Fezejet

 1       1|             sem „liegst!” Én láttam előre az elkerülhetetlen bukást,
 2       2| határozottan nem illett az arcához. Előre örültem annak a balesetnek,
 3       2|        festékesládámat és a vásznat előre elküldtem a cselédünktől.
 4       2|         fogadott, az orrával lépvén előre. Valóságos háromlábú állat.
 5       2|         otthon. A kép szépen haladt előre. Most már meg volt engedve
 6       3|    feltalálva: a posta maga lehúzta előre az előfizetési díjból a
 7       5|           létrejövendő házasságokat előre jelezni tudta, s a divatról
 8       9|          oly csodalény, mely mindig előre akar menni.~De volt is hová!
 9       9|         kocka fordult; mi haladtunk előre, egyik csatatérről a másikra
10      10|             a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se egy
11      12|            mi módon? Azt nem szabad előre tudnom. Senkinek sem szabad
12      12|     összevissza rohant, ész nélkül, előre, hátra. Én egy mellékutcába
13      13|             szűk utcáján igyekeztek előre. Én rémületemben egy ilyen
14      13|         nagy igyekezve bandukoltunk előre, kurta köpönyegeinket a
15      13|           fára mászni nem tanultam, előre feltoltak a cigányok, ők
16      13|             lábával a havat sebesen előre szórni. Azt mondják, így
17      13|             sürgönyt elrejteni? Azt előre is megmondhatom önnek, hogy
18      13|     körökkel érintkezve, már láttam előre, ami be fog következni.
19      15|        betörtek az országba, én is, előre látva az egyenlőtlen harc
20      15|             a szabadító vezényszó: „Előre! mars! mars! Kard-ki-kard! –
21      16|              hogy miért nem haladsz előre a tiszti rangfokon, hát
22      17|         historicus újévi köszöntője előre jelzé az év nehéz sorsát.~
23      19|     szárnnyal győzedelmesen nyomult előre, San-Martinóig szorítva
24      19|            állíttatott a kormányzó. Előre megizente, hogy három hónapra