Fezejet

 1       2|       Akinek a nagyságos asszony azokat a becsületbe vágó megszólításokat
 2       2|    került elkárhozottakra, mikor azokat sütögetik.~– Fáj? – sziszégé
 3       5|      íróasztala mellett, és írta azokat az élethű rajzokat a budapesti
 4       5|       körül gyűjté az írók közül azokat az érvényre jutni nem tudó
 5       6|           hát ezért kell énnekem azokat a sardanapali vádakat a
 6       8|    ősember; amilyennek képzeljük azokat az ősmagyarokat, akik Ázsiából
 7       9|     kérkedni. Nem én fogalmaztam azokat, nem is Petőfi; hanem Irinyi
 8       9|           De Buda még nem hallja azokat. Oda megyünk, a fülébe kiáltjuk.
 9      10|       ember összevész egymással, azokat kibékíti. Hanem aztán, mikor
10      10|         is előveszem még gyakran azokat a szerelmes leveleket, amik
11      11|    Milyen gyönyörű motívumok; ha azokat tanult művész keze ragadná
12      11|          meg! De ő annyira tudta azokat keverni anekdotákkal, jóleső
13      13|        jól, hogy ki által küldte azokat a magyar kormány.~– Nekem
14      13|     voltak ottrekedt tőkepénzei. Azokat én mind kiveszem.~Ez az
15      13|          de még magam is siettem azokat az építőmesterekre rásózni,
16      14|          proklamálta! Nem ő írta azokat a lélekfelköltő cikkeket
17      14|   nemzethez; nem ő szerkesztette azokat a hírlapokat; nem ő járt
18      14|          van rá?~– Nem hagyom el azokat, akik az én szavamra keltek
19      15|   számtalan érdekes adataival, s azokat mind bedobta a kemencébe,
20      16|    szoktam égetni, különben most azokat is osztályozná Prottman.”~
21      16| éppenséggel nem arra valók, hogy azokat rajtam kívül más olvasgassa.~
22      18|          évültek, s én nem fogom azokat Klatopil ellen beperelni
23      18|         Ha lett volna ember, aki azokat fölébressze! Milyen derék
24      20|       adott, s én voltam az, aki azokat sohasem fogadtam meg. Lehet,
25      20|    úsznom. Minek beszéli előttem azokat a maszatos adomákat a szent