Fezejet

 1       2|             már bizonyos „renomé” járt előttem.~Hogy minek tértem vissza,
 2       2|             tiszttartót, anélkül, hogy előttem ült volna, úgy eltaláltam,
 3       2|                 egyszerre világos lett előttem a rejtélyes állapot. Akinek
 4       3|               torzítva.~Mintha most is előttem állnának még azok a nagy
 5       3|          megint dévajul felkacagott.~– Előttem fel lehet olvasni az ön
 6       3|               jövő életsorsát elmondta előttem – és én egy villámlobbanásnyi
 7       5|              azonban új pályakör nyílt előttem; Királyi Pál felszólított,
 8       6|            ahová belépek, a diadal jár előttem, utánam.~A legutolsó divat
 9       8| beköltözésemmel lett garzonlakás; mert előttem egy öregecske hölgy lakott
10       8|    árpakalászokat hozott haza. Odahaza előttem csak a birkanyíratásról
11       8|               Felállt, és körülfordult előttem, hogy jobban meglássam.~–
12       9|            jóslata egész teljességében előttem állt.~Vagy a bitófa, vagy
13       9|           megadta a példát. Ott feküdt előttem a világosi fenyéren, önkezétől
14      12|               bizony.~Most kezdett már előttem világosodni. Ez a fecsegő
15      12|               az új csizmáit; úgy állt előttem, a kalapját a két kezében
16      12|             egy bizonyos.~De hát hová?~Előttem volt a szép Duna. A töltött
17      12|             valami sötétség keletkezik előttem az égen, s amint feltekintek,
18      12|                annyiszor produkálta ön előttem az akrobatai gyakorlatait! –
19      13|         beszélt:~– Még most is, mintha előttem volna az egész kép. A város
20      13|          jegenyének, s aztán néztem az előttem végigvonuló rémlátványt
21      13|           Sohasem láttam.~Úgy tűnt fel előttem, mint a mesebeli sárkányölő
22      13|            olyan tréfás színt vett föl előttem. Az égő város egy nagy illumináció;
23      13|              Hidegen meghajtotta magát előttem, lefelé vonva a szája szegleteit
24      14|           eszmékért!~Hogy világítottak előttem a szemei, mikor ezeket elmondta!
25      15|               hozta a kezében, s mikor előttem megállt, összeütötte a sarkantyúit,
26      15|     tisztelgési pozitúrába tette magát előttem. Én is felálltam.~– Asszonyság
27      15|              engemet denunciálva vele. Előttem azzal mentette magát, hogy
28      15|              plajbász volt a kezemben, előttem egy üres papírlap. Az irón
29      15|                a pontot, meg a pauzát. Előttem az még előny, mert én mindig
30      15|            megfejthetlen talány maradt előttem.~Csak több év múlva akadtam
31      18|                szőke fiatal hölgy állt előttem, nagy, bámuló kék szemeit
32      18|            másik szobába.~Még folyvást előttem állt annak az ijedten rám
33      20|           ideáljuk, azt mind eldanolja előttem. Mikor hazajön, már künn
34      20|          kellene úsznom. Minek beszéli előttem azokat a maszatos adomákat