Fezejet

 1       1|       Szerencsémre a derék Galifard úr igen jószívű ember volt;
 2       3|           álmodjék.~– „Bagotay Muki úr!” – jelenté az inas.~Én
 3       4|           hozzá.~„Tekintetes ügyvéd úr!~Nagybecsű értesítése folytán
 4       7|          mely Bagotay Nepomuk János úr és a világhírű szép hölgy
 5       8|        földhöz tud ütni a nagyságos úr, olyankor mindig öt forintot
 6       8|           tanyára, hogy a nagyságos úr kiadta a rendeletet, hogy
 7       8| kegyelmedhez, édes, kedves fiskális úr, hogy minekutána a békéltetésre
 8      11|           ismertek:~– „Benke Albert úr”.~– Csak nem a Laborfalvi
 9      12|            én ott leszek a tisztelt úr mellett, s ha a szája el
10      12|              ami betapassza.~Bálint úr nevetett.~– Ilyen asszony
11      12|         ember vagyok. Nekem Bagotay úr őnagysága ajándékozott tíz
12      12|           visszajöttél? A nagyságos úr is azt fogadta. Ő is behunyja
13      12|            instantiáját a nagyságos úr. Bizony Isten. De higgye
14      12|              Azt mondta a nagyságos úr, hogy igen nagy zavarban
15      12|              Énnekem a jó nagyságos úr, mikor azt a tíz tinót adta,
16      13|            betanított.~– Bálványosi úr! Direktor úr! – rebegtem
17      13|             Bálványosi úr! Direktor úr! – rebegtem én örvendezve. –
18      13|          Banknoten” Erre még a nagy úr is elnevette magát. – „Hanem
19      13|             egy szelíd, nyájas képű úr volt, rövidre nyírt bajusszal,
20      13|              Én vagyok az, tábornok úr!”~– „Ki nevezte önt ki századossá?”~– „
21      13|           magamnak tartom, tábornok úr. A várba bejuthatás anélkül
22      14|            mint idehaza. Ott gazdag úr lenne, itt pedig napszámos.
23      15|           közölte velem a főhadnagy úr.~– Nem a násznagyság végett.
24      15|     komolyan a dolgot. Ha főhadnagy úr is beleegyezik?~Klatopil
25      15|             igen tisztelt főhadnagy úr –, én már sok mindenféle
26      15|         adnám.~– Tisztelt főhadnagy úr, ahogy a curriculum vitae-jéből
27      15|            égjek!~– Nono, főhadnagy úr! Ne mondjunk ilyen nagyokat.~–
28      15|            török koponya! Főhadnagy úr! Fog ön nekünk itten produkciót
29      15|    Megszántam szegényt.~– Főhadnagy úr! – mondék. – Tanult ön angolul?
30      16|             azt mondá: – „Főhadnagy úr! Önnel csakugyan nagy méltatlanság
31      18|            marad. Ellenben Klatopil úr, a később elkövetett bigámia