Fezejet

 1       2|              tette: „no, nem magának mondtam”.~– „Selber áner!” – kiáltotta
 2       4|          mondta: „derék fiú!”~De nem mondtam ám én! Megvallom igazán,
 3       6|              okosabbik eszemet s azt mondtam, hogy gratulálok hozzá.~
 4       6| megérdemlitek egymást.~Csupán annyit mondtam rá:~– El kell ismernem Muki
 5       8|          kellett rajta. – No, de azt mondtam magamban, ez már így szokás,
 6       8|              kis deszkagunyhóban azt mondtam önnek, hogy ez az élet az
 7       8|        odaugrottam a Péter elé s azt mondtam neki: „no, hát ide lövess!”
 8      11|            műkedvelői előadáson. Azt mondtam, hogy híréből ismerem.~–
 9      12|          kedves háziasszonyomnak azt mondtam, hogy ma ne várjon haza
10      12|        semmit. Ezóta megláthatták.~– Mondtam, hogy ne csinálj itt tüzet!~
11      12|          irgalommal lesz hozzám.~Azt mondtam neki, hogy csak beszéljen,
12      12|           szívesen fogja látni!”~Azt mondtam rá, hogy én őhozzá vissza
13      13|            meg a feltámadást.~Én azt mondtam nekik, hogy ne jajgassanak,
14      13|        bízzák az ilyen nagy dolgot!”~Mondtam neki, hogy nem vagyok én
15      13|             volt, mint egy férfinak. Mondtam neki, hogy Komáromból jövök,
16      13|        kimondani. Én azért mégis azt mondtam a tábornoknak, hogy az a
17      13|             bele negyedóra, hogy azt mondtam, készen vagyok. Visszaadtam
18      13|           otthonunkba. A mamának azt mondtam, hogy sürgős feladatom újra
19      14|      szobájából; pedig én csak azért mondtam azt, mert meg voltam rémülve,
20      14|    beszéltünk, azt felejtsük el.~Ezt mondtam én.~– Hát beszéltünk mi
21      15|              én mindezeket nem azért mondtam ám el önnek, hogy mulatságot
22      15|          asszonyom előtt soha ki nem mondtam. („Papucshős!”) Volt-e róla
23      16|        valami mentséget.~Egyszer azt mondtam, hogy a fejem fájt; másszor
24      16|         szentesítést.”~Nohát ezt nem mondtam el neki.~A második lett
25      16|           miről diskurálni.” Ezt sem mondtam el neki.~Hanem elmondtam
26      17|              elküldöm neki.~– Én azt mondtam, hogy „add át”. Vidd el
27      18|         lenne féltékeny. Erre én azt mondtam neki komolyan, hogy amint
28      18|            pauzát tartott, akkor azt mondtam neki: „hiszen nem a Klatopil
29      19|            áldás békesség” szóra azt mondtam, hogy: – „Hát ön is el akar
30      19|            hírben állok én?~– Én nem mondtam, hogy a ténsasszony rossz
31      19|           nem adta ám meg magát. Azt mondtam neki, hogy alávetem magam
32      19|        kártyára.”~Erre én egy nagyot mondtam:~– Hát hallgasson ön rám;
33      20|             a gondolat „élt”!~– Amit mondtam, azt meg is teszem – mondá,
34      20|        rogyott térdeire, s mikor azt mondtam neki: „eddig az imádságaimba