Fezejet

 1       2|   vasárnap templomba kell menni. Végre kikalkuláltunk egy tehermentes
 2       2|         magyarázá a háziasszony.~Végre a meghódított szfinx bizalmasan
 3       3|      felelém.~A negyedik számból végre egy fiatal, nyúlánk, borzas
 4       4|        én ugyan nem láttam őtet.~Végre ki lehetett tűzni a hangverseny
 5       5|          betiltották a darabot.)~Végre oly elkeseredetté vált az
 6       5| cenzorral? Protekciónk nem volt.~Végre Frankenburg volt az a bölcs,
 7       8|         lelkem” nagyon szereti); végre körültapasztani a „tévőt”
 8       8|        mint egy conjugista diák. Végre ki nem tudtam keveredni
 9      12|           úgy esett ez a beszéd. Végre én is dühbe jöttem, rárivalltam
10      13|     nyakon kapta: „te ne ugass!”~Végre, úgy látszott, hogy kifőzték
11      14|      soha senki, hol vesztem el.~Végre rábukkantam a hársas forrásra.~
12      15|       két ujj:~– És minő szemek!~Végre egy általános keresztbevetése
13      15|    egyenként elenyésztetnem, míg végre határozott nyilatkozatra
14      15|          elmondani a nézeteimet. Végre megtaláltam a formát hozzá.~–
15      15|          így el nem kérgesedett.~Végre minden akadály le lett győzve.
16      15|     Szorítsd hozzád: nem anyád!”~Végre a kommandószóra eljutottunk
17      17|   publikumot.~– Barátom! – szólt végre könnyeit letörülve Klatopil,
18      17|     lépés az ablaktul az ajtóig. Végre megsürgetett.~– Kérem. Nekem
19      18|          s a kezeit tördeli, míg végre zokogva tör ki ajkain az
20      18|       vetekedve elhalmoztuk; míg végre megállapodtunk abban, hogy
21      19|     sincs odabenn, s továbbment.~Végre besaszírozott a táncmester.
22      19|       azt látta, hogy ostromlom. Végre kirukkolt az öreg ágyúval.~– „