett falat azt jelenti, hogy valami távollevő kedvesünk
1168      18   |        sarkantyúcsont” van.~Köztudomású, hogy bizalmas társaságokban,
1169      18   |              leányok között az a szokás, hogy mikor ilyen sarkantyúcsontra
1170      18   |                  első feladatom az volt, hogy kiöltöztessem őket. Az asszonynak
1171      18   |                 a szegény asszony látta, hogy jól fogadom, elérzékenyült,
1172      18   |                 mint a záporeső. Tudtuk, hogy egyikünk a másiknak a halála.
1173      18   |              történetét a közös férjjel, hogy kerültünk össze vele. –
1174      18   |                 szíve volt. Mikor látta, hogy nekem nincs más választásom,
1175      18   |               sohasem volt az szokásban, hogy ha egy leány katonatiszthez
1176      18   |                  Énnekem látnom kellett, hogy kergetik az utcán végig
1177      18   |                  annyi ideje sem maradt, hogy tőlem búcsút vegyen.”~Én
1178      18   |                     hogyne volnék! azért hogy német nevem van? – Nehéz
1179      18   |                 Egyszer azért imádkozni, hogy a hazám diadalmaskodjék,
1180      18   |      diadalmaskodjék, másszor meg azért, hogy a férjem visszatérjen. –
1181      18   |                  istenség is tehetetlen, hogy két egymással ellenkező
1182      18   |                  sírt, én pedig örültem, hogy visszakaptam a férjemet.
1183      18   |                  A férjem tudatta velem, hogy nagy baj van. – Eddigelé
1184      18   |              kérdezték a tábornokaiktól, hogy szabad-e házasodniok.”~Én
1185      18   |               nélkül.”~Anna: – „De most, hogy Krakkó Ausztriához lett
1186      18   |        veszedelem fenyegetett bennünket, hogy ha a férjem felsőbbsége
1187      18   |                  Az apám azt tanácsolta, hogy Klatopil tegye le önként
1188      18   |                lobbantá fel szíveinkben, hogy nagy gyorsan fog a rangfokozaton
1189      18   |              akkor nyilvánossá tehetjük, hogy férj és feleség vagyunk.
1190      18   |             idején titokban tartják azt, hogy merre jár ez meg amaz az
1191      18   |            olvastuk egy hadibulletinből, hogy az a dragonyosezred, amelynél
1192      18   |               apám ekkor rászánta magát, hogy leutazik személyesen a Bánságba,
1193      18   |               megkérdezni az ezredestől, hogy él-e még a férjem. Mikor
1194      18   |                  tért vissza. Valószínű, hogy a magyar fölkelő seregek
1195      18   |                  én vettem át a szót:~– „Hogy semmi hírt nem hallottál
1196      18   |              róla, annak az oka az volt, hogy az egész hadjárat alatt
1197      18   |           esztendeig.”~– „De hát azután, hogy Temesvár fel lett szabadítva,
1198      18   |          Legalább annyit írhatott volna, hogy él.”~– „Ennek az okát könnyű
1199      18   |            száján nem jöhet ki az a szó, hogy hála istennek élve maradtam!”~– „
1200      18   |                 bárcsak egy sort hozzám, hogy még él, és gondol reám –
1201      18   |                   Anna kíváncsi volt rá, hogy vajon mennyire vihette Klatopil
1202      18   |                   Azt kérdezé hüledezve, hogy most is megvan még ez a
1203      18   |               bohókás volt ez a helyzet, hogy minden keserűségem mellett
1204      18   |            arcából a jámbor teremtésnek, hogy ha én ennek most azt felelem,
1205      18   |                  ennek most azt felelem, hogy „bizony édes barátném, az
1206      18   |                 most is élnek” (igaz is, hogy megvannak; de az én fiókomban),
1207      18   |         megismerkedtem vele; nem tudtam, hogy nős; megszerettem, felajánlottam
1208      18   |               kezemet. El kell ismernem, hogy ő vonakodott azt elfogadni.
1209      18   |                   csak azt az egyet nem, hogy már van felesége. Ez természetesen
1210      18   |               annyira szájáig ért a víz, hogy nem maradt egyéb választása,
1211      18   |                elkövetni. – Úgy látszik, hogy ezt az utóbbit tartotta
1212      18   |               Még Anna maga is elismeré, hogy okosabb eszme volt Klatopiltól
1213      18   |          teljesen megnyugtattam aziránt, hogy az esküvőnk előtt minden
1214      18   |                   felvilágosítva felőle, hogy azok már el is évültek,
1215      18   |             csókolva biztosított felőle, hogy holta napjáig áldani fogja
1216      18   |              aztán egymásra licitáltunk, hogy melyikünk tud több jeles
1217      18   |              végre megállapodtunk abban, hogy egyikünké se legyen az arckép;
1218      18   |                  Költői szavamra mondom, hogy még soha így el nem laktam
1219      18   |                  neki a dolgomat; kérve, hogy mit tanácsol helyzetemben. –
1220      18   |                elé terjeszteni az ügyet, hogy legyen közöttünk bíró.~–
1221      18   |               kiért.~– Hallgassa ön meg, hogy mi véleményt adott az ügyvédem. „
1222      18   |                  a kimenetele az ügynek, hogy a katonai hatóság Klatopil
1223      18   |                 kapni a krakkói feleség, hogy az egész házassága törvénytelenül
1224      18   |       törvényeket?~– Őszintén megvallom, hogy azon számos tudományok között,
1225      18   |              Nohát én erre azt feleltem, hogy: – „Jól van! A törvények,
1226      18   |             indokolják, sőt okadatolják, hogy Dunkircher Anna legyen megfosztva
1227      18   |             mondá. – Kegyed azt képzeli, hogy Klatopil Vencelnek majd
1228      18   |            bizonyítékkal bírjon aziránt, hogy Klatopil Vencel őt csakugyan
1229      18   |              győződve? Hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencel most, tizenhárom
1230      18   |              múlva annyira elérzékenyül, hogy a csatatéren, a harc közepén
1231      18   |               adott esküjét; csak azért, hogy Dunkircher Anna számára
1232      18   |               főkötőt? Hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencel otthagyja
1233      18   |               esztendőre a fegyencházba, hogy onnan mint megbélyegzett
1234      18   |                  jöjjön elő; csak azért, hogy egy koldusnéval tovább élhessen
1235      18   |                  végül hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencelnek úgy megzavarodhatik
1236      18   |       megzavarodhatik mind az öt érzéke, hogy ő egy ilyen szép, fiatal
1237      18   |                világ csúfságának; azért, hogy visszakapjon egy elhervadt
1238      18   |             nézve még csak nem is előny, hogy a jó hírű ,Dunkircher’ név
1239      18   |                 hiszek. Inkább elhiszem, hogy halfarkú tengeri szüzek
1240      18   |             félbe az ügyvédet. Engedtem, hogy teljesen expektorálja magát.
1241      18   |             kérdé elcsodálkozva – hát az hogy keveredik ebbe a dologba?”~
1242      18   |                  kínos ügy elintézésére, hogy én azt a biztosítékösszeget,
1243      18   |               megteszi, akkor rászolgál, hogy egyenesen elvigyék Döblingbe!”~–
1244      18   |           Erzsike.~Én nem állhattam meg, hogy a kezére ne tegyem a kezemet.
1245      18   |               sors urnájából?~Kitalálta, hogy mire gondolok e néma pillanat
1246      18   |                 erőszakosan. Kicsi híja, hogy én is együtt nem sírtam
1247      18   |          megesett rajta a szívem.~Aztán, hogy kisírta magát kedvére, nagyot
1248      18   |           könnyeit.~– Most már tudja ön, hogy miért kérettem, hogy jöjjön
1249      18   |                 ön, hogy miért kérettem, hogy jöjjön ide? Legyen bíró
1250      18   |        rátalálnánk. – Én azt tanácsolom, hogy ne tegye kegyed sem azt,
1251      18   |               Homeopatha volt. Bizonyos, hogy ez ma meg holnap, valahány
1252      18   |              beadja azt a legújabb hírt, hogy engem itt talált a szépasszonynál –
1253      18   |                 visszajő.~Megnyugtatott, hogy semmi baja sincs már, elhagyhatja
1254      18   |                  ágyat.~Erzsike kérdezé, hogy lehet-e a lyánykát falura
1255      18   |              barátom, a doktor.~– Hát te hogy vagy?~– Köszönöm, nagyon
1256      18   |                 Nono! A szemedből látom, hogy nagy felhevüléseid, vértolulásaid
1257      19   |               könyvében az volt megírva, hogy a derék férfiú a csatatéren
1258      19   |                   Az az egy vigasztalás, hogy legalább diadalmas csatában
1259      19   |                  Pedig bizony mondhatom, hogy abban a pillanatban a szép
1260      19   |                azzal a kis különbséggel, hogy az egyik kapitányné, a másik
1261      19   |                 saját kárán, lehetetlen, hogy a tapasztalatokból a következményeket
1262      19   |                az egyre figyelmeztettem, hogy valami „mostanába” kinevezett
1263      19   |                     Erre szavát is adta, hogy nem cselekszi.~Én aztán
1264      19   |                  az íróasztalom mellett, hogy kiküzdjem magamat a mocsárból
1265      19   |          fölébredtem belőle, azt láttam, hogy kopasz vagyok.~Egy szép
1266      19   |               rémálmok tündérkirálynéja, hogy tömlöcbe csukatott.~Sorsát
1267      19   |              kormányzó. Előre megizente, hogy három hónapra becsukat mind
1268      19   |             védbeszédet németül. Persze, hogy azt mondták rá, hogy „abcúg!”~
1269      19   |             Persze, hogy azt mondták rá, hogy „abcúg!”~Elítélt a katonai
1270      19   |                  aki azzal volt vádolva, hogy egy női modelljének pajkosságból
1271      19   |                 tőlem a tisztelt olvasó, hogy én most ebből az alkalomból
1272      19   |                  hozzám tarokkozni; úgy, hogy mikor egyszer egy rebellis
1273      19   |                  elmulattunk késő estig, hogy mire visszakerültünk, alig
1274      19   |                 a börtönbe. Szerencsénk, hogy a profósz velünk volt, s
1275      19   |              tartottunk. Az is megesett, hogy egy betegeskedő mágnásnő,
1276      19   |             könyörgésre fogtam a dolgot, hogy zárják rám az ajtót egypár
1277      19   |             börtön; írják fel az ajtóra, hogy mikor vannak az elfogadási
1278      19   |             érteni.~Megmagyaráztam neki, hogy bizonyos órákban, amikor
1279      19   |                 ilyen börtönt. Csodálom, hogy ezt a „viveur”-ők fel nem
1280      19   |            jótéteménye a gondviselésnek, hogy a rabok igen jól tudnak
1281      19   |                  azzal ver föl a Vencel, hogy itt van egy szép asszonyság,
1282      19   |            kalapján.~Láttam a szemeiből, hogy az én sorsomat akarja gyászolni.~
1283      19   |               szép gyámleányom! Látszik, hogy meghasznált a falusi levegő!~
1284      19   |           börtönlevegő, úgy látom.~– Hát hogy kerül most ide?~– Bizony
1285      19   |                beereszteni. Azt mondták, hogy az árestánsnak ma szobafogsága
1286      19   |                 van. Már arra gondoltam, hogy pofon ütöm a silbakot, akkor
1287      19   |                  Én bizony örültem neki, hogy látom.~– Ne tessék rossz
1288      19   |               asszonyi hang!~– Szeretem, hogy itt is megtartotta ön a
1289      19   |                  a „Fővárosi Lapok”-ban, hogy önt kik és hányan látogatták,
1290      19   |                   Én azért jöttem önhöz, hogy bejelentsek valamit. Én
1291      19   |          folyamodtam a gyámi hivatalhoz, hogy önt mentse fel a gyámi teendők
1292      19   |                elég jó oka kegyednek az, hogy magam is gyámság alá lettem
1293      19   |                 volt nálam az ok. Hanem, hogy olyan helyzetbe jutottam,
1294      19   |                 a selyemfátyollal.~– Ej, hogy ön mindent is kitalál rögtön.
1295      19   |                  Ezúttal szentül hiszem, hogy feltaláltam.~– Csak nem
1296      19   |                   Azt kellett gondolnom, hogy kegyed azért akar a gondnokságom
1297      19   |                van szükségem. Higgye el, hogy nem követek el vele semmi
1298      19   |               biztosítva marad. De kell, hogy rendelkezhessem vele a jövendőbelim
1299      19   |               kezdenem. Van önnek ideje, hogy végighallgassa a történetünket?~–
1300      19   |                  erre azt felelte volna, hogy „az sem lesz baj!” én azonban
1301      19   |             megmutattam a szép hölgynek, hogy van saját kulcsom a börtönajtóhoz.
1302      19   |             aztán nevetett. Úgy látszik, hogy meg volt nyugtatva.~– Hát
1303      19   |      megharagszik. Nagyon sokat tart rá, hogy mindenkinek az egész neve
1304      19   |        jelenlétében, ő kereken kimondja, hogy a „nagyságos” cím egyedül
1305      19   |                 Azt tudja ön bizonyosan, hogy kisvárosunkban igen népes
1306      19   |                  van. Mikor nekiereszti, hogy „Óh, mely boldog az oly
1307      19   |                 nem megszokásból. Hanem, hogy a legtöbb újszülötthöz engem
1308      19   |          kétharmada csak azért születik, hogy nemsokára meghaljon. Olyankor
1309      19   |            hangverseny útján.~– Látszik, hogy ön praktikus ember. El lett
1310      19   |               Csak azzal a különbséggel, hogy nem tartottuk meg a főpróbát.
1311      19   |            városban, nem hazudhatta azt, hogy a lába kimarjult.~Az Ézsaiás
1312      19   |              benézett az ablakon; látta, hogy még senki sincs odabenn,
1313      19   |               Láttam a vigyorgó arcáról, hogy ez is valami gyászhírt hoz.
1314      19   |                  Meglátva az ablakon át, hogy már nem vagyok egyedül,
1315      19   |                  az meg legátus korában, hogy az egész ebéd alatt a pap
1316      19   |             kisasszonynak.)~– Valószínű, hogy ő volt az. Én aztán ott
1317      19   |             marasztottam őket ozsonnára, hogy legalább a kávé meg a kuglóf
1318      19   |                kabátjáról, s azt mondta, hogy „áldás, békesség”. – Ez
1319      19   |                búcsúzási formulája. Azt, hogy „alázszolgája”, vagy hogy „
1320      19   |                hogy „alázszolgája”, vagy hogy „ajánlom magamat!” soha
1321      19   |             békesség” szóra azt mondtam, hogy: – „Hát ön is el akar menni?
1322      19   |                órakor, aztán azt látják, hogy itt maradt utolsónak, mikor
1323      19   |              olyan lárma lesz Izraelben, hogy engem megköveznek érte.~–
1324      19   |              állok én?~– Én nem mondtam, hogy a ténsasszony rossz hírben
1325      19   |              hírben áll. Annyi bizonyos, hogy a verseskönyvébe több név
1326      19   |                  Olyan büszke volt arra, hogy ő erényes.~(– S ez valami
1327      19   |  visszatartóztattam. A szemeiből láttam, hogy először érzi asszonykéz
1328      19   |                 magát. Azt mondtam neki, hogy alávetem magam a legszigorúbb
1329      19   |           semmiképpen nem volt rávehető, hogy mellém üljön a pamlagra,
1330      19   |           letelepedett, amint azt látta, hogy ostromlom. Végre kirukkolt
1331      19   |           magának azt a tréfás szokását, hogy nem szeret sokáig egy fészekben
1332      19   |                  Úgy tesz a kedveseivel, hogy ,adom s veszem’. Ma itt,
1333      19   |                amott. Ha megtörténik az, hogy én kegyedet valami rakoncátlanságért
1334      19   |                 rögtön idesiettem önhöz, hogy a gondnokság megszüntetését
1335      19   |                  meggondolásra. Remélem, hogy megszállja a szentlélek,
1336      19   |               arra az egyre kérem mégis, hogy a háza melletti kertet tartsa
1337      19   |        rendelkezésére.~– Minek?~– Azért, hogy teleültethesse törökmeggyfával,
1338      19   |         természethistóriáját, úgy tudom, hogy amit az egyszer megígér,
1339      19   |     természetrajzát ismerem, azt hiszem, hogy kegyed arra nagyon sokszor
1340      19   |                  garaboncás! Jól tették, hogy becsukták! Most beszélünk
1341      19   |             sóhajtottam.~– Ne adj Isten, hogy még egyszer visszatérjen!~
1342      19   |               hymenhírei között olvasám, hogy csakugyan végbement a házasság.
1343      19   | takarékpénztárból tudósítottak levélben, hogy az eddigelé gyámleányom
1344      20   |        végesvégül csak meg kell gyónnom, hogy volt énnekem egy szeretőm,
1345      20   |                  meg a ragya! Úgy híják, hogy „Politika”.~Volt egy esztendő,
1346      20   |                volt és magyar miniszter, hogy buktassam meg a választásnál.
1347      20   |                magával! Elhitette velem, hogy most én vagyok a leghírhedettebb
1348      20   |              iskolatársaim ráemlékeztek, hogy valaha együtt birkóztunk
1349      20   |          Ézsaiásné”. Nagyon természetes, hogy ő is meglátogat. Dicsőségem
1350      20   |               ekkor hat esztendeje múlt, hogy nem láttam.~Képzelem, hogy
1351      20   |               hogy nem láttam.~Képzelem, hogy elhízott azóta! Jól tartva,
1352      20   |                 mosolygást; de látszott, hogy az nagy munkájába kerül.~
1353      20   |               megváltozott, azt kérdeni, hogy „talán beteg volt?” de ő
1354      20   |                  Nem vagyok. Azt hiszem, hogy a testi bajom is azért olyan
1355      20   |            vagyok rendben.~Megkérdeztem, hogy mi baja van.~– Éppen azért
1356      20   |                Éppen azért jöttem önhöz, hogy elmondjam. Ön volt az mindig,
1357      20   |             sohasem fogadtam meg. Lehet, hogy most sem fogadom meg, de
1358      20   |             megkönnyebbül a lelkem vele, hogy elmondtam. – Nekem vagy
1359      20   |                tekint ön, elgondolhatja, hogy az nem valami bűnös indulat.~–
1360      20   |                 gondolattal járok-kelek, hogy katolikussá legyek.~Engem
1361      20   |                  úgy meglepett ez a szó, hogy bámulatomban nem tudtam
1362      20   |                  templomból, azt hiszem, hogy én is az Istennel beszéltem.~
1363      20   |            beszéltem.~Én elgondolkoztam, hogy mi lehet ez.~A nő megsürgetett.~–
1364      20   |                  barátném! Azt tudja ön, hogy én protestáns vagyok. Mint
1365      20   |                  De a kegyed helyzetébe, hogy lehessen a kitérési szándékát
1366      20   |                  Nem gondol kegyed arra, hogy a férje belső tisztviselője
1367      20   |               idegenít el a vallásomtól. Hogy ott vagyok a tűzhely mellett,
1368      20   |                 maguk nincsenek ihletve, hogy osztanának másnak malasztot!
1369      20   |                  De gondolja meg kegyed, hogy egy protestáns néptanító
1370      20   |            Erzsike! Én meg tudom érteni, hogy egy nő, akinek az idegei
1371      20   |           magasztos, annyira vigasztaló, hogy ez magában elég volna arra,
1372      20   |                 magában elég volna arra, hogy mindenütt elterjedjen a
1373      20   |                  volt Calvinus Jánostól, hogy ezt meg nem tartotta a hívei
1374      20   |               engem régóta ismer. Tudja, hogy mindig jóakarója voltam.
1375      20   |                  az orvosa azzal biztat, hogy meg fog gyógyulni; ő pedig
1376      20   |           gyónásomat?~– S fogadom önnek, hogy éppen úgy megtartom a gyónástitok
1377      20   |                ki. Felhatalmazom önt rá, hogy ha meghaltam, írjon rólam
1378      20   |                  között.~– Azt elhiszem, hogy a gyónás titkát éppen úgy
1379      20   |            suttogott.~– Meggyónom önnek, hogy én „meg akarom ölni az uramat!”~
1380      20   |                  mondaná önnek, amit én, hogy szálljon Istenhez és tisztítsa
1381      20   |               ettől a sötét gondolattól. Hogy tudott ez önnek a lelkében
1382      20   |             többek között az is áll ott, hogy ha a nádmézet sokáig állni
1383      20   |      eszmejárásáról?~– Annyit megtudott, hogy én a kolostorhoz többször
1384      20   |       kolostorhoz többször ellátogattam; hogy egy szerzetessel többször
1385      20   |             beszéltem. Istenre esküszöm, hogy a vallásról, az áhitat dolgairól
1386      20   |                 minden betevő falatomat, hogy ami csúfondáros nótát csak
1387      20   |       lelkiállapotomat, mindent elkövet, hogy az áhítatomat megzavarja.
1388      20   |               sárba dobnák a kenyeremet, hogy úgy egyem meg. Ez a folytonos
1389      20   |             ingecskéjét!” – Szerencséje, hogy kiment a szobából, mert
1390      20   |                 mert közel voltam hozzá, hogy a kést a szívébe döfjem!~
1391      20   |         csitítottam a felindult hölgyet; hogy az bizony ámbátor nem valami
1392      20   |                 mindig úgy kiáltotta be, hogy „Mária!” Olyankor mintha
1393      20   |                volna a szívembe.~Láttam, hogy ez a nő csakugyan szenved.
1394      20   |            vannak kötve. Kegyed azáltal, hogy más templomban keresi a
1395      20   |                 megvizsgált; azt mondta, hogy azok a falusi orvosok nem
1396      20   |             orvos azt az utasítást adta, hogy első nap vegyek be hat cseppet
1397      20   |                 foglaltalak, azt akarod, hogy ezután megátkozzalak?” akkor
1398      20   |              tegez életemben… Megengedi, hogy viszonozzam? Nem! Nem tehetem.
1399      20   |                 azért adta nekünk az ég, hogy azt visszadobáljuk neki.
1400      20   |               Isten oly nehéz keresztet, hogy összerogyott alatta. Ha
1401      20   |                fetrengek. Ön azt mondta, hogy imáiban megemlékezik rólam.
1402      20   |                 aztán majd azt képzelem, hogy valahol mégiscsak találkoztunk,
1403      20   |                jó, házisütésű tanáccsal, hogy a jó asszonynak hogyan kell
1404      20   |            engedni a rigolyáiból. Lehet, hogy bízhatok rá valami szellemi
1405      20   |                 irányadóra van szüksége, hogy előrehaladjon.~A sok jó
1406      20   |                 gondolatról. Megmutatom, hogy tudok jó feleség lenni.
1407      20   |              ember engem azzal fenyeget, hogy megver. Ha ezt meg találja
1408      20   |               nekem is!~Most már tudtam, hogy miért pirult úgy ki az arca.~–
1409      20   |          esküszöm a bosszúálló Jehovára, hogy én felkapom a vadászfegyverét,
1410      21   |                tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt. Idestova húsz
1411      21   |              gyermekruhát.~Az a szabály, hogy mikor a látogató (aki csak
1412      21   |            levelet.~Az volt a kívánsága, hogy ezt velem tudassák; senki