Fezejet

501      13|         ördögök vannak önnel? – mondám én – hogy a társaság előtt
502      13|            piac közepén lesz a máglya. Én egyenkint hajigálom a bankjegy-csomagokat
503      13|          emlékeit a lábaihoz dobáljuk. Én önnek azt a hímzett vánkost,
504      13|           kitűnően játszotta Othellót, én azonban nem játszottam Desdemonát,
505      13|           ünnepélytelenül elváltunk, s én visszamentem Bécsbe.~Útközben
506      13|              már értesítve volt erről. Én biztosítám felőle, hogy
507      13|                gyermekének nevezett. – Én a saját apai örökségemül
508      13|             szabadítva az ostrom alól, én is siettem vissza otthonunkba.
509      13|        vállalkozó szellemű leánya van.~Én csakugyan hozzákezdtem a
510      13|   ostromzárolás közötti boldog időt. – Én bécsi tartózkodásom alatt,
511      13|           Minden illúzióm oda volt. Az én hősömet is megtanultam közelről
512      13|     tudományában.~– Áh!~– Bizony „áh!” Én olvastam első Napóleon,
513      13|              mint amennyit kitalált az én hősöm azon feladatnak sikeres
514      13|           elskizzirozhatta magát. S ha én egyszer-egyszer szemére
515      13|             énelőttem esküdni szokott.~Én azalatt folytattam az építkezést,
516      13|             kérték az eladók. – Hát az én Bagotay Mukim is felhasználta
517      13|              letéti pénztárba, mint az én visszafizetett hozományomat.
518      13|             bankókat azon melegében az én kezembe juttatni; – de még
519      13|               Ilyen szalmaszál volt az én hozományom, amit a férjem
520      13|               szabadságát. Óh, nem! Az én hősöm nem plagiátor. Neki
521      13|                 bűne”, hanem az enyém. Én voltam az a cigányprímás,
522      13|            rajta keresztül megszökött; én vittem el a sürgönyt a magyar
523      14|             nem jó tanácsot adni; mert én annak mindig az ellenkezőjét
524      14|             kivert a szobájából; pedig én csak azért mondtam azt,
525      14|            könnyező hölgy veszedelmes!~Én nem siettem letörülni a
526      14|        palotában.~– Ez lehetett akkor. Én is próbáltam hasonlót. De
527      14|           asszonynál! Higgye el nekem. Én ismerem a magam nemét. Az
528      14|              csak a hit, a képzelet.~– Én bízom a nőm ígéretében,
529      14|           hogyan. Azt nem teheti, amit én tehetnék Bálványosiért,
530      14|                volt az, aki március 15-én a szabadságot proklamálta!
531      14|      honvédeket Buda ostrománál, hanem én.” Az ön bűnét nem veheti
532      14|               gondol ön? Ez az, amitől én legjobban rettegek. Én önt
533      14|          amitől én legjobban rettegek. Én önt jól ismerem. Ön nem
534      14|                hol bolyong titokban az én lelkem, messze a távolban;
535      14|               olyan nagyon. Nem vagyok én csábító démon. Semmi szavam
536      14|                a lelke parancsol. Hisz én sem akarok egyebet. Hiszi-e
537      14|        gondolkozom, önről gondolkozom. Én is azt kívánom, hogy ön
538      14|          lehetetlen. Hogy gondolhatnék én arra, hogy innen – Tardonáról –
539      14|              hogy repülni tudok.~– Hát én erre igen jó tervet tudok
540      14|              előjön szépen és megél. – Én mindig arra gondoltam, hogy
541      14|                  Titkáromnak nevezném. Én magam angol lady vagyok.
542      14|                meleg kézszorítást sem. Én önre nézve nem vagyok egyéb,
543      14|           ember lett volna belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most
544      14|              akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók céhmestere:
545      14|           gyermekeit megrontám lészen. Én meg nevetnék rajtuk, a potrohomat
546      14|       megtestesült paradicsomi kéj! És én huszonnégy esztendős voltam
547      14|          gondolat maradt a fejemben.~– Én itt maradok a hazámban –
548      14|              hagyom el azokat, akik az én szavamra keltek fel – ha
549      14|            fekszenek, fekszem közöttük én is. Kiveszem a részemet
550      14|                ön nagyon boldog ember.~Én e beszéd alatt folytattam
551      14|               beszél kegyed? – kiálték én fel egész indulattal.~–
552      14|            Hiszen most már, évek után, én is azt mondom, hogy jól
553      14|              meg ez a hírmondás.~Ha az én ledőlt bálványom fölött
554      14|                összenőhetett a fű, hát én mi vagyok akkor? Fába szorult
555      14|                Amint a dal közeledett, én is összepakoltam a táskámat,
556      14|              felejtsük el.~Ezt mondtam én.~– Hát beszéltünk mi valamiről?
557      14|               beszéltünk mi valamiről? Én nem tudom! – felelt rá a
558      14|                tájék; olyan szomorú az én lelkem.~Mint valami reménycsillag
559      14|                az ablakfénye, amelyben én tanyázom. A falu végén állt,
560      14|       lakószoba, azontúl a benyíló, az én hálószobám s egyúttal a
561      14|             nagy tűzrakás lobogott. Az én háziasszonyom, a szolgálójával
562      14|        Mindjárt készen lesz a vacsora.~Én beléptem a szobába.~A befűtött
563      14|              az erdőből kihallatszott.~Én azalatt azt a lelki tortúrát
564      14|            abban az időben. Ez volt az én megszabadulásomnak a záloga.
565      14|                levelét már meghozta az én „galambom”: „élet” és „szabadság”.
566      14|          gondoltál-e énrám azalatt?~Ha én erre azt nem felelhettem
567      15|         kettőnknek. Nőm művésznő volt, én meg író. S azt senki se
568      15|             örültünk, ha pihenhettünk.~Én – vesztemre – még lapkiadással
569      15|       szerkesztője és kiadója; mert az én nevem nem volt „rendőrképes”;
570      15|         rendőrképes”; hanem valósággal én írtam, én szerkesztettem
571      15|             hanem valósággal én írtam, én szerkesztettem a lapot,
572      15|                szerkesztettem a lapot, én korrigáltam, én csomagoltam,
573      15|               a lapot, én korrigáltam, én csomagoltam, én csirízeltem,
574      15|           korrigáltam, én csomagoltam, én csirízeltem, én küldtem
575      15|           csomagoltam, én csirízeltem, én küldtem szét az előfizetőknek
576      15|        előfizetőknek a példányokat – s én buktam bele a kiadásba.~
577      15|            bemutatta magát magyarul.~– Én Klatopil Vencel vagyok,
578      15|         uraságoddal; ha megenged.~Erre én széket akartam neki hozni,
579      15|                 s leült velem szemben.~Én felszólítám, hogy csak beszéljen
580      15|               beszéljen velem németül, én képes vagyok azon a nyelven
581      15|                társalogni.~– Nem! Nem! Én akarom magyarul beszélni. (
582      15|                     Akarok” – igazítám én helyre jóindulattal.~– Nem!
583      15|              akarom” határozott mód. S én határozottan akarom magyarul
584      15|             erősebb a grammatikánál.~– Én születtem Leutomischelben. (
585      15|               felé hajtá le az arcát.)~Én egy megfelelő mimikával
586      15|                célzó mozdulatot tett).~Én már vettem észre, hogy miért
587      15|                    Igenis: tizenegyen. Én magam voltam. (Föld felé
588      15|               érthetővé tette, hogy az én látogatóm felcsapott lovaskatonának.~–
589      15|                az okát megtudni.~– Hát én egész háború alatt voltam
590      15|         engedénk helyet mind a ketten. Én újra felszólítottam a látogatómat,
591      15|             törvényes viszony.~Erre az én dragonyos hadnagyom felállt
592      15|        pozitúrába tette magát előttem. Én is felálltam.~– Asszonyság
593      15|       násznagya lesz. Szégyenli magát.~Én rögtön kisiettem, hogy ajtót
594      15|              elképzelni.~Hiszen láttam én már az ő arcát hasonló körülmények
595      15|               tudta ön érteni, amit az én vitézem magyarázott? – kérdezé
596      15|            Hanem már most hadd mondjam én el, hogy miért kellett nekem
597      15|                összejövünk az életben.~Én meghökkenve kaptam föl a
598      15|             tudja a történetemet, hogy én a forradalom után Bálványosival
599      15|               kiment ön előtt is, hogy én egy idegent, egy katonatisztet
600      15|              okom volt elidegenedni az én hajdani hős ideálomtól.~
601      15|       vőlegényének az örömére, mint az én felvilágosításomra lettek
602      15|           csakugyan rendkívüli eset.~– Én már gúnyolódtam is vele –
603      15|               a szép asszony. – Tudja, én nem vagyok ahhoz szokva,
604      15|            hogy ő „fél éntőlem”. – „Ha én olyan gyáva volnék a katonai
605      15|           nohát elvesz. Sohasem láttam én ilyen katonatisztet.~Erzsike
606      15|          arcomon, hogy hát mit törődöm én mindezekkel. Én se nem kérdeztem,
607      15|                törődöm én mindezekkel. Én se nem kérdeztem, se nem
608      15|               esedezésig menő hangon – én mindezeket nem azért mondtam
609      15|                 törvényes gyámatyám.~– Én? Kegyednek gyámatyja?~–
610      15|               négy évvel idősebb, mint én.~– Nem a magam minőségéről
611      15|                 Azt hiszi kegyed, hogy én valami nagy pénzügyi tekintély
612      15|         megnyugodjam. Hiszen kaphatnék én önnél tapasztaltabb gyámot
613      15|                kellene folyamodnom; de én senkinek a zsarnokságát
614      15|          szemeket nyitva erre a szóra.~Én körülvakargattam a hajamat. (
615      15|               tisztelt főhadnagy úr –, én már sok mindenféle csodát
616      15|              fognak pénzért mutogatni.~Én azután kértem, hogy ha már
617      15|             megértetni a dolgot.~– Nem én magam csináltam ám ezt a
618      15|          jótálló. Még minorennis volt. Én csak írtam, írtam; mit tudtam,
619      15|                fizetést, a hitelezőket én örököltem utána. Azóta folyvást
620      15|          szigorú gondnokom, mert ha az én kezemben marad a pénz, akkor
621      15|        szálláson.~– Ön tudja jól, hogy én az ilyesmihez… (Láttam,
622      15|               Hogyan csúffá tett most!~Én mentettem magamat, ahogy
623      15|           volna ön ezt rám. Ha egyszer én az adósságait kifizettem
624      15|                Node sebaj. Visszahozom én még ide Klatopil Vencelt.~
625      15|         durcásan otthagyott.~Bántam is én. Nagy dolgom volt. Az újon
626      15|     címszalagok összecsirízelése is az én feladatom volt. A korrektúra
627      15|         Valóságos hittérítő. (Gondolom én azt, hogyan tud az Erzsike
628      15|             Bocsánat. Ez komoly dolog. Én a magam vallását éppen oly
629      15|              Mégiscsak jó fiú lehettem én hajdanában, amíg a szívem
630      15|                akadály le lett győzve. Én beváltam gyámatyának, Klatopil
631      15|                 Annyi szent igaz, hogy én az Erzsike nevét az asszonyom
632      15|              is volt, s az ott volt az én íróasztalom fiókjában. Még
633      15|              amikor már megnősültem. S én nem mondhattam azt, hogy
634      15|          seregek betörtek az országba, én is, előre látva az egyenlőtlen
635      15|           fölpuskázva, Móric öcsém?” – Én tragikus pátosszal feleltem
636      15|              magyar kormánytanácsnak.) Én mégis szerettem volna tudni,
637      15|              szóltak soha.~És eszerint én csak magamban voltam ott
638      15|               is tréfásan történt: „az én házisárkányom”. Pedig nem
639      15|             Előttem az még előny, mert én mindig úgy szerettem a hölgyeket
640      15|                 hogy azok beszéljenek, én meg hallgassak. Amíg a menyasszony
641      15|              Az őrnagy azonban csak az én irányomban volt kedélyes
642      15|               olyan tragice venni. Lám én is átestem rajta. Lássa,
643      16|               hatalmasságok között. Az én gyámoltjaimat ez csak annyiban
644      16|                a ranglépcsőn? – mondám én, kitalálva a feladott rebust.~
645      16|        kitalálva a feladott rebust.~Az én gyámfiam (öt évvel idősebb,
646      16|                 öt évvel idősebb, mint én) igen meg volt elégedve
647      16|             kedvben távoztak el tőlem.~Én azután minden hónapban kaptam
648      16|             vége van már – vigasztalám én.~– Vége bizony. De hát mit
649      16|             bizony. De hát mit nyertem én vele?~Itt a gallérjára mutatott.
650      16|    másodkapitány. Ez a hely most üres. Én vagyok a legidősebb főhadnagy.
651      16|                Főbe lőni való állapot.~Én komolyan intettem, hogy
652      16|              keserves idők alatt, arra én vissza sem merek gondolni.
653      16|           röpítettem volna az agyamba.~Én aztán igyekeztem őt megvigasztalni,
654      16|             avancement.”~Egyszer aztán én is meguntam a sok hazudozást,
655      16|               hogy „édes kamerádom, az én házamnál alkotmányos rendszer
656      16|                 a feleségem uralkodik, én pedig vagyok a »felelős«.
657      16|             vagyok a »felelős«. S hogy én minden héten eljárjak a
658      16|              az, hogy „édes főhadnagy, én egész más szférában élek,
659      16|               szférában élek, mint ti. Én végtelenül tisztelem a te
660      16|        tisztelem a te társaságodat, de én a te kollégáiddal nem tudok
661      16|                 hogy velem barátkozol. Én ingrata persona vagyok a
662      16|               írdogálsz, pláne, ha még én is szüntelen ott mulatok
663      16|      meghökkenté a barátomat.~– Hiszen én csak egy pohár puncsra hívtalak.~–
664      16|           ezredeshez: „Uram, exellenz! Én már tizenkét éve szolgálok.
665      16|             magát az italnak.” – „Mit? én? az italnak? hisz több esztendejénél,
666      16|                az a veres orr?” – „Ezt én a táborozás alatt szereztem
667      16|           rázta hitetlenül. – „No, hát én be fogom excellenciádnak
668      16|               egy évvel beírtad azt az én lovagias szavamra tett fogadásomat,
669      16|             mutatom meg az ezredesnek.~Én erősen húzódoztam ettől
670      16|              arannyal eszi az aranyat, én pedig csonttal rágom a csontot! –
671      16|                harmadik csillagot.”~Az én barátomat már ez az ígéret
672      17|               üstökös csillag, amelyet én láttam, volt az 1858-iki.
673      17|                eredménye az volt, hogy én egészséges tüdővel tértem
674      17|           napon ismét meglátogatott az én főhadnagyom; még mindig
675      17|            mert ez államtitok.~– Tudom én ezt régen.~– Honnan tudod?~–
676      17|          pénzét.~Majd elküldöm neki.~– Én azt mondtam, hogy „add át”.
677      17|                  Ez több mint bizalom. Én kívánom, hogy amíg én oda
678      17|         bizalom. Én kívánom, hogy amíg én oda leszek, járj oda hozzá,
679      17|                töltünk a pohárba.~– De én ismétlem, hogy semmiféle
680      17|              sóhajt, s azt mondja: „és én az övé lehettem volna!”~–
681      17|              sok temperamentuma van…~– Én bizony nem tudom.~– De én
682      17|              Én bizony nem tudom.~– De én tudom bizonyosan, hogy amint
683      17|               neked meg a versírás. Ha én egy nap lovon nem ülhetek,
684      17|               rá, hogy meglátogatod az én Erzsikémet, amíg én távol
685      17|    meglátogatod az én Erzsikémet, amíg én távol leszek. És vigasztalni
686      17|                foglalja el a helyemet, én képes vagyok előbb főbe
687      17|                kommüniké nem szolgált.~Én azonban egy sebesfutár barátságából,
688      17|                 Montebellóig üldöztük. Én könnyű sebet kaptam a homlokomon,
689      17|             tartalmát, de akkor meg az én levelemet fogja fűnek-fának
690      17|        fiacskám magad, tudod jól, hogy én nem vagyok féltékeny”.~Azonban
691      17|            életpárját vigasztaljam. És én nem tartozom az anachoreták
692      17|        testükben vele.~Elismerem, hogy én is olyan rossz ember vagyok,
693      17|                ember vagyok, mint más. Én sem vagyok jobb a Deákné
694      17|              vigyenek kísértetbe, mert én ott maradok.~Erősen kicsíptem
695      18|           nekem holnap duellumom lesz.~Én azonban elfoglaltam a pozíciót.~
696      18|          kijött.~– Be lehet már menni.~Én beléptem abba a szobába,
697      18|          céljára az idejövetelemnek.~– Én kegyedet hivatlanul is meglátogattam
698      18|            hogyan folytassam tovább? – Én arra számítottam, hogy majd
699      18|                zavarba hozott. Mármost én ezt mivel mulattassam? Az
700      18|       Észrevettem a visszás helyzetet. Én itt (szokásom ellenére)
701      18|              előtt honlétét? ha nem az én kedvemért?~Ohó! Tertium „
702      18|           jöttem kegyedhez most?~– Sőt én kértem, hogy éppen most
703      18|                igen komoly ügy, amiről én beszéltem kegyednek.~– Úgy
704      18|                tó.~– Nem? – ismételtem én elbámulva. – Kegyedet nem
705      18|            fölöttem; s azt hiszi, hogy én önt most valami kelepcébe
706      18|                bohóság az egész, az az én komoly ügyem. Hagyjuk ezt
707      18|              asszony! Az illik neki.~– Én azon voltam, hogy önnek
708      18|          számban a jó paprikás íze. Ma én akarok önnek olyan vendégséget
709      18|               a szobájában? – kérdezém én szigorú, bíráló hangon.~–
710      18|            vagyok rá kíváncsi – mondám én –, s nézegettem a kalapom
711      18|                a sétapálcám után.~– De én akarom, hogy tudja meg! –
712      18|                  Hagyjuk őket magukra.~Én úgy éreztem magamat, mintha
713      18|         zokogott.~– Mennyire szerettem én ezt az embert! milyen igaznak,
714      18|                ő volt a hibás; egyedül én. – Az ő vétke egyedül az
715      18|                  Az ő vétke egyedül az én bűnöm. – Eh! Bolondság. –
716      18|               Tanácsára van szükségem.~Én oda ültem mellé.~Erzsike
717      18|            Azóta, hogy „ő” eltávozott, én se társaságba nem megyek,
718      18|              nem lenne féltékeny. Erre én azt mondtam neki komolyan,
719      18|              neki komolyan, hogy amint én ismerem azt az embert, az
720      18|                más férfiért megcsalsz, én abban az órában meghalok.
721      18|                engemet kereső golyó az én szívemben”. – Irtózatos
722      18|          valami hideg borzongás. Mikor én nevetek, ő talán akkor a
723      18|              áll védtelenül, fázik. És én nem takarhatom be.~Egész
724      18|                 hogy megmutassam, hogy én is olyan erélyes vagyok,
725      18|               erélyes vagyok, mint ön. Én magasztaltam volna ön előtt
726      18|               az ön nejét, ön pedig az én férjemet. Ez lett volna
727      18|             férjemet. Ez lett volna az én ambícióm.~Félbeszakította
728      18|         főhadnagy után tudakozódnak. – Én kimentem hozzájuk a konyhába. –
729      18|             németül kívánt jó reggelt.~Én azt kérdeztem tőle, hogy
730      18|          elvett, csak alhadnagy volt.”~Én hirtelen megfogtam a kezét,
731      18|         hadnagynak a neje?” – kérdezém én az asszonytól.~– „Az vagyok.
732      18|              Született 1846. június 29-én. Törvényes szülött. Atyja:
733      18|               Most tudjuk már – mondám én –, hogy mi oka volt annak
734      18|                rizslevest.~– Köszönöm. Én sohasem veszek egy ételből
735      18|        sarkantyúcsont akadt a kezembe. Én odanyújtottam azt az Annának: „
736      18|           kettőnknek vagy egy férjünk! Én természetesen itt marasztottam
737      18|           tudom, hová lettek volna, ha én be nem fogadom. Már akkor
738      18|               Az asszonynak jó volt az én ruhám, a leány számára a
739      18|           alszik az anyjával együtt az én ágyamban, én magam meg a
740      18|        anyjával együtt az én ágyamban, én magam meg a pamlagon. –
741      18|                lehetne ebből csinálni.~Én kérdem: – „No te Anna, mondd
742      18|          köztársaságnak a történetét?”~Én: – „Soha hírét sem hallottam
743      18|               Soha hírét sem hallottam én szegénynek.”~Anna: – „Hát,
744      18|               ha meghaltak eltemették. Én odavaló vagyok. Az apám
745      18|               mint Debrecennek – vetém én közbe.~Erzsike folytatá
746      18|                Anna beszédét.~– „Mikor én tízesztendős leány voltam,
747      18|              az osztrák katonák. Mikor én tizenhat esztendős lettem,
748      18|       esztendős leánynak, hogyha hisz? Én is hittem. És őneki igazán
749      18|            végig a lengyel kaszások az én férjemnek a lovascsapatját,
750      18|             hogy tőlem búcsút vegyen.”~Én azt kérdeztem tőle: – „Te
751      18|              kötelékébe. Az apám sírt, én pedig örültem, hogy visszakaptam
752      18|            hogy szabad-e házasodniok.”~Én közbeszóltam: – „Ez a magyar–
753      18|            biztosítékul.~Erre pedig az én apám képtelen volt. Rajtam
754      18|    Magyarországon kitört a forradalom, én többé Klatopilról semmit
755      18|    lekaszabolták a csapatjával együtt.~Én bízvást felvehettem a gyászruhát,
756      18|                 Eddig szólt Anna, most én vettem át a szót:~– „Hogy
757      18|            szeretett!”~– „Annak megint én tudom a legjobb okát. Egy
758      18|             Klatopil adósság dolgában.~Én aztán megmondtam neki a
759      18|            jámbor teremtésnek, hogy ha én ennek most azt felelem,
760      18|              is, hogy megvannak; de az én fiókomban), hát akkor ez
761      18|               azontúl pedig énmiattam. Én megismerkedtem vele; nem
762      18|                teremtés ez az asszony!~Én aztán teljesen megnyugtattam
763      18|              azok már el is évültek, s én nem fogom azokat Klatopil
764      18|               szeretett Klatopiljához.~Én megtetéztem a szívességeimet
765      18|             baracklekváros tésztanemű. Én azt is szeretem.~Erzsike
766      18|               Most következik a próza. Én ezután a kellemetlen felfedezés
767      18|             tért foglalnak el.~– Nohát én erre azt feleltem, hogy: – „
768      18|                 Ilyen jószívű emberben én nem hiszek. Inkább elhiszem,
769      18|            Klatopil szívéről beszéltem én, hanem a magaméról”.~„A
770      18|           kínos ügy elintézésére, hogy én azt a biztosítékösszeget,
771      18|             boldog az esküdt férjével. Én magam pedig majd el tudok
772      18|                  ezzel, végzé Erzsike.~Én nem állhattam meg, hogy
773      18|           arcát eltakarva, másikkal az én kezemet szorítva erőszakosan.
774      18|          erőszakosan. Kicsi híja, hogy én is együtt nem sírtam vele,
775      18|              tanácsolt, vagy azt, amit én magam gondoltam ki?~Nehéz
776      18|               valami középút? – mondám én.~– Hátha rátalálnánk. –
777      18|                   Hátha rátalálnánk. – Én azt tanácsolom, hogy ne
778      18|             tojása. Tehát várni fogunk én is, Anna is, amíg a háború
779      18|           Azután engemet fogott elő az én barátom, a doktor.~– Hát
780      18|       homeopathice.~Az orvossal együtt én is eltávoztam.~Mikor kiléptem
781      18|              kíváncsi asszonyfejekkel. Én aztán bérkocsiba vágtam
782      18|           Ilyen furfangos fickó voltam én, amikor még a sasok ki nem
783      19|           ügyvéd közbenjárásával és az én gyámi helyeslésemmel aztán
784      19|        lakóházat, szép kerttel együtt. Én egészen meg voltam ezentúl
785      19|              adta, hogy nem cselekszi.~Én aztán közel négy esztendeig
786      19|               titka nálam volt letéve: én voltam az orgánuma a „comité”-
787      19|         legfényesebb neve volt írva. – Én azt minden aggodalom nélkül
788      19|               utóbbiak csehek valának.~Én aztán tartottam az areopag
789      19| közcsendháborításért lettünk elítélve. Én és a grófom ablakokat vertünk
790      19|                a tisztelt olvasó, hogy én most ebből az alkalomból
791      19|              kilincset a kezébe, akkor én nem tudok dolgozni. Utoljára
792      19|            Láttam a szemeiből, hogy az én sorsomat akarja gyászolni.~
793      19|            olyan étvágygerjesztő volt.~Én bizony örültem neki, hogy
794      19|      megtartotta ön a jókedélyét, mert én igen komoly dolog miatt
795      19|         appartement-nal van ellátva.~– Én azért jöttem önhöz, hogy
796      19|              hogy bejelentsek valamit. Én folyamodtam a gyámi hivatalhoz,
797      19|                Hát ugyan micsoda?~– Az én vőlegényem egy derék, kitűnő
798      19|    huszonötezer forintokra?~– Elmondom én azt önnek mindjárt. De egy
799      19|                hogy „az sem lesz baj!” én azonban kihúztam az íróasztalom
800      19|             cuique!” Ez a mondása. Óh, én igen sokat tanultam már
801      19|              Azt félig-meddig tudom.~– Én pedig igen buzgó templomba
802      19|          Dávidnéi!~– Ne űzzön gúnyt az én kegyességemből! Ézsaiás
803      19|                 A bizottság üléseit az én házamnál tartotta; nekem
804      19|             lenni. Cigány nélkül pedig én nem táncolhatok. – Ki húzza
805      19|             kesergőt”? – „Majd elhúzom én!” – „Ah, haha! Az nem jó
806      19|              bejönni. Addig nem mert.~(Én közbeszóltam: – Alighanem
807      19|      közbeszóltam: – Alighanem ismerem én ezt a kegyed Ézsaiását.
808      19|             Valószínű, hogy ő volt az. Én aztán ott marasztottam őket
809      19|              még szójárásból sem mond.~Én aztán az „áldás békesség”
810      19|               Olyan rossz hírben állok én?~– Én nem mondtam, hogy
811      19|               rossz hírben állok én?~– Én nem mondtam, hogy a ténsasszony
812      19|             bocsát meg az eklézsia. Ha én jövök hírbe, engem kihordanak
813      19|              kánoni hibába? – kérdezém én tőle.~– Soha! – viszonzá
814      19|               új dolog ugye? – szóltam én közbe – ami még nem volt
815      19|                bevallani!)~– „Unikum!” Én pedig erre a szóra megfogtam
816      19|           szorítását. Ön őszinte volt, én is az leszek. Ön nem közelíthet
817      19|               agg eb, ki megállja”. És én nem vagyok olyan ember,
818      19|          vagyok olyan ember, mint más. Én nehéz természetű ember vagyok.
819      19|              feleségeik kikapásait. Ha én a ténsasszonyt feleségül
820      19|               de nem is torkoskodik! – Én nem ismerem a tréfát. –
821      19|         törökmeggyfa pipaszárat? Ha az én feleségem lesz, s én magát
822      19|                az én feleségem lesz, s én magát valami csalfaságon
823      19|          valami csalfaságon kapom, hát én összetöröm ám ezt a törökmeggyfa
824      19|               Lássa, édes tensasszony, én ismerem ám magának azt a
825      19|                Ha megtörténik az, hogy én kegyedet valami rakoncátlanságért
826      19|              engem a feleségem elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban
827      19|              emberi társaságból. Pedig én nagyon meg vagyok elégedve
828      19|                Megélek tisztességesen. Én ezt mind nem tehetem föl
829      19|                föl egy kártyára.”~Erre én egy nagyot mondtam:~– Hát
830      19|              hoz: huszonötezer forint. Én ezt az egész összeget lekötöm
831      19|                az Ézsaiás? – kérdeztem én Erzsikétől.)~– Háromnapi
832      19|           meggondolási határidőt kért. Én rögtön idesiettem önhöz,
833      19|         helyesli az elhatározásomat?~– Én is szeretem az igazmondást,
834      19|            törökmeggyfával, mert ahogy én ismerem a kálvinista rektor
835      19|           azzal otthagyott; elszaladt. Én pedig nagyot sóhajtottam.~–
836      20|                sohasem vétett nekem, s én sem vétettem neki soha;
837      20|       buktassam meg a választásnál. És én azt a derék embert megbuktattam,
838      20|             Elhitette velem, hogy most én vagyok a leghírhedettebb
839      20|                az élénk kereslet. – És én minderre büszke voltam.~
840      20|               az nagy munkájába kerül.~Én sohasem tartom jónak valakitől,
841      20|           nekem jó tanácsokat adott, s én voltam az, aki azokat sohasem
842      20|             mégis titkolni való?~– Az. Én azzal a gondolattal járok-kelek,
843      20|              szép csöndes kies helyen. Én oda el szoktam járni, mikor
844      20|           templomból, azt hiszem, hogy én is az Istennel beszéltem.~
845      20|              is az Istennel beszéltem.~Én elgondolkoztam, hogy mi
846      20|           barátném! Azt tudja ön, hogy én protestáns vagyok. Mint
847      20|               minden más vallás iránt. Én senkit sem biztatok hitének
848      20|               nyugalmát veszíti el; de én a lelki nyugalmat.~– Édes
849      20|             nyugalmat.~– Édes Erzsike! Én meg tudom érteni, hogy egy
850      20|               fel engem? Kinek mondjam én el azt, ami belül kínoz!~
851      20|                csak! majd megtréfállak én téged. Meghalok!”~– Ön igazán
852      20|                 Ön igazán elfogadná az én gyónásomat?~– S fogadom
853      20|                   Legalább addig, amíg én életben vagyok. Azután nem
854      20|             adja rá?~– Barátném! Ez az én keblem egy kriptája az eltemetett
855      20|                  Meggyónom önnek, hogy én „meg akarom ölni az uramat!”~
856      20|                azt mondaná önnek, amit én, hogy szálljon Istenhez
857      20|              van egy elbeszélése, amit én még leánykoromban olvastam,
858      20|              utól nem bírja érni, amit én szenvedek. Gúny, megaláztatás
859      20|                 Annyit megtudott, hogy én a kolostorhoz többször ellátogattam;
860      20|           hallom a nótáját: – „Hej, az én rózsám a barát! Tartja a
861      20|               Jól van! Hát az, amit az én kicsúfolásomra tesz, az
862      20|         harangszava áthangzik hozzánk, én önkéntelen összeteszem a
863      20|               a kést a szívébe döfjem!~Én csitítottam a felindult
864      20|    gyógykezelés kell.~– Édes barátném. Én nem tudom a kegyed férjét
865      20|               Hm, hm. Ön nem ismeri az én bajomat. Azt gondolja, az
866      20|           hanem ez itt ni. Olvassa el.~Én a recipén e szót olvastam: „
867      20|            Tízszeresen csak elég lesz!~Én elszörnyedve ragadtam meg
868      20|                nekem pedig a lelkemet? Én valahányszor rád gondoltam,
869      20|               felejtsen ki ezután sem. Én is megtanulok imádkozni.
870      20|           tudja, csak a jóságos Isten!~Én aztán nagy nehezen elhagyattam
871      20|         ismerkedem meg vele. Talán, ha én hatok rá, ő is fog engedni
872      20|                fejbólogatva fogadta az én tengerszemű hölgyem. Annyi
873      20|               is visszanyerte volna az én szavaim hatása alatt az
874      20|                Ah, nem! Hiúság! Nem az én szavaim tették azt. – Valami
875      20|              bosszúálló Jehovára, hogy én felkapom a vadászfegyverét,
876      21|               mosolygott a jövendő. És én itt maradtam.~Alig találkozom
877      21|          Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak vétkednek