Fezejet

 1       2|        elvesztem én!~– Ráolvasással?~– Óh nem. Fájni fog erősen. De
 2       3|                 Petőfi költeményeit?~– Óh, a mi házunknál nem szokás
 3       3|               a fejem is szédelgett.~– Óh, inkább nagyon örülök a
 4       3|               volt valami keserűség.~– Óh, énmiattam ne aggódjék ön.
 5       3|             karját a feje fölé csapva.~Óh, mi észvesztő szép volt
 6       6|               Szabad bemennem hozzá?~– Óh, tessék.~Ugyanazon emlékezetes
 7       6| városkapitánynak be kellett avatkozni… óh, mi mindent jól tudunk.
 8       8|                hebegém zavarodottan.~– Óh, nem vagyok már Bagotay
 9       8|               Megkínáltam pamlaggal.~– Óh nem! Oda nem! Az úriasszonynak
10       8|             kegyed játszik, vagy mi.~– Óh, nem! Dehogy! Bizony, ne
11       8|           nekivágott ennek az útnak?~– Óh, de hányszor! Lehetett volna
12      11|               társaságot összehozni. – Óh, már primadonnája van. A
13      12|              sem hittem belőle semmit. Óh, dehogy – sietett a véleményét
14      12|              én furkósbotommal ugye?~– Óh, ne gondold azt – szólt
15      12|            akarsz bújni a barlangba?~– Óh, nem az életemért, hanem
16      12|            akit őmiatta elcsapott?”~– „Óh, kérem alássan, azt ne tessék
17      12|          szegény jó apám arcképe volt. Óh, de szeretett az engem;
18      12|           vendégfogadó földig égett. – Óh, ez a kedves ismerős ház! –
19      12|         tördelte, keservesen zokogva: „Óh, szent atyám, én istenem!
20      13|               Ő felelt rá magyarul:~– „Óh, jaj, óh, jaj! Megették
21      13|               rá magyarul:~– „Óh, jaj, óh, jaj! Megették az átkozott
22      13|             hős életét és szabadságát. Óh, nem! Az én hősöm nem plagiátor.
23      14|             barátunkat a rejtekéből?~– Óh, az nagyon könnyen megy.
24      14|                sorsot tud biztosítani.~Óh, hogy járta keresztül-kasul
25      14|         kötelességei voltak. De akkor, óh, ennél lesújtóbb hír nem
26      15|  továbbkérdezősködést.~– Kisasszony?~– Óh, nem.~– Tehát özvegy nő?~–
27      15|                kaptam föl a fejemet.~– Óh, „e” felől beszélhetünk
28      16|       fenntartott gyanús ismeretség?~– Óh, dehogy! Ki az ördög törődik
29      18|           ajkain az imádott férj neve: óh Vencelem! óh, Klatopilom!)~
30      18|                férj neve: óh Vencelem! óh, Klatopilom!)~Az bizony
31      19|               szólt ám sajtóvétségről. Óh, dehogy: közcsendháborításért
32      19|            Suum cuique!” Ez a mondása. Óh, én igen sokat tanultam
33      19|               Mikor nekiereszti, hogy „Óh, mely boldog az oly ember
34      20|             köszönte a dorgálásomat. – Óh, mi jó volt, amit ön mondott!
35      20|            imáiban megemlékezik rólam. Óh, ne felejtsen ki ezután