Fezejet

 1       1|           s mikor kacagott, a két kezét a térdei közé szorította,
 2       1|        Erzsikéhez, kezembe adta a kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az
 3       2|        szavamra, hogy „csókolom a kezét nagysám”, azt mondta, hogy „
 4       2|    kiáltott Erzsike – mert a maga kezét is megharapja, aztán majd
 5       6| magyarázatul megfogá Erzsikének a kezét és az ajkaihoz emelte, forma
 6       8|   homlokomra tette volna a hűsítő kezét. Talán egy vigasztaló szó
 7       8|     jöjjön beljebb, s megfogtam a kezét. A szívem lázasan dobogott.~–
 8       9|       mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtá. Az ő arcán nem volt
 9      12|     felénk,~Fegyverén tartja jobb kezét~      Őrzi eszközét…”~Férfihang
10      12|       színpadi kacagás volt az, a kezét a hasára téve, a hátát meggörbítve,
11      12|         két csípőjére tette a két kezét s nekem támadt:~– „Ejha!
12      13|          meredély párkányára, két kezét összetette a keblén, s arcát
13      13|           Én ijedten kaptam meg a kezét, s elrántottam a szédítő
14      13|          Nem álhattam meg, hogy a kezét meg ne szorítsam. Milyen
15      14|      megfogja a régi ideáljának a kezét és elfut vele a világba.
16      15|    Utoljára is nekem kellett az ő kezét megkérnem – folytatá Erzsike. –
17      15|         megigéző mosollyal nyújtá kezét a vőlegénynek. Amit az gyöngéd
18      18|      hölgynek. Odasietett elém, s kezét nyújtá.~– Nagyon szép öntől,
19      18|           Én hirtelen megfogtam a kezét, s bevezettem mind a kettőt
20      19|          erre a szóra megfogtam a kezét, és visszatartóztattam.
21      20|       elszörnyedve ragadtam meg a kezét.~– Mit akarsz tenni, szerencsétlen!