Fezejet

 1       5|    lehetett őket pótolni; mert ezek csak ígérnek, de nem adnak,
 2       6| feleltem nagy pontossággal; de ezek a kérdések és feleletek
 3       7|       akkori elbeszélésemet. S ezek akkor tetszettek. Akadtak
 4       8|      járják meg pénz nélkül. – Ezek igen prózai jelenetek voltak,
 5       8| balettfiguránsnőkkel (csakhogy ezek titokban szemérmetesebbek).
 6       8|      hagyták el a képzeletemet ezek a forró hallucinációk.~Az
 7       8|        utamon, melynek a végén ezek a rémek leskelődnek. Nekem
 8      10|       a haza oltárára.~Hogy én ezek alatt a nehéz idők alatt
 9      10|        Még most is világítanak ezek abba a végtelen sötétségbe,
10      11|        kondáikat kiteleltetni. Ezek voltak a derék disznók,
11      11|    voltak! Bezzeg nem ismerték ezek a melankóliát. Akkor kezdett
12      11|  láncolata; ez már felhőkék, s ezek fölé emelkedik, mint egy
13      12|      hogy jön ide?~Hogy jönnek ezek ketten „együtt” ide?~Hogy
14      12|       együtt” ide?~Hogy jönnek ezek „ide” mind a ketten?~Pedig
15      12|       hová tetted a fiamat? Ha ezek a te átkozott színváltozó
16      13|  visszaadni. Furcsa parasztnők ezek, akiknél nincs aprópénz,
17      13|       százforintos bankó. Amíg ezek itt alkudoztak, nekem eszembe
18      13|        Én aztán kimentettem:~– Ezek a csókok nem számítanak,
19      15|       battériák! – Nézze ön! – Ezek a szemek! – Congrév rakéta
20      17|    garnizonba az „önkéntesek”. Ezek a harkályok a piros peluche
21      17|       piros peluche gallérral. Ezek fognak itt grasszálni a
22      18|      külön kell főzetnem, mert ezek a mi magyaros ételeinktől
23      18|        jogerőre fogja emelni.”~Ezek voltak az ügyvéd szavai.
24      18|         amelyeket nem ismerek, ezek kiváló tért foglalnak el.~–
25      20|       prózai közöny az, amivel ezek a mi „belső embereink” szent
26      20|   osztanának másnak malasztot! Ezek csak gúnyolni, csak csúfra
27      20|      éneklik időtlen idők óta; ezek nem a kegyed bosszantására