Fezejet

501      13   |                a szerezsánok pikétjét, s azok megnyúznak bennünket
502      13   |               kissé félre van hajolva, s akkor aztán messziről nekiiramodva,
503      13   |              várta ám a bátor kontrás, s úgy rúgta orron a patkós
504      13   |          tizenkétszer ismétlődött így!~S az volt a nevezetes, hogy
505      13   |               többiek mind rárohantak, s megtépázták, mintha megbüntetnék
506      13   |             Egyszer aztán abbahagyták, s odaültek egy csoportba,
507      13   |            fölkerekedtek valamennyien, s elkezdtek továbboldalogni,
508      13   |            visszafordultak a farkasok, s akárcsak egy lóverseny rohamának
509      13   |              Az első felrohant a fára, s amint a kontrás azt fejbe
510      13   |           hátán keresztül szökött fel, s megkapta az embernek a lábát.~
511      13   |      szabadítani a fenevadak torkából, s arra ő is elveszté az egyensúlyt,
512      13   |                elveszté az egyensúlyt, s lezuhant a másikkal együtt
513      13   |              oldalágat fűrészeltek le, s annak a helyén a fakéreg
514      13   |       megragadtam a farkasnak a fülét, s egy kanyarintással levágtam
515      13   |            vissza a fejét a nyílásból, s mint a megvert kutya, kezdett
516      13   |       emberlaktalan völgyön keresztül, s az erdészek jelentették,
517      13   |                a lecsüggesztett fejét, s aztán folytatá a történetét:~–
518      13   |             Jellasics-huszárok voltak. S hogy semmi kétségem ne legyen,
519      13   |              banda Komáromból jött ki, s hogy ők egész Debrecenig
520      13   |              nyelven siratva a társait s átkozva a toportyánférgeket.~
521      13   |           horvátul kiabált a cigányra, s a cigánynak az a virtusa,
522      13   |               valahol el vagyok bújva, s a legnagyobb rémség közepett
523      13   |                kiabált rá az őrmester, s mutogatta neki az ujjain – „
524      13   |              hogy szálljon le a lóról, s kardjával oda mutatott a
525      13   |                támad a közel füzesből, s egy csapat lovas gerilla
526      13   |          visszafordították a lovaikat, s elvágtattak a város irányában.
527      13   |       felvetette magát a füles hátára, s a két csapat közül harmadik
528      13   |              golyó nem érte a futókat, s aztán beérték a győzedelmükkel.~
529      13   |               az odúból a fa tetejébe, s elkezdtem, ahogy a rekedt
530      13   |           rögtön odajöttek a fűzfához, s lesegítettek veszedelmes
531      13   |          ismered-e ottan Jókai Mórt, – s mit tudsz felőle?”~Nekem
532      13   |            gulyáshússal jól tartottak, s aztán bundából ágyat csináltak
533      13   |             szénásszekereit elfogdosni s aztán hírt hozni a csapatok
534      13   |               a leragasztott iratokat, s azoknak a bemutatásával
535      13   |                egyelőre megtartottam), s azon kívül nyílt parancsot,
536      13   |                 Szivarral is megkínált s én, bár nem kellett, rágyújtottam.
537      13   |               megszorította a kezemet, s biztosított felőle, hogy
538      13   |         leültetett a belső szobájában, s a külsőnek az ajtaját tolózárral
539      13   |         utasításait foglalja magában – s egyúttal a ma éjjel kinevezett
540      13   |              csapta össze a kezeit.~– „S van önnek ilyen asszonya,
541      13   |                a sürgöny bejusson.”~– „S hogy fogja önnek a hölgye
542      13   |        tintával az ingre is lehet írni s a reagenssel az írást előtüntetni,
543      13   |            akarunk támadólag föllépni, s hol nem vagyunk kellően
544      13   |            társaságunk átkelt Eszékre. S ott eljátszottunk horvát
545      13   |                a tábornok elbámulva. – S annak a hölgynek is ilyen
546      13   |              segélyével lehüvelyeztem, s aztán megint visszaadtam
547      13   |        keresztül Galiciába kijuthatok, s amelyen valószínű, hogy
548      13   |               megszorította a kezemet, s azt mondá:~– „Ennek a sürgönynek
549      13   |             hogy az anyám odamenekült, s benső barátságot tart fenn
550      13   |              azzal rögtön visszatérek, s miután nagy befolyásom van
551      13   |       figyelmeztettem, előkereste azt, s majd elájult ijedtében,
552      13   |       hirdetményét a kormánybiztosnak, s abból megtudta, hogy már
553      13   |                pénzeket reklamálhatom, s akkor aztán „egy percig
554      13   |            hóhérlegény” címszerepében. S összekulcsolt kezekkel könyörgött
555      13   |           szenzációt keltett a várban, s elterjedt a városra is.~
556      13   |          Rengetegim! Ő is lóra kapott, s üldözőbe vette a vasasokat. –
557      13   |              felkötötte a korcsolyáit, s villámsebesen átkorcsolyázott
558      13   |                hölgyek összecsókolták, s muskátlilevelekből rögtönöztek
559      13   |               vonva a szája szegleteit s fölfelé a szemöldökeit.~– „
560      13   |              hogy én hol járok-kelek?” S azért is úgy tettem, mint
561      13   |         magasztalás, elismerés, ováció s más afféle csemege között
562      13   |            megmentettem a vagyonunkat, s ismerjük el, hogy ez okosság
563      13   |             ünnepélytelenül elváltunk, s én visszamentem Bécsbe.~
564      13   |         keresztül törte magát a várig, s az úrvacsorája az őrnagynak
565      13   |             újra visszakerülék Bécsbe, s a pénzét átadtam. Karjai
566      13   |            helyeselte elhatározásomat, s büszke volt rá, hogy ilyen
567      13   |        felhasználva a várfelszabadítás s a második ostromzárolás
568      13   |    jutalomjátékig várjon a kontójával, s akkor egyszerre fellép a
569      13   |        királyok vonnak ki a színpadra, s deklamál a meghódított Konstantinápoly
570      13   |                elskizzirozhatta magát. S ha én egyszer-egyszer szemére
571      13   |            tömve volt magyar bankóval, s vásárolt mindent, ami csak
572      13   |               építőmesterekre rásózni, s valószínű, hogy azoknak
573      13   |           szalmaszálat meggyújtottunk, s aztán körben ülve kézről-kézre
574      13   |          Miskolcra a kormánybiztoshoz, s tegyek lépéseket az ügyében.~–
575      13   |      könyörögni a hatalmas zsarnokhoz, s bájainak az árán vásárolja
576      13   |         Jellasics bán előtt muzsikált, s rajta keresztül megszökött;
577      13   |              egymással, hol vigadtunk, s ez a változatosság teszi
578      13   |                meg?~– Mert nem akarom.~S e szónál olyan csodálatosan
579      14   |         leheveredett a tűzrakás mellé, s elkezdve a hamut szétfújni,
580      14   |          kezdhetek egy kis gazdaságot, s elfelejtem a dicsőségről
581      14   |                ide fog jönni hozzám.~– S azt kegyed komolyan hiszi?
582      14   |               mint a „művésznő férje”, s elnézi, hogy vesződik egy
583      14   |             játékdíját el ne veszítse, s amikor egy kis pihenőideje
584      14   |        jelmezeihez a kelmét vásárolta; s mindezt a érj elnézi tétlenül,
585      14   |              feltámadt magyar hazában. S az a szántóvető életről
586      14   |           vagyok, mindig önnel vagyok, s ha gondolkozom, önről gondolkozom.
587      14   |            saját költői sorába emelné, s ott azután írhatna Magyarország
588      14   |         szabadon, egész szíve szerint, s azt olvasnák milliók és
589      14   |             kis bajuszát és szakállát, s aztán nem beszélni útközben
590      14   |                 utánam is küldethetem, s annak a jövedelme, szerény
591      14   |           álnapok a „halo” fényívében! S az arca olyan őszinte volt,
592      14   |          milliók olvasnák a munkáimat, s átkoznának az apák és anyák,
593      14   |                nem bírtam megszerezni.~S hová csapongott volna még
594      14   |                   A nejének?~– Igen!~– S hát aztán, ha fölkeresi?~–
595      14   |           bizonyítványt is adott róla. S ez elég volt az özvegynek,
596      14   |              amit az asszonyának tett, s megfogja a régi ideáljának
597      14   |             tudná, hogy megsebesített, s kihívna, hogy álljak rajta
598      14   |       tenyeremből szótülköt csináltam, s hangosan kiáltám a völgybe:~– „
599      14   |              összepakoltam a táskámat, s fogtam a botomat, búcsúzni
600      14   |             meg, a másikunk élve marad s gyászolja maga magát.~Milyen
601      14   |              benyíló, az én hálószobám s egyúttal a padlós díszszoba.
602      14   |              szabadságukat biztosítja, s a besoroztatástól is fölmenti.
603      14   |           sorába mint honvédhadnagyot, s elhozta a nevemre szóló
604      14   |         születési helyemre, Komáromba, s az új kínszenvedés volna
605      14   |            volna: „mindig csak terád!” s ha ezt mondva, őszintén,
606      14   |       összetépje azt a menedéklevelet, s a rongyait az arcom közé
607      15   |             művésznő volt, én meg író. S azt senki se higgye, hogy
608      15   |          előfizetőknek a példányokat – s én buktam bele a kiadásba.~
609      15   |                szempár, a kicsiny száj s hozzá még a hirtelen szőke
610      15   |              szorítva hozta a kezében, s mikor előttem megállt, összeütötte
611      15   |             összeütötte a sarkantyúit, s bemutatta magát magyarul.~–
612      15   |            mutatásból; hogy főhadnagy, s a sisakja megemelintéséből,
613      15   |                ő hozott magának egyet, s aztán mégegyszer engedelmet
614      15   |        engedelmet kért, hogy háborgat, s leült velem szemben.~Én
615      15   |           gyermeknek a fejét megfogják s belebuktatják a mosdótálba.)~– „
616      15   |                akarom” határozott mód. S én határozottan akarom magyarul
617      15   |              el valami idegen nyelvet, s nem találják hirtelen a
618      15   |             kellett. (Egy fittyetvetés s azután egy gyík-elosonási
619      15   |                Ahahá! Ifjú vér! Ez az!~S a mutatóujjával a baloldali
620      15   |             tenyér az arcon végighúzva s az áll alatt összecsukva
621      15   |              általános keresztbevetése s gyorsan szétcsapása a karoknak.~–
622      15   |          kezével; megrázta a kezeimet, s egész kicsinyekké csinálta
623      15   |               éntőlem, hogy azt tette. S többé rá nem volt bírható,
624      15   |             magát a hőstett vádja alól s engemet denunciálva vele.
625      15   |             elértette az abrakadabrát, s megcsóválta rá a fejét.
626      15   |        támassza a kardját a szögletbe, s Schiller verseinek az olvasásán
627      15   |               Memnon szobrot utánozza, s ekkor bevallotta Klatopil
628      15   |          próbálva. – Azt hallotta ön – s ha nem is hallotta volna,
629      15   |                 Az anyám férjhez ment, s áttette a lakását Prágába. –
630      15   |         szépasszony gondnokának lenni. S még milyen szép asszonynak!~–
631      15   |             lett elhelyezve?~– Megvan. S mihelyt ön hivatalos gondnokom
632      15   |       jövedelméből aligha lát valamit, s szeretném, ha a készpénzből
633      15   |            fogyna, de egyre növekedik, s egyre szorosabbra tekerődik
634      15   |                adósságainak tisztázása s a kaució letevése után még
635      15   |          intézetnél letett összegemet, s a zár csak akkor szűnik
636      15   |            szállást „in natura” kap.~– S kegyed meg fog férni azon
637      15   |            hogy „hozzá vagyok szokva”, s furcsa képet csináltam hozzá.
638      15   |       Rengetegi” élményeket emlegetni, s művésznői ügyességgel átcsapott
639      15   |              szerelem áldozatra képes.~S megigéző mosollyal nyújtá
640      15   |            Erzsikének arcképe is volt, s az ott volt az én íróasztalom
641      15   |                amikor már megnősültem. S én nem mondhattam azt, hogy
642      15   |          búcsút vettem a feleségemtől, s mentem a Görgey táborát
643      15   |                megszállták Budapestet, s a szigorú rendelet kiadatott,
644      15   |         haditörvényszék elé állíttatik s főbe lövetik, akkor a jámbor
645      15   |           számtalan érdekes adataival, s azokat mind bedobta a kemencébe,
646      15   |              mind bedobta a kemencébe, s befűtött velük. Ebben a
647      15   |              mintha most is lovon ülne s „terepfutónak” volna kiküldve.
648      15   |                vág le előtte a földbe, s neki még csak a fejét sem
649      15   |            kesztyűt lehúzni a kezéről. S erővel jobb felől akarta
650      15   |         kívánta, hogy balról bocsássa. S mikor vége volt a szertartásnak,
651      15   |            levetette magát a pamlagra, s arcát a két tenyerébe takarva,
652      15   |         fakadjon sírva az esküvő után, s legényvoltának elvesztése
653      15   |      elnevették magukat. A barátom is.~S ezzel aztán vége lett a
654      15   |            scenának. Asztalhoz ültünk, s a megkezdődött vidám poharazás
655      15   |                miért sír a kapitány?”, s azzal válaszolni rá, hogy „
656      16   |             arca ragyogott az örömtől, s ez visszfényét találta az
657      16   |             tud azokból elővarázsolni. S a tábort járó tiszt nem
658      16   |      szerelemmel követi őt mindenfelé, s tűri a nehéz indulatait.~
659      16   |               igazán szájában hordott, s ha nem is tömjénnel, de
660      16   |              vágta az arcunkba a szél. S még csak háttal se lehetett
661      16   |        nézhettünk egymásnak a szájába, s nem volt szabad egymásra
662      16   |              csak „hüvelybe a kardot!” s megint odább masírozni. –
663      16   |       hózivatarban végezte a ronde-ot, s a kvártélyára visszavergődött,
664      16   |         akárhonnan. Maga szánkára ült, s napijáróra elment a városba,
665      16   |             meguntam a sok hazudozást, s megmondtam a barátomnak
666      16   |         tetszik meg nekem sem tetszik, s amin aztán összeveszünk.~
667      16   |              pedig vagyok a »felelős«. S hogy én minden héten eljárjak
668      16   |                is kiszedték a képeket. S aztán Prottman fél napig
669      16   |          egyszerre dimenziókban nyerni s világosságot sugárzana ki
670      16   |             itt ni! Ez áll az utamban.~S megcibálta mérgesen az útjában
671      16   |          nevetésből, a vállamra ütött, s azt mondá: – „Főhadnagy
672      17   |             égen. Október 1-től 15-ig, s ezalatt folyton a legderültebb
673      17   |          orvosság, hanem eredj utazni, s asszonyhoz ne közelíts”.~
674      17   |              Megfogadtam az utasítást, s ősz kezdetén vállalkoztam
675      17   |             gyepen szalonnát falatozva s törkölypálinkát kortyolgatva
676      17   |           kivájt hegy teteje beszakadt s maga alá temetett rabot
677      17   |   humorisztikus hetilapot kezdjek meg, s azt „Üstökös”-nek címezzem.
678      17   |    sajtóhibából két „r”-rel szedődött, s ebből az olvasó azt vette
679      17   |           vette ki, hogy „Türr jön!” – S ezt kiegészíté az országszerte
680      17   |           általános imádság: a háború.~S a következő év csakugyan
681      17   |            egész ezredünk Lombardiába, s onnan tovább. Háborúnk lesz
682      17   |    lapszerkesztőt felhívatott magához, s kemény parancsot adott ki,
683      17   |              Te szerelmes voltál bele, s aki egyszer az Erzsikét
684      17   |              elő, akkor nagyot sóhajt, s azt mondja: „és én az övé
685      17   |             nem találkozott regényben. S azt még csak el fogja hinni
686      17   |           könnyeit letörülve Klatopil, s aközben az egyik kezemet
687      17   |               még utóirat is volt.~„P. S. Ezt a levelemet senkinek
688      17   |        levelemet senkinek ne mutogasd, s a kezedből ki ne add; amint
689      17   |                levelét megsemmisítsem, s aztán magam tudassam a nejével
690      17   |               fűnek-fának elmutogatni, s a baj meglesz.~Ha fényes
691      17   |            lesz, akkor annál rosszabb.~S az ismét az elhihetetlen
692      17   |               hogy ki megy be a kapun. S ha egy meglátott, holnap
693      17   |            orcával lép a felesége elé, s bejelenti nyíltan és őszintén,
694      17   |       kosarából egy levélkét vesz elő, s gyanúsan körültekintgetve
695      17   |            aztán megsokallta a várást, s megszólalt:~– Választ kérek.~–
696      17   |                kísértés?~Elkezdtem alá s fel járkálni.~A cseléd csak
697      17   |            viselet az egész országban.~S még azután a fodrászhoz
698      17   |                fodrászhoz is elmentem, s dús szőke hajamat mesterséges
699      18   |               folyosón karamboloztunk.~S egy perc múlva ugyanaz a
700      18   |              besétálni, kérem alássan!~S egészen feltárta az ajtót.~
701      18   |            néhány perc múlva megnyílt, s előlebbent a szépasszony.~
702      18   |      kiléptekor a fejét oldalt fordítá s a szemöldeit összehúzta,
703      18   |             hölgynek. Odasietett elém, s kezét nyújtá.~– Nagyon szép
704      18   |              egy varkocsban összefonva s tőben átkötve szalaggal.~
705      18   |                tizenhat éves kisleány.~S az egész lénye mind a gyermekkorára
706      18   |             kalapomat, ezüstfokosomat, s letette az asztalra.~– Hisz
707      18   |             kedvenc ételét készítse.~– S tudná kegyed, hogy mi az,~–
708      18   |              amiket az emberi agyvelő.~S miután a babnak a becsületét
709      18   |                 elsápad, ájulásra kezd s a kezeit tördeli, míg végre
710      18   |            előtt kinevezte kapitánnyá.~S a szépasszony még arra a
711      18   |          fogsort gyönyörre nyitva meg, s a hajnalderűs arc közepébe
712      18   |        görbített, összeszorított száj! S aztán még tokát csinál hozzá!
713      18   |         ízetlenkedve vonta azt vissza, s félrefordította a fejét.
714      18   |        pamlaghoz, amelyen Erzsike ült, s a kezemmel a felfrizirozott
715      18   |           észrevette ezt a mozdulatot, s hirtelen felém fordította
716      18   |              el, minden pipere nélkül, s mosolyogva lövi ki ellenem
717      18   |           csatatérre mennie.~– Igaz.~– S annak még alig múlt egy
718      18   |                Számláltam a napokat.~– S azalatt beállt a tél?~–
719      18   |         nevetni. Felugrott a helyéről, s az öt ujjával ő is felborzolta
720      18   |               van szörnyedve fölöttem; s azt hiszi, hogy én önt most
721      18   |                kíváncsi – mondám én –, s nézegettem a kalapom és
722      18   |               utamat állva indulatosan s megragadva a kezemet, odavonszolt
723      18   |            Erzsike letörlé a könnyeit, s aztán egész higgadtan beszélt:~–
724      18   |             talán éhezik, szomjazik –, s mikor a szél rázta az ablakot,
725      18   |             amire ő meg akart esketni, s letérdeltem elé imádkozni,
726      18   |                feszület az övé volt. – S ahhoz ő hű maradt azért,
727      18   |            töltött neki egy pohárkába, s azt a két tenyere közé fogva
728      18   |               parazsat is hozatott be; s ezt a pohár vízbe fojtotta,
729      18   |              sert, azt küldte be neki.~S csak azután, hogy azok megebédeltek,
730      18   |       félbeszakította a beszédfonalát, s háziasszonyi nyájasságra
731      18   |            hirtelen megfogtam a kezét, s bevezettem mind a kettőt
732      18   |                az ő leánya, Marianna.”~S állításának igazolásául
733      18   |  sarkantyúcsontnak, a másik a másikat, s addig húzzák kétfelé, míg
734      18   |              amit a testükön viseltek, s fehérneműt nem váltottak
735      18   |             ezzel a Klatopillal össze? s hogyan maradtál el tőle
736      18   |         lengyel királyokat koronázták, s ha meghaltak eltemették.
737      18   |               muszkák egyesült erővel, s akkor a krakkói köztársaság
738      18   |              lettem, meghalt az anyám, s akkor aztán nekem kellett
739      18   |            megszűnt köztársaság lenni, s be lett kebelezve, mint
740      18   |             lett terjesztve miránk is, s most már a hadnagy feleségének
741      18   |             kívül még hat leánya volt, s akkora összeget nem vonhatott
742      18   |            rangfokozaton előrehaladni, s ha egyszer azután őrnagy
743      18   |       Temesvárban a századával együtt, s onnan hírmondó sem jöhetett
744      18   |          azonnal kézen fogni a leányát s visszagyalogolni Krakkóba. –
745      18   |                azok már el is évültek, s én nem fogom azokat Klatopil
746      18   |             között borult a lábaimhoz, s a térdeimet csókolva biztosított
747      18   |                fogja az emlékezetemet. S e megnyugtató biztosítás
748      18   |               elmentem az ügyvédemhez, s elmondtam neki a dolgomat;
749      18   |              akik bennünket szeretnek.~S koccintottunk – nem mondtuk
750      18   |               a másiknak gyermeke van.~S erre a szóra elkezdett görcsösen
751      18   |                amíg a háború véget ér, s addig ezt a családot itt
752      18   |              hamar megtudja a világ. – S a „szalmaözvegy” cím még
753      18   |                holnap mindjárt falura, s vigye magával a vendégeit
754      18   |              szép menyecskénél ülsz?~– S te azóta mindig a kapuja
755      18   |            vendégjátékok bevégeztével.~S e három nap alatt mindennap
756      19   |         forintot Annának ajándékozott, s azzal ez hazatért Krakkóba
757      19   |          következményeket le ne vonja; s ha még egyszer választani
758      19   |          kamatjait, azt ő megköszönte, s azzal végeztünk.~De nekem
759      19   |           grófom ablakokat vertünk be, s gázlámpákat törtünk össze
760      19   |                fonni a homlokom körül, s leírom majd a velencei ólomfödelű
761      19   |           hozzám mindennap anekdotázni s elhordott magával sétálni
762      19   |       semmiféle láncról és bilincsről, s a kenyér és víz mellé azt
763      19   |            meglátogatott a szállásomon s széttekintett, lenézéssel
764      19   |          csapra ütöttük az új boromat, s úgy elmulattunk késő estig,
765      19   |            hogy a profósz velünk volt, s azt, kétfelől támogatva,
766      19   |               jól kijöttünk egymással, s meg tudtuk egymást érteni.~
767      19   |             körülmény is vezetett ide.~S e szónál fürkészve nezett
768      19   |                az íróasztalom fiókját, s megmutattam a szép hölgynek,
769      19   |             megillető címe megadassék, s azt ő maga is megtartja;
770      19   |          halandóság a kisdedek között, s megindítottam egy üdvös
771      19   |                a jótékony hangverseny, s annak rendelkezésére egy
772      19   |               még senki sincs odabenn, s továbbment.~Végre besaszírozott
773      19   |            délután felment a toronyba, s annak az ablakából kezdett
774      19   |           kárba. Ahhoz hozzá is ültek, s hozzáláttak az ozsonnához.
775      19   |           Azzal ugrott, kezet csókolt, s elpiruettírozott.~Ekkor
776      19   |          kuglófmorzsákat a kabátjáról, s azt mondta, hogy „áldás,
777      19   |                alázatos és nem szolga, s nem is ajánlja magát senkinek,
778      19   |               idejön a ténsasszonyhoz, s itten mulat, akár muzsikaszó
779      19   |              reked „Bergengóciában”.~– S ön sohasem esett kánoni
780      19   |               viszonzá ő határozottan. S egészen vörös lett az arca.
781      19   |               arra, hogy ő erényes.~(– S ez valami új dolog ugye? –
782      19   |                Egy férfi, aki erényes, s azt nem szégyenli bevallani!)~– „
783      19   |               Ha az én feleségem lesz, s én magát valami csalfaságon
784      19   |    legszigorúbb erkölcsi szabályoknak, s ha megszegem a hűséget,
785      19   |                kedveseivel, hogy ,adom s veszem’. Ma itt, holnap
786      19   |                lekötöm önnek móringba, s kész vagyok azt elveszteni,
787      19   |          valaha hűtlenül elhagynám.~(– S még erre a szóra sem kapitulált
788      19   |               megszállja a szentlélek, s nem áll kötélnek.~– Hát
789      19   |         egymással utoljára az életben!~S azzal otthagyott; elszaladt.
790      20   |         körülhálózott a pókfonalaival, s a szívem vérét kiszívta;
791      20   |              egyik szélétől a másikig, s igavonó rabszolgája voltam.
792      20   |          vagyonomat elvesztegettem rá, s vakon rohantam a bajba érte.
793      20   |                nem eresztett szabadon.~S még ha valami szép menyecske
794      20   |                az egész világ udvarol, s aki minden udvarlóját bolonddá
795      20   |              aki sohasem vétett nekem, s én sem vétettem neki soha;
796      20   |                 Politika” így kívánta, s nekünk lövöldöznünk kellett
797      20   |             újon alapított hírlapokba, s bebútoroztatta magának velem
798      20   |             nekem jó tanácsokat adott, s én voltam az, aki azokat
799      20   |              megnyugvást itt a földön, s üdvözülést az égben, ha
800      20   |        áttérhetek a katolikus hitre.~– S hogyan támadt kegyedben
801      20   |            csengettyűszó szakít félbe, s aztán magának a papnak az
802      20   |      gondolatot, amely üldöz, kísért – s azt nem mondhatjuk el senkinek.
803      20   |          vétett, kérhet bűnbocsánatot, s a lelke megkönnyebbül vele.
804      20   |          elfogadná az én gyónásomat?~– S fogadom önnek, hogy éppen
805      20   |             azt meg is teszem – mondá, s vékonyra szorította össze
806      20   |            Nevessen érte a szeme közé, s azzal el lesz hallgattatva.~–
807      20   |            észre a nyugtalankodásomat, s nevetve mondá: – „Ne búsulj,
808      20   |              szójárás a magyar népnél, s komolyan véve nincs benne
809      20   |             mert „Marcsa” volt a neve, s az uram mindig úgy kiáltotta
810      20   |         hosszas, ideggyöngítő betegség s a medicinák, amiket a provinciális
811      20   |            megtudja, dühös őrült lesz, s kegyedet széttépi! – Menjen
812      20   |       fővárosnak mind a tíz patikáját, s mindenütt megcsináltatom
813      20   |     megdicsőülve láttalak magam előtt, s most az utálatot, a förtelmet
814      20   |            reszketve rogyott térdeire, s mikor azt mondtam neki: „
815      20   |           Megveszem Albach imakönyvét. S aztán majd azt képzelem,
816      21   |            jólesik még visszaemlékezni s elmondani: – „Nem így volt
817      21   |            rögtön felállni a helyéről, s akár kérdezve, akár kérdezetlenül
818      21   |                elmondani, mi vétségért s mennyi időre lett elítélve.~
819      21   |              fogságra”.~Élethosszig! – S az élet olyan hosszú!~–
820      21   |             Azzal visszaült a helyére, s folytatta a munkáját.~      ~