Fezejet

 1       3|      napok múlva látogattam meg újra.~De bizony elolvasta. Azzal
 2       3|         morganámat; amíg azután újra vissza nem fordulok, s a
 3       3|        lakóinak ismerős hangjai újra elém nem idézik az elfutott
 4       3|      életem útkezdetére, megint újra azokba a lábnyomokba lépnék
 5       6|       rég nem látott ábrándomat újra felkeressem.~Talán emlékezik
 6       8| öltönyei összedúlva, piszkolva. Újra kellett egészen öltöztetnem.
 7       8|     mikor kell a kemence száját újra kibontani s a kenyereket
 8       9|        lőportól kormos arccal s újra kérdezheté a menyasszonyától:~– „
 9      10|    állását a Nemzeti Színháznál újra elfoglalja, amíg én az apai
10      11|     mármost csak arra vár, hogy újra kinőjön az eredeti szőke
11      13|         Hogy volt tovább?~Mikor újra felemelte az arcát, olyanok
12      13|      Erzsike nagyott lélegzett, újra felemelte a lecsüggesztett
13      13|           Ne lássam magam előtt újra! – Odarobogtak nagy sebesen.~
14      13|         alakban felismernek, ha újra szemük elé kerülök. Aztán
15      13|    részesültem, midőn a mamához újra visszakerülék Bécsbe, s
16      13|  mondtam, hogy sürgős feladatom újra fölépíttetni a leégett házunkat,
17      13| csakugyan hozzákezdtem a házunk újra felépítéséhez, felhasználva
18      15|        helyet mind a ketten. Én újra felszólítottam a látogatómat,
19      15|       Már az igaz.~– És mármost újra kell önt kérnem, hogy legyen
20      18|    hétig férj és feleség, mikor újra kitört a forradalom. A lengyel
21      20|       egy cseppje a szeretetnek újra meg ne édesítsen.~– Oh,