Fezejet

 1       4|         derék fiú!”~De nem mondtam ám én! Megvallom igazán, hogy
 2       4|           a szobatársa.)~– Hegedül ám; de annak hasznát veszem.~–
 3       4|            sietve válaszolni~…”~Az ám, de mit?~Valamit kellene
 4       5| Frankenburgtól. „Bájos szilfid! Az ám! Gólya!” Ez még hagyján.
 5       8|          vagyok az Erzsike!~Láttam ám, hogy az, de el nem tudtam
 6       8|            maga mellé. – El vagyok ám fáradva igazán; Vácig gabonás
 7       8|             De az „uram” nem adhat ám gőzhajóra valót. Csak úgy
 8       8|           keresnem védelmet.~Ilyen ám az asszonyok logikája!~Odaálltam
 9       8|          nagyságos asszony!” – „Az ám, Péter, én főztem meg, én
10       8|       valóságos hősköltemény.~– Az ám! De még nincs vége. E második
11       8|     kastély udvarára, de nem azért ám, hogy vele brachiumra menjenek,
12       8|           szóval, hogy „Nem vagyok ám én prókátor, azért, hogy
13      11|    teátrista volt, úgy tudom.~– Az ám. Az voltam.~– Láttam is
14      12|          nevetett.~– Ilyen asszony ám ez. Valósággal olyan hirtelen
15      12|           Hát te kicsinyhitű vagy? Ám én szembeszállok a sötét
16      12|       legelső paraszttal. Nem kell ám ezt olyan nagyra venni.
17      12|    nagyságos asszonyom, eltagadjuk ám valamennyien ezt a kis vakációt.
18      13|        édes barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp, hogy az én
19      13|           arcképemet! Akkor voltam ám szép. Az arcom befestve
20      13|     koronájáig, csakhogy ott várta ám a bátor kontrás, s úgy rúgta
21      13|        Kedves barátom! Ne gondolja ám azt, hogy mi itten egy jó
22      14|         dörmögte a szakállába: „ez ám az asszony; ez aztán a feleség!”~
23      15|           mozdulata.)~– „Pap”~– Az ám. Nekem nem kellett. (Egy
24      15|        közé bökött.~– A szív?~– Az ám. A szív. Legnagyobb zsarnok.
25      15|       mindezeket nem azért mondtam ám el önnek, hogy mulatságot
26      15|             Nem én magam csináltam ám ezt a rengeteg nagy adósságot,
27      18|    fejezetet olvas le az ember. Ez ám a sztenográfia.~– „Ah, uram,
28      19|             Az ítéletünk nem szólt ám sajtóvétségről. Óh, dehogy:
29      19|      Azonban valahogy azt ne várja ám tőlem a tisztelt olvasó,
30      19|           kapom, hát én összetöröm ám ezt a törökmeggyfa pipaszárat
31      19|          Vettem volna, de nem adta ám meg magát. Azt mondtam neki,
32      19|            tensasszony, én ismerem ám magának azt a tréfás szokását,
33      19|      megvan a csúfságom. Nem olyan ám egy kálvinista rektornak