Fezejet

 1       2|             Egy kicsit errébb az arcát! – Ne olyan komolyan! –
 2       2|         apróra tanulmányoztam az arcát. – Érdekes „fej”. Csaknem
 3       2|         a kis kerek jegyből az ő arcát látnám előtűnni; amilyennek
 4       3|       Odatámasztá a tenyerébe az arcát, úgy figyelt, a haját félresimította,
 5       4|         között láttam az Erzsike arcát is.~– De jó kedvük van ma –
 6       4|        mosolygással felelt, mely arcát oly feledhetetlenné tette.~
 7       8|      mosdótálat; megmosdattam az arcát s egypárszor bele is buktattam
 8       8|         két tenyerébe temette az arcát. Talán nevetett? Talán sírt?
 9       9|       tengerszemű hölgy mosolygó arcát a kísértő iblisz tekintetével
10      12|         emberek közül, akinek az arcát megismerte, azt megállította,
11      12|         saját anyámnak a haragos arcát viselem el, mint az ön anyjának
12      12|    továbbmondani. Odafektette az arcát az ölembe, úgy zokogott. –
13      13|          Mikor újra felemelte az arcát, olyanok voltak a szemei,
14      13|     kezét összetette a keblén, s arcát hátrafordította felém.~–
15      13|   megláttam a szamáron ülőnek az arcát. Az én hátrahagyott brúgósom
16      13|      mégis leborult a földre, és arcát a zöld mohába dugta el.
17      15|      széles vállú férfi, csontos arcát kemény kifejezésűvé tette
18      15| bánatosan keble felé hajtá le az arcát.)~Én egy megfelelő mimikával
19      15|        Hiszen láttam én már az ő arcát hasonló körülmények között.
20      15|    levetette magát a pamlagra, s arcát a két tenyerébe takarva,
21      18|     hirtelen felém fordította az arcát. Valami hamis mosolygás
22      18|        zokogni, egyik kezével az arcát eltakarva, másikkal az én
23      19|       Erzsike eltakarta a piruló arcát a selyemfátyollal.~– Ej,