Fezejet

 1       6|              párbajvívásnak, és nem is rossz ötlet.~Másnap korán reggel,
 2       6|                zsémbelt a doktor. – De rossz ember az ilyen ember, akinek
 3       6|            ekkor rajtam is erőt vett a rossz indulata~– Uram – mondám,
 4       8|           Tessék.~Nem is vehettem tőle rossz néven ezt a kíváncsiságot.~–
 5      12|             Egy jó halál többet ér egy rossz életnél.” Jer, szentesítsük
 6      12|              Valami baja ne történjék. Rossz emberek vannak. A kutyák
 7      12|                Megkóstoltam, de nagyon rossz volt. Sietnem kellett, akármilyen
 8      13|             mama szeret komédiázni; de rossz színésznő, nem tudta a szerepét.
 9      14|              adott – jó kedvében, vagy rossz kedvében – azért vagy élek,
10      15| főhadparancsnokságnál sem veszik olyan rossz néven, mintha a „kuruc”
11      17|              mert úgy ismernek, mint a rossz pénzt. Méghozzá éppen most
12      17|            Elismerem, hogy én is olyan rossz ember vagyok, mint más.
13      18|             már a férjének sem jó, sem rossz balsorsa? Nem érez miatta
14      18|               a kesztyűknél! Ki veheti rossz néven egy tizenhat esztendős
15      19|      veszedelmes, szép tengerszemekre.~Rossz csillagok jártak!~Nem volt
16      19|                hogy látom.~– Ne tessék rossz néven venni! A szegény rabnak
17      19|              megköveznek érte.~– Olyan rossz hírben állok én?~– Én nem
18      19|            mondtam, hogy a ténsasszony rossz hírben áll. Annyi bizonyos,
19      20|              kacér, hűtelen, csapodár, rossz nyelvű, rágalmazó, hazug;
20      20|               hordunk a lelkünkben egy rossz gondolatot, amely üldöz,
21      20|                leszek. Leteszek minden rossz gondolatról. Megmutatom,
22      21|              visszatekintek rá.~De sok rossz esztendő; de sok nemszeretem