Fezejet

 1       3|       helyett, és imádkozni jár hozzám. De tehet angyallá, akit
 2       4|     szónoklatostól, s odarohant hozzám, kurta carbonári köpönyegben;
 3       5|    Akkor láttam először, amikor hozzám izent, hogy a „Hétköznapok”-
 4       6|      feküdni készültem, beállít hozzám a ferde vállú cimbora. Arca
 5       8|     klarinét hangja fölhangzott hozzám a lakomateremből, meg a
 6       8|     fölötti szobából lehangzott hozzám. A harmadik napot már hasznos
 7       8|      inasom csak reggel járt be hozzám. Alig gyújtottam meg a lámpásomat,
 8       9|    nyomda ajtajáig; onnan szólt hozzám. A megye hatalmas alispánja,
 9      10|       szerelmes leveleket, amik hozzám volt írva s ezen kezdődtek: „
10      11|   felépül, sietni fog Tardonára hozzám. Még e hóban biztosan várhatom.~
11      12|       égben! S azzal odasietett hozzám. Összeölelkeztünk.~Ezalatt
12      12|        parókával.~Ekkor a hölgy hozzám szólt könyörgő hangon:~–
13      12|       hát akkor irgalommal lesz hozzám.~Azt mondtam neki, hogy
14      12|       elkezdett szépen beszélni hozzám, ami még bosszantóbb volt.~– „
15      13| ordinánc kezébe adta, s odajött hozzám; fölemelt a karjaira, úgy
16      13|      este azzal a szóval jön be hozzám a kazamatában levő szobába
17      13|       fa alá, amelyen keresztül hozzám férhessen. Jó szerencsémre,
18      13|  szobájuk.~Most már nyájas volt hozzám a tábornok, leültetett az
19      14|      neje?~– Ő is ide fog jönni hozzám.~– S azt kegyed komolyan
20      15|      lett bocsátva. Így állt be hozzám és lett nálam expeditor,
21      15|       késsel. A látogató bejött hozzám.~Nálamnál fél fejel magasabb
22      15|  elmondom, hogy három évig járt hozzám. Csaknem mindennapi látogatóm
23      15|    annál is drágábbat. Aki csak hozzám szegődik, az mind vagy szédelgő,
24      16|   eltávozásuk. Együtt jöttek el hozzám búcsúvételre. Klatopilnak
25      16|      Levelei, amelyeket ezalatt hozzám küldözött, maguk egy igen
26      16|       délután megint bekopogtat hozzám Klatopil Vencel főhadnagy.~
27      16|      azonban megint csak beront hozzám a főhadnagyom. Még mindig
28      17|         már hűtelenné fog lenni hozzám. Ez neki a természettől
29      17|         magam magammal, beállít hozzám egy kackiás leánycseléd,
30      17|        van, nem jöhetne-e el ma hozzám ebédre? Csak magunk leszünk.~
31      17|     konklúzió! „tehát eljöhetne hozzám ebédre”. – Aztán „csak magunk
32      18|        felriasztott. Ha idejött hozzám egyik-másik barátném látogatóba
33      18|       nem írt, bárcsak egy sort hozzám, hogy még él, és gondol
34      19|       átdolgozott munkálat lett hozzám beküldve, mely alá a magyar
35      19|          akinél laktam, feljárt hozzám mindennap anekdotázni s
36      19|         pesti körből” feljártak hozzám tarokkozni; úgy, hogy mikor
37      19|          senkit se bocsásson be hozzám; kivéve, hogyha valami szép
38      20|         után csak úgy záporlott hozzám a sok üdvözlő távirat, levél.
39      20|        látogatójegyet hoztak be hozzám: „Medvési Ézsaiásné”. Nagyon
40      20|  folytonos gúnyolódás úgy tapad hozzám, mint a deget; megfullaszt,
41      20|        inkább. Hozza el egyszer hozzám, hadd ismerkedem meg vele.