Fezejet

 1       2|         fej ostoba. Még akkor nem tudtam, hogy az ostobaság éppen
 2       2|          nem volt, dohányozni nem tudtam, bort nem ittam volna egy
 3       3|         merre lábtul? – Magam sem tudtam elképzelni, hogy került
 4       3|           az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig magam
 5       3|            hogy igen sok hatással tudtam deklamálni. – Hanem egy
 6       5|         első éjszaka elszörnyedve tudtam meg, hogy kivel kerültem
 7       6|         első meglepetésre azt sem tudtam, miről van szó.~– Miféle
 8       8|     Láttam ám, hogy az, de el nem tudtam gondolni, hogy mi oka lehet
 9       8|      fáradt vele. Egész éjjel nem tudtam alunni. A bőgő meg a klarinét
10       8|         mulatságot. Én megint nem tudtam aludni. Megfájdult a fejem.
11       8|         nevetett? Talán sírt? Nem tudtam kivenni.~Egyszer aztán csak
12       8|        szegezte az idézést. Abból tudtam meg, hogy a Muki válópert
13       8|     conjugista diák. Végre ki nem tudtam keveredni egy megkezdett,
14      10|       kezdve október közepéig nem tudtam semmit abból, ami odakinn
15      11|        stb., stb.~Ebből a nótábul tudtam meg, hogy van egy olyan
16      12|           volt; és én azt meg sem tudtam álmodni! Hátha meghalt volna?
17      12|           amit a vaj árából félre tudtam dugni. Ez pedig gőzhajóra
18      12|          belőle a koldustól, mert tudtam, hogy a hídon vámot kell
19      12|        egyszer úgy megestem…”~Nem tudtam, hogy mérgelődjem-e vagy
20      12|       hanem a halaktól félek. Nem tudtam magamat elölni. Azt szerettem
21      12|           átkozott fészek!” – Nem tudtam, hogy eszemen vagyok-e,
22      12|        apám arcképén. Még azt sem tudtam megmenteni. Zsibbadt kábulatomból
23      12| forradalom közbe nem jön.~(Én nem tudtam folytatni a rajzolást; a
24      13|           pálinka volt. Mikor nem tudtam már tovább inni, szétnéztem;
25      13|          velem elégedve. Kitűnően tudtam a bandámmal együtt egzekválni
26      13|          délceg „kolo” tánchoz is tudtam nótát húzni, s különösen
27      13| előcsapatja.~De én még sokáig nem tudtam elaludni; folyvást ott kavargott
28      13|          voltam fogódva, hogy nem tudtam előtte beszélni.~A tábornok
29      13|  fulladozásnál. – Én annál jobban tudtam a magam szerepét. Magam
30      14|          volna ön, akkor sem.~Nem tudtam az álláspontomat védelmezni
31      14|         kitörült a szívemből.~Nem tudtam mit mondani. Nem akartam
32      15|    negédeskedő szégyenlősség.~Nem tudtam elképzelni.~Hiszen láttam
33      15|         Én csak írtam, írtam; mit tudtam, hogy mi az. Egyszer aztán,
34      15|          mentettem magamat, ahogy tudtam.~– Ezt elébb-utóbb meg kellett
35      18|         és megint vissza.~Azt sem tudtam, hogyan kerültem megint
36      18|      többé Klatopilról semmit sem tudtam meg. Hol jár, hová lett,
37      18|          megismerkedtem vele; nem tudtam, hogy nős; megszerettem,
38      19|        Vigasztalhatatlan vagyok! (Tudtam!) Nem lehet föllépnem a
39      20|        szó, hogy bámulatomban nem tudtam rá mit mondani.~– Ez elhatározott
40      20|       neki is, nekem is!~Most már tudtam, hogy miért pirult úgy ki