Fezejet

 1       2|          reszketett a kezem, azt gondoltam, a hideg lel. Pedig az üstököm
 2       3|   leeresztve. Egy pillanatig azt gondoltam, hogy képzeletem álomképe
 3       8|     szétnéztem a sokaságon s azt gondoltam: „ugye, irigykedtek rám?”~
 4       8|         lárma riasztott fel. Azt gondoltam, valamennyi ördög szabadult
 5       8|         a tollamból, mint amikre gondoltam; majd meg a legegyszerűbb
 6      12|   elhagyatottságban. Csak ezután gondoltam arra, hogy ez fogadásom
 7      12|      szóltam hozzá:~– Én biz azt gondoltam, hogy kegyetek már azóta
 8      12|         én csak jót akartam. Nem gondoltam, hogy úgy megharagítom vele; –
 9      12|     Kinevettetni a halálban!~Azt gondoltam, hogy hazamegyek az anyámhoz.~
10      12|      gázoljanak; azon keresztül, gondoltam, hogy eljutok a mi házunkig.
11      12|        Duna-part felé. – Én arra gondoltam, hogy nekünk ott van egy
12      12| Odamenekülök az ön anyjához. Ezt gondoltam, amint a házukat megláttam. –
13      13|     bocsássák útjára a szekeret. Gondoltam, hogy ha egyszer a hídon
14      13|       vasevő?~– Sokáig én is azt gondoltam. Nem volt példátlan dolog,
15      13|       vennünk egymástól.”~Én azt gondoltam, hogy be van csípve.~– Csak
16      14|          megél. – Én mindig arra gondoltam, hogy ezt a rovatot az ön
17      15|          ön jónak látja.~– Azért gondoltam így, mert azt sejtem, hogy
18      15|    Kénytelen voltam kapitulálni.~Gondoltam. Mikor már a kiéheztetett
19      18|          torkomon akadt, ha arra gondoltam, ő most talán éhezik, szomjazik –,
20      18|      szél rázta az ablakot, arra gondoltam, hogy most künn a viharban
21      18|          vagy azt, amit én magam gondoltam ki?~Nehéz feladat!~– Lássuk:
22      19|       szobafogsága van. Már arra gondoltam, hogy pofon ütöm a silbakot,
23      19|         hölgyek, szép művésznők; gondoltam, ha azoknak illik, nekem
24      20|    lelkemet? Én valahányszor rád gondoltam, a régi tiszta szerelemben