Fezejet

 1       2| spanyolnád végét erős csőrével s alig adta vissza; ellenben a
 2       2|       megszaporodott a társaság, alig vettek észre. Az úrnő arra
 3       3|       sem volt még feltalálva, s alig emlékezem rá, hogy egyéb
 4       4|      sógorom, Vály Ferenc tanár.~Alig keltünk fel az asztaltól,
 5       4|         megyek.”~A hüledező inas alig tudta megérteni e rettenetes
 6       4|       levelem érkezett Pestről), alig tettem be magam után az
 7       8|      csak reggel járt be hozzám. Alig gyújtottam meg a lámpásomat,
 8      12|     nagyon „hajdani”. Hiszen még alig múlt három éve, hogy a sárgarigók
 9      12|    pöccedve a sok gyalogolástól! Alig megy fel rá a régi topánka.
10      12|       meg az úrbért elvesztette; alig kap pénzt. Az urak ott Pesten
11      13|  írásjegyek, amiknek foglalatját alig lehet nyelvnek kimondani.
12      14|       rögtön előkerül.~– Valóban alig tudok már rajzolni, oly
13      14|     Bükkben a hosszú úton idáig. Alig tudott bevergődni. Rettegett
14      15|         Ő meg ehhez volt szokva. Alig bírta a kesztyűt lehúzni
15      17|         érdekes földtani alakzat alig lehet; voltam a Csetátye
16      18|    mennie.~– Igaz.~– S annak még alig múlt egy hónapja.~– Csak
17      18|          kérdezősködés nélkül. – Alig voltunk egy hétig férj és
18      18|       valami rebegéshez kezdtek. Alig tudta kimondani.~– Annak
19      18| vendégeit is.~– Azt fogom tenni.~Alig készültünk el, midőn kopogtatott
20      19|      szinte a halál révéig vitt; alig épültem fel, akkor megint
21      19|       hogy mire visszakerültünk, alig akartak bennünket beereszteni
22      19|             Bizony nagy nehezen. Alig akartak beereszteni. Azt
23      21|     jövendő. És én itt maradtam.~Alig találkozom már egy-egy magamhoz