Fezejet

 1       2|    ezelőtt tizenhat esztendővel. Miért nem festette ön le inkább
 2       3|  házunknál nem szokás olvasni.~– Miért nem?~– Azért, mert aki hozzánk
 3       3|         talán abbahagyjuk már.~– Miért? Most jön a legérdekesebb.~–
 4       4|    kéziratát. Készen volt már.~– Miért címezted „Hétköznapok”-nak?~–
 5       8|          ment új menyecske, hogy miért szükséges neki a hozományból
 6       8|          Ez feszélyezte a nőt.~– Miért nem gyújt ön szivarra? Miattam
 7       8|      hogy hát „Mi nekem Hecuba?” Miért bántom én a Gyuricza Pétert?~
 8       8|   leányainak jó volt a papirusz, miért ne lett volna nekem jó a
 9      12|       Senkinek sem szabad tudni. Miért titkolják előlem?~Ah, az
10      12|      Elértette a menyecske, hogy miért sírok.~– „Jaj, lelkem, nagyságos
11      12|          a száján a titkot, hogy miért kellett az én idillemnek
12      12|       vagyok-e, vagy megőrültem. Miért átkozzák a mi házunkat?
13      12|          tömegtől előrehatolni. „Miért jönnek vissza?” – „Azért,
14      12|         szent atyám, én istenem! miért nincs itt az én fiam?”~(
15      13|     Azután azt is elmondta, hogy miért jöttek ide:~– Észrevettük
16      15|        Én már vettem észre, hogy miért csinál annyi kézjelzést.
17      15|         hadd mondjam én el, hogy miért kellett nekem éppen önt
18      15|     másik násznagynak a felesége miért nem volt ott.~Kényes kérdés!
19      15|          a második gyakorlatra: „Miért sír a kapitány?” – „Azért,
20      15| Ollendorftól azt kérdezni, hogy „miért sír a kapitány?”, s azzal
21      16|       akarod tudni az okát, hogy miért nem haladsz előre a tiszti
22      18|        te neved – férfi!” De hát miért hítt akkor ide?~Mért kergette
23      18|       most megérti ugyebár, hogy miért kértem, hogy látogasson
24      18|         Ollendorf szerint, hogy „miért sír a kapitány?”~– „Mert
25      18|   Három-négy esztendőn keresztül miért nem írt, bárcsak egy sort
26      18|        tíz férfi közül kilenc! – Miért kellett neki mindig, de
27      18|          Most már tudja ön, hogy miért kérettem, hogy jöjjön ide?
28      20|        is!~Most már tudtam, hogy miért pirult úgy ki az arca.~–