Fezejet

 1       1|    felvenni s amellett az arcot a hölgy felé fordítva tartani.~Erzsikével
 2       1|           naposabb oldalát kereső hölgy volt, özvegysége vigaszt
 3       6|     dulakodni. Biz ez nem elegáns hölgy budoárjába illő produkció,
 4       7|        sorsa a nő!”~Ha akkor az a hölgy, amikor utoljára a kezében
 5       7|           Így lett volna, ha az a hölgy azt mondja, hogy „maradj”.
 6       7|          Ha pedig azt mondja az a hölgy, hogy „fuss!” hát akkor
 7       7|           hármat megölte…~Ha az a hölgy azt mondja: „fuss!”~Sorsom
 8       7|           De ez nem a tengerszemű hölgy hangja volt.~Egy reggel
 9       7|      János úr és a világhírű szép hölgy között végbement. (A nevét
10       8|        mert előttem egy öregecske hölgy lakott benne, aki cselédszerzéssel
11       8| arcképfestésbe. Egy karcsú, magas hölgy, fehér atlasz ruhában, nagy
12       8|       elején kezdjem – folytatá a hölgy hosszú szempilláit lesütve –
13       8|            Megint közbenevetett a hölgy.~– Ez önnek mind új dolog
14       9|    asztalomra, mely a tengerszemű hölgy mosolygó arcát a kísértő
15      12|          nem volt álomkép. A szép hölgy is rám ismert egyszerre.
16      12|        öreganyám.~Erre az élcre a hölgy elnevette magát.~És énbennem
17      12|     lecsúszott parókával.~Ekkor a hölgy hozzám szólt könyörgő hangon:~–
18      12|           évelődött a hátramaradt hölgy.~– Majd megosztom én kegyeddel
19      12|         nagyjából körvonalazni. A hölgy odaült szorosan mellém,
20      13|       mind megtehetik. Azért az a hölgy mégis be fogja vinni a várba
21      13| tábornokot, hogy sem én, sem az a hölgy nem fogjuk elárulni.”~– „
22      13|          a tábornoknak, hogy az a hölgy meg fogja azt könyv nélkül
23      13|          színészek voltak? – Az a hölgy is?”~– „Igen. Egész társaságunk
24      14| démon-csáb~Ott hagytam el, hogy a hölgy valami bűbájos tekintettel
25      14|     megteltek könnyel.~A könnyező hölgy veszedelmes!~Én nem siettem
26      14|           de el nem hallgatunk.~A hölgy ijedten kapta meg mind a
27      14|           felelt rá a tengerszemű hölgy. Két befagyott tengerszem
28      15| támlányára könyökölve, amelyben a hölgy ült.~– Meg tudta ön érteni,
29      15|        ismeretségünk – folytatá a hölgy. – Ez talán kiment ön előtt
30      15|    hajdani hős ideálomtól.~A szép hölgy, úgy látszott, hogy nem
31      15|        írni a papírra:~„Nro 4.”~A hölgy elértette az abrakadabrát,
32      15| könnyhullatásokban adózzék.~A két hölgy aztán két oldalt fogva,
33      18|           magát.~– Úgy? – mondá a hölgy gépiesen.~– („Úgy?” Furcsa! –
34      18|  örvendetes része is volt.~A szép hölgy bosszúsan csettentett a
35      18|           a budoárból.~Látszott a hölgy összerezzenésén, hogy az
36      18|         szobában egy szőke fiatal hölgy állt előttem, nagy, bámuló
37      18|       lehet.~– Köszönöm – szólt a hölgy. – Ez igazán olyan egyszerű,
38      19|        kivéve, hogyha valami szép hölgy jön látogatóba.~Hony soit,