Fezejet

 1       2|   nyugodniuk, hogy Erzsike énvelem egyedül üljön egy mellékszobácskában,
 2       2|        mama, a társalkodónő voltak egyedül otthon. A kép szépen haladt
 3       3|         szép puha fűben sétálva.~– Egyedül?~– Hát persze, hogy egyedül.
 4       3|        Egyedül?~– Hát persze, hogy egyedül. Kit kellett volna még magammal
 5       6|      arcképét festettem.~A leányka egyedül volt, az asztalkája mellett
 6       8|     vétettem, még gondolatban sem. Egyedül ön az, akit megbántottam –
 7       8|            és unatkozás után ismét egyedül lehettem, s az árokpartról
 8       8|             Késő este vetett haza.~Egyedül voltam. Az inasom csak reggel
 9       9|          áldozatot. Én hadd menjek egyedül balsorsom elé.~A világosi
10      11|      amnesztia.~Hanem aztán, mikor egyedül maradtunk, nem hallotta
11      12|         tenger az egész ország! Mi egyedül állunk, mint a teremtésben
12      12|         mit csináljak itt magamban egyedül a kőszikla tetején? Én magamban
13      12|           mossa ki a száját.~Tehát egyedül voltunk – a Pogányoltár
14      13|            magamnak egy bandát. Ha egyedül jár a cigány, elfogják mint
15      13|            hogy a küldött sürgönyt egyedül a magyar kormány fejének
16      14| mennyországba is elmehetnék. Mikor egyedül vagyok, mindig önnel vagyok,
17      17|            barátaitól kívánhat, az egyedül a diszkréció. Jól vagyok
18      17|             gúnyt űz az imádóiból; egyedül terólad szól mindig elragadtatással.
19      18|     vádolni. – Nem ő volt a hibás; egyedül én. – Az ő vétke egyedül
20      18|           egyedül én. – Az ő vétke egyedül az én bűnöm. – Eh! Bolondság. –
21      18|            násznagyunk. Őneki volt egyedül tudomása a katonaságnál
22      19|             hogy a „nagyságos” cím egyedül az erdélyi fejedelmeket
23      19|            át, hogy már nem vagyok egyedül, bátorságot vett maga is
24      20|            Imádkozzék abból, mikor egyedül van, mikor senki sem látja.~–
25      20|           rámért, viseli mindenki; egyedül a saját fiának a vállára