Fezejet

 1       3|             A regényírás nem abból áll, hogy az ember azt, amit
 2       3|          képet, ami a lelkem előtt áll.~És Erzsike, várakozásom
 3       3|         világosság deríti fel. – Ő áll ott a gunyhóm ajtaja előtt;
 4       8|      vagyunk, s minő összeköttetés áll fenn közöttünk. Akkor aztán
 5       8|             hogy ez a férfinak jól áll; a szivar, a pipa olyan
 6       8|    ostorával, mert tudja, hogy ott áll a „valaki” a kisajtóban,
 7       9|          Itt is félmillió nemessel áll szemben 15 millió jobbágy,
 8      12|         derekam, különben a csömör áll a hátamba: – Azt is ki tudja
 9      13|        Aztán ne féljen semmit. Ott áll még a fügét mutató szűz
10      13|            aki szívemhez oly közel áll, a városi pénztárban talált
11      14|       művészi dicsőség tetőpontján áll most, nem hagyhatja el azt
12      15|            széles, kétfelé osztott áll; azonban ellentmondott e
13      15|           a tenyér élével végig az áll alatt, volt a válasz.~–
14      15|           az arcon végighúzva s az áll alatt összecsukva erősíté,
15      15|          Így szokták azt. Balfelől áll a menyasszony; de azért
16      16|             hogy az nekem igen jól áll. Még az sem bántja, hogy
17      16|      házamnál alkotmányos rendszer áll fenn, a feleségem uralkodik,
18      16|           vörös orr! Ez itt ni! Ez áll az utamban.~S megcibálta
19      18| szépasszony tokát csinál. A kettős áll vénít!~Egész zavarba hozott.
20      18|          hogy most künn a viharban áll védtelenül, fázik. És én
21      18|        több, mint félmillió harcos áll egymással szemben. Annak
22      19|           ténsasszony rossz hírben áll. Annyi bizonyos, hogy a
23      19|     megszállja a szentlélek, s nem áll kötélnek.~– Hát ön nem helyesli
24      20|      helyén komor redők, melyek az áll alatt összefutnak. Csak
25      20|         imádkozásból és éneklésből áll.~– Hát talán a külső szertartások
26      20| kioltásának: a többek között az is áll ott, hogy ha a nádmézet