Fezejet

 1       2|             egyhangúlag „előtáncosnak”.~Ma is büszke vagyok ez elismerésre,
 2       2|                egy lencsényi folt, mely ma is ott van; fehér színével
 3       4|              művészileg játszott-e, azt ma sem tudnám megmondani, mert
 4       4|          vigasztalhatatlan vagyok, hogy ma nem mehetek el az ő estélyére;
 5       4|            arcát is.~– De jó kedvük van ma – gondolám magamban!~Hazasietve
 6       4|               vasárnapra van kitűzve, s ma még csak kedd van. Ha pénteken
 7       5|             önálló szerkesztővé lettem.~Ma is gyönyörrel veszem kezembe
 8       5|             ritka drága gyémánt, akkor! ma már úttöltő kavics, amin
 9       7|         állítólag egy művésznőhöz írva. Ma már bevallhatom, hogy azoknak
10       7|           sorába beiktassa; mert én még ma, negyven év után, sem vagyok
11       8|                modellt állni. (Ez a kép ma is megvan nálam.)~Egyszer
12       8|                 is oly kicsinyek voltak ma, mint a pucoké, s először
13      12|      háziasszonyomnak azt mondtam, hogy ma ne várjon haza ebédre; felballagok
14      12|            teleszedtem vele a táskámat; ma dús lakomám lesz. Találtam
15      12|             lépett vele.~– Imádkoztál-e ma, Desdemona?~Erzsike restelkedő
16      12|          asszony! Hát húshagyó kedd van ma talán, hogy maskarában járunk?
17      13|            tarisznyám, Elsbeth nagysám. Ma bizonyosan nem vacsorált;
18      13|         foglalja magában – s egyúttal a ma éjjel kinevezett új várparancsnok
19      14|               magyar közönségnek írtam. Ma milliók olvasnák a munkáimat,
20      16|    járás-kelésükkel kiállja a versenyt. Ma délnek, egy hónap múlva
21      16|             Szavamat adom. Hányadik van ma? Január 23? Jegyezd fel
22      17| vendégszereplésen van, nem jöhetne-e el ma hozzám ebédre? Csak magunk
23      18|                    Hisz ön nálunk marad ma ebéden. Megmondtam a szakácsnénak,
24      18|         Megmondtam a szakácsnénak, hogy ma az ön kedvenc ételét készítse.~–
25      18|                  Hát azért híttak téged ma ide ebédre, hogy Klatopil
26      18|                  Fáin sült szalonnával. Ma is a számban a jó paprikás
27      18|              számban a jó paprikás íze. Ma én akarok önnek olyan vendégséget
28      18|                 volt. Bizonyos, hogy ez ma meg holnap, valahány páciensét
29      19|            mondták, hogy az árestánsnak ma szobafogsága van. Már arra
30      19|                történetünket?~– Kérem. „Ma” egész nap itthon maradok.~–
31      19|      kedveseivel, hogy ,adom s veszem’. Ma itt, holnap amott. Ha megtörténik
32      20|                ne mondja senkinek, amit ma tőlem hallani fog! Senkinek!