Fezejet

 1       2|          bizalmasan közlé velem, hogy őt kinek hívják:~– „Kokócska!
 2       3|              Talán a „Pesti Divatlap”-ot.~– Majd megmondom a mamának,
 3       3|     halhatatlannak. Ilyennek ismerték őt mindazok, akik vele együtt
 4       3|             egy pillanat alatt láttam őt mindazokban a helyzetekben.~
 5       4|              Még azon időkből ismerte őt, amikor Pápán együtt tanultunk,
 6       4|       őnagysága tisztelettel meghívja őt a mai estélyére. Ez az ő
 7       5|      műszavakból s a „Pesti Divatlap”-ot szerkesztőjével, íróival
 8       9|             egymástól. Én arra kértem őt, hogy maradjon el tőlem;
 9      12|        vakmerőt!~Inkább nevezd te így őt~      Diavolo, Diavolo,
10      12|         kísérő hölgye felé, bemutatva őt nekem e szavakkal:~– Az
11      12|         kérdezém én tőle, leszállítva őt a – szuffiták közül.~– Színtársulat?
12      12|             Kedves barátom! vidd haza őt magaddal.~Ez volna a furcsa
13      13|              volt?)~– Azután eldugtam őt egy hetényi parasztházban,
14      13|         szerszámát ott hagyja veszni. Őt hát ott hagytuk bajra. –
15      13|             szerepét. Magam mentettem őt ki azért a kvalifikálhatlan
16      13|      szekerébe ne kapaszkodjam, mikor őt halálra keresi a felbőszült
17      14| személyleírását? Hát most felelek rá. Őt senki sem üldözi; most jó
18      14|        segesvári csatában.~– Ki látta őt elesni?~– Egy honvédtiszt,
19      15|            Istenre kérem.~Meg kellett őt szánnom. Azon vettem észre,
20      15|                Ne félj fiam – biztatá őt a násznagya. – Így szokták
21      16|              mégis szerelemmel követi őt mindenfelé, s tűri a nehéz
22      16|          Ahelyett a „Vasárnapi Ujság”-ot szerkesztettem, a lapon
23      16|          agyamba.~Én aztán igyekeztem őt megvigasztalni, hogy egy
24      17|            fölött. Inkább terád bízom őt, mint bárki másra.~– Dehát
25      17|             bárki másra.~– Dehát bízd őt saját magára. Tartsd fenn
26      18|        férfinak. – Még most sem tudom őt vádolni. – Nem ő volt a
27      18|               esztendeig nem tudósítá őt a férje életben létéről,
28      18|         aziránt, hogy Klatopil Vencel őt csakugyan megesküdt feleségének
29      18|             nemes gazdag hölgyet, aki őt kényelemben tartja, el fog
30      19|          dolgon. Igen szívesen hoznám őt vissza, mint őrnagyot, ha
31      19|              templomban volt alkalmam őt hallani, hanem a temetéseken
32      20|  megdöbbentett aztán, mikor megláttam őt. Egészen le volt soványkodva.