Fezejet

 1       1|           sok gonosz asszonyi szem mindent kitalál egy tekintetváltásból,
 2       3|    állhattam ezt az embert. Ez már mindent élvezett, amiről nekem még
 3       6|          kellett avatkozni… óh, mi mindent jól tudunk. Megsúgja nekem
 4       6|            bizonyos „kisujja”, aki mindent besúg.~Törte be magát a
 5       8|          vagyok.~– Elhiszek én már mindent, csak egy körülményt nem
 6       8| kukoricahártya? Megírtam a mamának mindent, ami történt. Eljárásomat
 7       8|            most már elbeszélhet ön mindent, amit felőlem tud.~– Édes
 8       9|            sajtónak: a paradicsomi mindent tudás fájának legelső gyümölcse. –
 9      11|           meg más, akkor elmondott mindent igazán, szépítetlenül.~Egyenesen
10      12|         könnyelműen kockára tennem mindent.~– No, hát csak bújtasd
11      13| hátrafordította felém.~– Elmondtam mindent, már most ítéljen ön el.
12      13|         elfogták a szerezsánok, az mindent kivallhatott, engem már
13      13|      Menjünk a szobánkba, ott majd mindent elmondok.”~Mikor aztán magunkra
14      13|        magyar bankóval, s vásárolt mindent, ami csak megvehető; olyan
15      14|           alant a büszke refrént.~„Mindent, kit útban lát,~Kegyetlenül
16      15|           kenni. El lehet ez előtt mindent mondani. Ön odáig tudja
17      17|        mindenről. Az asszony nekem mindent meggyónt. A kis fagunyhót
18      18|        utánra. Majd akkor elmondok mindent. Most ne rontsuk el a jó
19      19|     selyemfátyollal.~– Ej, hogy ön mindent is kitalál rögtön. De jó
20      20|            bele voltam bolondulva. Mindent megtettem a kedvéért, amit
21      20|          sejti a lelkiállapotomat, mindent elkövet, hogy az áhítatomat