Fezejet

 1       1|  neveztem azt el tengerszemnek. Milyen a tengerszem? A hegytetőről
 2       4|        ráadásul!~– Ha hallanád, milyen pompásan tud hegedülni!~–
 3       6|  fessebb volt, mint az enyém. S milyen biztos fellépése volt. –
 4       6|       egész párbaj históriáját! Milyen nevetségessé tehetném most,
 5       6|        az ön számára festettem.~Milyen gúnyosan nézett rám félvállról.~–
 6       7|      Semmijük sem volt és mégis milyen boldogok voltak! Júliának
 7       8|     mégis nem önt választottam. Milyen derék dolog volna, ha eldicsekedhetném
 8       9|        nőtt meg az emberlavina. Milyen szónoklatot tartottunk a
 9       9|   tiltott gyümölcsöt kapkodták! Milyen Galilei-rugás volt ez ennek
10      11|         még most is tartogatom. Milyen gyönyörű motívumok; ha azokat
11      12|       hogy eltávozott mellőlem. Milyen véghetetlen idő!~Elindultam
12      12|         így szóltunk egymáshoz „milyen jó volna e percben meghalnunk
13      12|       cselédhízelgésbe:~– „Jaj, milyen szép karcsú termet! de kár
14      12| nagyságos úrhoz; majd meglátja, milyen szívesen fogja látni!”~Azt
15      12|         most vettem észre, hogy milyen nagyon szúr a borostás álla.
16      12|       felgyújtották a várost. – Milyen átkozódás volt az! – Folyvást
17      13|         kezét meg ne szorítsam. Milyen áldozatokat tud hozni egy
18      13|    akkor feleségestől együtt.~– Milyen derék lett volna, ha véletlenül
19      13|         ott vagyok. Én Istenem! Milyen rettegéseket kellett kiállanom!~
20      13|         Hej, de akkor egyszerre milyen feszes lett az én barátom.
21      14|    kürthangja Jerikó előtt.~Ah, milyen csábító volt ez a panoráma!
22      14|         s gyászolja maga magát.~Milyen szép sorsa van egy kidőlt
23      14|         nekem – igen röviden –, milyen beteg volt – előbb akart
24      15|           Ah! Az Erzsike?~– Ah. Milyen vörös lett! Maga is volt
25      15|        gondnokának lenni. S még milyen szép asszonynak!~– Hát nem
26      15|        is átestem rajta. Lássa, milyen jól meg vagyok most a házisárkányommal.”
27      17|         asszony. Te tudod, hogy milyen sok temperamentuma van…~–
28      18|       Sohasem ettem jobb ízűen. Milyen pompás pirítós kenyér volt!
29      18|     szerettem én ezt az embert! milyen igaznak, milyen tökéletesnek
30      18|         embert! milyen igaznak, milyen tökéletesnek tartottam.
31      18|       csinos kis összeget.~Hüh! Milyen hosszú képe lett egyszerre
32      18|     szegény Annát.~– „Lássa ön, milyen jó szíve van szegény Klatopilnak!”~
33      18|         aki azokat fölébressze! Milyen derék asszony lett volna
34      18|      könny sugártüzéhez képest! Milyen szép volt e percben.~Az
35      18|          Az egész város tudja.”~Milyen nagyokat nevettünk e leveleken!
36      19|        ebéd utáni szundikálásra milyen kiváló alkalmatos hely az
37      19|   búcsúztatót mondani?~– De még milyen szép búcsúztatókat. Csupa
38      20|      souper”-k! ötszáz emberre! Milyen korzó! Kétszáz hintóval.
39      20|     ahol az úrvacsoráját főzik. Milyen prózai közöny az, amivel