Fezejet

 1       1| kézszorításból, s aztán „szétszólják” őket.~A nagynéne pedig leginkább
 2       2|           közhír.~No, de utol is érte őket a Nemezis!~Erzsike azon
 3       2|               láttam.~No, de utolérte őket a Nemezis!~A táncrend valcerrel
 4       2|               szabadkozott; aki látta őket, azt hihette, hogy félesztendős
 5       5|              vén írókkal nem lehetett őket pótolni; mert ezek csak
 6       6|              meg. Én aztán biztosítám őket, hogy ki tudom a képet javítani
 7       7|              volt. És a hölgyeik, kik őket élettársként követték, előkelő,
 8       8|             evezőt, s úgy hagyták ott őket a víz közepén, összevissza
 9      12|             jönnek, ni!~Ő is meglátta őket.~– Bar-rátom! Az-zok zsan-zsandárok.~–
10      12|              a maga komédiázása hozta őket a nyakunkra. Mit deklamált
11      12|            kinn a világoson, én látom őket, de ők nem látnak engem.~–
12      13|        ellenséges szándék nem vezette őket ide. Láthatták is, hogy
13      13|        kontrázó hegedűst. Könnyű volt őket rábeszélni, hogy otthagyják
14      13|            emberek mind kiszorították őket a cigányviskóikból. A hús,
15      13|               Kémek vagytok! Meg kell őket vizitáltatni. Le kell vetkőztetni.”
16      13|               soha.” Én meg bíztattam őket, hogy csak inaljunk odább.
17      14|                      Inkább nevezd te őket~            Diavolo, diavolo,
18      18|            leánya. – Beteg. – Hagyjuk őket magukra.~Én úgy éreztem
19      18|           Egész a hálószobámba vittem őket. Megkínáltam őket, hogy
20      18|              vittem őket. Megkínáltam őket, hogy üljenek le.~– „Bizony
21      18|        természetesen itt marasztottam őket magamnál. Nem is tudom,
22      18|              volt, hogy kiöltöztessem őket. Az asszonynak jó volt az
23      18|           plébánost, aki összeeskette őket, elküldik egy esztendőre
24      19|             Én aztán ott marasztottam őket ozsonnára, hogy legalább