Fezejet

 1      15|         itt.”~– Miféle kürazir?~– Főhadnagy.~– Vajon mit véthettem neki?~
 2      15|          Vencel vagyok, dragonyos főhadnagy.~Az a sajátsága volt, hogy
 3      15|        csillagra mutatásból; hogy főhadnagy, s a sisakja megemelintéséből,
 4      15| harmincnégy esztendős. Mégis csak főhadnagy vagyok. Ez csodálatos; nem
 5      15|   megkeserülém. Ugyebár, Venca?~A főhadnagy mutatá a tenyérmozdulatával,
 6      15|     elcsapjon a tisztikarából.”~A főhadnagy fejbólintással helyeslé
 7      15|           Azt már közölte velem a főhadnagy úr.~– Nem a násznagyság
 8      15|       egész komolyan a dolgot. Ha főhadnagy úr is beleegyezik?~Klatopil
 9      15|           nagysám – igen tisztelt főhadnagy úr –, én már sok mindenféle
10      15|       hanem volt egy jó pajtásom, főhadnagy, gazdag, előkelő fiú. Az
11      15|           rátok adnám.~– Tisztelt főhadnagy úr, ahogy a curriculum vitae-jéből
12      15|     purgatóriumban égjek!~– Nono, főhadnagy úr! Ne mondjunk ilyen nagyokat.~–
13      15|       Temesvárban bezárva, mint a főhadnagy; előbb Olaszországban harcolt,
14      15|               Ezer török koponya! Főhadnagy úr! Fog ön nekünk itten
15      15|            Megszántam szegényt.~– Főhadnagy úr! – mondék. – Tanult ön
16      16| bekopogtat hozzám Klatopil Vencel főhadnagy.~Nem volt már akkor Kálmán
17      16|            Én vagyok a legidősebb főhadnagy. De semmi szó rólam. – Főbe
18      16|           aktív szolgálatban levő főhadnagy többet ér a világ piacán,
19      16|         lett volna az, hogy „édes főhadnagy, én egész más szférában
20      16|      Január 23-án Klatopil Vencel főhadnagy lekötötte nálam a lovagias
21      16|   vállamra ütött, s azt mondá: – „Főhadnagy úr! Önnel csakugyan nagy
22      18|        serdülő leánykával, akik a főhadnagy után tudakozódnak. – Én