Fezejet

 1       2|     osztogatva; de a harcias kegyenc mindig elkapta a spanyolnád végét
 2       3|        vetélytársam. – Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el
 3       3|            Úgy el tudtam beszélgetni mindig magam magammal. – Kerestük
 4       3|      magammal. – Kerestük egymást. – Mindig volt mit beszélnünk egymással. –
 5       3|           Valami elhibázott dolog. – Mindig én voltam a hibás; ez a
 6       6|              ábrándozott őróla azóta mindig, hogy elváltak egymástól.~
 7       8|             dolgokat. Ön is ott volt mindig. Eh, mit emlegetem ezt?~
 8       8|           egy édelgő ölelést kaptam, mindig azt számítgattam, vajon,
 9       8|        Emlékezhetnék rá kegyed, hogy mindig gúnyolódott velem, amiért
10       8|             a nagyságos úr, olyankor mindig öt forintot kapok.” – Ez
11       8|           zárva, ami a parasztháznál mindig tárva szokott állni. – Az
12       8|   itatóspapírral. A porzót gyűlöltem mindig; úgy voltam vele, mint Széchenyi
13       9|           zászló oly csodalény, mely mindig előre akar menni.~De volt
14      12|              ne kérd most! Nézd, még mindig a föld emelkedik elénk;
15      12|             s azt látod, hogy én még mindig a sziklapárkányon ülök s
16      13|             most, s annak a zsebében mindig szokott lenni egy ezüst
17      13|         lóger” körül járni; mert ott mindig van „deg”.~Ahol a buckák
18      13|              útjába engedné tévedni. Mindig talált valami „kiküldetést”;
19      14|         tanácsot adni; mert én annak mindig az ellenkezőjét teszem meg.
20      14|    elmehetnék. Mikor egyedül vagyok, mindig önnel vagyok, s ha gondolkozom,
21      14|         előjön szépen és megél. – Én mindig arra gondoltam, hogy ezt
22      14|              nem felelhettem volna: „mindig csak terád!” s ha ezt mondva,
23      15|        Előttem az még előny, mert én mindig úgy szerettem a hölgyeket
24      15|             a feleségét!”~Az Erzsike mindig csak rám nézett, mintha
25      16|              Főbe lövöm magamat! Még mindig semmi avancement.”~Egyszer
26      16|            hozzám a főhadnagyom. Még mindig csak két csillag viselője.~–
27      17| meglátogatott az én főhadnagyom; még mindig gyámatyja voltam. Az arca
28      17|      imádóiból; egyedül terólad szól mindig elragadtatással. Mikor a
29      18|      Klatopil Vencel meg is duplázta mindig a rizslevest.~– Köszönöm.
30      18|                 És a legjobb falatot mindig a tányérján szokta ön hagyni.~–
31      18|         kilenc! – Miért kellett neki mindig, de mindig, azt a tizediket
32      18|              kellett neki mindig, de mindig, azt a tizediket kihúzni
33      18|             Corpo di Bacco! Te azóta mindig a szép menyecskénél ülsz?~–
34      18|      menyecskénél ülsz?~– S te azóta mindig a kapuja előtt sétálsz?~
35      20|              sem vétettem neki soha; mindig becsültük egymást. „Politika”
36      20|           hogy elmondjam. Ön volt az mindig, aki nekem jó tanácsokat
37      20|            régóta ismer. Tudja, hogy mindig jóakarója voltam. Ha önnek
38      20|            áldott jó lélekben, amely mindig csak szeretett, sohasem
39      20|               volt a neve, s az uram mindig úgy kiáltotta be, hogy „
40      20|              Mária!” Olyankor mintha mindig tőrt szúrt volna a szívembe.~