Fezejet

  1       1   |                virágoskert a vízfenék. S e virágoskertnek nincs élő
  2       1   |            kopoltyúval, két békalábbal s lomha halfarkkal. Ez is
  3       1   |             elejtett legyezőt felvenni s amellett az arcot a hölgy
  4       1   |            szenvedett a terem közepén. S hozzá még ki is kacagta.
  5       1   |              is a szeme közé nevetett, s rendesen az ellenkezőjét
  6       1   |           ezüstös hintórul, amin járt, s hogy előkelő, azt lehetett
  7       1   |          nagyságos asszonynak címezte, s a „vármegye urai” is kezet
  8       1   |          minden táncleckén jelen volt; s kívüle még eljött a nagynénje
  9       1   |              másik kettő úgyis vigyáz. S aztán mind a három egyenkint
 10       1   |        többé-kevésbé komoly szándékúak s rang és kvalitás szerint
 11       1   |               is szépségnek tartatott, s a legjobb táncosnő hírében
 12       1   |              már veszedelmesen felnőni s négy-öt esztendő múlva versenytárs
 13       1   | tekintetváltásból, egy kézszorításból, s aztán „szétszólják” őket.~
 14       1   |         frissítőt legelébb megízlelni, s ahogy alapos történetbúvárok
 15       1   |                csárdásfigurát táncolt, s a tour de mains-nél a vizaví
 16       1   |              egész terem meghallhatta, s mikor kacagott, a két kezét
 17       1   |                jöttek nagy leányok is; s a nagy leányokkal nagy legények.
 18       1   |          Erzsike par l’And. Valsez la!~S azzal karon fogott, odavezetett
 19       1   |      Erzsikéhez, kezembe adta a kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az akkori
 20       1   |          leemelkedett és süllyedezett, s mentül gyorsabban perdült,
 21       1   |                elkerülhetetlen bukást, s hogy a táncosnémat megmentsem,
 22       1   |            fodrai közül egy gombostűt, s leguggolva elém, nagy hirtelen
 23       2   |                Párizsban is kinn járt, s igen „jó parti”.~Bosszúból
 24       2   |              ittam volna egy világért, s asszonyt még csak a szemeimmel
 25       2   |               járhatja, vagy tizenhat. S mind a harminckettőnek össze
 26       2   |        tíz-tizenkét taktust eljátszik, s aztán öt percig abbahagyja.
 27       2   |             tudta (ugyan mit tud hát?) s amint a jelző zene megszólalt,
 28       2   |              ölre kapta a táncosnőjét, s elindult vele keringeni,
 29       2   |               aztán a zene abbamaradt, s ők ott találták magukat
 30       2   |       táncolnak; leültem egy szögletbe s a meghívójegyemnek a hátlapjára
 31       2   |       életunott, blazírt fiatalembert, s azokkal együtt vitatkoztam
 32       2   |            mint hogy igenis nem félek, s ha megengedi, nagy örömömet
 33       2   |                úrnő elérté az öngúnyt, s kegyes volt azt neutralizálni
 34       2   |               táncosnőjét hazakezelte. S egyúttal művészi minőségem
 35       2   |                  kiáltá az asszonyság.~S ugyanazon rikácsoló hang
 36       2   |               Ezenben kinyílt az ajtó, s kijött rajta az inas, az
 37       2   |            megszólításokat osztogatja, s aki oly becsmérlő válaszokat
 38       2   |                az inasnak a kezefejét, s e kihágásért megfenyítésben
 39       2   |                a rézkalitkája ajtaját, s egyszerre csak ott termett
 40       2   |         spanyolnád végét erős csőrével s alig adta vissza; ellenben
 41       2   |                    Add ide a fejedet!”~S erre a szóra a félelmetes
 42       2   |               a furcsa háromujjú lábát s a mutatóujjam körül fonta
 43       2   |          lábával is átfogta az ujjamat s engedte magát az asztalról
 44       2   |              hazavittem a kalickájába, s rátettem a függő karikájára,
 45       2   |             Valóságos háromlábú állat. S onnan egy mély bókot csinálva
 46       2   |              meglátni?~– Hát így ni. – S azzal felcsíptette a szemüvegét
 47       2   |             sokan körülkönyökölhessék, s aztán dirigálhassanak, hogy
 48       2   |              haja magától langos volt, s aranyzománcba játszott,
 49       2   |      keskenyítve a legsimább homlokot, s ingerkedő huncutkákat nyújtva
 50       2   |     visszaadtam, egyet villant a szeme s kárbaveszett az egész munkám. –
 51       2   |               látni ennél a buste-nél. S egy festőnek joga, sőt kötelessége,
 52       2   |        megköszöntem az önfeláldozását, s mondám neki, hogy mármost
 53       2   |            leány felállt a karszékből, s odajött a hátam mögé.~Megnézte
 54       2   |                mögé.~Megnézte a képet, s a szemembe kacagott.~– Ön
 55       2   |        elnéztem önt, amint itt babrál, s folyvást látok önön valamit,
 56       2   |            Azután felemelte a kezemet, s a gombostű fejét a lángra
 57       2   |               kerekre fel volt nyílva, s lefelé fordított szivárványaival
 58       2   |         kezemről a kiégetett szemölcs, s maradt a helyén egy lencsényi
 59       2   |              kezemet az írásra teszem, s mikor sokáig elnézem azt
 60       2   |              amilyennek akkor láttam – s aztán annak további változatait,
 61       3   |       költemények egy szép leányhoz.~– S megkapta azt a leányt?~–
 62       3   |              szedi, végül kosarat kap, s akkor előáll ezzel a kosárral,
 63       3   |           mindjárt elpityeredem rajta, s aztán vörös lesz az orrom.~
 64       3   |               sem volt még feltalálva, s alig emlékezem rá, hogy
 65       3   |           ennek a történetnek az eleje s mi lesz a vége. Ön már tudja?~–
 66       3   |               a legapróbb részletekig; s mikor leülök azt leírni,
 67       3   |                kiver a gondolataimból, s egy „szervusz” szó szétfújja
 68       3   |              újra vissza nem fordulok, s a feltalált nádkunyhóról,
 69       3   |             hozzákötött pókfonalaimat, s a magány lakóinak ismerős
 70       3   |              kertünk kis fagunyhójába, s ott senkitől nem háborgatva,
 71       3   |               az ember a kezébe fogja, s aztán megy magától a papiroson.~–
 72       3   |                le; majd én mellé ülök, s nézem, hogyan ír.~Azzal
 73       3   |                 mert a szemeit lesüté, s halkan rebegte:~– Attól
 74       3   |               kegyed előtt.~Elértette, s nagyot nézett rám.~– Ön
 75       3   |              kenyérrel dúsan lakomázom s a szalmaágyon édesen alszom.~–
 76       3   |          templomot épít is a számomra, s odatesz oltárkép helyett,
 77       3   |        angyallá, akit igazán szeretek. S én is tudnék boldog lenni –
 78       3   |             üdvösségről a szalmaágyon!~S ezzel végigvetette magát
 79       3   |           tulere!~Nem! Én akartam így! S ha még egyszer visszatérhetnék
 80       4   |                voltam a nagyúri háznál s jour fixeik rendes látogatója
 81       4   |               mert a zenéhez nem értek s nem tudom, mi különbség
 82       4   |              Terezina Tua kisasszonyok s szilajon korbácsolni a nyirettyűvel,
 83       4   |      kegyetlenül csapkodott a húrokra, s mikor vége volt a játéknak,
 84       4   |            beszaladtam az egész várost s minden ismerősömnek megmutogattam
 85       4   |           személyesíté a magistratust, s a vármegye részéről ott
 86       4   |          üdvözlő szónoklatokat tartani s virágcsokrok voltak szép
 87       4   |            nagy urakat szónoklatostól, s odarohant hozzám, kurta
 88       4   |                hítt az igazi nevemen), s azzal a félköpönyegével
 89       4   |          félrecsapott egy mellékutcába s úgy kerültünk el a mi házunkig,
 90       4   |              mindvégig Petrekovics!” – s kezet csókolt az anyámnak.
 91       4   |                bátyám, az Eszter néném s a sógorom, Vály Ferenc tanár.~
 92       4   |          korban akármilyen jó barátnál s akármilyen nagy férfiúnál
 93       4   |           két-három órakor kerül haza, s akkor elkezd dalolni; én
 94       4   |                tőlem tizenöt forintot.~S azzal Petőfi leszámlált
 95       4   |               regényeinek ő a kiadója, s Nagy Ignác ajánlani fogja
 96       4   |             veszedelmes vetélytársát – s éppen ezért elő fogja adatni
 97       4   |               állást kellett foglalni!~S én másnap Petőfivel csakugyan
 98       4   |             háznál; a szülők engedtek, s a pap összeeskette az egymást
 99       4   |               zsákokkal volt megrakva, s melynek a rúdja mellé két
100       4   |             akik szürke darócöltözetet s a lábaikon húszfontos láncokat
101       4   |           Deputáció menesztetett hozzá s annak, természetesen, én
102       4   |       kiegyenlíté a minapi megbántást, s én ismét visszakerültem
103       4   |               patvaristaságom véget ér s át kell lépnem a jurateriába.
104       4   |               fogadjon fel jurátusnak.~S minthogy a tél is közeledett
105       4   |           minthogy a tél is közeledett s énnekem olyan messze, idegen
106       4   |               minden ember körülfogott s iróniás magasztalással kérdezte
107       4   |             pedig az utcára kikerültem s visszanéztem az elhagyott
108       4   |                vasárnapra van kitűzve, s ma még csak kedd van. Ha
109       4   |              bejön az anyám a szobámba s azt kérdi tőlem, „hol voltál,
110       4   |                a nagyságos asszonyhoz, s elmondom neki, hogy mi történt
111       4   |             délben már gőzhajón ültem, s harmadnap reggel megérkeztem
112       4   |                Csokonai-mentét viselt, s hozzá kurta carbonári köpönyeget,
113       4   |               aminőből paplant varrnak s ráncba tűrt magyar csizmája
114       4   |           rózsaszín bélésű bő ujjakkal s nagy zöld köpönyege eléggé
115       4   |   fecskefark-szárnyakkal, fél szemüveg s a bajuszát támogató hegyes
116       4   |              talált ki a maga számára. S mindezt a quodlibetjét a
117       5   |             Albert a Jules Janinunk. – S az iskola könnyen veszedelmessé
118       5   |            mint e hal-merev szemekből. S az a beteg hang hirdette
119       5   |              első regényemet kiadásra, s ád nekem érte háromszázhatvan
120       5   |       kegyetlenül bánt a művészekkel), s kapott az új munkatárson.
121       5   |              szeretetreméltó csemete”. S fényes jövendőt jósoltam
122       5   |         újdonatúj házban egy szállást, s ott volt nekem egy szobám,
123       5   |             osztotta felháborodásomat, s azonnal sietett a városkapitányhoz
124       5   |     városkapitány, futtatá a biztosait s másnapra át lett a virágoskert
125       5   |              tábornak az artilleriája. S ilyenek voltunk hárman,
126       5   |            hogy a félvilágot beutazta, s a magas köröknek és a külföldnek
127       5   |      házasságokat előre jelezni tudta, s a divatról igen szakavatott
128       5   |               tartott; matinéket adott s azokon az arisztokrácia „
129       5   |              volt: a közönség tombolt, s maga Horváth Lazi, a proszceniumpáholyban,
130       5   |                kifogyott a műszavakból s a „Pesti Divatlap”-ot szerkesztőjével,
131       5   |                 Pisztolyra verekedtek, s mind a ketten igen bátran
132       5   |               én ellőhetném a lábadat, s aztán én csúfolhatnálak,
133       5   |        csúfolhatnálak, hogy te sánta!” S ezzel kilőtte a levegőbe
134       5   |     közvélemény asztalának” matadorait s egy nyilatkozatot íratott
135       5   |         alapítanak egy saját orgánumot s abba dolgoznak. Tízen írtuk
136       5   |            csak ígérnek, de nem adnak, s aztán nagyon magasra tartják
137       5   |            átvették az „Életképek”-et, s a kiadó, Heckenast Gusztáv
138       5(1)|              hajnal derült az orrán.” ~S ezt Nagy Ignác magára vette.~
139       6   |               nemzedékénél újoncozott, s fel is fedezett egy fiatal
140       6   |               a közvélemény asztalához s még egy pár vendéget is
141       6   |                az egyik fog vele lőni, s ha ez nem talált, átadja
142       6   |             talált, átadja a másiknak, s ez lő vele vissza?~– Igenis.~
143       6   |          felkölté.~Sietve felöltöztem, s vágtattam a Pilvaxba. A
144       6   |                határozottan elleneztem s pártját fogtam az írótársnak.
145       6   |              két bajtársam eltávozott, s azt mondám neki:~– Kedves
146       6   |              két centiméter hosszúságú s négy milliméter mélységű
147       6   |                aztán bekötötte a sebet s a sértett becsület tökéletesen
148       6   |             két kálvinista lelkész is, s azok közül az egyik felköszöntött,
149       6   |         Példálózás az atyám hivatalára s az új színdarabomra.) Ez
150       6   |              alkotmányt védett valaha, s ez a pecsétnyomó örök időkre
151       6   |              állást vívni ki magamnak. S íme, másfél év telt le,
152       6   |                íme, másfél év telt le, s mindez megvan. Szerkesztő
153       6   |               én a nemes embereket is. S ez is „Dei gratia”.~Azt
154       6   |               az egész világ az enyém, s ahová belépek, a diadal
155       6   |            szabászcég remekelt rajtam, s a lábamon fénymázos cipő
156       6   |               fodrász szedte csigákba; s most már nyalka, kipödrött
157       6   |              Benne van az a szemekben, s gyakorlott kardvívók még
158       6   |           fessebb volt, mint az enyém. S milyen biztos fellépése
159       6   |           mertem szorítani Erzsikével, s ő már le is térdepelt előtte,
160       6   |                 ahol makaót játszanak, s annak Muki állandó látogatója.~–
161       6   |               jársz oda! – mondá Muki, s ezzel kicsinylő lenézését
162       6   |       megtaláltam az okosabbik eszemet s azt mondtam, hogy gratulálok
163       6   |              Gyuricza Pétert a gyepre, s csak egyszer a Gyuricza
164       6   |               az asztalról az arcképet s feltartá azt magasra, úgy,
165       6   |               velem kikötni? Te poéta!~S azzal nekem veté magát,
166       6   |           betörni. Erzsike sikongatott s felmenekült az ablakzsámolyra.
167       6   |               aztán én nekiveselkedtem s úgy teremtettem le a Mukit
168       6   |                a nagy birkózási zajra, s nagy volt a megbotránykozásuk,
169       6   |               a földre, a lábaink alá, s valamelyikünknek a sarka
170       6   |               elkezdek a házhoz járni, s még elrontom a jó házasságot.)~–
171       6   |        javítani otthon, magamtól is. – S azzal eltettem azt a zsebembe. –
172       6   |         Erzsike azonban utánam futott, s az ajtóban utolérve, megfogá
173       6   |              óra múlva a gőzösön ültem s néztem az elmaradó füstöt,
174       7   |              Petőfitől tanult angolul, s aztán ebéd fölött (amit
175       7   |      valamennyi akkori elbeszélésemet. S ezek akkor tetszettek. Akadtak
176       7   |                már álom, ébren látjuk. S ott leszünk az elsők között.~
177       7   |            magamon a Dejanira-köntöst, s aztán kiszaladni a nép közé,
178       7   |                magam kis boldogságával s nem futok a hír holdvilága
179       7   |            királyi táblai ülnök volnék s magam is nagyokat nevetnék
180       7   |                 Fogd ezt a „Honderűt”.~S kezembe adja az ellenséges
181       8   |          lehetett látni az én ajtómra. S azon a szálláson Laborfalvi
182       8   |          arcképemmel levén elfoglalva; s aztán, hogy az alkalmatlankodó
183       8   |         barnapiros volt a napsütéstől, s valami dévaj ördögöcske
184       8   |             lesz nekem itt is – mondá, s azzal leült a ládámra; a
185       8   |             igen komoly ügy rám nézve, s amiért ide jöttem önhöz: –
186       8   |                 a leányok a vőlegényt, s kénytelenek mind azt mondani
187       8   |         kilépve szétnéztem a sokaságon s azt gondoltam: „ugye, irigykedtek
188       8   |                 nénikéjének” nevezett, s saját maga után tudakozódott
189       8   |            levetette magát a pamlagra, s olyan bolondokat beszélt,
190       8   |              erőt vett rajtam az álom. S álmodtam őrült dolgokat.
191       8   |               főkötőjére kötött kendőt s tovább beszélt:~– Dél volt,
192       8   |          micsoda világrészben vagyunk, s minő összeköttetés áll fenn
193       8   |              vele együtt a kanapé alá, s hogy erre nem álltam rá,
194       8   |            elkezdett keservesen sírni, s a pisztolyát követelte tőlem,
195       8   |      mosdótálat; megmosdattam az arcát s egypárszor bele is buktattam
196       8   |              szerencsésen magához tért s fel engedte magát szedni
197       8   |                Egy korsó vizet kiivott s attól kinyíltak a szemei.
198       8   |              voltak ma, mint a pucoké, s először vettem észre, hogy
199       8   |       Elhullottak, ő maradt a győztes! S aközben akkorát ásított,
200       8   |             kéjkiváncsi, torz pofáknak s azok között az én ábrándomat,
201       8   |         takarómat magam körül burkolva s kifutottam a szobaleányom
202       8   |           mikor belefáradtam a munkába s a gondolataimat el akarom
203       8   |               készültünk nászutazásra, s azt sem járják meg pénz
204       8   |           vajon, mi lesz ennek az ára. S mondhatom, hogy a számításom
205       8   |           elmondta azt a Muki maga is, s egész őszinteséggel megismertette
206       8   |         visszakerültünk megint falura; s a sok zajos mulatság, kacérkodás,
207       8   |                ismét egyedül lehettem, s az árokpartról teleszedhettem
208       8   |             Volt neki ménese, gulyája, s erre az utóbbira különös
209       8   |            hájtól fényes tekercsekben, s aztán az a napba néző tekintet,
210       8   |       gyolcsruháját lobogtatja a szél, s mikor felemeli a karját,
211       8   |           lesüté a szemét restelkedve, s azt felelé:~– „Igaz.” – „
212       8   |               a másikra vetve a szűrét s a bajuszát kétfelé törülve,
213       8   |              reggel ismét lóra kapott, s magával szólítva az agarait,
214       8   |               az árokparton a tarlóra, s aztán nekiindultam gyalog
215       8   |               Jézus Máriát!” kiáltott, s kiejté kezéből a fatálat,
216       8   |              kevert nagy főzőkanállal. S amint én a szobaajtó felé
217       8   |              azzal belöktem a kamrába, s rázártam az ajtót. – Azután
218       8   |                magam ruháit levetettem s felvettem az övéit rendre.
219       8   |             fazekat a szakajtókendőbe, s elindultam vele a karám
220       8   |              is bedugtam a kendőm alá, s magammal vittem.~A karám
221       8   |           felkapaszkodva a „látófára”; s mikor megpillantá a tarka
222       8   |               asszony” a gulyástanyán!~S ezt egész büszkeséggel mondá.~
223       8   |              nehogy megrontsa az urát.~S aztán nem sokat vesződnek
224       8   |       vesződnek a csillagvizsgálással, s a világ ezer bajával sem
225       8   |              eléje a kihúzott parazsat s pontban eltalálni, mikor
226       8   |          kemence száját újra kibontani s a kenyereket kiszedni. Ez
227       8   |              elővenni a tilolt kendert s hozzáfogni a gerebenyezéshez,
228       8   |      hazajönnek nagy röfögve estefelé, s követelik a moslékot.~–
229       8   |                Már akkor is az volt. – S hogy időközben megtanultam
230       8   |               aki az orgiából tér haza s azt hazudja, hogy konferencián
231       8   |               Megutáltam a parfümöket, s vágyom a bűz után. Nincs
232       8   |           túltegyen egy tehénistállón; s a híres „Hamilton-ágy”,
233       8   |            demokrácia elveit a szegre, s összeszedem a hajdúimat,
234       8   |                rajtahajtok a gulyáson, s úgy eldöngettetem, ahogy
235       8   |       eldöngettetem, ahogy csak illik, s kidobatom az egész hivatalból;
236       8   |               a lovam nyeregkápájához, s úgy hurcolom haza a kastélyomba!
237       8   |           volna velem? A ló mellé köt, s korbáccsal ver hazáig? Akkor
238       8   |                 nyakon kapta az ispánt s úgy kidobta a házból, mint
239       8   |                odaugrottam a Péter elé s azt mondtam neki: „no, hát
240       8   |               seregből a nagy vén bika s nekirohan a gazdáját szorongató
241       8   |             fejünkről azt a csapást.~– S ki volt az a jó barát?~–
242       8   |               szakállnak a viselője? – S ezzel gonosz mosolygással
243       8   |        negyvenezer parasztnak az élén, s kezdik az új Dózsa-háborút.
244       8   |            komornyikjának a ruhájában, s az országból is kifutott.
245       8   |     Magyarországon nincs Dózsa-háború, s visszatér újult erővel);
246       8   |              senkit sem talált otthon, s az ajtóra szegezte az idézést.
247       8   |           Vigyen benneteket az ördög!” S megyünk a bíróhoz.~(Most
248       8   |             ajtóról a hivatalos írást, s a kis szolgálótól beküldtem
249       8   |                 az én választottammal, s leszek, amint már eddig
250       8   |               a kiváltságos ipszilont, s most szimpla „i”-vel írja
251       8   |               Gyuriczának egy pusztát, s ott leszünk önálló birkások.~
252       8   |           kapok tőle egy krajcárt sem, s többet be ne merjek lépni
253       8   |               hogy nem nyomja a fejet, s megkönnyíti az egyensúlyozást.~–
254       8   |       megkönnyíti az egyensúlyozást.~– S kegyed is úgy tett?~– No,
255       8   |               szegény ember leányáért. S tulajdonképpen az a hetivásárra
256       8   |               belvizek mind kiáradtak, s valamennyi kaszáló, legelő
257       8   |             sík tengerré változott át, s nekünk azon kellett keresztülvádolnunk.~–
258       8   |              utat az asszonyok mind.~– S kegyed is nekivágott ennek
259       8   |           faluba, négy órai kerülővel, s a töltésen térdig érő sár
260       8   |           szúrja az embernek a talpát, s piócák sincsenek.~– Nem
261       8   |                 felhúztam a csizmámat, s mentem vajt és túrót árulni
262       8   |          utcára, egy piacra szolgál.~– S nem ismerte önt fel valaki?~–
263       8   |          dohányt, beleraktam a vékába, s azt megint a fejemre téve,
264       8   |                úton, amelyen jöttem.~– S ezt többször is megtette
265       8   |         hozatott a Dunáról az árvízre, s mikor én megindultam a gázoló
266       8   |      Kicsavarták a kezükből az evezőt, s úgy hagyták ott őket a víz
267       8   |            mennyit eltrécselek én itt, s mégsem jutok az elevenjére.
268       8   |                aztán naiv enyelgéssel, s odaállt a hátam mögé.~Hanem
269       8   |           leheletét éreztem az arcomon s a szívének a dobogását a
270       8   |           eszembe a kliensemnek a neve s egészen más szavak jöttek
271       8   |           szórakást is eltévesztettem, s írtam olyan stílusban, mint
272       8   |               ajkai szét voltak húzva, s összeszorított két fogsor
273       8   |              Ezt én a tükörből láttam. S annak a tükörnek az a sajátsága
274       8   |                szeretői vérét kiszívja s a holtakat táncolni viszi.~
275       8   |               levelet, hátrafordultam, s odanyújtottam azt neki.~–
276       8   |            Erre aztán elnevette magát, s eltolta magától a levelet.~–
277       8   |                Sándor ügyvéd uraknak”, s odaadtam a kezébe.~Csak
278       8   |               a négy szegletnél fogva, s folyvást azt az arcképet
279       8   |           levelemet a nagykendője alá, s őszinte, meleg hangon rebegé:~–
280       8   |                 Mikor magamra maradtam s végiggondoltam ezen a jeleneten
281       8   |            foglaltam el a vőlegénytől, s melyet ő maga adott át,
282       8   |              ott feküdt az asztalomon, s nem engedte.~Legjobb elmenni
283       8   |           Kértem, hogy jöjjön beljebb, s megfogtam a kezét. A szívem
284       8   |               kell a részemre eldőlni, s ők fogják a perköltségeket
285       8   |             annyit, amennyit lehetett, s végeztem azzal, hogy önben
286       8   |              Ahhoz önnek semmi köze! – S azzal becsaptam előtte az
287       9   |           ellen, a meggyőződés hevével s a hatalom eszközeivel.~S
288       9   |               s a hatalom eszközeivel.~S volt egy szomorú példa is
289       9   |                szabadságát” követelte, s szavának fegyverrel adott
290       9   |         mellett hatalmas szót emeljen, s a vérlázító rémjeleneteket
291       9   |             ennél szomorúbb egy sincs. S az a kéz, mely e lapot teleírta,
292       9   |       átszaladhat a szomszéd lapra is, s az már a magyar nemzet története.
293       9   |             tőr kigúvadt a hüvelyéből, s egyet malmozva a levegőben,
294       9   |              amit akkor hallott tőlem, s még nem felejtett el.~– „…
295       9   |             haza, itt mind összeáznak, s még egyéb véletlen is történhetik
296       9   |                odakapaszkodott mellém, s nyelvének minden erőszaktételével
297       9   |               tettünk, azt helyeselje, s aztán velünk együtt jöjjön
298       9   |               a zöld asztalra állt fel s aztán ott is maradt, úgy,
299       9   |              utcára a munkások tömege, s valahonnan zászlót is kerítettek,
300       9   |              egyenlőség, testvériség!” S a zászló oly csodalény,
301       9   |                le a pesti városházára, s azzal fenyegetőzött, hogyha
302       9   |          kormány okosan viselte magát, s a helytartóság versenyzett
303       9   |           vették a pesti proklamációt, s kiadták a jó öreg Táncsics
304       9   |            fényesen kellett bevégezni, s várost estére kivilágították,
305       9   |          várost estére kivilágították, s a színházban ingyen előadást
306       9   |      királynéstól félre kellett állni, s comparseriát képezni Egressy
307       9   |               színpad közepére lépett, s hatalmas előadásával elszavalta
308       9   |           karzatról:~– Éljen Táncsics!~S arra az egész néptömeg rázendíté
309       9   |              mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá. Az ő arcán
310       9   |         alakomat: elkezdett ujjongani, s a lárma lassankint elhalljukozta
311       9   |          kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az
312       9   |             négy hónap múlt el.~      ~S amilyen volt az eljegyzés,
313       9   |                 lőportól kormos arccal s újra kérdezheté a menyasszonyától:~– „
314       9   |                 azok nagyon szerettek.~S aztán neki a kietlen világnak!
315       9   |             ránk fagyott a bezárt ajtó s a dobpörgésre, trombitaszóra
316       9   |              palota volt ehhez képest. S az én királyném úgy dolgozott,
317       9   |             elhagyni boldog tanyánkat; s aztán folytattuk a nászutat
318      10   |              vett bennünket védelmébe, s keresztülvezetett soha szekértől
319      10   |              rögtön megitatni a kútnál s úgy kötni be az istállóba,
320      10   |           rudas tüdőgyulladást kapott, s egy óra alatt kimúlt. A
321      10   |             szívesen látja a vendéget, s annak a kedvéért birkát,
322      10   |            mulatság. Van könyvtára is, s abban olyanforma olvasmányok,
323      10   |               megtanulja könyv nélkül, s élőszóval propagálja. Senkivel
324      10   |               Senkivel nem perlekedik, s ahol két ember összevész
325      10   |           bekecséről az ezüstgombokat, s beküldi a haza oltárára.~
326      10   |                XIV. Lajos korszakáról, s eközben egyiknek sem jutott
327      10   |              hogy vissza ne forduljon, s meg ne mondja: „Colbert”.
328      10   |           rögtön kiszálltak a kocsiból s gyalog mentek haza. A tudós
329      10   |                nőm haza menjen Pestre, s kiváló állását a Nemzeti
330      10   |                a Csányi Bénié mellett, s szántunk, vetünk a napok
331      10   |      teljhatalmú zsarnok intézkedését, s mikor az maga elé idézte,
332      10   |              mikor az maga elé idézte, s alkudni kezdett a kemény
333      10   |              darf, so sag i: kamol.” – S maradt a „kamol”-nál.~Nekem
334      10   |       leveleket, amik hozzám volt írva s ezen kezdődtek: „Kedves
335      10   |               ahová látogató nem járt, s a bennelakók sem jártak
336      11   |                birtokuk csupa erdőség, s a gazdálkodásuk nagyszámú
337      11   |    télen-nyáron kinn tanyáz az erdőben s maga keresi az élelmét,
338      11   |                volt az ilyen disznaja.~S ezer disznó bizony gondot
339      11   |               a becsületes ábrázatján, s bemutatott az álnevemen,
340      11   |              szakállát is, a haját is, s mármost csak arra vár, hogy
341      11   |                mint Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy
342      11   |                is megyek fel Pestre.~– S mit keres Pesten, öcsécském?~–
343      11   |        boltíveik virágokban végződnek, s a kővirágokat kiegészíti
344      11   |        barnazöld páfrán borulja körül. S a nagy hallgató képnek egyetlen
345      11   |       kapaszkodni, nyaktörő kúszással, s onnan megint új képet festeni.
346      11   |             végigsüt a hegyek oldalán, s amíg az egész képet átlátszó
347      11   |          sötétzöld szalag fut végig, , s ahol elvész az esteli ködben
348      11   |              fejedelmi lakomát csapni, s aztán kiülve a szédületes
349      11   |          koronáiból alkotott sötétség, s ahol ez végződik, egy mosolygó
350      11   |            láncolata; ez már felhőkék, s ezek fölé emelkedik, mint
351      11   |               gyilkoló késnek az élét. S aztán tele volt optimizmussal.
352      11   |         amerikai az öklét mutogatja. – S ha mindezekre a fejemet
353      11   |                kézírásomat felismerik, s azzal minden el lesz rontva.
354      11   |             meg, hogy nem járok sehova s a tardonai becsületes, jámbor
355      11   |               asszonyom. Közelg a tél. S nekem azt még majd itt kell
356      11   |                kis szállásba húzódott, s nagyon szigorúan él.~De
357      12   |            hadparancsnoknak az ajtaján s megmondani a nevemet: „én
358      12   |       Elindultam a hársas patak mentén s onnan fel az erdős hegyoldalnak,
359      12   |             délfelé majd lehull a köd, s dérrel festi meg az erdőt,
360      12   |    leheveredtem oda a sziklapárkányra, s bámultam ezt a mozdulatlan,
361      12   |  felakasztottam egy krumpucfenyő fára, s ha belefáradtam a ködtenger
362      12   |            Mályinkáról jön valaki ide, s az én dalnokom azon jött
363      12   |               találkozás itt az égben! S azzal odasietett hozzám.
364      12   |          kérdező bámulatot az arcomon, s igazi histrio-humorral fordult
365      12   |                a mostani csak paróka.) S erre az én fejemre magas
366      12   |             együtt a „Pogányoltár”-on, s újból kérlek, hogy senkinek
367      12   |          leszek a tisztelt úr mellett, s ha a szája el talál járni,
368      12   |                 hogy csak indítsa meg, s magam ahhoz fogtam, hogy
369      12   |               előlről kellett tölteni, s evégett a töltény hengerét
370      12   |            ezalatt szépen kicsiholtam, s hozzáfogtam, hogy a tüzes
371      12   |                odaalant?~Igazat adott, s engedte, hogy meggyújtsam
372      12   |        párkányára, strázsálni a ködöt, s időnként értesített a terep
373      12   |           pirítottam a kenyérszeletet, s utána a fanyársra tűzött
374      12   |                most” van rá szükségem.~S azzal odament hozzá, s elkezdett
375      12   |                 S azzal odament hozzá, s elkezdett a táskájában kotorászni.~–
376      12   |                hegy! Még semmi égbolt. S ez a méla isteni csend körül!
377      12   |             fölemelkedett a hegyekről, s amely arányban eltakarta
378      12   |            barátom térdre bocsátkozék, s hogy Erzsike nem akarta
379      12   |              szökés innen e kőszálról, s aztán egy kéjes repülés,
380      12   |  végkatasztrófánkat egy hősballadában!~S azzal karjára emelte a hölgyet,
381      12   |              karjára emelte a hölgyet, s a meredély párkányára lépett
382      12   |                térve át. – Hol vannak?~S azzal egyszerre elment a
383      12   |               tehetném, se tenném meg. S ha megtenném, sem érne semmit.
384      12   |               nem hord csak harmincra, s akkor sem talál a célba.
385      12   |              vagy pedig nem hiszik el, s akkor bekísérnek mind a
386      12   |           múlva a barlangból előjössz, s azt látod, hogy én még mindig
387      12   |          mindig a sziklapárkányon ülök s a rajzomat folytatom, akkor
388      12   |        fegyveres invázió továbbvonult, s akkor aztán visszajöhetsz
389      12   |        sziklatetőn a lépcsős ösvényig, s eltűnt a bokrok között.~–
390      12   |            Ejnye! Csak már a szalonnát s kenyeret ne vitte volna
391      12   |               kettőnknek is elég lesz.~S azzal fogtam a görbe bicsakomat,
392      12   |              egymás mellé letelepedve, s osztoztunk egy darab kenyéren
393      12   |               albumot a térdemre téve, s elkezdtem a vázlatot nagyjából
394      12   |                odaült szorosan mellém, s elnézte, hogyan nézegetek,
395      12   |            megrestelltem a hallgatást, s anélkül, hogy a rajzolásomból
396      12   |              kellett hagynom a munkát, s szomorú hangon mondá:~–
397      12   |           azonban a büszkét játszottam s visszautasítottam a kínált
398      12   |               be kellett volna térnem, s onnan aztán ki a külső sánckapun.
399      12   |               mellett – a feleségével, s szép kedveskén ebédelnek
400      12   |            csípőjére tette a két kezét s nekem támadt:~– „Ejha! Drága
401      12   |                az asztalra tehenkedve, s nyelte a túrós dödöllét.~– „
402      12   |           ütött az öklével egy nagyot, s rákiáltott az asszonyra.~– „
403      12   |           kezemből albumot, plajbászt, s hanyattvetettem magamat,
404      12   |                 nélkülözök, nyomorgok, s ha egyszer megkapom a vagyonomat,
405      12   |                saját ízlése szerint! – s azalatt ez a csivasz bitang
406      12   |               mintha birkoztunk volna, s egyszer az egyikünk csapta
407      12   |               az itt hagyott ruháimat, s vessem le a Jutka köntöseit,
408      12   |               otthagyott úri ruháimat, s aztán segített átöltözködnöm.
409      12   |            ijeszteni a nagyságos úrra, s az egész idő alatt el volt
410      12   |          forintot vissza kell fizetni, s akkor ő dob alá kerül. A’
411      12   |         felnyitotta a benyíló ajtaját, s kibocsátott a nagy szobába.~
412      12   |                 Megcsókolta a kezemet, s én csak most vettem észre,
413      12   |          nevessek.~Ő érzékenyedett el, s a lobogós inge ujjával törölgette
414      12   |                volt-e? Nem számláltam. S a nagy mahomed ember hátatfordítva
415      12   |            körül, mint a rajtschulban, s ordított, mint a víziló,
416      12   |                már künn voltam a mezőn s a szél kifújta a fejemből
417      12   |         támaszkodtam egy vén fűzfához, s elnéztem a nagy élő vizet.
418      12   |           egészen eltakarta a vidéket, s mikor egy forgószél előkapott,
419      12   |         egypárszor lementem a Dunához, s ittam a tenyeremből. Az
420      12   |            keletkezik előttem az égen, s amint feltekintek, rémülve
421      12   |            sziporka kavargott fölfelé, s egész háztető darabok repültek
422      12   |         asszonynép, elgázolt gyermekek s közöttük bömbölő tehenek,
423      12   |              mások behatoltak a házba, s az ablakokon keresztül hajigálták
424      12   |            plégalléros, valami őrnagy, s rájuk rivallt a tűzoltó
425      12   |                 fussunk a szigetre.” – S azzal tódult az emberáradat
426      12   |                hogy ő is oda menekült, s mentem én is az emberárral.
427      12   |             Duna-sor lángban állt már, s a szigetre vezető hídon
428      12   |            malmok, lángolva úsztak alá s csapódtak a jégtörőkbe.
429      12   |          voltak. A polgárok megtudták, s kiszedték előlük a hajóhidat.
430      12   |                a karjába kapaszkodtam, s a becsületes ember, akit
431      12   |              meg, el ne maradjak tőle, s aztán úgy vonszolt magával
432      12   |                lefestette az arcképét, s a futó emberek közül, akinek
433      12   |          megismerte, azt megállította, s azt kérdezte tőle: „nem
434      12   |               látták-e az én fiamat?”, s hogy ezt mondták, hogy: „
435      12   |               van, aki városi közgyám, s annak most a városházán
436      12   |           városházán kell helyt állni, s amíg a tető ég a feje fölött,
437      12   |              Hátha engemet is megragad s éntőlem is azt kérdezi: „
438      12   |                 Eltakartam az arcomat, s úgy futottam el mellette.~
439      13   |          csinálta a pokolbeli nappalt, s ebben a rettentő világításban
440      13   |          szörnyeteg nagy réztetejével, s annak a csúcsán a nagy aranygombbal
441      13   |      gazdáikkal együtt a Rozália térre s a „Cigánymezőre”. Mozdulni
442      13   |                már szakadva a lábamon, s tele lettek kaviccsal. Nem
443      13   |            igen jó lovak voltak fogva, s a kocsis nem kímélte az
444      13   |             magukat azokba a szűrökbe, s a fejüket a nagy kendőbe,
445      13   |             úri ruhám van rajtam most, s annak a zsebében mindig
446      13   |                bebugyoláló nagykendőt, s lerántottam az arcáról. –
447      13   |                 Pusztulj! Mars innen!” S hogy mégsem akartam elmaradni,
448      13   |              lőcsbe kapaszkodó kezemet s erővel lefeszegette az ujjaimat
449      13   |    lefeszegette az ujjaimat a lőcsről, s aztán nagyot taszított rajtam,
450      13   |                egy útszéli jegenyének, s aztán néztem az előttem
451      13   |                hogy szinte elgázoltak, s énnekem már annyi akaraterőm
452      13   |             szitkozódott, káromkodott, s kardlapozta a kocsisokat,
453      13   |            visszarántotta a paripáját, s a nevemen szólított:~– Elsbeth
454      13   |               az ordinánc kezébe adta, s odajött hozzám; fölemelt
455      13   |        karjaira, úgy vitt a szekeréig, s ott elhelyezett a jó illatos
456      13   |             ismét felszökött a lovára, s folytatta hatalmasan a kommandírozást,
457      13   |         lecsavartam a csutora tetejét, s a számhoz vittem; nem ízleltem
458      13   |          jobbra-balra lógatja a fejét, s valamennyi ember és ló,
459      13   |             kezét összetette a keblén, s arcát hátrafordította felém.~–
460      13   |            ijedten kaptam meg a kezét, s elrántottam a szédítő sziklapárkányról.~–
461      13   |        kísértsen Istent! Legyen eszén. S erővel odavontam a parázs
462      13   |                fekszik a tájon reggel, s az hirtelen felszáll s egyszerre
463      13   |                 s az hirtelen felszáll s egyszerre homályos idő lesz,
464      13   |             hínak. Kezet szorítottunk, s azzal mind a ketten odább
465      13   |          veszéllyel szembe mer szállni s a kis veszély elől elbújik.~–
466      13   |                veszély elől elbújik.~– S ön azt gondolja, hogy ez
467      13   |            hadak körülzárták a várost, s a legelső bombát beröpítették
468      13   |                akiké még le nem égett, s a Cigánymezőn állítottak
469      13   |             nagy tekintély volt akkor, s annak a karjába kapaszkodva
470      13   |              ember! Ez volt a fődolog. S ha ismerőssel találkoztam,
471      13   |            bíró? Az mind kardot visel, s az ágyúknál szolgál. – Ha
472      13   |       katonaéletbe. Adtunk koncerteket s azokon én hegedültem, Rengetegi
473      13   |            zenekart a bástya tetejére, s ott jártuk, nagy muzsikaszó
474      13   |         hadseregen keresztül, elvigye, s az arra adott választ megint
475      13   |          sikerrel készíthessem elő.”~– S ön azt az este mind elkártyázta.~– „
476      13   |               várütegek alatt fekszik; s ott meghúzza magát addig,
477      13   |                hús, kenyér megdrágult, s nem volt semmi kereset.
478      13   |               ha valami uraság viteti, s olyan uraság nem volt a
479      13   |            szót sem értettünk németül; s mind a négyen, cigány szokás
480      13   |             állítanak ki a bombák elé, s úgy muzsikáltatnak velünk
481      13   |            őrnagy. Az tudott magyarul, s tolmácsolta neki.~– „Nix
482      13   |            fölfedezik, hogy nő vagyok, s csak a képem meg a két kezem
483      13   |              előkaptuk hangszereinket, s rázendítettük con fuoco
484      13   |          klarinétos tréfás fickó volt, s azt nem bírta eltitkolni: – „
485      13   |         szemeinket, szánkóra rakatott, s úgy kísértetett ki a faluból
486      13   |              egyik várostól a másikig, s keresztülélveztük a vándorcigányélet
487      13   |            vonult a görbe Tótországba, s az én feladatom az volt,
488      13   |         tánchoz is tudtam nótát húzni, s különösen kivívtam a megelégedését
489      13   |      kényeztetve. Volt pénz, bor elég, s ha nagy volt a lelkesedés,
490      13   |               dacára a fekete pofámnak s a belőlem kisugárzó fokhagyma
491      13   |         bennünket egy kis mellékházba, s annak az ajtaja elé egy
492      13   |                fért ki a kéménylyukon. S a brúgos cigány azt mondta,
493      13   |             ráhullott hó még fehérebb, s minden faderék fehér, a
494      13   |         egyszerre megláttak bennünket, s arra rögtön ott hagyták
495      13   |           rögtön ott hagyták a hullát, s csúnya, éles hangú csahintásokkal
496      13   |                 Én megfogadtam a szót, s a fa koronájának a nyílásán
497      13   |              egyszerre háttal fordult, s elkezdte a két hátulsó lábával
498      13   |              csúnya nagyot vonítottak, s azzal meg kezdték a fűzfa
499      13   |               zenekedvelő hajlamairól, s elkezdtek nekik a klarinéttal
500      13   |         ostromot, körülülték a fűzfát, s a zeneszó mellé elkezdtek